Égi kalendárium – 2010. június

Merkúr: A hónap első felében napkelte előtt kereshető a hajnali ég alján. Noha bő háromnegyed órával kel a Nap előtt, helyzete megfigyelésre nem kedvező. Ezt követően láthatósága tovább romlik, 28-án már felső együttállásban van a Nappal.

Vénusz: Az esti égbolt ragyogó égitestje, magasan a nyugati látóhatár felett. A hónap elején két és fél, a végén két és negyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,0 magnitúdóról –4,1 magnitúdóra, átmérője 13,0"-ről 15,4"-re nő, fázisa 0,81-ról 0,71-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében látható. Tovább halványodik, fényessége 1,1 magnitúdóról 1,3 magnitúdóra, átmérője 6,0"-ről 5,3"-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Halak csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második felében a délkeleti égbolt feltűnő égitestje. Fényessége –2,4 magnitúdó, átmérője 39".

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Az éjszaka első felében látható, éjfél után nyugszik. Fényessége 0,9 magnitúdó, átmérője 18”.

Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a Halak csillagképben.

Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében kereshető. E hónaptól kezdve hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben.

Bolygók sorakozó

Bár a júniusi éjszakák a legrövidebbek, a Merkúr kivételével valamennyi bolygó megfigyelhető lesz ebben a hónapban, ráadásul a négy szabad szemes közül a három az esti égen, közel egymáshoz sorakozik. Az egyre csökkenő fázisú Vénusz csorbulását lassan már a laikusok is észreveszik a távcsőben. A Mars sajnos már csak érdekesség, látszó átmérője annyira kicsi, hogy nehéz rajta bármilyen részletet megpillantani. A Szaturnusz természetesen minden időben gyönyörű látványosság.

 A SEB nélküli Jupiter Stefan Buda május 22-ei felvételén.

Hajnalban három óriásbolygó, a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz kerülhet távcsővégre. Utóbbi kettő csak amiatt érdekes, hogy mind a nyolc bolygót megfigyeljük a Naprendszerben, ám a bolygók királya most különös arcát mutatja. A láthatóság eddigi megfigyelései
szerint teljesen eltűnt a Nagy Vörös Foltot is körülölelő Déli
Egyenlítői Sáv (SEB)! A SEB
elhalványodása rendszeres jelenség, de ilyen mértékű eltűnés csak ritkán
fordul elő. Használjuk ki az alkalmat, hogy egy sávval láthatjuk a
Naprendszer királyát!

Két titokzatos meteorraj

A júniusi éjszakákat nem a csillagászoknak találták ki, ám talán pont a rövidségük miatt az ekkor jelentkező meteorrajokról nem sokat tudunk. Az egyik ilyen áramlat a Júniusi Lyridáké (RA=278°, D=+35°), amely az 1960-es évek végén egészen komoly ZHR=10-15-ös maximumokat adott a hónap közepén, de a 80-as évek elejére a raj elenyészett. Legközelebb 1996-ban jelezték észlelők, hogy láttak néhány rajtagot, de azóta ismét nagy a csönd a raj körül. Az idei év kiváló alkalmat kínál a meteorraj – várhatóan igen szerény – jelentkezésének feltérképezésére, hiszen a holdfázis kedvezőnek ígérkezik. Minden vizuális észlelés kulcsfontosságú lehet a radiáns helyzetének meghatározásában, amely évtizedekkel ezelőtt a Vegától néhány fokkal délre helyezkedett el. A gyakorisági maximumot 16-ára jelzik előre, de a környező napok bármelyike érdekes lehet.

A Júnusi Lyridák radiánsának helyzete és vándorlása az IMO adatai alapján.

Sokkal jobban ismert és látványosabb is a Júniusi Bootidák (RA=224°, D=+48°) áramlata, amely sok évtizedes elfeledettség után 1998. június 27-én egy ZHR=100-as, hét órán át tartó kitöréssel lepte meg az észlelőket és a szabadban tartózkodó laikusokat. Az ezt követő években azonban ismét semmi, majd 2004-ben – ezúttal június 23-án – ZHR=30-50-es kitörést produkált a raj. A két kitörés alapján az idei évben újabb jelentős aktivitást várnánk, melynek bekövetkeztére június 23/24-e éjszaka van is esély. Sajnos a Hold nagyon zavarni fogja az megfigyeléseket, ám mivel mélyen a déli égen fog látszani, tiszta idő esetén az  északi ég érdekes lehet. A raj fényes, sárga, szokatlanul lassú meteorokat ad, így megfigyelésük igazi élmény minden amatőrcsillagász számára. A
vizuális megfigyeléseket kérjük az IMO módszere alapján végezni,
melyről a csillagvaros.hu meteoros fórumában találunk részletes leírást.

Szabadszemes üstökös a hónap végén

Nagy-nagy érdeklődéssel várjuk a C/2009
R1 (McNaught)-üstökö július 2-ai napközelségét, amikor az égitest
akár szabad szemmel is
látható üstökössé válhat. A hajnali égen látszó kométa május végén már 8

magnitúdós volt. Június folyamán az Andromeda, a Perseus, majd az Auriga csillagképben halad szép ívben, a hónap végére fényessége elérheti a 3-4 magnitúdót, de az optimista előrejelzések pedig 2-3 magnitúdós fényességgel számolnak. Pályájának legészakibb pontját 18-án éri el +48 fokos deklinációnál, földközelben pedig három nappal korábban lesz (Δ= 1,139 CSE). Az egyetlen kedvezőtlen paraméter a látszó naptávolság, amely a hó eleji kedvező 43 fokról a hónap végére 16 fokra csökken, bár folyamatosan északra mutatkozik a Naptól, ami segíti a megfigyelést. Míg a hónap nagy részében inkább hajnalban lesz jól megfigyelhető, az utolsó napokban már inkább este érdemes keresni. Június 9-én és 10-én hajnalban 1 fokra lesz látható az M34-től, 13-án és 14-én az alfa Persei halmaztól délre fog mutatkozni, 21-én hajnalban pedig 1,3 fokkal északra halad el a Capellától.

 A C/2009 R1 (McNaught)-üstökös E. Guido és G. Sostero május 26-ai felvételén.

A régóta ismert 10P/Tempel
2-üstökös az Aquarius csillagkép keleti felében folytatja előretartó mozgását, miközben fényessége eléri a 8,5 magnitúdót. Útja során több fényes csillagot is megközelít: a hónap első hajnalán 11 ívperccel délnyugatra látszik majd a 4,2 magnitúdós θ Aquariitól, másnap 13 ívperccel nyugatra az 5,4 magnitúdós Rho Aquariitól, 13-án hajnalban fél fokkal északra mutatkozik a Λ Aquariitól, 16-án hajnalban pedig a 6,2 magnitúdós 81 Aquariit közelíti meg 8 ívpercre keletre.

Az (1) Ceres kisbolygó az M8 előtt

A Sagittariusban csillagképben látható 7,5 magnitúdós (1) Ceres kisbolygó a hónap első hajnalán éri el az M8 komplexum fényesebb részének peremét, 1 ívperces kettőst alkotva egy 6,8 magnitúdós csillaggal. Három napig tart, mire áthalad a Lagúna-köd előtt, bár 8-10 ívperccel elkerüli annak legfényesebb részét. Ezt követően folytatja nyugati irányú mozgását, hogy 18-án elérje szembenállását, amikor fényessége kereken 7 magnitúdó lesz. Az Ophiuchusba átkerülő kisbolygó 23/24-én éjjel fél fokkal északra halad el a rendkívül sűrű csillagkörnyezetben látható 11,5 magnitúdós Palomar 6 jelű gömbhalmaztól.

Mély-eges, változós

Mélyég
rovatunk
erre a hónapra az M81 környékén található, vele egy halmazba tartozó NGC 2976 jelű galaxist ajánlja. Az NGC 2976 már 10 cm-es műszerrel is könnyen látszik., 10,5 magnitúdós fényességének köszönhetően. Ez a különleges galaxis Sap, Scp vagy Sdp típusú, ami azt jelenti, hogy bár spirális, karjait nagyon nehéz észrevenni, ráadásul megjelenése sem szokványos. A galaxisban igen élénk csillagkeletkezés zajlik, az M82-höz hasonlóan ez is csillagontó galaxis. Az objektum egész felületét porsávok szövik át, és mindenütt csillaghalmazok, ködök ragyognak (természetesen csak a Hubble Űrtávcső mutatja ilyen részletességgel a galaxist), tehát a galaxis a fejlődésének olyan különleges fázisában van, hogy egész korongjában csillagkeletkezés zajlik. Kisebb távcsövekben egy egyenletesen megvilágított 4×1,5 ívperces ellipszist látunk, melyet halvány haló vesz körül. Nagy műszerekben az egész felületen finom  szemcsézettség jelenik meg, kibontakozik a halvány mag, valamint a galaxis két végén megpillanthatóak lehetnek a legfényesebb csillaghalmazok. Érdemes felkeresni!

A különös megjelenésű NGC 2976 jelű galaxis.

Változócsillagok rovatunk a Skorpió csillagkép egy különleges csillagát, a V745 Sco jelű visszatérő nóvát ajánlja az észlelők figyelmébe, melynek következő kitörését 2011-re jelezték előre. Bár –33 fokos deklinációja miatt észlelése nem tartozik a legegyszerűbb távcsöves gyakorlatok közé, ám egy sikerrel elkapott kitörés hatalmas élmény lehet bármely kitartó amatőrcsillagász számára.  A csillag egzotikussága mindenképpen indokolja a
folyamatos nyomon követést, amihez az AAVSO
térképkészítő oldalán gyárthatunk magunknak észlelőtérképet,
tetszés szerint.

A Kettőscsillag
rovat e havi ajánlata a Gamma Leonis. Rendkívül könnyen megtalálható, hiszen az ismert csillagkép alakzatának fontos tagja, a Regulus felett látszik. Aki szereti a Castort,
ebben a párosban sem fognak csalódni, hiszen a látvány kísértetiesen hasonló. A tagok fényességkülönbsége picit több, mint egy magnitúdó, és a komponensek távolsága is az Ikrek fő csillagpárosát idézi. Sárgás-fehéres alkotói remek nyitányt adnak az Oroszlánban levő kettőscsillagok felkereséséhez.

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info