Égi kalendárium: 2012. október
Bolygók októberben
Merkúr: A hónap nagy részében megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van, október végén is csak háromnegyed órával nyugszik a Nap után. 26-án van a legnagyobb keleti kitérésben, 24,1°ra a Naptól. Ekkor nagyobb esély van megpillantására a nyugati látóhatár felett.
Vénusz: A hajnali égbolt feltűnő égiteste, magasan ragyog a keleti égen. A hónap folyamán három és fél órával kel a Nap előtt. Fényessége -4,1m-ról -4,0m-ra, átmérője 15,8"-ről 13,3"-re csökken, fázisa 0,71-ról 0,8-re nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Mérleg, majd a Skorpió, végül a Kígyótartó csillagképben. Mintegy másfél órával nyugszik a Nap után, este kereshető a délnyugati ég alján. Fényessége 1,2m, látszó átmérője 4,8"-ről 4,6"-re változik.
Jupiter: Kezdetben előretartó, 4-e után hátráló mozgást végez a Bika csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében feltűnően látszik a déli égen. Fényessége -2,6m, átmérője 45".
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. 25-én együttállásban van a Nappal. A hónap legelején még kereshető az alkonyi ég alján. Fényessége 0,6m, átmérője 15".
Uránusz: Az éjszaka nagy részében látható a Halak csillagképben. Hajnalban nyugszik.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél után nyugszik.
Végérvényesen megérkezett az ősz: a nappalok ebben az időszakban, az őszi napéjegyenlőség idején rövidülnek a legmeredekebben. Ezzel párhuzamosan a hőmérsékletek is esnek, de a még kitartó derült időszak megfelelően melegen öltözve remek alkalmat nyújt az égbolt csodáinak szemlélésére. Továbbra is egyre kedvezőbb helyzetbe kerül Naprendszerünk óriásbolygója, megfigyelhető az Uránusz is, illetve egyre magasabbra emelkednek az előző havi ajánlatunkban említett mondabeli szereplők.
Késő éji lámpás
Október 3-ára az MCSE Hold szakcsoportja szimultán Hold-észlelést szervezett, amelyre továbbra is várjuk a szebbnél-szebb megfigyeléseket a hold@mcse.hu címen, illetve a http://eszlelesek.mcse.hu/ oldalra feltöltve. Az őszi időszakban az utolsó negyedben járó, fogyó hold igen magasra kapaszkodik az égen, így kellő kitartással igen jó körülmények között figyelhetjük meg, ráadásul számos alakzat a "szokványos", első negyedhez közelebbi megvilágításhoz képest teljesen más arcát mutatja – ebből a megvilágításból a hold-megfigyelések archívuma is jelentős kiegészítésre szorul.
Megfigyeléseinkhez csak kitartásra (hajnali időpontokra és az ezeknek megfelelő hőmérsékletekre felkészülve), egy akár kis távcsőre van szükségünk. Az égi szépségek megörökítéséhez még csak a manapság mindenhol felbukkanó digitális képrögzítési technikák elsajátítására sincs szükségünk: ragadjunk egy kemény alátétet, radírt-ceruzát, tömpított, vörös fényű észlelőlámpát (nagy holdfázisnál esetleg még szükségtelen is), és nyugodtan próbáljuk lerajzolni a látottakat, egy kiszemelt, látványos területre összpontosítva. Rajzkészség hiányára hivatkozni nem ér, magunk is meglepődünk, milyen szépen visszaadja akár legelső rajzunk is a látottakat – amely rajz egyúttal saját, egyénségünket is tükrözi. Természetesen, további gyakorlással egyre kifinomultabb rajzokat is készíthetünk.
A Rima Sirsalis Sánta Gábor rajzán (130/650 Newton-reflektor, 2007)
Újra nyit a Polaris
Az elmúlt hetekben a Polaris Csillagvizsgáló zárva tartott, ez idő alatt a már régóta esedékessé vált felújítási munkákat végeztük el. Ezt követően azonban megszűnnek az eddigi bosszantó hibák (elsősorban a teraszon), így október 9-én nagy örömmel várjuk eddigi és új látogatóinkat, számos érdekességgel. A munkálatok befejezését követően teljes gőzzel indulhat be ismét az amatőrcsillagász-élet mindenféle vonatkozásban.
A Polaris Csillagvizsgáló 1982-ben. Ennél szebb környezetben, és nagy szeretettel várjuk látogatóinkat!
Európai csillagok
Hagyományainkhoz híven, ámbár kis csúszással, ismét elindul szokott keddi előadássorozatunk, amelynek témája Európa szerepe a csillagászat világában, illetve a csillagászat hatása Európa gazdasági-technológiai életében. Első alkalommal az európai csillagászat egyik közismert alakja, Kopernikusz nyomába eredhetünk október 9-én.
Szakkörök
Október 11-én indul a középiskolás korosztály számára szervezett szakkörünk, igen gazdag anyaggal, szakértő, tapasztalt szakkörvezető irányításával, remek társasággal. Minden érdekeltnek ajánljuk a szakkör létkörébe való "belekóstolást", hiszen nem csak csillagászati ismereteket, hanem barátokat, hasonló érdeklődésű (észlelő)társakat szerezhetnek, az időről-időre megrendezett vetélkedőkön pedig rendre szép eredménnyel szerepelnek a szakkörösök.
Nemcsak a középiskolás korosztályt várjuk sok szeretettel: tavaly ősszel indult Észlelőkörünk folytatásaként mindenkit szeretettel várunk, akár a legeslegelső lépések megtételéhez is örömmel nyújt az egész szakkör segítséget. Előadásaink során végighaladunk az alapvető fogalmaktól kezdve a különféle égitestek megfigyelési lehetőségein át egészen a fotózás alapjaiig, közben pedig az egyes alkalommal gyakorlati észlelőmunkát is végzünk, így segítve a saját műszerek használatának begyakorlását.
Bemutatások október 17-től
A munkálatok befejeztével, az izgalmas előadások ígéretével és az egyre korábbi sötétedéssel párhuzamosan reményeink egyre több barátunknak mutathatjuk meg az égbolt csodáit. Bemutatóink október 17-én kezdődnek újra, de örömmel vennénk, ha a csillagok világában jártas, hobbijukról nyitott beszélgetéseket örömmel folytató tagtársaink, barátaink is bekapcsolódnának a csillagvizsgáló munkájába – akár saját műszerekkel, akár a Polaris rendelkezésre álló több távcsövével.
Ismét hullócsillagok
Október 21/22-én éjfél körül következik be az előrejelzések szerint az Orionidák meteorraj maximuma. A Hold ebben az időszakban első negyedben jár, így a maximum előtt lenyugszik. Bár az orionidák meteorraj adataiban talált 12 év körüli periodicitás által jelzett erősebb aktivitáshoz idén valószínűleg nem lesz szerencsénk, érdemes nemcsak a jelzett éjszakán, hanem jópár nappal a maximum előtt és után is figyelemmel kísérni a raj aktivitását. Erre jó példa, hogy 1993-ban és 1998-ban a raj néhány nappal előbb, október 17/18-án is produkált egy, a maximumhoz mérhető erősségű kitörést. Érdemes tehát akár egy egész hét estéit/éjszakáit is rászánni a meteorvadászatra – akár fotografikus módon is. Ha tehetjük, ehhez a munkához távolodjunk legalább néhány kilométernyire el a legfényesebb városoktól.
A szomszéd város
Miközben fényszennyezéstől mentes megfigyelőhelyünkről vadásszuk a hullócsillagokat, ismerkedünk a mondabeli csillagképekkel, akár egy egyszerű binokulárral is ámulatba eshetünk, a tőlünk mintegy 2,25 millió fényévnyire levő, legközelebbi csillagváros, az Andromeda-galaxis szemlélése során. Érdemes eltöprengeni rajta, hogy a szemünkbe érkező fény indulásakor, több, mint 2 millió évvel ezelőtt a Földön még nyoma sem volt a mai emberi kultúrának, sőt, fajuk is éppen csak megjelent az élet színterén. És ez a telehold átmérőjénél jóval nagyobb, sajátunkhoz hasonló galaxis csupán egy, méghozzá a legközelebbi az égbolton több milliószámra található csillagrendszerek közül.
Az Andromeda-galaxis (M31) Fényes Lóránd remekbe szabott felvételén
Amennyiben kissé nagyobb műszerrel dolgozunk, halványabb objektumok is elérhetővé válnak, amelyeket – hasonlóan a holdbéli alakzatokhoz – akár papírral-ceruzával is megörökíthetünk, hasonlóan ehhez a 6 évvel ezelőtti csokorhoz. Az elkészült megfigyeléseket természetesen örömmel várja a Mélyég-szakcsoport!
Egy kissé halványabb ékkő, szintén az Andromeda csillagkép területéről: az NGC 891 jelű, éléről látszó galaxis, jóval szerényebb felvételen.