Bolygók

Merkúr: A hónap első részében nem megfigyelhető, 9-én alsó együttállásban van a Nappal. 20-a után már kereshető a hajnali ég alján, ekkor bő fél órával kel a Nap előtt. 30-án már legnagyobb nyugati kitérésben van, 19,6°-ra a Naptól, ami láthatóságát jelentős mértékben megjavítja. Átmérője 7,7”, fázisa 0,38, fényessége 0,3m. Ekkor közel másfél órával kel a Nap előtt, kedvező hajnali láthatóságot eredményezve.
Vénusz: Fényesen ragyog az esti égen, közel másfél órával nyugszik a Nap után. Noha egyre távolabb kerül a Naptól, az ekliptika horizonthoz viszonyított helyzetének változása miatt láthatósága nem javul. Fényessége –3,9m, átmérője 11,1"-ről 12,5"-re nő, fázisa 0,9-ről 0,83-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Bika, majd az Ikrek csillagképben. Majdnem két órával kel a Nap előtt, a hajnali keleti ég alján kereshető. Fényessége 1,5m-ról 1,6 m-ra csökken, átmérője 3,8"-ről 3,9"-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez az Ikrek csillagképben. Hajnalban kel, napkelte előtt már kereshető a keleti ég alján, feltűnő égitestként. Fényessége –1,9m, átmérője 32".
Szaturnusz: Hátráló, majd július 9-től előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Az éjszaka első felében látható, éjfél után nyugszik. Fényessége 0,6m, átmérője 17".
Uránusz: Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható. 17-én előretartó mozgása hátrálóvá válik a Halak csillagképben.
Neptunusz: A késő esti órákban kel. Az éjszaka nagy részében látható a Vízöntő csillagképben.

A Szaturnusz teljes pompájában. Békési Zoltán felvétele június 19-én készült

Eseménynaptár

2013.07.22. 2:32: A Marstól 47 ívpreccel délre a Jupiter, 19:00: a Vénusz 1 fokra a Regulustól

Július 22-én a korán kelőket örvendezteti meg a Jupiter és a Mars igen közeli, 47 ívperces együttállása: 2:32 UT-kor, napkelte előtt háromnegyed órával az északkeleti égen láthatjuk a párost. Ugyanezen a napon alkonyatkor 19:00 UT-kor az Oroszlánban álló Vénusz a Regulust egy fokra közelíti meg. Az ilyen szoros bolygóegyüttállások nem mondhatók éppen ritkának, de nem is mindennapos események, néhány évente kerül rájuk sor. A Regulus sokszor szereplője ezeknek, hiszen pontosan az ekliptika síkjában fekszik.

A Jupiter és a Mars rendkívül szoros együttállása július 22-én a hajnali égen (02:10 UT)

A Vénusz és a Regulus szoros együttállása július 22-én este (19:00 UT)

A Merkúr nyári hajnali láthatósága

A látványos esti elongáció után július 9-én ér alsó együttállásba a bolygó. Ezt követően egy kedvező hajnali láthatóság ígér az előző estinél könnyebb megfigyelhetőséget és jobb seeinget. Nem könnyű megfigyelni július 23-án a Naptól 17,2°-ra járó jókora, 9,3”-es 0,18 fázisú és 1,5m-s Merkúr-sarlót (CM=212°); itt pontos éjszakai pólusra állást követő GOTO-s vagy osztott körös mechanikával próbálkozzunk napkelte környékén. A sarló igen gyorsan hízik, július 30-ára eléri legnagyobb nyugati kitérését 19,6°-ra a Naptól. Az ekkor 7,7”-es és 0,38 fázisú sarló 0,3m fényességű (CM=251°). A bolygó dichotómiáján augusztus 3-a reggelre lesz túl, mérete 6,9”-re csökken, fényessége -0,3m körül alakul (CM=271°). Ekkor bő másfél órával kel a Nap előtt, szabad szemmel is jól megfigyelhető. A bolygó ezután egyre lassabban hízik, jó lehetőséget adva felszínének megfigyelésére, térképezésére. Augusztus 16-án már nem könnyű megtalálni keresőtávcsövünkben napkelte előtt a Naptól 9,1°-ra járó majdnem teli Merkúrt, mely ekkor már csak 5,3” átmérőjű, 0,93 fázisú, de -1,4m-s fényességével még megpillantható lesz (CM=328°). A hajnali kitérés megkönnyíti az észlelést: a bolygó a reggel előrehaladtával egyre inkább kiemelkedik a sűrű légkörből. Az éjszakai égbolton pontos pólusra állás mellett csak egy ekvatoriális mechanika szükséges a megfigyeléshez. Napkelte előtt a fényes bolygó beállítható, és óragéppel követhető napkelte után is fél-egy óráig. Napkelte környékén a legjobb a kontraszt, a világosabb foltok ekkor kék szűrővel, a sötétek narancssárga és vörös szűrővel pillanthatók meg a legjobban. Napkelte után a seeing tovább javulhat, a felszín kontrasztja azonban lassan elkezd csökkenni. A júniusi esti láthatósághoz hasonlóan ebben az időszakban is a Solitudo Alarum és S. Aphrodites sötét vidékei látszanak a déli és északi trópuson, míg a Pentas és a Pieria világos foltjai is jól megfigyelhetők lesznek az egyenlítő környékén. A bolygó ezen oldala finomabban mintázott, apró sötét medencékkel és világos foltokkal tarkított, márványos megjelenésű. Észleléséhez így türelem szükséges, de nagyon apró, finom részletek, lefűzött medencék, apró csatornácskák, pici fényes foltok is előbukkanhatnak. Az elmúlt két év során az augusztus-szeptemberi láthatóságoknál ennél a centrálmeridiánnál fényes északi pólussapka csillogott a bolygón, melynek fényessége időben is változott. Erre a jelenségre kiemelten figyeljünk oda!

A Merkúr, még az esti égen. 2013. 06. 02. Bánfalvy Zoltán felvétele. „Északon a terminátor mellett, majd az egyenlítő felé a korong belsejébe kanyarodóan a Solitudo Phoenicis látszik. Az egyenlítőn a terminátoron látszó apró sötét folt a Pentas keleti sötét foltja. A déli féltekén, terminátor mellett látszó sötét benyúlás pedig a Solitudo Cripohori. A déli pólus legcsúcsa mellett a külső peremen apró sötét ívecske sejlik a világos peremívtől még délebbre: talán a S. Persephones. (Kiss Áron Keve)”

Üstökösök

C/2011 L4 (PANSTARRS). Csillagszegény területen, az Ursa Maior, a Draco, majd a Bootes csillagképben észlelhetjük az esti égen egyre alacsonyabbra kerülő, de még mindig jó láthatóságú üstököst. A cirkumpoláris égitest fényessége 10 és 11 magnitúdó között csökken, így megpillantásához már nem elegendő egy binokulár, kisebb távcsövekre kell váltani azoknak, akik szeretnék követni halványodását. A Naptól és a Földtől is átlagosan 2,5 CSE távolságra lévő üstököst július 15-én este 12 ívperccel nyugatra láthatjuk a 13 magnitúdós NGC 5667 jelű galaxistól, két nappal később pedig a 12 magnitúdós NGC 5678 jelű galaxist közelíti meg 10 ívperccel nyugatra. Az üstökös keresőtérképe ezen a linken érhető el.

A PANSTARRS-üstökös Dr. Paolo Candy június 13-i felvételén. A képen látható ellencsóva júliusban már valószínűleg nem lesz látható

C/2012 F6 (Lemmon). Erről az üstökösről már hosszú hónapok óta beszélünk, és láthatósága is másfél hónapja tart. Ez alatt az idő alatt egyetlen magnitúdót halványodott, ami nagyon lassú, főleg, hogy a hozzá hasonló, gázban gazdag üstökösök nagyon hamar elhalványodnak a perihélium után. Jelenleg 14m körül kellene lennie, ezzel szemben 7,5-8 magnitúdós égitestként láthattuk júniusban, és nagy az esély rá, hogy kedvező fényességét júliusban is tartani fogja. Az üstökös felkeresése rendkívül egyszerű lesz, hiszen július első napjaiban – az újholdas periódusban – a Cassiopeia W betűjének nyugati oldalán halad el, miközben július 3-án kora hajnalban (01:00 NYISZ körül) 1 fokra megközelíti az NGC 7789 jelű, 6 magnitúdós, sűrű nyílthalmazt, látványos felvételek készítésére teremtve alkalmat. Az üstökös keresőtérképe ezen, és ezen a linken érhető el.

A Lemmon-üstökös Rolando Ligustri felvételén (2013. 06. 19.) 45 cm-es Dall-Kirkham távcsővel (iTelescope.net távészlelés)

Összeállította: Sánta Gábor