Égi kalendárium: 2014. április
Április legérdekesebb égi eseménye a Mars, a Ceres és a Vesta “csúcstalálkozója” lesz. A Mars végre ismét földközelbe kerül, lehetőséget nyújtva felszíni részleteinek távcsöves megfigyelésére. A Ceres és a Vesta egyaránt április 15-én lesz oppozícióban, ami különleges alkalmat nyújt észlelésükre.
A bolygók láthatósága
Merkúr: A hónap első néhány napján még megkísérelhető felkeresése napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Ezután elvész a Nap fényében, és májusig nem is lesz látható. 26-án felső együttállásban van a Nappal.
Vénusz: A hónap folyamán a keleti ég alján kereshető ragyogó fényű égitestként. Láthatósága kissé romlik. A hónap elején még több mint másfél órával kel a Nap előtt, ez az érték a hónap végére kevesebb, mint egy és negyed órára csökken. Fényessége -4,4m-ról -4,2m-ra, átmérője 22,2″-ről 17,1″-re csökken, fázisa 0,54-ról 0,66-ra nő.
Mars: Hátráló mozgást végez a Szűz csillagképben. 8-án szembenállásban van a Nappal, egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége -1,3m-ról -1,5 m-ra nő, majd -1,2m-ra csökken. Átmérője, mely kezdetben 14,8″, 15,1″ maximális értéket vesz fel, majd 14,7″-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez az Ikrek csillagképben. Az éjszaka első felében látható magasan az esti égen, éjfél után nyugszik. Fényessége -2,1m, átmérője 37″.
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Mérleg csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében a déli égen látható. Fényessége 0,2m, átmérője 19″.
Uránusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 2-án együttállásban van a Nappal.
Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető a Vízöntő csillagképben, a keleti látóhatár közelében.
Oppozícióban a Mars
Április 8-ára a Szűz csillagképben járó bolygó -1,5m-s fényesség mellett eléri oppozícióját, korongja ekkor 15,1”-es átmérőjű. A bolygó éjfél után delel, 37°-os maximális horizont feletti magasságon. Az északi félteke 21,6°-kal billen felénk, a kicsire zsugorodott északi pólussapka így jól megfigyelhető. A nyárközépen járó bolygón (Ls=113°) az NPC zsugorodása még folytatódik, az apró pólussapka körül az Északi Poláris Gallér egyre feketébben gyűrűzik. Az aphéliumi felhőöv aktivitása még jelentős: orografikus és W felhők jelenhetnek meg a Tharsis-vulkánok, az Alba Patera és az Elysium felett. Diszkrét felhők bukkanhatnak fel a Syrtis és a Lybia fölött. A Tempe-Arcadia-Tharsis-Amazonis síkságai fölött is felhők képződhetnek, melyek az egész területet beteríthetik.
A Mars megfigyelése során – a légköri alakzatok azonosításához – elengedhetetlen a szűrők használata! Vizuálisan használjunk legalább narancs (vörös) és kék szűrőket a felhők, pólussapka, porviharok megkülönböztetésére. Webkamerával dolgozva rendkívül hasznos, ha RGB szűrőzni tudunk. Ha ez nem áll rendelkezésre, a jobb minőségű színes kamerák színcsatornáit szétválasztva megfelelő képeket kaphatunk az alakzatok azonosításához. A népszerű Scopium kamerák sajnos erre kevéssé alkalmasak – ezeknél monokróm üzemmódban készítsünk vörös és kék szűrős párokat, akár egyszerű Wratten szűrőket használva. A szűretlen monokróm felvételeken az alakzatok nem azonosíthatók.
Mars-észlelések
Az egyre kedvezőbb láthatóságú Marsról gyűlnek a jobbnál jobb észlelések! Cseh Viktor leírása: „Jókorát nőtt a korong az utóbbi egy hónapban; sajnos legutóbb csak február elején volt lehetőségem megfigyelni a bolygót. GSO W21 narancs: a bolygó felszíne igen kontrasztos. Jól látna a felföldeket és a sivatagokat is. Sok alakzatot sikeresen azonosítottam. GSO W80A középkék: itt az alakzatok kevésbé kontrasztosak, ám a bolygó sivatagai felett különösen fehéres fényű volt a korongrész. Talán felhőzetet láttam? A fázist 97-96%-nak becsültem.”
Michal Vajdának a bolygó piciny korongján rengeteg részletet sikerült megörökítenie:
„Csodálatos részletek láthatók a bolygón! A Syrtis Major aljáról lelógva a terminátor felé a Nili Sinus és Nili Lacus sötét foltjai mellett a Nilosyrtis íves csatornája fut bele a Boreosyrtisbe. A Nili foltjaitól planetograf. Ny-ra (jobbra) a zátonycsúcson az Astusapis Sinus foltocskája, belőle a Meroe Fons nyúlik le északnak. A Boreosyrtis ölelésében a Coloe Pons, fölötte mint apró szeletk a Pseboas Lacus és az Astusapes kis foltjai-csatornája. Fölöttük jobbra az Astaborae Fons csak halvány diffúz foltként sejlik. Az északi féltekén a CM-en az Ismenius Lacus foltja, belőle a Mare Acidalium felé a Deuteronilus, jobbra fölfelé ívesen pedig az Oxus II, Oxus I csatornái-foltjai látszanak. A Margaritifer Sinusból markáns csapként nyúlik le az Oxia Palus, amit a Niliacus Lacus-szal az Indus csatornája köt össze. A Sinus Meridiani jellegzetes foltpárja és az Oxia Plaus között a Brangaena sötét foltja ékelődik. A pólussapka igen apróra zsugorodott. Körülötte sötétlik a Hyperboreale Undae poláris dűnesora. Fölötte, az Ortygia területén több apró hófoltocska poláris projekciója várja a végső olvadást. A nyugati bolygóperemen határozott peremködök látszanak, a Syrtis Majos területe talán finoman ködös. A külső bolygóperemen vörösben is fényes, de kékben még fényesebb peremív látszik, a légkör páratartalma magas.” (Kiss Áron Keve rovatvezető leírása)
Oppozícióban a Ceres
Az aszteroidaöv egyetlen törpebolygója, a Ceres szembenállása április 15-én következik be – egy napon a harmadik legnagyobb kisbolygó, a Vesta szembenállásával! A Ceres igen jelentős fényességet ér el, 6,97m-s csillagként pislákol a Szűz csillagképben. Deleléskor 46° magasra emelkedik a horizont fölé. Rendkívül izgalmas lenne valamilyen kiváló átlátszóságú hegyi észlelőhelyről szabad szemmel is megpillantani. Még izgalmasabb terület nagyobb műszerekkel a törpebolygó korongjának megfigyelése. A 0,82”-es átmérőt elérő korong 20 cm-es távcsőben 600x-os nagyítás fölött korongként látható. 25-30 cm-es műszerekkel, gyakorlott szemmel a felszínen albedóalakzatokat is láthatunk. A megfigyeléshez használjunk sárga, széles sáváteresztésű zöld vagy lazac szűrőket. A Ceres albedóalakzatainak kontrasztja jelentős: a HST-mérések alapján 15% intenzitáskülönbség van a legfényesebb és a leghalványabb területek között. Ennek megfigyelését nehezíti, hogy a rendkívül kicsi korongátmérő miatt jelentősen csökken a kontraszt. Rendkívül izgalmas lenne webkamerával is rögzíteni részleteket. Itt is használjunk szűrőket, és készítsünk több, függetlenül kiértékelt videót. Ha egy alakzat több képen is mutatkozik, nagyobb valószínűséggel valós. A 9 órás forgási idő miatt egy éjszaka a felszín jelentős részét megfigyelhetjük.
Oppozícióban a Vesta
Az aszeroidaöv harmadik legnagyobb égiteste, a Vesta kisbolygó április 15-én, a Ceresszel egy napon kerül szembenállásba. A kisbolygó meglepően fényes lesz; 5,75m-s csillagként, vidéki égről szabad szemmel is megpillantható a Szűz csillagképben. Az éjjel 1 órakor delelő kisbolygó 45°-os horizont feletti magasságot ér el. Nagyobb, 20-25 cm-es műszerrel nagy nagyításon megvizsgálva (600x fölött) feledhetetlen látványban lehet részünk: Az elnyúlt ellipszoid alakú kisbolygó apró, 0,65”-es korongja ugyanis megnyúlt. A bolygó ellipticitása 0,19, az 578 km-es maximális egyenlítői átmérőhöz 458 km-es poláris átmérő tartozik. 25-30 cm átmérőjű távcsövekkel megpróbálhatunk felszíni alakzatokat is észrevenni a kisbolygón. Vizuálisan ehhez sárga, széles sáváteresztésű zöld, vagy lazac-narancs szűrőket használjunk. A nagy albedójú, fényes Vesta nem fukarkodik a kontrasztos alakzatokkal: HST mérések-alapján a legsötétebb és legvilágosabb alakzat között 34% intenzitáskülönbség van. Az alakzatok megpillantását azonban a kis látszó átmérő nagyon megnehezíti, csökkentve a kontrasztot is. Webkamerával rendkívül izgalmas lenne foltokat rögzíteni: itt is használjunk szűrőket, és készítsünk egymás után több videót, azokat külön értékelve ki. A lapult korongot amatőr felvételeken megörökítették, de felszíni alakzatok fotózására még nem volt példa. A gyors, 5,5 órás forgási periódusú bolygó felszíne egy éjszaka alatt végigpásztázható. Forgási periódusa fotometriai úton is jól kimérhető: a kisbolygó fényessége kb. 0,1m amplitúdóval változik.
Fényes kisbolygók találkozója
A hónap közepén két nap különbséggel kerül oppozícióba a két legnagyobb és legfényesebb kisbolygó, az (1) Ceres és a (4) Vesta. Különleges esemény ez, hiszen egy évvel különböző keringési idejük miatt csak 16 évenként kerülnek együttállásba, ám 2030-ban például Naprendszerünk átellenes oldalán fognak tartózkodni, így a Nap látszó közelsége miatt nem lesznek megfigyelhetők. Az idén viszont szembenállásuk idején találkoznak, előbb a kisebb, ám közelebb járó és fényesebb felszínű Vesta éri el szembenállását 13-án, majd a távolabbi, és sötétebb színű Ceres követi 15-én. Egész hónapban egy 2,6 fok sugarú körön belül maradnak, legkisebb távolságukat pedig 10-én hajnalban érik el 2,4 fokra egymástól. A valóságban 60 millió km fogja elválasztani a két kisbolygót, közöttük pedig ott repül valahol a Dawn űrszonda, hogy miután 2012 szeptemberében elhagyta a Vestát, a tervek szerint 2015 februárjában megérkezzen a Cereshez. A hátráló mozgást végző, nyugat felé haladó kisbolygók egy binokulár látómezejébe is könnyedén beleférnek majd, de rendkívül jó légköri viszonyok esetén akár szabad szemmel is megpillanthatjuk az egymás közelében látszó égitesteket. Az 5,7-5,8 magnitúdós Vesta könnyű prédának nevezhető, a 7,0-7,1 magnitúdós Cereshez azonban fényszennyezéstől mentes, tökéletes átlátszóságú ég, és maximális sötétadaptáció szükséges. A 15-ei telehold miatt pont a szembenállás környékén nem lehet próbálkozni a szabadszemes észleléssel, de a hónap elején és végén is csak 0,1 magnitúdóval lesznek halványabbak az oppozíciós fényességüknél. A halványodó égitestek május közepétől ismét egyre közelebb látszanak egymáshoz, július 5-én este pedig mindössze 10 ívpercre láthatjuk egymástól a 7,1 és 8,4 magnitúdós aszteroidákat.
Hajnali Szaturnusz
A gyűrűs bolygó oppozícója még várat magára, de már kedvezően látható a hajnali égbolton a Mérleg csillagképben. Kedvcsinálóként bemutatjuk Michal Vajda fotóját, amit március 14-én készített. A Szaturnusz jelenléte meglepő módon „torzítja el” a Mérleg csillagképet, a Skorpióval együtt az égterület nagyon látványos!
Üstökösök
C/2012 X1 (LINEAR). Az Aquila, az Aquarius, majd a Capricornus csillagképekben láthatjuk ezt a délkelet felé haladó, 8-9 magnitúdó körüli üstököst. Bár távolodik a Naptól, bolygónkhoz valamelyest közelebb kerül, így fényessége csak kismértékben csökken. Csillagszegény környezetben haladva 2-án hajnalban negyed fokkal délre halad el a 13 magnitúdós NGC 6941 galaxistól, 6-án 12 ívperccel nyugatra lesz látható a 13,7 magnitúdós IC 5050-től, 9-én fél fokkal délre mutatkozik a 6,7 magnitúdós 4 Aquariitól, 25-e és 27-e között pedig a 17 és 19 Aquarii környezetében mozog majd.
C/2012 K1 (PANSTARRS). Majd’ két évvel felfedezése után ebben a hónapban már nagyobb binokulárokkal is megfigyelhető lesz ez a 10 magnitúdó fölé fényesedő üstökös. Egyre gyorsuló mozgásának köszönhetően a Corona Borealisból indulva átszeli a Bootes északi részét, és egészen a Göncölszekér rúdjának végéig jut, miközben 26-án napközben néhány órára a Canes Venaticibe is átlátogat. A szép porcsóvát mutató vándor 4-én hajnalban fél fokkal északra kereshető a 4,8 magnitúdós kappa Coronae Borealistól, 9-én hajnalban pedig 3 ívpercre megközelíti az 5,1 magnitúdós mű Coronae Borealist, így vélhetően ezekben az órákban a csillag erős fénye miatt nem is lesz észlelhető. A hónap további részében galaxisokban egyre gazdagabb területen halad, 14-én hajnalban a 12,5 magnitúdós NGC 5890 által uralt lazább csoporton vág át, 24-én hajnalban pedig 25 ívperccel északkeletre mutatkozik a 13 magnitúdós NGC 5633-tól.
C/2014 E2 (Jacques). Az üstököst brazil amatőrcsillagászok fedezték fel március 13-án, a fotókon 11-12 magnitúdós égitest augusztusban cirkumpoláris égitest lehet, 6-7 magnitúdós összfényességgel. Jelenleg az égitest -30 fokos deklináción tartózkodik, de folyamatosan halad észak felé, a fénybecslések szerint már 9-10 magnitúdós. Április során a láthatósága egyre javulni fog, miközben a hó végére, az újholdas időszakra a Puppis északi részén, majd a Monoceros délkeleti részén halad majd el. A jelenlegi 9-10 magnitúdós fényessége még nem sokat változik, ám amikor május közepén vagy végén eltűnik az esti szürkületben, már 7-8 magnitúdós is lehet. Júlus 2-ai 0,66 CsE-s perihéliuma sajnos a Nap túloldalán lesz, de utána bekövetkező 0,5 CsE-s földközelségekor +70 fokos deklináción fog látszani.
134P/Kowal–Vávrová. A 15,6 éves keringési idejű égitestet Charles T. Kowal, az első kentaur típusú objektum, két jupiterhold, valamint számos kisbolygó, üstökös és szupernóva felfedezője azonosította 1983 szeptemberében három olyan fotólemezen, amelyek négy hónappal korábban készültek a Palomar-hegyi 1,22 m-es Schmidt-teleszkóppal. A 16 magnitúdós üstökös később azonosnak bizonyult a Zdenka Vávrová által a csehországi Klet obszervatóriumból május 14-én felfedezett 1983 JG kisbolygóval. Mivel később egy szeptember 28-ai fotón is megtalálták, 1997-ben sikerült újra felfedezni, ám kedvezőtlen helyzete miatt vizuális észlelés ekkor sem készült róla, csak egy bizonytalan 13 magnitúdós fotografikus becslés.
Az idei visszatérés alkalmával igen kedvező helyzetben láthatjuk, egy hónappal napközelsége (q=2,572 CSE) előtt kerül földközelbe, néhány nappal korábban pedig szembenállásba, így itt az alkalom, hogy végre vizuálisan is megpillanthassuk. A reményeink szerint 13 magnitúdó körüli égitest lassan mozog északnyugat felé a Virgóban, a Spicától nagyjából 10 fokkal keletre. Útja során több halvány galaxis mellett is elhalad, de ezek nem segítik megtalálását. Nagyobb távcsövekkel érdemes a nyomába eredni a vélhetően igen kompakt üstökösnek, amelynek 14-15 magnitúdós magját övezi a kóma halvány ködössége.
R Coronae Borealis
A változócsillagok egyik legizgalmasabb osztályának névadója egy hidrogénben szegény, de szénben gazdag sárga szuperóriás, melyet egy angol amatőrcsillagász, Edward Pigott fedezett fel 1795-ben. A csillag normál állapotában a szabad szemmel való észlelhetőség határán mozog, 6 magnitúdó körüli fényességgel. Rendszertelen időközönként azonban fényessége lezuhan, néhány hét alatt akár 14 magnitúdóig halványodhat. Feltételezések szerint a változásokat az okozza, hogy a csillag körül időnként szénben gazdag porfelhő képződik, mely a kibocsátott fény nagy részét elnyeli, illetve szétszórja. Ezután fénymenete hirtelen meg is fordulhat, de akár több évig is megmaradhat halvány állapotában.
Így történt ez legutóbbi, napjainkig tartó aktív időszakában is, mely során a csillag, felfedezése óta leghosszabb időtartamú minimumát produkálta. 2007 júliusában fényessége hirtelen lecsökkent, majd ezt követően további lassú ereszkedésbe kezdett, amikor is 15 magnitúdó alá is került. 2007 óta tanúja lehettünk több kifényesedésének és visszahalványodásának is.
Mélyég-ajánlat: az NGC 3665 GX UMa
Ebben a hónapban egy hazánkban egyáltalán nem ismert galaxisra hívjuk fel a figyelmet. Az NGC 3665 a nNagy Medve egy kissé kietlen részén, a ν UMa-tól majdnem 6 fokkal északra található. A vizuálisan kb. 10 magnitúdós galaxis 5,5 ívperces, így nagyon könnyű megfigyelni akár óriásbinokulárokkal is. A 70 millió fényévre lévő rendszer igazi érdekessége a magja körül elhelyezkedő sötét porgyűrű, amely 20-30” átmérőjű. Emiatt S0 típusként katalogizálták, de valójában a gyűrű hajlásszöge más, mint a galaxisé, ha egy lapos korongról lenne szó. Inkább úgy tűnik, mintha egy elliptikus galaxis belsejében lenne a porgyűrű. A galaxis erős rádióforrás, így ezek a tények arra utalnak, hogy a múltban két galaxis ütközött össze, és ennek a folyamatnak a végső mementója a már majdnem teljesen nyugodt elliptikus galaxisban található porsáv. Az észlelőkre vár a feladat, hogy kiderítsék, ez a gyűrű vajon látszik-e nagy távcsövekkel vizuálisan, lefotózható-e amatőr eszközökkel? Várjuk a megfigyeléseket róla!
További égi események: Meteor csillagászati évkönyv 2014