Égi kalendárium – 2014. március

Március: a tavasz kezdete, amikor nő a derült éjszakák száma. Éjjel a Jupiter és a téli-tavaszi ég mélyég-objektumai nyújtanak észlelni valót, hajnalban pedig három fényes üstököst kereshetünk fel. Itt a Messier-maraton szezonja is.

Bolygók

Merkúr: Egész hónapban kereshető napkelte előtt a délkeleti látóhatár közelében. A hónap első felében egy órával kel a Nap előtt. 14-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 27,6°-ra a Naptól. Ezután láthatósága fokozatosan romlik, a hónap végén már csak fél órával kel korábban, mint a Nap.

Vénusz: Fényesen ragyog a hajnali délkeleti ég alján. A hónap elején még több mint két órával kel a Nap előtt, ez az érték a hónap végére másfél órára csökken. 22-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 46,6°-ra a Naptól. Fényessége -4,8m-ról -4,4m-ra, átmérője 32,7″-ről 22,5″-re csökken, fázisa 0,36-ról 0,54-ra nő.

Mars: Előretartó mozgása rögtön 1-jén hátrálóba vált át a Szűz csillagképben. Az esti órákban kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető a déli égen. Fényessége -0,5m-ról -1,3 m-ra, látszó átmérője 11,7″-ről 14,7″-re változik.

Jupiter: Hátráló mozgása 6-án előretartóvá változik az Ikrek csillagkép közepén. Az éjszaka első felében látható, magasan a nyugati égen, kora hajnalban nyugszik. Fényessége -2,3m, átmérője 41″.

Szaturnusz: Előretartó, majd 3-ától hátráló mozgást végez a Mérleg csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti-déli égen. Fényessége 0,4m, átmérője 18″.

Uránusz: A hónap elején még kereshető sötétedés után a Halak csillagképben, Kora este nyugszik. Március 10-e után elvész az egyre közelebb látszó Nap fényében.

Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg.

A Vénusz dichotómiája és legnagyobb hajnali kitérése

Az Esthajnalcsillag maximális nyugati elongációját március 22-én éri el; ekkor 46,6°-ra tartózkodik Napunktól. A márciusi hajnali kitérés az ekliptika lapos dőlésszöge miatt sajnos a legkedvezőtlenebb; a hatalmas naptávolság ellenére csak egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt a DK-i látóhatár felett.

A bolygó dichotómiája (0,50-es fázis) egy nappal később, március 23-án este következik be. Bár a Vénusz hajnali megfigyelhetősége nem a legkedvezőbb, bőven van lehetőségünk a dichotómia követésére, akár hajnali alkonyati, akár nappali égen. A Schröter-effektus, a Vénusz fázisának késése az elméletileg előre jelzetthez képest jól ismert és kimutatott jelenség; rendszeres követését, dokumentációját azonban nagyon kevesen végzik. Pedig kis méretű műszerekkel, egyszerű eszközökkel, vizuálisan is nagyon értékes munkát végezhetünk. A fázis minél pontosabb megbecslését érdemes előre kinyomtatott üres fázismintákkal való összehasonlítás útján végezni – ez pontosabb eredményt ad, mint a rajzunkról kimért fázis. A dichotómia időpontja előtti 2-3 naptól kezdve becsüljük meg naponként a bolygó fázisát, míg túl nem lépi valamennyivel a 0,50-es fázist. A becslést végezhetjük hajnalban, sötét égen – bár a levegő ekkor jobban remeg, a terminátor menti leghalványabb régiók is pontosan látszanak. A nappali észlelés kényelmesebb, de ilyenkor a terminátor mente beleolvadhat a fényes égi háttérbe, kisebb fázist mutatva a valósnál. Végezzük a becslést a spektrumot átfedő minél több színszűrővel (szűrő nélküli, ibolya, kék, zöld, narancs, vörös), mindegyikkel megbecsülve a fázist. A fotografikus észlelések kevésbé pontosak az utólagos hisztogram átskálázás miatt, mellyel tetszőlegesen alakíthatjuk a fázist… Sajnos a legtöbb fotó kevéssé alkalmas a fázis pontos kimérésére. Lehetőleg sötétebb égi háttéren fotózzunk, és hagyjuk kicsit beégni a korongot, hogy a terminátor menti régiók is látszódjanak.

A Mars és a 72 Virginis együttállása március 26-án

A -1 magnitúdós Mars egy puszta szemmel elvileg épp hogy látható, 6,1 magnitúdós csillagot közelít meg ezen az éjszakán. Annak ellenére, hogy a két égitest között kétszázötvenszeres fényességkülönbség lesz, már a legkisebb binokulárokkal látni lehet majd a vörös bolygó melletti csillagot. Legkisebb távolságuk 23:41 UT-kor alig 1,5 ívperc lesz, így valóban látványos lesz a szoros közelítés.

Márciusi holdsarlók

Március 27-én hajnalban 3:00 UT után az erősen fogyó holdsarló és a Vénusz 3 fokos közelségű kettősét nézhetjük meg a délkeleti láthatár felett. Mivel a Nap csak 5:35-kor kel, így még sötét égbolton csodálhatjuk az együttállást. Március 31-én napnyugta után fél órával, 18:40 UT-kor a nyugati égen 4,6 fok magasságban látható majd a 22 óra 58 perces holdsarló.

A Vénusz és a holdsarló együttállása március 27-én hajnalban

A Vénusz és a holdsarló együttállása március 27-én hajnalban

Üstökösök

C/2012 K1 (PANSTARRS). A keleti stacionárius pontját elhagyó üstökös egyre gyorsabban mozog északnyugat felé a Hercules, majd a Corona Borealis csillagképekben. A hónap végére naptávolsága 2,5 CSE alá csökken, és bolygónkhoz is egyre közelebb kerül, így fényessége 12 és 11,5 magnitúdó között növekszik. A közepes távcsövekkel is felkereshető égitest 4-én hajnalban 8 ívperccel délnyugatra kereshető a 14 magnitúdós NGC 6186 galaxistól, 23-án hajnalban egyharmad fokkal délkeletre láthatjuk az 5,8 magnitúdós üpszilon Coronae Borealistól, 30-án pedig fél fokkal keletre kereshetjük az 5,4 magnitúdós ró Coronae Borealistól.

C/2013 R1 (Lovejoy). A lassan már fél éve megfigyelhető üstökös már több hónapja túl van perihélumán, ám továbbra is bőven a binokuláros kategóriában észlelhető a hajnali égbolton. Március elején 3:30 UT körül 25 fok, a hó végén ugyanekkor már 30-35 fok magasságban észlelhetjük az éta Serpentist szinte megkerülő vándort. Lassuló mozgása miatt láthatósága még kissé javulni is fog, így áprilisban is tovább követhetjük a halványuló égi vándort. Fényessége a hó elején 8-9, végén 9-10 magnitúdó körül alakulhat, így végig látható lesz nagyobb binokulárokkal.

A Lovejoy-üstökös Rolando Ligustri február 28-án készült felvételén

A Lovejoy-üstökös Rolando Ligustri február 28-án készült felvételén

A Lovejoy-üstökös keresőtérképe március első napjaira

A Lovejoy-üstökös keresőtérképe március első napjaira

C/2012 X1 (LINEAR). Az Aquila csillagképet átszelő üstökös egyre kedvezőbb helyzetben látható a hajnali égen. Mivel nap- és földtávolsága sem változik jelentősen, tartani fogja 7,5-8 magnitúdó körüli fényességét. A kelet felé tartó üstökös 1-jén hajnalban 10 ívperccel keletre fog látszani a 6,4 magnitúdós 24 Aquilae-től, 3-án és 4-én a 4,7 magnitúdós nű Aquilae-től fél fokra lesz látható, 8-án a 4,4 magnitúdós ióta Aquilae-től fél fokkal északra halad el, másnap pedig 21 ívperccel délnyugatra kereshető az 5,7 magnitúdós 45 Aquilae-től.

A C/2012 X1 (LINEAR)-üstökös Rolando Ligustri március 1-e hajnalán készített felvételén

A C/2012 X1 (LINEAR)-üstökös Rolando Ligustri március 1-e hajnalán készített felvételén

20140301_12x1ch11

C/2012 X1 (LINEAR) térképe – 1

C/2012 X1 (LINEAR) térképe - 2

C/2012 X1 (LINEAR) térképe – 2

 

A C/2012 X1 (LINEAR) keresőtérképei (fent: 03.03-09., középen 03.09-13., lent: 03.13-18.)

A C/2012 X1 (LINEAR) keresőtérképei (fent: 03.03-09., középen 03.09-13., lent: 03.13-18.)

Messier-objektumok alkonyattól pirkadatig

Charles Messier a XVIII. századi Franciaországban új üstökösök keresése közben azt vette észre, hogy közelükben néha ködös, halvány, a távcsőben mutatkozó üstökösökhöz hasonló égitestek tűnnek fel. Mivel azonban elmozdulást nem mutattak, nem lehetett szó a Nap körül keringő égitestekről. Az űr mélységeiben kellett lenniük – innen ered mélyég-objektum kifejezés. Néhányukat sikerült felbontania csillagok halmazaira, ám legtöbbjük ködös maradt, és csak bő száz esztendővel később derült fény igazi természetükre, arra, hogy csillagok százmillióiból álló galaxisok. Messier, hogy másokat ne tréfálhassanak meg a ködös, üstökösszerű foltok, katalógust állított össze róluk, közben módszeresen ellenőrizte az elődei által ködösként leírt égitesteket is. Katalógusa végső formájában 103 objektumot sorolt fel, amit az utókor 7 olyan másik mélyég-objektummal egészített ki, amelyeket bizonyítottan megfigyelt a francia csillagász, így a végső változat ma 110 bejegyzést tartalmaz.

A veterán üstökösvadász, Donald (Don) Machholz úgy ismeri az égboltot, mint a saját tenyerét: bárhová is néz kis nagyítású üstököskereső műszere, mindig pontosan tudja, mit is lát a távcsőben. A mélyég-objektumokat 10 magnitúdós határfényességig fejből ismeri. Mindez annak a rengeteg tapasztalatnak köszönhető, amelyre az 1970-es évek óta tett szert. Egy hosszú tavaszi éjszakán jutott eszébe, hogy az összes Messier-objektumot felkeresse még a pirkadat előtt. Az alapötlet nem tőle származott, de ő volt képes először teljesíteni a végcélt: megpillantani az összes Messier-objektumot egyetlen éjszaka. Képesek vagyunk-e mi is valami hasonló teljesítményre? Meddig jutunk a népszerű nevén Messier-maratonnak nevezett megmérettetésen?

Bár Magyarország területéről a 110 Messier-objektum közül elméletileg legfeljebb 109-et láthatunk egy éjszaka, már a 100-as darabszám elérése is mesteri teljesítmény. Ismerni kell az objektumok pontos helyzetét, legalább hozzávetőleges megjelenésüket, hogy ne keverjük össze őket más, közeli mélyegekkel. Amikor a Virgo-halmaz galaxisai között barangolunk, minden tapasztalatunkra szükség lesz ahhoz, hogy a Messier-katalógus tagjait kimazsolázzuk a környék számtalan csillagvárosa közül. A Messier-maraton verseny: verseny, amelyet az égbolttal vívunk, latba vetve összes égismeretünket és észlelői tapasztalatunkat. Verseny, amely komolyan próbára teszi állóképességünket a hosszú, gyakran hideg tavaszi éjszakában. Maraton, ahol az „égi 42 km” kilométerköveit csodálatos mélyég-objektumok jelzik.

Ha egy térképen megvizsgáljuk a Messier-objektumok égi elhelyezkedését, azt vesszük észre, hogy a Capricornus (Bak) és a Pisces (Halak) csillagképek közötti tartományban egyetlen déli fekvésű objektum sincs. Rengeteg célpont található viszont a Sagittarius (Nyilas), és a Virgo (Szűz) csillagképek környékén. Így tehát e két égterületnek láthatónak kell lennie a Messier-maraton éjszakája során, sőt, a Nyilasnak delelnie kell, hogy déli fekvésű objektumai kellően magasra emelkedjenek. A legalkalmasabb az az időszak, amikor a Nap épp a jelzett „üres” területen, a Vízöntő csillagképben tartózkodik. Ez az időtartam március közepétől április közepéig tart, a Szűz az éjszakai égbolton ragyog, tele galaxisokkal, hajnalban viszont, pirkadat előtt delel a Nyilas is.

A Messier-maraton másik, igen fontos feltétele a sötét égbolt. Ezért sikerre csakis újhold környékén lehet esélyünk, lehetőleg városoktól minél távolabb, alkalmasint egy dombtetőn. Hegyvidéki helyszín csak akkor alkalmas, ha tökéletes a horizontja, ugyanis a körpanoráma is fontos feltétel, mivel sok Messier-objektumot a látóhatár közelében kell „levadásznunk”.

A siker elengedhetetlen feltétele, hogy legalább minimális szinten ismerjük az égboltot, a csillagképeket. Legyünk tisztában műszerünk teljesítőképességével és az adott nagyítások mellett elérhető látómezők méretével. Készítsünk listát az objektumokról, megfigyelési sorrendben feltüntetve őket. Ehhez az interneten találunk segítséget (http://members.shaw.ca/rlmcnish/darksky/messierplanner.htm). Március elején és közepén a nyári Tejút láthatósága még nem jó, de kellő kitartással, kedvező átlátszóság mellett esélyünk van a Sagittarius sok objektumára, de sajnos ekkor még kimarad a déli fekvésű M69, M70, M55, M75. Április közepén, az esti szürkületben esélytelen az M77, 74, 79, ellenben hajnalban kellően látható mind a Tejút (benne az ekkor már kényelmesen elérhető déli Sagittarius-objektumokkal), mind az ahhoz közeli M2, M72, M73 is. 2014-ben szerencsénk lesz a holdfázissal, mivel a Maratonra legmegfelelőbb időszakban, március-április fordulóján lesz újhold. Használt műszerünk szinte bármilyen lehet, de előnyösebbek a kisebb átmérőjű, rövid fókuszú, nagy látómezejű távcsövek. Egy binokulár (10×50-es vagy annál nagyobb) azonban elengedhetetlen kellék, hogy a nagyobb, fényesebb halmazokat gyorsan, könnyen tudjuk azonosítani.

Bár a Messier-maraton kétségkívül egyfajta verseny, sietni csak néhány objektumnál, este és hajnalban kell. Ekkor érdemes a nagyobb, fényes halmazokat binokulárral felkeresni, mert sok időt takarítunk meg ezzel. Az éjszaka legnagyobb részében nagyon sok időnk lesz arra, hogy célpontjainkat alaposan szemrevételezzünk, esetleg egyet-kettőt rajzban vagy fotón megörökítsünk. Sőt, más egyéb égitesteket is felkereshetünk, több távcsővel is. Ha csak futó pillantásokat vetnénk az elénk táruló mélyég-csodákra, varázsuk eltűnne. Nézzük úgy őket, mintha most találkoznánk velük először!

Idén a Bükkben lévő Szentléleken kerül megrendezésre a Messier-maraton, részletes információkat ezen a honlapon talál.

Messier-maraton! (Hajdú Lajos felvétele)

Messier-maraton! (Hajdú Lajos felvétele)

A hónap mélyég-objektuma: Az NGC 2403

A galaxis, amely a Zsiráf kissé kietlen zugában helyezkedik el, már binokulárral is könnyen látható. Az északi égbolt egyik legfényesebb, ám az amatőrök által kissé mellőzött galaxisa. A 8,5 magnitúdós folt részleteit már 10 cm-es távcsővel is észlelhetjük, ekkor még csak nagyobb foltokat tudunk elkülöníteni. Tapasztalt észlelők egy 13-15 cm-es műszer birtokában, kellően sötét égről már sikerrel azonosíthatják a spirálkarokat, egy 20 cm-es távcső pedig egész biztosan feltár valamit a spirális szerkezetből. A rendszer további érdekességeiről a Hónap asztrofotója rovatban, és a mélyég-rovat hasábjain olvashatunk. Várjuk a nagytávcsöves rajzokat a Meteor szerkesztőségébe!

A z NGC 2403 GX Cam Szitkay Gábor felvételén

A z NGC 2403 GX Cam Szitkay Gábor felvételén

 

Ajánljuk...