Égi kalendárium: 2016. július
Végre itt a nyár, az igazi rövidnadrágos éjszakák időszaka! Kora este még három bolygó észlelhető, éjszaka a Tejút hömpölyög, a hó végén pedig beköszönt a nyári táborok időszaka. Mit érdemes figyelni az égen?
A bolygók járása
Merkúr: A hónap első felében nem figyelhető meg, 7-én van felső együttállásban a Nappal. 15-e után már megkísérelhető felkeresése napnyugta után az északnyugati látóhatár közelében. Láthatósága lassan javul, a hónap végén közel egy órával nyugszik a Nap után.
Vénusz: Hosszú idő után újra látható, fényesen ragyog napnyugta után az északnyugati látóhatár közelében. A láthatósága viszont alig javul az ekliptika horizonthoz viszonyított hajlásszögének előnytelen változása miatt. A hónap elején fél, a végén háromnegyed órával a Nap után nyugszik. Fényessége −3,9 magnitúdó, átmérője 9,7”-ről 10,1”-re nő, fázisa 0,99-ról 0,97-ra csökken.
Mars: Egyre gyorsuló, előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. Éjfél után nyugszik, az éjszaka első felében látható a délnyugati égen. A hónap folyamán tovább halványul, −1,4 magnitúdóról −0,8 magnitúdóra, látszó átmérője 16,3”-ről 13”-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében látszik fényesen a nyugati égen. Fényessége −1,8 magnitúdó, átmérője 33”.
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Kígyótartó csillagképben, amely mozgás a hónap második felétől fokozatosan lassul. Az éjszaka első felében látható, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,2 magnitúdó, átmérője 18”.
Uránusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében látható. Egyre lassuló előretartó mozgása 30-án hátrálóvá válik a Halak csillagképben.
Neptunusz: A késő esti órákban kel. Az éjszaka nagy részében látható. Hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben.
Az Aldebaran súroló fedése július 29-én
A csökkenő, 25%-os megvilágítottságú holdsarló ezen a reggelen is elfedi a Hyadok néhány csillagát, sajnos a fedések zöme nappalra fog esni. A hajnali látványos együttállás után a Hold végigvonul a halmaz csillagai között, 12:25 UT körül ér az Aldebaranhoz. Az ország nagy részén csak néhány ívperces közelségüket lehet látni, de a fedés az ország délnyugati részén teljes lesz. A belépésre Pécsett 12:23:20 UT-kor kerül sor, nem egészen 8 perccel később 12:31:30-kor már ki is fog lépni mögüle.
Kaposvár közelében lesz a súroló fedés sávja. A 60 fokos elongáció miatt a Hold és az Aldebaran is jól fog látszani, kedvező alkalmat teremtve a különleges megfigyeléseket kedvelőknek. Látványos videót lehet készíteni a súroló fedés vonalában, amint a Hold peremén lévő hegyek eltakarják az óriáscsillagot, közben a völgyekben előbukkanhat. A csillag nagy mérete miatt akár néhány tized másodperces fedést vagy részleges fedést is láthatunk!
Júliusi meteorrajok
A Déli Delta Aquaridák maximuma július 30-án várható ZHR=16 értékkel, amely szerencsére egybeesik a Meteor 2016 Távcsöves Találkozóval. A maximum nem éles, ezért július 26. és 31-e között érdemes észlelni ezt a júliusi áramlatot, azonban július 12. és augusztus 23. között bármikor számíthatunk egy gyönyörű, zöld színű SDA tűzgömb megjelenésére.
Az Alfa Capricornidák sok meteormegfigyelő kedvenc raja, mivel kis sebességüknek köszönhetően (23 km/s) igen látványos meteorjelenséget produkálnak, számos esetben fényes tűzgömböket is. A maximum július 30-án és 31-én várható ZHR = 5 értékkel, azonban július 3-tól egészen augusztus 15-ig számíthatunk az alfa capricornida meteorok megjelenésére. A raj radiánsa részben átfedi az antihelion meteorok nagy területű radiánsát, de a lassú meteorok könnyen megkülönböztethetőek az ebből a régióból érkező egyéb meteoroktól.
A Hold július 26-án lesz utolsó negyedben, ezért a hajnali órákban kedvező körülmények között észlelhetjük a júliusi rajokat: a fogyó Hold nem fog zavarni. Az esti órákban a radiánsok alacsonyan vannak, ezért kevesebb hullócsillag megpillantására van esélyünk, viszont ezek akár fél égboltot átszelőek is lehetnek.
Az Aquarida–Capricornida-komplexumról a Meteor 2006. évi júniusi és július–augusztusi számaiban olvashatunk bővebben.
R CrB 60?
A nyári égbolt egyik legismertebb, nyugalmi időszakában (azaz maximumban) akár szabad szemmel is látható változócsillaga az R Coronae Borealis, amely egy nagyon ritka, ám sokféleségében annál izgalmasabb eruptív változócsillag-típus névadója. A csoportba mindössze néhány tucat hidrogénben szegény, viszont héliumban és szénben gazdag sárga szuperóriás (Napunknál jellemzően 50-100-szor nagyobb égitest) tartozik, zömében alacsony felszíni hőmérséklettel és változatos színképtípussal.
A csillagok fényessége évekig, néha évtizedekig közel állandó marad, majd váratlanul gyors csökkenés következik be, amelynek mértéke széles skálán, 1 és 9 magnitúdó között mozoghat. A minimum időtartama is változó, néhány héttől több ezer napig is terjedhet. A leszálló ág rendszerint jóval meredekebb a felszálló ágnál. Az évtizedek óta elfogadott modellek szerint az RCB típusú csillagok igen intenzív fénycsökkenéséért az általuk kibocsátott, szénben gazdag porfelhők a felelősek, amelyek kikondenzálódva nagyon hatásosan, természetes szűrőként blokkolják a központi égitest sugárzását. A héj tágulásával átlátszósága nő, így lassan visszatér a csillag eredeti fényessége.
Az R Coronae Borealist Edward Pigott fedezte fel 1795-ben. A csillag változásainak bô két évszázados megfigyelése során egyszer sem tapasztaltak olyan hosszan tartó és erős kitöréssorozatot, mint amelynek 2007 óta egészen napjainkig részesei lehetünk. Az
R CrB fényessége ezen időszak alatt két ízben is tartósan 15 magnitúdó alá csökkent, és bár többször felszálló ágba került, maximumfényességét csak egyszer, 2015 elején közelítette meg. Teljesen kiszámíthatatlan jövőbeni viselkedése, nem véletlenül az egyik legizgalmasabb észlelési feladat a fénymenet folyamatos nyomon követése
Észlelések beküldése: eszlelesek.mcse.hu
Meteor 2016 Távcsöves Találkozó (július 28-31.)
Idei távcsöves találkozónkat ismét Tarjánban tartjuk, minden korosztály, minden érdeklődő számára. A rendezvénnyel kapcsolatos információk megtalálhatók honlapunkon.