Égi kalendárium: 2016. október
Az egyre hosszabbodó októberi éjszakák – ha derült égbolttal párosulnak – kitűnő észlelési lehetőségeket biztosítanak az amatőrcsillagász számára.
A bolygók járása
Merkúr: A hónap első harmadában jól látható napkelte előtt a keleti látóhatár közelében, ekkor közel másfél órával kel a Nap előtt. A hónap közepére láthatósága gyorsan romlik, 20-án már eltűnik a Nap sugaraiban. 27-én felső együttállásban van a Nappal.
Vénusz: Fényesen ragyog napnyugta után az esti délnyugati égen. Egyre magasabban látszik, a hónap elején egy, a végén már másfél órával nyugszik a Nap után. Fényessége −3,9 magnitúdóról −4,0 magnitúdóra, átmérője 12,1”-ről 13,9”-re nő, fázisa 0,85-ról 0,78-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Sagittariusban. Késő este nyugszik, az esti órákban látható a délnyugati ég alján. Fényessége 0,1m-ról 0,4m-ra, látszó átmérője 8,8”-ről 7,5”-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Virgóban. 15-én már kereshető napkelte előtt a keleti égen, ekkor már egy órával kel a Nap előtt. Láthatósága a hónap végéig sokat javul, addigra a hajnali égbolt feltűnő égitestévé válik. Fényessége −1,7 magnitúdó, átmérője 31”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez az Ophiuchusban. A késő esti órákban nyugszik, még kereshető az esti délnyugati ég alján. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 16”.
Uránusz: Egész éjszaka látható, a Piscesben végzi hátráló mozgását. 15-én szembenállásban van a Nappal.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg az Aquariusban. Hajnalban nyugszik.
Uránusz-oppozíció
A bolygó október 15-én kerül oppozícióba 3,7”-es korongátmérő és 5,7 magnitúdó fényesség mellett. A Pisces csillagképben járó, éjfél előtt delelő bolygó 51°-kal emelkedik a horizont fölé, kiváló lehetőséget adva a megfigyelésre. A világos türkizes bolygón nagyon alacsony kontrasztú világos és sötét sávok mintázata, kisebb diszkrét világos foltok bukkanhatnak fel.
A bolygó északi pólusa jelentősen, 34°-kal billen felénk, így ha sikerül igen alacsony kontrasztú sávokat megpillantanunk a bolygón, azok íveltsége már megfigyelhető. Fotózáshoz a nagyméretű műszer és jó seeing mellett használjunk narancs, vörös, esetleg IR szűrőt, amivel a világos foltok kontrasztja megnő az elsötétedett bolygókorongon. Ne feledjük el pontosan bejelölni a nyugati irányt, anélkül a pólusok tájolása lehetetlen lesz!
Cseh Viktor 2015. szeptember 5-én egy 10 cm-es refraktorral eredt az Uránusz nyomába. “Először 40x-es nagyítással rajzoltam a mezőt, és színt becsültem. A bolygó színe egyértelműen élénk türkiz egy csipetnyi sárgás-kékes beütéssel.
Ezután a korongra voltam kíváncsi; 158x-os nagyítással a bolygó egyértelműen korong alakú, nagyjából olyan mint a Jupiter egy binokulárban. Színe piszkos-sárgászöld. Bár nem reméltem, de intenzitáskülönbségek is mutatkoztak; peremsötétedés, a korong közepén egy világos terület, valamint elképesztő volt a korong leheletnyi lapultsága is. Nem gondoltam hogy valóban látom ezt az érdekességet de azért berajzoltam; utólag kiderült hogy a megnyúlás pozíciója, tökéletesen egyezik. Hihetetlen hogy egy ilyen távoli égitestből is látni valamit egy 10 centis akromáttal.”
A hónap változócsillaga: az EQ Cassiopeiae
A gyönyörű, ezernél is több halvány csillagból álló NGC 7789 nyílthalmaztól mintegy 2 fokra található ez a méltatlanul kevéssé észlelt RVA típusú változó. A hideg, fémekben gazdag, por- és gázködökbe burkolózó csillag fénygörbéjét – típusára jellemző módon – egy mélyebb és egy laposabb minimum jellemzi. Főminimumai között átlagosan 58,3 nap telik el, így az EQ Cas-t a legrövidebb periódusú, ezáltal a legdinamikusabban változó RV Taurik között tartjuk számon. Amplitúdója nem -nagy: maximális vizuális fényessége csak ritkán haladja meg a 11 magnitúdót, míg minimumaiban rendre 12, illetve 13 magnitúdó alá kerül. Mindazonáltal kiváló objektum kis és közepes távcsövek számára, cirkumpoláris változó lévén akár egész évben „foltozhatjuk” a még az AAVSO adatbázisát tekintve is igencsak hézagos fénygörbéjét.
Változóészlelők találkozója október 8-án
Az MCSE Változócsillag Szakcsoport idei találkozóját az MTA CSFK CSI előadótermében tartjuk október 8-án 10 órától. A rendezvény díjtalan, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezés: vcssz@mcse.hu
Őszi tejutas éjszakák
A hosszabbodó őszi éjszakák a vénasszonyok nyara idején még gyakran párosulnak derült égbolttal, akár november közepén is kialakulhat még szép időjárás. Az ősz egyértelműen a Tejút ideje, melynek északi szakasza a zenitben delel, itt a Cassiopeia nagy W-je és a Cepheus „házikója” mellett felismerhetjük a Perseus Y alakját, benne számos fényes csillaghalmazzal. Azt se feledjük, hogy az északi nyári csillagképek még kora ősszel is kellemesen észlelhetők, így a Cygnus csodálatos nyílthalmazai és ködei, a Lyra, az Aquila, sőt a Scutum vidéke is elérhető még pár hétig.
Tóth Krisztián fényképe az NGC 7331-ről és háttérgalaxisairól. 102/635 GPU apo, ASI 120MM kamera, 103×35 s expozíció.
Dél felé haladva az Andromeda csillaglánca és a Pegasus „hokiütője” uralja az égboltot, még délebbre a kissé kietlen „vizes” csillagképek: a Cetus, az Aquarius és a Pisces tűnnek elő sötétebb égről. Ezen a tájékon néhány szép galaxis akadhat távcsővégre: a Sculptorban ott a tőlünk kissé alacsonyan látható NGC 253, egy 7 magnitúdós galaxis, az Aquariusban a Csiga-köd (a Földhöz legközelebbi planetáris köd, amelynek fényessége 6,5 magnitúdó) és az M2 gömbhalmaz, a Capricornusban az M30, egy szokatlanul sűrű gömbhalmaz.
Balázs Rolland felvétele az M31-ről (Andromeda-galaxis) 80/600-as apokromáttal készült (47×30 s ISO 1600, 47×302 s ISO 1600, 35×724 s ISO 800).
Az Andromedában találjuk az egyik legismertebb és legszebb mélyég-objektumot, az Andromeda-galaxist, avagy az M31-et (fényessége 3,5m) és kísérőit (M32 és M110, 8-9 magnitúdósak). Sötétebb égen bármilyen binokulárral és távcsővel felejthetetlen látványt nyújtanak. Nem messze, a Triangulumban található az M33, mely szintén a Lokális Csoport része, akárcsak az Andromeda-galaxis és saját Tejútrendszerünk (és még néhány tucat törpe csillagváros). A Pegasusban az M15 gömbhalmazt és az NGC 7331 jelzésű 10 magnitúdós galaxist kereshetjük fel, amely az Andromeda-köd kistestvéreként
látszik, hiszen sokkal nagyobb távolságban van tőlünk. A Cassiopeia és a Cepheus csillagképek mitikus párosa a nyílt csillaghalmazok és gázködök kifogyhatatlan tárháza, több tucat fényes és sok tucat halványabb halmaz várja, hogy távcsövünkkel megkeressük őket. Csak néhányat említünk: NGC 7510, NGC 7380, NGC 7160, M52, NGC 457, NGC 663, NGC 7789, M103. Továbbhaladva a Tejút mentén délkelet felé, a Perseus és a Cassiopeia határán „beleütközünk” a Perseus-ikerhalmaz fényes, kettős foltjába. A két csillaghalmaz – katalógusszámuk NGC 869 és 884 – fizikai kapcsolatban áll egymással, koruk azonos, távolságuk a Földtől 7200 fényév. A Perseus látványossága még az M34 és az NGC 1528 halmaz is, de az NGC 1023-at megtekintve egy 9-10 magnitúdós, látványos csillagvárossal is találkozhatunk errefelé.
