Égi kalendárium: 2018. december

Az első téli hónap télies időjárással köszöntött ránk. Reménykedjünk a friss, ropogós, derült decemberi éjszakákban, záporozó Geminidákkal, szabadszemes Wirtanen-üstökössel – minden égi jóval.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap folyamán napkelte előtt kereshető a délkeleti látóhatár közelében. 1-jén már 50 perccel kel a Nap előtt, láthatósága villámgyorsan javul. 15-én van legnagyobb
nyugati kitérésben, 21,3°-ra a Naptól. Ekkor két órával kel korábban, mint a Nap, idei legjobb hajnali láthatóságát adva. Ezt követően lassan közeledik a Naphoz, de 31-én is még több mint egy órával kel előtte.
Vénusz: Magasan ragyog a hajnali délkeleti égen, kiváló észlelési lehetőséget biztosítva. A hónap első napján éri el maximális fényességét, néhány napig a nappali égen is látható. A hónap elején három és fél, a végén három órával kel a Nap előtt. Fényessége −4,9m-ról −4,6m-ra, átmérője 40,7”-ről 26,6”-re csökken, fázisa 0,26-ról 0,47-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Vízöntő, majd 22-től a Halak csillagképben. Az éjszaka első felében látható a délnyugati ég alján, éjfél körül nyugszik. Fényessége 0m-ról 0,5m-ra, látszó átmérője 9,3”-ről 7,5”-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Skorpió, majd 14-től a Kígyótartó csillagképben. A hónap közepétől már újra kereshető napkelte előtt a délnyugati ég alján, ragyogó fénye nagyban megkönnyíti a megtalálását. Fényessége −1,7m, átmérője 31”.
Szaturnusz: A hónap elején még megkísérelhető felkeresése napnyugta után. Folytatja előretartó mozgását a Nyilas csillagképben. Fényessége 0,5m, átmérője 15”.
Uránusz: Az éjszaka nagyobb részében kereshető, hajnalban nyugszik. Előbb a Kos, majd 3-ától a Halak csillagképben végzett hátráló mozgása a hónap végére jelentősen lelassul.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

Mars–Neptunusz együttállás

Az év utolsó hónapjára egyetlen nem igazán látványos, de annál érdekesebb együttállás maradt. December 7-én a Mars és a Neptunusz rendkívüli módon megközelíti egymást: 16:00 UT-kor, a navigációs szürkület végén alig 3,5 ívpercre lesznek egymástól.

Itt az MCSE-tagság megújításának időszaka – új belépőket is szeretettel várunk! Tagjaink egyik illetménykiadványa a Meteor csillagászati évkönyv 2019, benne számos hasznos olvasmánnyal, előrejelzéssel a jövő év égi jelenségeiről, látványosságairól.

Félszabályos változócsillag a Hyadokban: a W Tauri

A félszabályos és a mira csillagok közel ugyanabban a fejlődési állapotban vannak, csak a pulzáció szabályosságában vagy a rezgési módusok gerjesztettségében lehet különbség. A pulzációelmélet ellenőrzése és fejlesztése szempontjából igen fontos az egyedi csillagok fénygörbéjének részletes elemzése. A jellemzően több száz napos periódusok miatt a szakcsillagászok lényegében teljesen elhanyagolták a hosszú periódusú csillagok fotometriáját. Éppen ezért ezek a változók klasszikus amatőrcsillagász célobjektumoknak tekinthetők. Az említett csillagok osztályozása a vizuális fénygörbén alapul. A Változócsillagok Általános Katalógusa (GCVS) definíciói szerint a mirák fényváltozása viszonylag szabályosan ismétlődő, vizuális amplitúdójuk nagyobb 2,5 magnitúdónál, periódusuk pedig durván 100 és 1000 nap közé esik. Ezzel szemben az SRa és SRb típusú félszabályos csillagok vizuális amplitúdója kisebb 2,5 magnitúdónál, periódusuk 10 és 1000 nap nagyságrendjébe esik, míg fénygörbéjük bonyolult, látszólag szabálytalan (amit többszörös periodicitások, esetleg irreguláris változások, vagy kaotikus folyamatok okozhatnak). Mind a mirák, mind a félszabályos változók pulzáló változócsillagok, azaz elsősorban ismétlődő kitágulásuk és összehúzódásuk felel a fényváltozásokért. Az AGB ágon a mirák mellett a félszabályos változók két alcsoportját találjuk. Az SRa típusba a mirákhoz hasonló, de 2,5 magnitúdónál kisebb amplitúdójú vörös óriásokat soroljuk 35 és 1200 nap közötti periódussal. Az SRb változók az SRa típushoz hasonló csillagok, de gyakori a többszörös periodicitás, a periódus és az amplitúdó változása. A W Tauri jó példája az SRb csillagokra jellemző összetett változásoknak: periódusa a GCVS szerint 260 nap, ám ez az érték a csillag (az amatőrcsillagászok mintegy 20 évnyi észlelési adatából szerkesztett) O-C diagramja alapján szabályos hullámzású, úgynevezett ciklikus periódusváltozásokat mutat, ±20 napos amplitúdóval. Fényességét meglehetősen kaotikusan változtatja, általában 1,5-2m amplitúdóval, 9,5 és 11,5m között, bár néha a 9 és 12 magnitúdós szélsőértékeket is eléri. Kis távcsővel, hetente érdemes észlelni folyamatos változásait.

A Wirtanen-üstökös és társai

Az idei december szép látványosságának ígérkezik a nyár óta észlelhető 46P/Wirtanen-üstökös. Nevét Carl A. Wirtanen amerikai csillagászról kapta, aki 1948. január 17-én fedezte fel a kaliforniai Lick Obszervatórium két nappal korábban készült egyik fotólemezén. Az ekkor 16 magnitúdós üstökös már több mint egy hónapja túl volt 1947. december 2-ai napközelpontján, így már halványodott. A kevés megfigyelés és az akkori sokkal lassabb információáramlás miatt majd’ egy évbe telt, mire sikerült kideríteni, hogy az üstökös keringési ideje 6,71 év, és 1,625 CSE-re közelíti meg legjobban a Napot.
A felfedezése óta eltelt időszak alatt az idei lesz a 12. alkalom, amikor közel kerül központi csillagunkhoz. Az eltelt évek és a keringési idő hányadosából gyorsan kideríthető, hogy ennél kevesebb napközelségnek kellene lennie. A változás a Jupiter perturbáló hatásának köszönhető. Előbb 1972-ben 0,26 CSE távolságra haladt el az óriásbolygó mellett, aminek hatására perihélium távolsága az addigi 1,61 CSE-ről 1,26 CSE-re változott, míg a keringési ideje 6,71 évről 5,87 évre csökkent. 1984-ben az üstökös újra közel került a Jupiterhez, aminek következtében perihéliumtávolsága és keringésideje tovább csökkent, és elérte a jelenlegi értékeket, vagyis az 1,06 CSE-t és az 5,44 évet. A 2040-es visszatérésekig a perihélium távolsága a jelenlegi marad, azonban abban az évben újra megközelíti a Jupitert, aminek hatására napközelpontja 1,22 CSE-re, keringési ideje 5,78 évre nő.

Az üstökös felfedezése óta nem volt olyan fényes, mint amilyennek a mostani, 2018-as visszatérése során várják. Az első két visszatérésekor (1954, 1961) 18 magnitúdó körüli fényessége az akkori észlelhetőség határán járt, később azonban már jobban kifényesedett, és az 1990-es évektől már több alkalommal vizuálisan is megfigyelhető volt. A felfedezése óta csak az 1980-as napközelségekor nem sikerült megfigyelni, mivel égi helyzete akkor nagyon kedvezőtlenül alakult. A jelenlegi keringési ideje miatt minden második viszszatérésekor rossz a láthatósága, ezért is érdemes felkeresni az üstököst 2018-ban. A következő, 2024-es perihéliumára akkor fog sor kerülni, amikor látszólag is közel lesz a Naphoz, ezért megfigyelése a mai, amatőrök számára elérhető technikai eszközökkel elég kevés eredménnyel kecsegtet.
Annak idején, az ESA Rosetta-programjának kezdetén az elsődleges megfigyelési cél is ez az üstökös volt, amire a rövid keringési periódus, a viszonylagos földközelsége és aktivitása miatt esett a választás. A sikeres űrszondás program végrehajtása érdekében sok megfigyelésnek, kutatásnak volt célja, az előkészületek azonban nem a kellő ütemben haladtak, így a mérnökök kicsúsztak az indítási ablakból. Ezért lett a Rosetta célpontja végül a 67P/Churyumov–Gerasimenko-üstökös.

A 46P/Wirtanen egy olyan üstököscsoportnak a tagja, melyre a hiperaktivitás jellemző (ide tartozik a 103P/Hartley és a szeptemberben szintén jól megfigyelhető 21P/Giacobini–Zinner is). Az üstökös aktivitása a Naptól mért 3,5–4,5 CSE távolságra kezdődik meg, ekkor éri annyi besugárzás a felszínt, hogy ott a fagyott gázok szublimálni kezdjenek.
Az 1996-os visszatéréskor, miközben az üstökös 2,3 CSE-ről 1,8 CSE-re közelítette meg központi csillagunkat, a gázkibocsátás üteme lassan emelkedett, majd 1,8–1,6 CSE távolság között hirtelen megnőtt, ami a porkibocsátás növekedésével is járt. Ezután a gázkibocsátás növekedésének üteme viszszaállt a „normális” mértékre.

A szén–cián (C2–CN) átalakulásban nagy változások voltak kimutathatóak, amelyek nem, vagy kevéssé függtek az üstökös naptávolságától. Az átalakulás sebességének mértékét inkább az üstökös tengelyforgása miatt bekövetkező „évszakok” hatásai befolyásolták. Az üstökös vízkibocsátását a kialakuló OH mértékéből lehet meghatározni. A 46P/Wirtanen-üstökös vízkibocsátása 27-szer kevesebb volt, mint a Halley-üstökös esetében azonos naptávolságban mérve. A kapott eredmények alapján a 46P/Wirtanen az üstökösök „tipikus” összetételét mutatja. Hozzá kell tennünk, hogy a Jupiter-család tagjai felének összetétele hasonló a többi üstököshöz, míg másik felüknél a szén és annak molekulái (C2 ill. C3) már különböző mértékben, de kifogyóban vannak.

A Wirtanen-üstökös Landy-Gyebnár Mónika 2018. november 28-i felvételén.

Az üstökös por/gáz kibocsátásának aránya nagyon alacsony, 1/4–1/8-a a Halley-üstökösének, vagyis utóbbi 4–8-szor „porosabb”, mint a Wirtanen. A fenti méréseket modellszámításokkal összevetve az üstökös aktív területei átlagosan a teljes felszín kb. 20–40%-át teszik ki, ami 1,2 km átmérőt feltételezve 0,9–1,8 km2 terület lehet. Az aktivitást bemutató ábra szerint amíg az üstökös 4 CSE-nél nagyobb távolságra tartózkodik, szinte inaktívnak tekinthető, bár a felszíne ekkor is kopik. Ahogy közelebb kerül a Naphoz, 4–1,5 CSE távolságban az aktivitása fokozódik, ami kb. 1,5 CSE távolságban hirtelen megnő. Ekkor az aktív, a gáz és a porképződésért felelős területek aránya a korábbi 10%-ról 70–100%-ra ugrik, és nagyjából a perihélium-átmenetig így is marad. Ebben az időszakban a legnagyobb a felszín kopása, ami keringésenként az 50 centimétert is elérheti. Áthaladva a perihéliumponton az üstökös gázkibocsátása és ezzel együtt porkibocsátása is gyorsan csökken. Ennek oka, hogy a felszínre visszahulló por befedi az aktív felületeket, amelyek nincsenek így kitéve a napsugárzás közvetlen hatásának. Nagyjából 1,5 CSE-re a Naptól a hőmérséklet csökkenésével az aktív területek aránya tovább csökken, és újra csak a felszín kb. 10%-át teszi ki. Mire újra eléri a 4 CSE távolságot, az üstökös újra inaktív állapotba kerül. A modellel kapcsolatban – valljuk be őszintén – elég kicsi annak valószínűsége, hogy a bármely üstökös felszínének a 100%-a aktív legyen. Sokkal inkább valószínű, hogy a felszín alatti fagyott mélyebb rétegekben levő jegek is képesek szublimálni, és ezzel okozzák a 46P hieperaktivitását.
Az üstökös 1996-os közelsége idején több mérést végeztek földi megfigyelő-állomásokról és a HST-vel is, melyek célja az üstökös tengelyforgási idejének meghatározása volt a periodikusan bekövetkező fényességváltozás alapján. A tengelyforgási idő 6–7,6 óra közötti értékeknek adódott, és az is kiderült a fénygörbéből, hogy az üstökös valószínűleg nem gömb alakú, hanem inkább forgási ellipsziod, melyben a két tengely aránya a/b ≥ 1,22.

Az idei visszatérés során a Föld és az üstökös geometriája számunkra nagyon kedvezően alakul. A kométa december 12-én kerül legközelebb a Naphoz, majd alig négy nap múlva, 16-án 0,078 CSE-re a Földet közelíti meg, amire a következő száz évben (és talán soha többé) nem lesz példa. Ezzel a földközelséggel a közelünkben járt üstökösök örökrangsorában a 20., az elmúlt 30 év során pedig a 10. helyet foglalja el.
A közeledő égitestet a Lowell Obszervatóriumban felállított 4,3 méteres Discovery Channel Telescope-pal találták meg 2018. május 8-án 21 magnitúdó körüli fényességnél, amikor 2,6 CSE-re járt a Naptól. Egy hónappal később már érzékelhető volt a képeken egy Nappal átellenes irányba mutató 5 ívmásodperc hosszúságú csóva. Fényessége augusztus közepén elérte a 16,5 magnitúdót, és gyorsan növekedett.
A perihéliumtávolság csökkenése kihatott az üstökös aktivitására is: minél közelebb kerül központi csillagunkhoz annál jobban felmelegedhet, és ezáltal több anyagot juttathat az űrbe. Az erre alapozott számítások szerint még az is előfordulhat, hogy a 46P/Wirtanen decemberben szabad szemmel is látható lesz. Ne felejtsük el azt sem, hogy ezen üstökös esetében a gáz/por arány magas, így jó esetben egy szép ioncsóvát, és mellette egy porcsóvát is láthatunk. Kedvező helyzetének köszönhetően az üstökös 2018. decemberi perihéliumának idején szinte egész éjszaka megfigyelhető hazánkból. Reméljük, az időjárás is kedvező lesz ebben az időszakban!

Keresőtérkép és további információk a Sky and Telescope oldalán.

Közvetlenül napnyugta után a hónap közepéig érdemes megpróbálkozni a C/2018 V1 (Machholz-Fujikawa-Iwamoto) üstökös felkeresésével. A vándor érdekessége, hogy az üstökös felfedezése óta még egy hónap sem telt el. Novemberben a hajnali égen látszó kométa átkerült az esti égre. Aki fel akarja keresni, kettős kihívásnak kell megfeleljen. Egyrészt az üstökös nem sokkal napnyugta után látszik még kellő horizont feletti (10 fok) magasságban, másrészt rettentő gyors a mozgása. Felkeresésében és azonosításában csak az segít, hogy fényesebb, mint 10 magnitúdó. A relatív fényessége és gyors mozgása miatt inkább azoknak ajánljuk, akik rendelkeznek már tapasztalattal.

C2018 V1 (Machholz-Fujikawa-Iwamoto) 2018.11.14. 3:47:34 -3:55:14 (UT), 200/800 Newton; AZEQ6; MGEN vezetés; Canon 750D; ISO 1600; 9×50 s expozíció

Szintén napnyugta után kereshető fel a C/2018 L2 (ATLAS) üstökös nem messze a C/2018 V1 (Machholz-Fujikawa-Iwamoto)-től. A hónap közepéig a Kígyótartó, majd a Herkules csillagképben közepes sebességgel Kelet felé mozgó égitest lassan távolodik a Naptól, miközben a Föld felé közelít, így fényessége a hónap során szinte állandó 11 magnitúdó körül alakulhat, talán kisé halványodni fog.

Egész hónapban a Vízöntőben mozog Nyugatról Keletre a 78P/Gehrels üstökös mindvégig tartva 14 magnitúdó körüli fényességét. A kicsi kompakt fejjel és rövid csóvával rendelkező üstökös 2-án este az NGC 7211 galaxis (fényesség: 14,3 magnitúdó; átmérő: 1,0×0,7 perc) mellett halad el 15 perces távolságra.

Az éjszaka első felében a Vízöntő és a Halak határán utóbbi felé mozgó 29P/Schwassmann-Wachmann üstökös inkább a halványabb üstökösök sorát gyarapítja. Azonban a Jupiteren túl majdnem körpályán keringő égitest rendszeresen, de rendszertelen időközönként kitöréseket produkál. November közepén megint nagyobb mennyiségű anyagot engedett a környezetébe, aminek hatására fényessége 3 magnitúdóval nőtt a szokásos 5 magnitúdóhoz képest. Érdemes akár naponta felkeresni egy kitörés elcsípése érdekében.

A következő 3 üstökös annak ellenére, hogy nem cirkumpoláris szinte „egész éjszaka” megfigyelhető ráadásul fényességük elegendő a könnyű megfigyeléshez. Delelésük sorrendjében érdemes felkeresni őket. Legelőször a 64P/Swift-Gehrels jelűt a magasan a fejünk felett. A hónap elején az égitest a Triangulum csillagképben található miközben szép lassan a Kosba mozog. A jelenleg kb 9 magnitúdós üstökös fényessége az előrejelzések szerint majdnem 2 magnitúdóval jelentősen csökken, mert mind a Naptől, mind a Földtől gyorsan távolodik.

December 7-én éjszaka egy csoport (7-8 db) kicsiny NGC jelű galaxis közelében halad el. 19-én éjszaka az NGC 917, NGC 940 és az NGC 931 galaxisok alkotta majdnem egyenlő szárú háromszög súlypontjában tartózkodik a már halványuló üstökös.

64P Swift-Gehrels 2018.11.28. 18:40:33 -18:52:02 (UT), 200/800 Newton; AZEQ6; MGEN vezetés; Canon 750D; ISO 1600; 9×50 s expozíció

A hónap elején a Rák csillagképből indulva a Hiúz csillagképbe halad a 10 magnitúdó körüli 38P/Stephan-Oterma üstökös. A kompakt maggal és rövid halvány csóvával rendelkező üstökös lassan távolodik a Naptól és a Földtől. Az előbbiek miatt várható fényességének csökkenése, de ez az előrejelzések szerint ez kb. 1 magnitúdót fog csak kitenni.

38P Stephan-Oterma 2018.11.28. 19:09:26 -19:26:56 (UT), 200/800 Newton; AZEQ6; MGEN vezetés; Canon 750D; ISO 1600; 9×50 s expozíció

C/2016 N6 (PANSTARRS) jelű üstökös még az éjszaka első felében kel, de inkább az második felében érdemes felkeresni ahogy az Északi Vízi kígyóból indulva a Hajófara csillagképen keresztülhaladva a Nagy Kutyában fejezi be az évet. Lassan távolodik a Naptól, de ugyanakkor közeledik is a Földhöz, így fényessége a jelenlegi 12,5 magnitúdóról várhatóan nem fog jelentősen csökkenni. Kicsi kompakt üstökös rövid, de annál határozottabb csóvával. 12-én az NGC 2517 galaxis (fényesség: 11,8 magnitúdó; átmérő: 1,5×1,1 perc) mellett, 27-én pedig a Sh 2-302 jelű köd (átmérő: 20 perc) előtt fog áthaladni.

A hónap utolsó ajánlott objektuma a majdnem cirkumpoláris C/2016 R2 (PANSTARRS) üstökös. Sokaknak ismerős lehet ez az égi vándor, amiről az év elején sok szép fotó készült. Fényessége jelentősen csökkent, de még mindig 14 magnitúdó körül alakul, amit a hónap során várhatóan tartani is fog. Sajnos kinézete jelentősen változott. Diffúzzá vált, így inkább nagyobb távcsövekkel érdemes felkeresni az egész hónapban az Ökörhajcsárban tartózkodó vándort.

Derült eget és enyhe, páramentes éjszakákat kívánunk ezeknek a szép égitesteknek a megfigyeléséhez.

Geminidák

Az év legszaporább raja (maximumban 120-as ZHR) december 4-17. között jelentkezik. Az idei maximum december 14-én 12:30 UT-kor várható, észlelésre a december 13/14-i vagy a 14/15-i éjszaka is alkalmas (az időjárás függvényében), azonban az első negyed előtt levő Hold miatt inkább a 13/14-i éjszakát javasoljuk, mégpedig a holdnyugta utáni időszakot.