Égi kalendárium: 2019. augusztus

“Augusztus, nyárutó…/A Göncöl tengelye,/Mint roppant égi óramutató,/Némán, merőn mutat már ősz fele/ Kigyúlt hajók/ Suhannak át az égbolt tengerén…”  (Reményik Sándor: Augusztus, nyárutó)

A bolygók járása

Merkúr: A hónap nagy részében megfigyelésre kedvező helyzetben van a hajnali keleti égen. 1-én már egy órával kel a Nap előtt. Láthatósága gyorsan javul, 9-én van legnagyobb nyugati
kitérésben, 19°-ra a Naptól. Ekkor több mint másfél órával kel a Nap előtt, idei első legjobb hajnali láthatóságát adva. A hónap végére újra a Nap közelébe kerül, és elvész annak fényében.

Vénusz: A hónap során nem kerül megfigyelésre alkalmas helyzetbe. 14-én felső együttállásban van a Nappal. Fényessége -3,9m-ról -4,0m-ra nő, átmérője 9,7”-ről 9,6”-re csökken, majd ismét 9,7”-re nő, fázisa 0,998-ről 0,999-re nő, majd visszacsökken 0,997-re.

Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,8m-ról 1,7m-ra nő, látszó átmérője 3,5”-en állandósul.

Jupiter: A Kígyótartó csillagképben mozog, hátráló mozgása 11-én előretartóvá válik. Az esti délnyugati égbolt feltűnő égiteste, éjfél után nyugszik. Fényessége -2,3m, átmérője 41”.

Szaturnusz: A Nyilas csillagképben végzi hátráló mozgását, amely a hónap végén lassulni kezd. Az éjszaka nagy részében látszik a délnyugati ég alján, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,2m, átmérője 18”.

Uránusz: Késő este kel, az éjszaka második részében látható. Előretartó mozgása 12-én hátrálóvá változik, és fokozatosan gyorsul a Kos csillagképben.

Neptunusz: Az esti órákban kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető. A Vízöntő csillagképben végzi hátráló mozgását.

Perseidák

A legnépszerűbb meteorraj idei maximuma augusztus 12/13-án éjszaka várható, az előrejelzések szerint 13-án 2:00 UT-kor következik be (ZHR=110). A meteorok megfigyelését az erős holdfény zavarja, ezért az észlelésekre a hajnali órák az alkalmasabbak, amikor a raj radiánsa egyébként is egyre magasabbra kerül. 13-án a Hold Budapestről nézve 1:13 UT-kor nyugszik. Telehold augusztus 15-én lesz, így a következő éjszakákon a Hold még inkább zavaró lesz.

A Perseidák 2013-as maximuma Pável Zoltán montázsán.

Látnivalók a fogyó Holdon

 A Hold 2019. augusztusi utolsó negyed fázisa 23-án következik be, s ez után egyre inkább csökkenő, „C” alakú holdsarló látszik majd. E közben égi kísérőnk deklinációja egyre növekszik és a hajnali égen az őszi, majd a téli csillagképekben látszik majd. Amikor távcső segítségével sétát teszünk a fogyó Holdon, barangolásunk során több érdekes alakzatra bukkanunk. Ezek közül sok viszonylag könnyen észlelhető, de vannak közöttük nehezebben megfigyelhetők is. Az alábbi felsoroláshoz képest lehet más, bővebb is, de az imént felsoroltakat mindenképp érdemes megfigyelni.

Égi kísérőnk tőlünk látható oldalán két felszíni alakzat is őrzi Galileo Galilei (1564-1642) nevét, annak latin formájában: a Galilaei-kráter és Rima Galilaei, vagyis Galilei-rianás. A Galilaei-kráter és rianás az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) holdrajzi nyugati részén, a holdkorong peremétől nem messze találhatók. Megfigyelésükre kedvező időszak vagy első negyed után 4-5 nappal, tehát nem sokkal holdtölte előtt, vagy pedig utolsó negyed után 4 nappal, vagyis újhold előtt következik be. Ekkor kerülnek ugyanis a terminátor közelébe, amikor a kontrasztviszonyok megkönnyítik megfigyelésüket. A Galilaei-kráter a holdrajzi északi szélesség 10,5 fok és nyugati hosszúság 62,7 fokánál található 15 km átmérőjű és mintegy 1,4-2,2 km mély, éles peremű, viszonylag fiatal kráter. A közepénél csak enyhe központi kiemelkedése van. A kráterfalról aláguruló törmelék az idők folyamán gyűrű alakban halmozódott fel a kráteraljzat szélénél, de ezt csak a kráter felett elrepülő, abba merőlegesen belelátó holdszondák felvételei mutatják. A Galilaei-kráterhez 15 kisebb-nagyobb szatellita-kráter tartozik, amelyek átmérője 1-15 km közötti. A holdfelszín görbülete miatt a peremhez közel lévõ Galilaei-kráter a vetületi hatás miatt ellipszisnek látszik. A helyi dél körül, vagyis utolsó negyed környékén még a belsejét világítja meg a Nap, de a kráterperem miatt a kráter részben takarásban van a Földről nézve.

A másik alakzat, a Rima Galilaei egy nagyon vékony, nehezen megfigyelhető rianás a Galilaei-krátertől északkeletre az északi szélesség 11,9 és nyugati hosszúság 58,5 fokánál húzódik. Jól megfigyelhető részének hossza mintegy 89 km, de a teljes hossza eléri a mintegy 180-185 km-t
is. A mélysége azonban nem ismert pontosan. A Rima Galilaeitõl nem messze keletebbre húzódnak a Marius-dombok, amelyek közelében terül el a nevezetes Marius-dóm vidék (Rükl 29), a Hold legnagyobb, ősidőkben aktív vulkáni vidéke. A Galilaei-rianás a Marius-domb- és dóm-vidék rétegei felett képződött, tehát minden bizonnyal fiatalabb azoknál, és tőlük indulva lefelé kanyarog. A környéken több, kisebb névtelen rianás is van – és milyen érdekes, ezek végei a Marius-dombság alatt tűnnek el, ami valószínűsíti a rianások és az ősi vulkáni tevékenység közötti kapcsolatot (l. Görgei Zoltán „A Galilei-rianás” c. írását). https://www.csillagaszat.hu/a-het-kepe/a-galilaei-rianas/)

Mivel a Galileiről elnevezett alakzatok kis méretű, nem túl feltűnő holdfelszíni alakzatok, megtalálásukat a tőlük nem messze lévõ néhány feltűnőbb alakzat könnyítheti meg. Hozzájuk legközelebb a feltűnő, jellegzetes alakú, mintegy 70 km kiterjedésű fényes Reiner Gamma albedó alakzat és a 30 km átmérőjű Reiner-kráter, valamint dél-nyugati irányban a holdperem
felé a nagy, 60 km-es Cavalerius- és a 118 km-es Hevelius-kráter jelenthet tájékozódási pontokat. Mindezek az alakzatok a Rükl Holdatlasz 28-as számú térképén azonosíthatók. Érdekesség, hogy a Holdnak ezen táján, a Planitia Descensusnak elnevezett vidékén hajtott végre sima leszállást 1966. február 3-án a szovjet Luna 9 holdszonda, amelynek képfelvételei is bizonyították, hogy a Hold felszíne szilárd, és nem kell tartani az űreszközök holdporba való belesüllyedésétől. Korábban pedig a Galilaei-kráterhez még ennél is közelebb csapódott a Holdba a Luna 8 holdszonda. A holdészlelők számára egy érdekes program a leszállóhelyek távcsöves észlelése (l. Jakabfi Tamás „Észleljünk leszállóhelyeket” c. írását). https://www.mcse.hu/szakcsoportok/hold/programok/eszleljunk-leszallohelyeket/

A Reiner Gamma (Rükl 28, 29) egy „papírsárkányra” emlékeztető fényes albedó alakzat a Holdon, ami felett az átlagosnál erősebb mágneses tér megakadályozza a napszél és kozmikus sugárzás töltött részecskéinek a holdfelszín elérését, így azok nem hozhatnak létra átalakulást a felszín anyagában, vagyis nem fejhetik ki a felszínt sötétté alakító hatásukat.

A látványos Aristarchus-plátón (Rükl 18, 19) oly sok a látnivaló, hogy feltétlenül részletesen érdemes megfigyelni nagy nagyításokkal is: a nagyon fényes belső falú 40 km átmérőjű Arisztarchus-kráter, mellette a 35 km átmérőjű Herodotus-kráter, a Schröter-völgy, a Kobra-fej, valamint a holdi napfelkeltekor (a földi esti telő Holdon) a fényes terület-részét a Föld és  Nap felé mutató kis holdi hegy, a Mons Herodotus. Az Aristarchus-plátó rozsdabarna, sötét mustársárga színével elüt a holdfelszíni környezetétől és a színe kis távcsövekkel vizuálisan látszik és színes felvételeken is szembetűnő. Ez a vidék a Hold ősi vulkánosságának nyomait őrzi.

Az Aristarchus-plató és vidéke Kocsis Antal 2014. március 13-án (a Hold telőben) a Balaton Csillagvizsgáló (Balatonfűzfő)  304/3048 mm-es Meade SC ACF távcsövével készített felvételén. A képen a Prinz-kráter és vidéke, valamint a Gruithuisen-dómok is látszanak.

Magyar vonatkozása is van a 46 km ármérőjű, „karéj” alakú Prinz fantomkráter, vidékén található a Prinz-rianásoknak (Rimae Prinz) (Rükl 19): itt van a feltűnő, Hédervári Péter (1931-1984) földrajztanár, amatőrcsillagász, ismeretterjesztő író által elnevezett két nagy rianás, a holdi „Duna” és „Tisza”, amelyek csak jó légköri és helyi holdi megvilágítási viszonyom mellet figyelhetők meg.

Ahogy egyre fogy a Hold, a terminátor a Hold ősi vulkánosságának megfigyelhető egyik megnyilvánulás formáit, a holdi dómokat, dómmezőket is kontrasztossá teszi, így azok jól megfigyelhetővé válnak. A már említett Marius-dómokon kívül a holdrajzi észak-nyugati peremhez közel az Oceanus Procellarum peremvidékén van a Rümker-plátó vagy Rümker-hegy (Mons Rümker), ami egy hatalmas dóm (Rükl 8), ami kis távcsövekkel is megfigyelhető. A plátó talpazatának átmérője 70 km, a legnagyobb magassága csak 1100 méter, vagyis – mint a pajzsvulkánokra jellemző, nagyon lankásan, kis szögű emelkedőn lehet elérni a hegy lábától a csúcsot. Különleges űr- és holdkutatási esemény lesz, hogy a tervek szerint ez év decemberében útnak induló újabb kínai holdszonda, a Chang’e-5 („Holdistennő”) leszállóegysége a Rümker-hegy közelében fog landolni és ott a a talajba lefúrva talajmintát vesz és azt visszajuttatja a Földre. Tehát a Rümker vidéke is egy újabb holdi leszállóhely lesz majd. Egyébként a holdi dómok megfigyelése is az MCSE Hold Szakcsoport egyik programja (l. Kocsis Antal, a Hold Szakcsoport vezetőjének írását).

Szintén kis távövekkel látványosak a Rükl 9 térképen azonosítható Gruithuisen-dómok (Mons Gruithuisen gamma és delta), valamint a közelükben levő kisebb dómok. A gamma és delta közel egyformán mintegy 20 km talpazat átmérőjű és mindkettőnek a legmagasabb pontja csak 900 méter magasan emelkedik ki a környezetéből. Amikor a terület a terminátor közelében van, akkor a vizuális észlelőknek igen látványosak a dómok és a környezetük is, illetve az asztrofotósok számára  pedig igen „fotogén” a két dóm.

Az igen feltűnő, mintegy 90 km átmérőjű Copernicus-kráter (Rükl 31) környékén több dóm is megfigyelhető: a Milichius pi, Hortensius dómok (Rükl 30 és 31), valamint a Tobias Mayer-kráter közelében levő dómok (Rükl 19). Mivel ezek a területek elég közel vannak a holdi egyenlítőhöz, a Földről csaknem merőlegesen, „felülről” látunk ezekre a dómokra és a terminátor közelében szép kontrasztos látványt nyújtanak, valamint igen szép felvételek készíthető róluk.

Még az utolsó negyed fázis előtt és a körül jó kontrasztosan látszik a Mare Nubium holdrajzi keleti pereménél a Rupes Recta (Egyenes Fal), és vidéke (Rükl 54), ahol a Birt-kráter és Rima Birt közelében két dóm is megfigyelhető: a 16 km talpazat átmérőjű és 170 méter magas Birt 1 (B1) és a 7,8 km talpazat átmérőjű és 70 méter magas Birt 2 (B2).

A nevezetes és jól megfigyelhető, 10 km talpazat átmérőjű Kies pi dómot a Rükl 53 térképen a Mare Nubium holdrajzi déli-délnyugati pereménél kereshetjük meg a 44 km átmérőjű, bazalt lávával feltöltött Kies fantom krátertől nyugatra – a területet a feltűnő, 61 km átmérőjű Bullialdus-krátertől délre találjuk.

Ma még kevésbé ismert és kevés megfigyelés van eddig a 60 km átmérőjű Capuanus-kráter aljzatán megfigyelhető három dómról (Rükl 63). A kráter aljzatából kiemelkedésként csak nagyon szűk, 1-2 napos időszakban láthatók, illetve fotózhatók.

A Hold hosszú geológiai múltja során a kérgére gyakorolt első sorban belső eredetű haások, de nagy becsapódások, árapály hatások következtében repedések, rianások, valamint falak, kiemelkedések, lépcsők, redőgerincek alakultak ki. Ilyeneket is megfigyelhetünk a fogyó Holdon: a már említett rianásokon, völgyeken kívül ilyenek például a Cardanus- és Riccioli-rianások (Rükl 28), Hippalus- (Rükl 42, 52), Capuanus- (Rükl 63), Ramasden- (Rükl 63), Hesiodus-rianások (53, 63).

Kevésbé ismertek, de nagyon érdekesek a koncentrikus-gyűrűs, „fánkszerű” holdkráterek, amelyek legfeltűnőbb és könnyen megtalálható képviselője, prototípusa a 15 km külső átmérőjű és koncentrikus belső gyűrűvel rendelkező Hesiodus A-kráter (Rükl 54). A Holdon több hasonló ilyen krátert találunk, érdemes ezeket is megfigyelni (l. Meteor 2007/4. 29-34 és Meteor 2012/5. 34-39).

Egyéb érdekes kráterek is megfigyelhetők, mint például az utolsó negyed előtti napokban A Mare Nubium holdrajzi keleti pereménél levő a 34 km átmérőjű Davy-kráter és a közelében levő Davy-kráterlánc, a Catena Davy (Rükl 43). A kráterlánc mintegy 47 km hosszan egymás után sorakozó 2-3 km átmérőjű, összesen 23 darab kis kráterből áll, amelyek minden bizonnyal a rég múltban egy árapály hatásra darabjaira szakadt kis égitest töredékei becsapódásának nyomai. Kisebb távcsövekkel a kráterláncnak nem mindegyik darabja figyelhető meg, de nagyobb átmérőjű távcsövekkel jó légköri és holdi megvilágítási viszonyok mellett érdekes felvételek készíthető az alakzatról.

A fogyó Hold holdrajzi nyugati pereme és az Oceanus Procellarum nyugati pereme között barangolva feltűnik a sötét aljzatú 173 km átmérőjű Grimaldi-kráter (Rükl 39), a kerekded, de a ferde rálátási geometria miatt kissé oválisnak látszó 420 km átmérőjű Mare Humorum az északi szélére települt 110 km átmérőjű Gassendi-kráterrel. (Rükl 51, 52). Érdemes megfigyelni a töredezett aljzatú kráterek közé tartozó Gassendi aljzatának repedéseit.

Ferde szöggel érkezett becsapódó kis égitest becsapódása hozta létre az elnyújtott alakú, 179 km x 71 km-es Schiller-krátert (Rükl 71). A valójában kör alakú, de a ferde rálátás miatt a holdkorong pereme közelében látsz 227 km átmérőjű Schikcard-kráter (Rükl 62) igen feltűnő, a Schillerhez hasonlóan jellegzetes kráter a Hold holdrajzi délnyugati pereménél.  Egyedülállóan különleges a 84 km átmérőjű Wargentin-kráter, amelynek belsejét teljesen kitölti a láva és csak az egyik pereme emelkedik ki belőle, továbbá „csirkelábnyomra” emlékeztető „fekvő Y” alakú redőgerincek vannak az aljzatán. A Wartentin külső pereme szinte érintkezik a  Nasmyth és Phocylides kráterekkel. A 77 km átmérőjű Nasmyth és a  114 km-es Phocylides kráterek pedig még szorosabban érintkeznek és együtt egy „cipőtalpnyomra” emlékeztető látványt nyújtanak, a kettő együtt a holdi „lábnyomkráter”.

Balogh Gábor (Szeged) felvétele a holdi „lábnyomkráterről”: Nasmyth + Phocylidesről. A felvétel 2009. január 8-án 20:55 UT-kor készült Intes/Gemini 150/900 Makszutov-Newtonnal, 3x-os Barlow-lencsével, QuickCam Pro 9000 webkamerával (három kiválasztott felvétel átlaga) Nasmyth+Phocylides (cipőtalp).

A Copernicus-kráteren kívül még a Kepler-kráter (Rükl 30) és sugársávjai fényesek a fogyó Hold felszínén, valamint a Mare Nubium felé még benyúlnak a hosszú sugársávjairól jellegzetes Tycho-kráter (Rükl 64) sugársávjai. A Tycho már nem látszik, amikor egyre vékonyodik a holdsarló, de távcsővel nézve a hamuszürke fényben átsejlik a fényes Tycho kráter, majd később a Kepler és Copernicus kráterek is a Hold éjszánba merült oldalán.

Különösen látványos és „fotogén” a hamuszürke fény megfigyelése az esti és a hajnali Holdon is. A hamuszürke fényt mutató hajnali holdsarló augusztus végén, amikor már a téli égbolt csillagképei kezdenek felemelkedni a látóhatár fölé: a Szekeres, Bika, Ikrek, Orion és már felbukkan a Nagy Kutya a Sziriusszal, s e közben az őszi csillagképek már magasan vannak. Mint például a Kos, Pegazus, Perzeusz, Kassziopeia. Nagyon látványos a Hold a Bikában a Fiastyúk társaságában – persze nem mindig az „Aranykapun” halad át látszó égi útja során, de így is nagyon jó szabad szemes, binokuláros megfigyelése vagy fotótéma lehet. Érdemes megfigyelni, feljegyezni a hamuszürke fény erősségét, színét, színárnyalatait, illetve szabad szemmel, binokulárral, távcsővel – olyan okulárral nézve, amiben a teljes holdkorong benne van – megfigyelni, milyen elszíni alakzatok sejthetők vagy látszanak egészen jól.

Speciálisan érzékeny, gyors kiolvasású CCD-vel és 30-40 cm-esnél nagyobb objektív átmérőjű fényerős (gyors) távcsővel rendelkező amatőrcsillagászok a Hold tőlünk látható, de a Nap által meg nem világított éjszakai oldalába becsapódó meteorok fényfelvillanásait is megörökíthetik. A keletkezett felszíni kis krátereket a Hold körül keringő űrszondák nagy felbontású kameráival később azonosítani is lehet majd (jelenleg a NASA LRO – Lunar Reconnaissance Orbiter kamerája tudja ezt elvégezni).

Egyébként az éjszaka második felében, különösen hajnal felé a levegő általában egyre nyugodtabbá válik és az égitestek, így a Hold megfigyelése is az esti órákhoz képest a levegő nyugodtabbá válik és a jobb láthatóság (seeing) mellett lehetséges, tehát nyugodtság szempontjából nagyon kedvező a hajnali Hold megfigyelése. Érdemes tehát a nyár végén az augusztus végi hajnali fogyó Holdat megfigyelni. E célból megéri korán kelni, illetve az átészlelt éjszaka után még megtekinteni a Holdat vagy néhány felvételt készíteni róla teleobjektívvel a hamuszürke fényt mutató holdsarlóról vagy pedig távcsővel a felszíni részleteiről. Sőt, különösen az egészséges, tiszta levegőjű vidéki észlelőhelyeken nem utolsó szempont a friss hajnali levegő élvezete, miközben a Holdat vagy más égitesteket szemléljük. Közeledik a nyár vége és a nyári szabadságok vége is, használjuk ki észlelésre az egyre hosszabbodó éjszakákat és pillantsunk rá a hajnali Holdra is.

(TIM)

Üstökösök

Eléggé elszántnak kell lennie annak, aki üstökös megfigyeléssel kíván foglalkozni augusztusban. A korábbi időszakok viszonylagos üstökös gazdagsága (3-4 db 10 magnitúdó körüli üstökös) után bekövetkezett az ínséges időszak. Alig akad olyan üstökös, amit vizuálisan közepes (15-20 cm átmérő) távcsővel meg lehetne figyelni. A fotografikusan észlelők sincsenek sokkal jobb helyzetben, mert a potenciális jelöltek száma is kb 14 darabra, az egy évvel korábbinak majdnem a felére csökkent. Ráadásul ezek közt is sok olyan van, aminek a megörökítéséhez talán még egy 30 cm átmérőjű távcső is kevés.

A Jupiter család tagja a 68P/Klemola jelű üstökös, amit alig fél évszázada fedeztek csak fel. Ez az ötödik visszatérése a felfedezése óta. Napközelpontját várhatóan 2019. novemberében éri el, amikor 1,76 CSE-re közelíti meg központi csillagunkat. Ennek ellenére látszólagos fényessége várhatóan nem sokat fog nőni (jelenleg 14 magnitúdó összfényességű), mivel a Földtől távolodni fog. Augusztusban az Ophiucus (Kígyótartó) csillagképben halad Kelet felé.

A Jupiter távolságában, szinte körpályán keringő 29P/Schwassmann-Wachmann 22 óra körül kel és a Pisces (Halak) csillagképben lassan halad Észak felé. Szinte egész éjjel megfigyelhető az általában 15-16 magnitúdó körüli üstökös, ami időnként felfényesedik akár 2-4 magnitúdóval is. Érdemes akár naponta felkeresni, hátha sikerül elcsípni egy ilyen kitörést.

Nem sokkal 23 óra után kel a 260P/McNaught üstökös, ami a 68P/Klemolához hasonlóan a Jupiter család tagja. A hónap elején még 13,5 magnitúdós üstökös a Nap felé közelít, miközben egyre közelebb kerül a Földhöz is. Ennek következtében fényessége várhatóan kb. 1 magnitúdóval fog emelkedni augusztusban és elérheti a 12-12,5 magnitúdót is. A hónap elején még a Pisces (Halak) csillagképben, míg a hónap végén az Aries (Kos) csillagképben lesz megfigyelhető a gyors mozgású vándor.

Nem sokkal éjfél előtt kel az Ariesben (Kos) a C/2018 N2 (ASASSN) jelű üstökös. Egész hónapban lassan közelíti a Napot és egyre gyorsabban kerül közel a Földhöz. Azonban a napközelpontja is több mint 3 CSE távolságra van (ezt 2019. novemberében éri el), ezért nagyjából 0,5-1 magnitúdó fényesség növekedést várhatunk a hónap során. Ezzel a jelenlegi kb 12 magnitúdós fényessége 11-11,5 magnitúdóra nőhet, így talán már kisebb 10-15 cm átmérőjű távcsövekkel is megfigyelhető lesz.

A hónap egyetlen fényesebb üstököse a C/2018 W2 (Africano) napnyugta után északi irányban kevéssel (kb 15-18 fok) a horizont felett kereshető meg a Camelopardalis (Zsiráf) csillagképben. Érdemes inkább hajnalban felkeresni ezt a cirkumpoláris üstököst, aminek határozott magját kékes-zöldes kóma övezi. Utóbbi színét csak a fotókon lehet kivenni. A hónap során lassan halad a Camelopardalisban dél felé, de a térbeli mozgása miatt gyorsan közelít a Föld felé. Ezért fényessége a hó elejei 12 magnitúdóról várhatóan 1,5 magnitúdót fényesedve akár a 10-10,5 magnitúdót is elérheti. 7-11-e között halad el az IC 361 jelű (fényesség: 11,7 magnitúdó; átmérő: 7 perc) nyílthalmaz mellett.

(NMA)

2019.07.25. 22:39 -22:47 (UT)
200/800 Newton; AZEQ6; MGEN vezetés; Canon 750D; ISO 1600; 9×50 s expozíció
Nagy Mélykuti Ákos

C