Égi kalendárium: 2020. március
Ragyogó Vénusz az esti égen, csillagfedés, a Hyadok kettőscsillagai, Mars-Szaturnusz-együttállás, március 28-án a Föld órája, március 29-én pedig ismét óraátállítás, következik a nyári időszámítás.
A bolygók járása
Merkúr: Napkelte előtt kereshető a keleti látóhatár közelében. Nincs megfigyelésre kedvező helyzetben, mivel az ekliptika lapos szögben hajlik a látóhatárhoz, ezért a bolygó alacsonyan
látszik az égen. Noha 24-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 27,8°-ra a Naptól, ekkor is csak háromnegyed órával kel korábban nála.
Vénusz: Magasan látszik az esti és kora éjszakai délnyugati égen mint ragyogó fehér fényű égitest. 24-én van legnagyobb keleti kitérésben, 46,1°-ra a Naptól. A hónap folyamán több mint négy órával nyugszik a Nap után, ezért a hónap végén majdnem éjfélkor nyugszik a nyári időszámítás szerint. Fényessége -4,3m-ról -4,5m-ra, átmérője 18,8”-ről 25,2”-re nő, fázisa 0,63-ról 0,48-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Nyilas, majd 30-tól a Bak csillagképben. Kora hajnalban kel, a hajnali délkeleti ég alján látható. Lassan fényesedik, fényessége 1,1m-ról 0,8m-ra, látszó átmérője 5,5”-ről 6,4”-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Nyilas csillagképben. Kora hajnalban kel, a délkeleti ég alján látható mint ragyogó sárgásfehér fényű égitest. Fényessége -2,0m, átmérője 35”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Nyilas, majd 21-től a Bak csillagképben. Kora hajnalban kel, alacsonyan látszik a délkeleti-déli égen. Fényessége 0,7m, átmérője 16”.
Uránusz: A hónap nagy részében kereshető sötétedés után, este nyugszik. Előretartó mozgást végez a Kos csillagképben. 25-e után már nehéz a megpillantása az egyre közelebb látszó Nap alkonyati fénye miatt.
Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg, 8-án felső együttállásban van a Nappal. Előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben.
Üstökösök
Lassan talán véget ér az idén nem is volt tél. Ezzel együtt talán fényesebb üstökösöket is láthatunk, mint az elmúlt pár hónap során, amikor alig-alig volt olyan égi vándor, amit nem csak fotografikusan, hanem vizuálisan is meg lehetett volna figyelni.
Napnyugta után egy órával érdemes próbálkozni a horizont feletti szürkés égen kb. 15-20 fok magasan a C/2019 Y1 (ATLAS) felkeresésével. Az üstökös a hónap elején még a Pegazus csillagképben tartózkodik, ahonnan gyorsan halad északi irányba. Átvág az Androméda csillagképen és a hónap végén már a Cassiopeia és Androméda határvidékén található majd az üstökös.
Február végén megfigyelt fényessége 9,5 magnitúdó, ami várhatóan a hónap közepéig nőni fog. Ekkor eléri napközelpontját majd távolodni fog a Naptól. Ugyanakkor a Földhöz egyre közelebb kerül, így ezt a jelenleg 9 magnitúdós fényességét valószínűleg tartani is fogja a hónap végéig. Viszonylagos fényessége ellenére megtalálása a horizont feletti alacsony magasság miatt nem könnyű, de azonosítása a háttércsillagokhoz képesti gyors mozgása miatt sokkal egyszerűbb a csillagszerű maggal és kékes-zöldes kómával rendelkező üstökösnek. Az üstökös érdekessége, hogy ez már a negyedik tagja az úgynevezett Liller-üstököscsaládnak. A csoport nevét az 1998-ban felfedezett C/1988 A1 Liller-üstökösről, kapta, amely a család első tagja volt, majd 1996-ban követte a C/1996 Q1 Tabur és 2015-ben a C/2015 F3 SWAN. Valószínűleg mindegyik egy nagyobb üstökös szétszakadt darabja, amik több év eltéréssel, de még közel azonos pályán mozognak és kerülnek a Naprendszer belsejébe. Persze az egyes darabok egymástól eltérően és hasonlóan is viselkedhetnek, így a korábbi három családtag „viselkedéséből” nem lehet következtetni a mostani darab jövőjére. Célszerű a lehetőségekhez képest minél többször felkeresni.
C/2019 Y1 (ATLAS) 2020-02-20 18:25-18:33 (UT), 200/800 Newton, Canon EOS 750D, ISO 1600, 9 x 50 s, Bosta-Szalánta között (Nagy Mélykuti Ákos).
C/2019 Y1 (ATLAS), 2020-02-28 17:39-18:29 (UT), 120/600 Refraktor, ZWO ASI178MM, 98 x 30 s, Budapest IV. kerület (Bánfalvy Zoltán).
A 2019-es év utoljára felfedezett üstököse a C/2019 Y4 (ATLAS). 2019. december 28-án találták meg az akkor még csak 19,5 magnitúdós üstököst. A pályaszámítások után derült ki, hogy ez az égitest rokonságot mutat a 1844-45-ös Nagy Üstökössel, mai nevén a C/1844 Y1 üstökössel. Valószínű, hogy a mostani C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös az 1844-ben itt járt égitestnek egy darabja. A le/szétszakadás az üstökös előző, kb. 5500 évvel ezelőtti napközelsége idején következhetett be. Ennyi idő alatt a két ismert darab (lehet, hogy több is van) eltávolodhatott annyira, hogy egymást ilyen nagy, 176 év különbséggel kövessék.
Érdekessége még a jelenlegi C/2019 Y4 (ATLAS) jelű üstökösnek, hogy a felfedezése óta eltelt 2 hónap alatt fényessége 7 magnitúdót nőtt. A február végi megfigyelések szerint fényessége már 12-12,5 magnitúdó, ami, ha nem esik szét az üstökös, akkor tovább folytatódhat a május végi napközelpont idejéig. Ha a fényesedés üteme megmaradna, akkor akár egy negatív fényrendű (-2 magnitúdós) üstökösben is részünk lehet, de ez a fényességnövekedés nem valószínű. Mértéktartóbbak, vagy pesszimistábbak inkább 4-6 magnitúdós fényességet várnak maximum idejére. Egy biztos, már most elég fényes ahhoz, hogy vizuálisan akár kis-közepes távcsövekkel érdemes legyen megpróbálkozni a megfigyelésével. Fotografikusan pedig biztosan szép látványt fog nyújtani. Nem utolsó sorban pedig azt is el lehet mondani, hogy végre az északi félteke lakóit is kegyeibe fogadta a szerencse, mert a fényesedő üstökös május közepéig nagyon jó pozícióban lesz megfigyelhető. Márciusban elején a Nagy Göncöl (Ursa Major) két hátsó csillaga között található, ahonnan indulva a hónap végére éppen csak átlépi az Ursa Major és Cepheus határát. Egész éjszaka kiváló célpont.
C/2020 A2 (Iwamoto) az idei év második felfedezettje. 2020. január 9-én az általa készített képeken találta meg Masuyuki Iwamoto japán amatőrcsillagász. Az üstökös már túl van napközelpontján ezért távolodásával aktivitása és fényessége is csökken. Ráadásul a Földtől is egyre messzebb kerül, így egyébként sem könnyű megfigyelhetősége fokozatosan romlik. Ne tévesszen meg senkit, a hónap elején még 11 magnitúdósnak látszó üstökös fényessége. Ez önmagában elég fényes, ahhoz, hogy kis-közepes távcsövekkel akár vizuálisan is megfigyelhető legyen, azonban ez a látszólagos nagy fényesség nagy felületen oszlik el és még központi magja sem nagyon van az üstökösnek. A fentiek miatt inkább csak fotografikusan nyújt megfelelő témát az egyébként zöldes színű vándor. Vizuálisan 25 cm-es távcső hosszabb szemszoktatás és elfordított látás mellett van remény a megpillantására. Ezzel viszont akár egész éjszaka lehet próbálkozni, mivel az üstökös egész hónap folyamán cirkumpoláris, vagyis estétől reggelig felkereshető. A hónap elején a Cepheus csillagképben a „házikó” tetején csücsül. Innen halad a Cassiopeia és a Camelopardalis (Zsiráf) csillagképeken át az Auriga (Szekeres) csillagképbe. Érdemesebb a hónap elején próbálkozni felkeresésével, mivel a hónap során várhatóan 2 magnitúdót halványodik, így a március második felében inkább csak fotografikusan, vagy nagyobb távcsövekkel érdemes kísérletezni.
C/2020 A2 (Iwamoto). 2020-02-22 03:04-03:12 (UT), 200/800 Newton, Canon EOS 750D, ISO 1600, 9 x 50 s, Bosta-Szalánta között (Nagy Mélykuti Ákos). A képen a csillagszerű mag nem az üstökösé, hanem egy az üstökös kómáján átfénylő háttércsillag.
A C/2017 T2 (PANSTARRS) üstökössel továbbra is szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Fokozatosan fényesedik, miközben egyre közelebb kerül a Naphoz és Földtől mért távolsága szinte változatlan marad. Ráadásul égi helyzete is kedvező a megfigyelők számára. A hónapban minden derült éjszaka megfigyelhető a Cassiopeia csillagképben. Fényessége a március folyamán a jelenlegi 9 magnitúdóról várhatóan tovább növekszik 8-8,5 magnitúdóra. Sajnos korábbi szép csóvája egyre inkább rövidülni látszik Földhöz viszonyított helyzete miatt. Március 27-39 között elhalad a VdB 8 reflexiós köd előtt (fényesség: 8,56 magnitúdó; átmérő: 1,51 perc). (Nmá)
C/2017 T2 (PANSTARRS), 2020-02-18 19:03-20:19, 102/500 refraktor, ATIK 428 ex monokróm; 29×180 s, Maglód. (Csuti István)
Célpont: az SY Cancri
Az SY Cancri a tavaszi ég talán legdinamikusabb változásokat mutató törpe nóvája. Mint ismeretes, e kataklizmikus változók időszakos felfényléseit tipikusan két, szorosan egymás körül keringő csillag különleges fizikai kölcsönhatásai okozzák. A nagyobb, hidegebb, általában vörös óriás „donorcsillagtól” kisebb, ám jóval nagyobb tömegű fehér törpe társa anyagot szív el, amely egy ún. akkréciós korongot képez a fehér törpe körül. A felgyülemlett gázanyag viszonylag szabályos időközönként ráomlik a fehér törpére, ekkor a rendszer hirtelen fényesedést mutat. Az U Geminorum típusú csillagoknál a kitörések között akár néhány hét, de akár többhónap is eltelhet, az idő túlnyomó részében tehát a változó minimumban van. Ezzel szemben a Z Camelopardalis típusnál (ide tartozik az SY Cancri is) jóval dinamikusabb változásokat figyelhetünk meg, mi több, nagy részüknél előfordul egy ún. „standstill” állapot, mikor a rendszer hosszú időn át fényállandósulást mutat, kb. a fénygörbe leszálló ágán, általában félúton megtorpanva. Nos, az SY Cancrinál ilyen jelenségre csak nagyon ritkán adódik példa, a csillag fényessége szinte folyamatosan hullámzik, mintegy 25-30 napos periódussal. A fénygörbe mindazonáltal nem szabályos, mind minimumban, mind maximumban hosszabb-rövidebb ideig tartózkodhat. Bár kitörései során csak ritkán közelíti meg a katalógusok szerinti 11 magnitúdót, ám a 11,5 magnitúdót annál gyakrabban, így kisebb távcsövekkel is érdemes felkeresni, akár napi rendszerességgel.
Az SY Cancrit az M44 Praesepe nyílthalmaztól kb. 4 fokra találhatjuk, egy jellegzetes csillagív vezet hozzá, amit az alábbi térképen is feltüntettünk.
Mivel több megtévesztően hasonló alakzat is található a csillag közvetlen közelében, mint amelyet 126-os és 128-as összehasonlítójával (öh) alkotnak, minimumbeli azonosításához a 120-as és 123-as öh-it hívhatjuk segítségül, mivel az SY Cnc ezekkel majdnem szabályos egyenlő oldalú háromszöget alkot.
Bgb
Az ε Tauri fedése március 29-én
Az elmúlt években megszoktuk a Hold látványát a Hyadokban, több Aldebaran-fedést is megfigyelhettünk. Tavaly már a holdpálya kicsit északabbra tolódott, most viszont a háromszög alakú csillaghalmaz legészakibb csúcsán ülő ε Tau kerül a Hold mögé. Égi kísérőnk fázisa 24%-os, növekvő, így hálás fotótéma lehet a hamuszürke fényben ragyogó felszín és a Hyadok. A csillag 3,5 magnitúdós, így elvileg szabad szemmel is megfigyelhetjük a jelenséget, legalábbis a belépést. Eltűnéskor a Nap már 20°-kal lesz a horizont alatt, miközben a Hold 25°-kal fölötte. Az árnyékban lévő holdperem jól látható lesz a kis megvilágítottság miatt, így a csillagot könnyen tudjuk követni, ahogy közeledik a Holdhoz. A pozíciószög 90-100° közötti, így a kilépésre egy órát kell várnunk. A megvilágított peremen a Langrenus-kráter közelében bukkan majd elő a csillag. A terminátor déli csúcsához közelebb, attól 70-80°-ra fog megjelenni. A csillag eltűnése Budapestről 19:41:25 UT-kor következik be, a kibukkanás 20:42:14 UT-kor lesz. Az ország más településein néhány perc különbséggel észlelhető a jelenség. Részletes előrejelzés a Meteor csillagászati évkönyv 2020. évi kötetében található.
A Hyadok kettőscsillagai
Hyadok a Naprendszerhez legközelebb elhelyezkedő nyílthalmaz, jelenleg elfogadott távolsága 153 fényév. Átmérője körülbelül 10 fényév, de egyes külső tagjai miatt teljes átmérője eléri a 80 fényévet is. Fiatal képződmény, kora 625 millió év, négy legfényesebb tagja (g, d1, e, Θ) A típusú csillagként kezdte életét, de már elhagyták a fősorozati állapotot, jelenleg vörös óriásként láthatjuk őket. Az Aldebaran, valamint a szintén vöröses színű, G7III spektrumú óriás, a p Tau nem tagja a halmaznak. Előbbi 67 fényév távolságban a hozzánk legközelebb lévő vörös óriás, utóbbi távolsága 417 fényév.
A Hyadok összes, amatőrtávcsővel elérhető kettőscsillagát végigészlelve elmondható, hogy a halmazt dominálják a tág, óriási fényességeltérésű, BUP jelölésű fizikai párok, melyekben a fényes – általában A, F spektrumú – főcsillag körül halvány, hűvös törpék keringenek. Ezek mellett találunk néhány gyönyörű, szoros, fényes komponensekből álló binaryt, valamint kistávcsővel is látványos standard kettőscsillagot.
A Hyadok kettőscsillagairól a Meteor 2020/3. számában közlünk cikket, melyhez kapcsolódóan itt is közöljük a terület észlelőtérképét, továbbá a kettősök adatait tartalmazó táblázatot, amely helyhiány miatt nem jelenhet meg a Meteorban. A Hyadok kettősei (pdf): hyadok-kettosok-lista.
Cin
A Föld órája: március 28.
Egy óra a Földért 2009-ben. Dienes Péter animációja látványosan mutatja meg, mennyivel sötétebb lett a budapesti égbolt a díszvilágítások lekapcsolását követően.
Több mint egy évtizede Magyarországon is lekapcsolják a felesleges fényeket egy órára. A Föld órája idén március 28-ára esik, és 20:30 és 21:30 között kapcsolják le a világítást (jellemzően a díszvilágításokat). Az akció célja a figyelemfelkeltés, azonban mi azt javasoljuk, hogy az egy órányi demonstráció után se kapcsoljuk vissza a fényeket, és egyébként is vegyük elejét a felesleges energiafogyasztásnak, amivel nem csak a csillagos égbolt látványának megőrzéséhez járulunk hozzá.
Márciusi Messier-maraton
Charles Messier a XVIII. századi Franciaországban új üstökösök keresése közben azt vette észre, hogy közelükben néha ködös, halvány, a távcsőben mutatkozó üstökösökhöz hasonló égitestek tűnnek fel. Mivel azonban elmozdulást nem mutattak, nem lehetett szó a Nap körül keringő égitestekről. Néhányukat sikerült felbontania csillagokra, ám legtöbbjük ködös maradt, és csak bő száz esztendővel később derült fény igazi természetükre, arra, hogy csillagok százmillióiból álló galaxisok. Messier a ködös, üstökösszerű objektumokról katalógust állított össze, közben módszeresen ellenőrizte az elődei által ködösként leírt égitesteket is. Katalógusa végső formájában 103 objektumot sorolt fel, amit az utókor hét olyan tétellel egészített ki, amelyeket bizonyítottan megfigyelt a francia csillagász, így a ma elfogadott változat 110 bejegyzést tartalmaz. Sokak szerint az igazi amatőrcsillagász ismérve az, hogy végigészlelte ezt a listát.
Az ötlet, hogy a 110 objektumot egyetlen éjszaka során is végig lehetne észlelni, amerikai és spanyol amatőröktől származik. Először a nyolcvanas évek elején szerveztek Messier-maratont az Egyesült Államokban, később a mozgalom világszerte elterjedt. Ilyen sok objektum mellett nem lehet szó valamennyi célpont alapos leírására, lerajzolására, netán lefényképezésére, inkább a lista végignézéséről, az égitestek végiglátogatásáról beszélhetünk.
A Messier-objektumok egyetlen éjszakán való felkeresésére tavasszal nyílik a legjobb lehetőség. Bár Magyarország területéről a 110 Messier-objektum közül elméletileg legfeljebb 109-et láthatunk egy éjszaka, már a 100-as darabszám elérése is elismerésre méltó teljesítmény. Ismerni kell az objektumok pontos helyzetét, hozzávetőleges megjelenésüket, hogy ne keverjük össze őket más égi objektumokkal.
A Messier-maraton verseny, mégpedig nemes verseny, amelyet az égbolttal vívunk, latba vetve összes égismeretünket és észlelői tapasztalatunkat. Verseny, amely komolyan próbára teszi állóképességünket a hosszú, gyakran hideg tavaszi éjszakában. Maraton, ahol az „égi 42 km” kilométerköveit csodálatos mélyég-objektumok jelzik. Természetesen lehetőség van technikai segítséget is igénybe venni, vagyis goto-vezérlésű távcsövekkel is felkereshetjük Messier objektumait. Ennek azonban sokkal kisebb a „sportértéke”, hasonlóan a Mount Everest oxigénpalackkal vagy anélkül való meghódításához.
A Messier-objektumok egyetlen éjszakán való „végiglátogatására” március közepétől április közepéig nyílik lehetőség, de sikerre csak az újhold körüli éjszakákon számíthatunk.
Március 24-én lesz újhold, a Hortobágyi Messier-maraton idei időpontja március 20–22., jelentkezés Béres Gábornál (gabonet@freemail.hu). Az MCSE Csillagtanyán március 27–29-ére hirdetünk Messier-hétvégét (jelentkezés: Mizser Attila, mzs@mcse.hu).
Mars–Szaturnusz együttállás
Március 31-én a Szaturnusz és a Mars 1°-ra közelítik meg egymást, mindkét bolygó fényessége 0,7 magnitúdó körüli lesz. 03:10 UT körül, a csillagászati szürkület végén 10° magasan találjuk az égi párost. Ha kissé korábban kezdjük az észlelést, akkor a még sötétebb égi háttéren esélyünk van az M75 gömbhalmaz megpillantására is, amely 1,1°-ra lesz a Marstól délnyugatra.
