Égi kalendárium: 2021. augusztus

Augusztus a hullócsillagok és a lassanként egyre inkább hosszabbodó éjszakák hónapja. Reméljük, 2021 augusztusa is sok-sok derült estével örvendezteti meg a csillagászat kedvelőit!

A bolygók járása

Merkúr: 1-jén van felső együttállásban a Nappal. 10-e után a napnyugtát követően kereshető, a nyugati látóhatárhoz közel. Ekkor fél órával nyugszik a Nap után, és az ekliptika lapos hajlásszöge miatt ez az érték nem is javul számottevően. A hónap végén is csak 40 perccel a Napot követően nyugszik, augusztusban nincs megfigyelésre kedvező helyzetben.
Vénusz: A hónap folyamán az esti nyugati égen ragyog erős fehér fénnyel. Láthatósága lényegében nem változik, 80 perccel nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9m-ról -4,0m-ra, átmérője 12,6˝-ről 15˝-re nő, fázisa 0,82-ról 0,73-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. A hónap első napjaiban még kereshető napnyugta után a nyugati látóhatár közelében, de fokozatosan belevész az alkonyati fénybe. Ezután a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,9m-ról 1,7m-ra változik, látszó átmérője 3,7˝-ről 3,6˝-re csökken.
Jupiter: A Vízöntő, majd 19-től a Bak csillagképben végzi hátráló mozgását. 20-án van szembenállásban a Nappal. Egész éjszaka megfigyelhető a déli égen mint fényesen ragyogó sárgásfehér égitest. Fényessége -2,9m, átmérője 49˝.
Szaturnusz: A Bak csillagképben végzi hátráló mozgását. 2-án van szembenállásban a Nappal. Egész éjszaka látszik a déli ég alján. Fényessége 0,2m-ról a hónap végére 0,4m-ra, átmérője 18,6˝-ről 18,4˝-re csökken.
Uránusz: Késő éjszaka kel, az éjszaka második részében látható a Kos csillagképben. Előretartó mozgása 20-án hátrálóvá változik.
Neptunusz: Az esti órákban kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető. A Vízöntő csillagképben végzi hátráló mozgását.

Augusztusi csillaghullás

Az International Meteor Organization (IMO) előrejelzése szerint 2021-ben augusztus 12-én este, 19-22 UT (nyári időszámítás szerint 21-24 óra) között következik be a raj maximuma. A kora esti égen alacsonyan járó 4 napos holdsarló nem zavarja számottevően a megfigyelést, amit éjfél után, egészen hajnalig érdemes folytatni, hiszen egész éjszaka jelentős hullás várható. 

A Perseidák első megfigyeléséről már Kr.u. 36-ból vannak feljegyzések, kínai csillagászoknak köszönhetően, azaz igen régen létező és ismert meteorrajról van szó. A Szent Lőrinc könnyeiként is ismert hullócsillagokat okozó porszemcsék a 133 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstökösből származnak, amelyről szintén számos régi feljegyzés ismeretes. A számítások szerint az üstökös régebben is áthaladt bolygónk pályáján, így a hátrahagyott poranyag már igen széles lepellé terebélyesedett. Ennek következtében a perseida rajhoz tartozó meteorokat nem csak ezen az éjszakán, de 1-2 héttel a maximum előtt és után  is szép számban láthatunk, természetesen a maximumhoz közeli időpontban nagyobb valószínűséggel. 

A Perseida-meteorraj szülőüstököséről 1992-es napközelsége során készült felvétel (Herman Mikuz) 

 A raj természetesen az üstökös közelében sűrűbb, így 1993-ban és 1995-ben óránként 3-500 hullócsillag is megfigyelhető volt, amelynek oka a szülőüstökös 1992-es napközelsége során kidobódott friss anyagfelhő. Az aktivitás azóta lassan csökken, bár meglepetések így is adódhatnak: 2008-ban például az előrejelzett maximum után egy további kitörésben gyönyörködhettek a kitartó észlelők.

A meteorraj tagjai a Perseus csillagképben levő radiánspont irányából érkeznek, azonban csak a radiánstól távolabb fényesednek fel, így tulajdonképpen az egész égbolton láthatunk hullócsillagokat. A tapasztalatok alapján északi és déli irányokban láthatjuk a legszebb rajtagokat.

A hullócsillagok megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, sokkal inkább lehetőleg minél sötétebb (fényszennyezéstől mentes) észlelőhelyre (vagy legalább a közvetlen fények kitakarására), jó kilátásra, valamint kényelmes, dönthető támlájú kerti székre. Több rétegű öltözet, esetleg hálózsák, illetve ízlésünknek megfelelő étel-ital is szükséges lehet. A meteorrajok gyakran mutatnak “csomós” szerkezetet, azaz a Föld porfelhőn történő áthaladása során megesik, hogy percekig nem hullik meteor, majd sűrű egymásutánban több hullócsillag is megfigyelhető.

A Perzeusz csillagkép a hónap közepén nagyjából este 11-órakor a keleti horizont közelében kel. Azonosítását nagyban megkönnyíti a felette látható, jellegzetes W alakú Cassiopeia csillagkép

Megfigyelésre a városoktól távoli, fényszennyezés-mentes, jó körpanorámát nyújtó helyszínek a legalkalmasabbak. Budapesti érdeklődők számára a budai hegyvidéket ajánljuk megfigyelésre (pl. a Normafa környékét vagy a Hármashatár-hegyet). Aki csak teheti, ne a városokból nézze a meteorokat, hanem fényszennyezésmentes, jó körkilátású helyekről. 

Észlelőink beszámolóit, rajstatosztikai észleléseit és fotóit várjuk észlelésfeltöltőnkön: http://eszlelesek.mcse.hu.

A Mouchez-kráter

Annak ellenére, hogy átmérője 82 kilométer, egyetlen egy hazai észlelést sem találunk a Mouchez-kráterről észlelési archívumunkban. Ez nem is csoda, hiszen igen közel fekszik a Hold északi pólusához (szelenografikus koordinátái: 78,3° északi szélesség, 26,6° nyugati hosszúság), és őszintén megvallva nem tartozik a leglátványosabb kráterek közé. Mint általában az északi pólus környéki pre-imbriumi kráterek, a Mouchez talaja is teljesen feltöltött, a kráterfalak alacsonyak, romosak.

A Mouchez-kráter a Lunar Orbiter IV felvételén. (NASA)

Megtalálása komoly gondot okozhat, a legszerencsésebb, ha akkor próbálkozunk, amikor a hosszúsági és a szélességi libráció úgy alakul, hogy a holdkorong északnyugati része fordul felénk. 2021-ben a növekvő holdfázisnál szeptember 15-én, és 16-án, majd egy lunációval később, október 15-én és 16-án csíphetjük el kráterünket. Sajnos a deklináció értéke erősen negatív lesz mind a négy napon, így csak átlagon felüli légköri nyugodtságnál lehet szerencsénk. Ami a deklinációt illeti, hasonló a helyzet a fogyó fázisnál is. Ha akkor akarunk észlelni, amikor a libráció kedvező, alacsony járó Holddal kell számolnunk. Ilyenkor tesznek jó szolgálatot a kisebb átmérőjű távcsövek, amelyek nem annyira érzékenyek a légkörre, mint a nagy behemótok. A Mouchez azonosításához néhány markáns kráter ajánlható támpontként. Ha növekvő fázisnál észlelünk, akkor a Goldschmidt–Anaxagoras-krátereket hívhatjuk segítségül. Ettől a kráterpárostól nyugat-északnyugatra, nagyjából az egész kráterpáros hosszával megegyező távolságra találjuk a Mouchez-t. A fogyó fázisnál a markáns megjelenésű, 71 kilométeres Philolaus-kráter segíthet. Ezzel nagyjából azonos holdrajzi hosszúságon, jó másfél kráterátmérőnyire találjuk a perspektivikus torzulás miatt már erősen elliptikus kráterünket. Sokat segíthet, hogy a Mouchez déli szélén egy 10 kilométeres, névtelen parazitakráter fekszik.

A kráter elnevezése a 200 évvel ezelőtt, 1821. augusztus 21-én született francia csillagásznak, Ernest Mouchez-nak (1821–1892) állít emléket.

Nyári és kora őszi témaajánló

A nyári éjszakáknak van egy különleges hangulata. A fejünk felett átívelő Tejút látványa sokszor feledteti velünk a szúnyogokat, jómagam néha úgy elmerengek, hogy csak másnap veszem észre, hogy az arcom is tele van csípésekkel… Ez persze egyáltalán nem befolyásolja az elhivatott amatőrcsillagászokat/asztrofotósokat, akik másnap is kimennek, mivel a rövid nyári éjszakákon minden egyes óra aranyat ér – főleg a mélyég-objektumok esetében. Az elmúlt években sajnos egyre kevesebb ilyen óránk akadt a nyáron és sokszor csak a fülledt, borús esték jutottak. Bízom benne, hogy idén nyáron ez másképp lesz! Lássuk hát, hogy mit is fényképezhetünk július-augusztus-szeptemberben, ha az időjárásunk is úgy akarja?

Remek célpont lehet akár a Nap is! A központi csillagunk felszíne egyre aktívabb lesz és kedvező a horizont feletti magassága is ahhoz, hogy egyre izgalmasabb korong, illetve részletképeket készíthessünk. A Hold sajnos ennek az ellentéte, alacsonyabban delel a nyári éjjeleken, így nem biztos, hogy életünk legélesebb képeit tudjuk elkészíteni. Ez persze ne ijesszen el senkit, mivel a megfelelő szűrőkkel lehet ezen segíteni, és bővíteni az Észlelésfeltöltő tárházát!

Az NGC 6366 gömbhalmaz Nagy Mélykuti Ákos felvételén
(2019. augusztus 20., 200/800 mm Newton, Canon EOS 750D, 10×90 s).

A Naprendszerben maradva remek célpont lehet a Jupiter és a Szaturnusz is, illetve a kora őszi éjjeleken az Uránusz és a Neptunusz is. Előbbi két bolygó augusztusban lesz oppozícióban; kedvezőbb helyzetben lesznek mint tavaly, bár az igazán jó horizont feletti magasság a következő években következik.

Jelen sorok írásakor sajnos úgy tűnik, hogy amatőr asztrofotósok számára igazán látványos és sötét égbolton megfigyelhető üstökös-együttállás nem történik. Érdekes projekt lehet azonban, ha az egyre fényesedő, a taglalt időszakban körülbelül 12 magnitúdós C/2017 K2 (PANSTARRS)-üstökösről készítünk fényképeket, melyeket megőrizve jövőre látványos animációkat készíthetünk. Nagyon jó lenne, ha ez a stabilnak tűnő kométa beváltaná a hozzá fűzött reményeket!

Az asztrotájképek szerelemeseinek idén lehetőségük lesz a Perseidákkal együtt komponálni a felvételeket. Különböző maszkolási eljárásokkal megoldható, hogy a meteorok nyomát tartalmazó képeket kiválogatva egy alapképre maszkoljuk őket. Egy ilyen módszert mutat be Kevin Roylance asztrofotós is a YouTube-csatornáján (Kevin Roylance Photography).
A másik izgalmas nyári kihívás a teljes égboltot lefedő panorámák készítése. Ez természetesen bármikor elkészíthető, de sokkal látványosabb felvételt kapunk, ha a nyári Tejút szeli ketté a képünket.

A helyszín gondos megválasztása után nincs más dolgunk, csak egy fényerős objektívvel felszerelt fényképezőgépet helyeznünk a tripodra. Az én technikám az, hogy a talajszinttől kezdem, és amikor körbefordulok figyelek arra, hogy a kép szélső harmadánál észlelhető objektumok a következő kép másik harmadánál szintén megjelenjenek, vagyis véletlenül se forduljon elő egy-egy hézag a panorámánkban. Egy teljes körbefordulást követően pedig a harmad­annyi fedésre figyelve egyre fentebb irányítom a fényképezőgépem. Ügyelni kell arra is, hogy megfelelő egyensúlyt találjunk a jel/zaj/idő arányokban. Ha túl sokáig készül a fénykép, akkor eltorzul a végeredmény. Használjunk inkább nagyobb érzékenységet és maximum 15–20 másodperces záridőt a gömbpanoráma készítésénél. Bizony, az ilyen képeket a PTGui szoftver segítségével úgy is összeadhatjuk, hogy a Google Street View-hoz hasonló módon egyfajta VR élményt is kaphatunk, de a kétdimenziós térben egy mutatós teljes égboltot lefedő panorámaképpel is gazdagodunk.

A nyári diffúz mélyég-objektumok világát jóval több kitelepüléssel lehet igazán megmutatni, ami sok esetben rizikót is tartogat, mivel, ha az időjárás nem jár a kegyeinkben, ezek a projektek elhúzódhatnak. Ez persze nem baj, kinek mi a habitusa. Az asztrofotós társaim figyelmébe most egy kicsit könnyedebb célpontokat, a gömbhalmazokat ajánlanám. Miért gondolom azt, hogy könnyebb? A viszonylag fényes gömbhalmazokról akár egy-két éjszaka alatt össze tudunk gyűjteni elegendő mennyiségű fotont. A feldolgozás során pedig egyszerűbb a képre került gradiensek eltávolítása is, mint egy nagyobb kiterjedésű köd esetében. A hátrány az, hogy a kép esztétikai értékének növelése érdekében érdemes erősen megvágni a képet, ha csak nem exponáljuk ki rendesen a hátteret. Érdemes kritikusan figyelni a felvételek vezetését is, hiszen egy rossz vezetéssel és egy erősebb vágással szembetűnőbbek lehetnek a hibák. A nyers képeket olyan záridővel készítsük, amikor a gömbhalmaz centruma még éppen nem ég be!

Az M13, a „Herkules kokárdája”, Klacsány Imre 15 cm-es Newtonnal készült felvételén

A kezdő asztrofotósok számára egy igazi kötelezőt a Hercules csillagkép népszerű Messier 13 gömbhalmazát ajánlanám. Azoknak, akik szeretnek kicsit elrugaszkodni a standard objektumoktól érdemes még keresgélniük a Herculesben. Remélem sokaknak feltűnt már, hogy a Messier 92 egy méltatlanul elhanyagolt gömbhalmaz. A híresebb társától 9,5 fok távolságra található csillagcsoport még a gömbhalmazok körében is öregnek számít, adjuk meg neki a tiszteletet! Végül egy igazi ínyencet ajánlanék a fotongyűjtők figyelmébe, amit az internetes kutatásom szerint, eddig csak két magyar (Fűrész Gábor és Nagy Mélykuti Ákos) örökített meg. Ez pedig az NGC 6366 gömbhalmaz az Ophiuchus csillagképben.
Impozáns látvány a 4,5 magnitúdós HIP 85365 mellett látható laza szerkezetű 9,5 magnitúdós gömbhalmaz. A kép kompozícióját is izgalmasabbá teheti, nem csak egy szimplán középre igazított csillagcsoport köszön vissza a képről. Sok szerencsét, kitartást és derült eget kívánok a nyári képrögzítéshez!

Új csillag a nyári Tejúton: Nova Vul 2021 = V606 Vul

A év immár harmadik magas deklinációjú fényes nóváját a japán Koicsi Itagaki fedezte fel 2021. július 16-án, 180 mm-es kamerájával. A felfedezést követően rövidesen megerősítést nyert, hogy egy FE-II-típusú nóváról van szó. A felfedezésekor 12 m -s (TG) nóva kezdetben gyors halványodást mutatott, mintegy 13.2 m -ig, majd lassú, de egyenletes fényesedésbe kezdett, augusztus elejére már a 10 m -t is elérte, sőt azt némileg meg is haladta. A kitörés igen nagy amplitúdójú, a ZTF adatai szerint július 15-én 08:57 UT-kor még biztosan halványabb volt, mint 20.3 g magnitúdó (15.380 UT-kor viszont már látszott 19.6 r fényességnél).

A nóva tehát immár kistávcsöves objektum, és ha a szintén FE-II-típusú V1405 Cas példájából indulunk ki, fénymenete még jó pár meglepetést tartogathat a kitartó észlelők számára. A csillagot az alábbi keresőtérkép segítségével könnyen megtalálhatjuk az epszilon Cygni közelében.

Majzik Lionel, Görgei Zoltán, Kaposvári Zoltán, Bgb