Égi kalendárium: 2021. január
A kora esti égen, az esti szürkületben még megpillanthatjuk az egymástól már jelentősen eltávolodott, de még így is látványos Jupiter-Szaturnusz párost. A hónap elején talán látunk valamit a Quadrantidákból (ha az időjárás is megengedi), de a téli égbolt önmagában is megannyi csodával vár minket.
A bolygók járása
Merkúr: Január 5-e után már kereshető napnyugta után a délnyugati ég alján, ekkor bő fél órával a Napot követően nyugszik le. Láthatósága gyorsan javul, 24-én van legnagyobb keleti kitérésben, 18,6°-ra a Naptól. Ekkor közel egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Láthatósága a hónap végéig csak kissé romlik, így idén ez az első kedvező esti láthatósága.
Vénusz: Napkelte előtt látható a délkeleti égen, ragyogó fehér fényű égitestként. Láthatósága gyorsan romlik, a hónap elején még másfél órával kel a Nap előtt, ez az érték a hónap végére fél órára csökken. A hónap legvégén már belevész a napkelte fényébe. Fényessége -3,9m, átmérője 10,7˝-ről 10,1˝-re csökken, fázisa 0,94-ról 0,98-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Halak, majd 5-étől a Kos csillagképben. Az éjszaka első felében figyelhető meg a déli-délnyugati égen, éjfél után nyugszik. Fokozatosan halványodik, fényessége -0,3m-ról 0,4m-ra, látszó átmérője 10,4˝-ről 7,9˝-re csökken.
Jupiter: A Bak csillagképben végez előretartó mozgást. A hónap elején még kereshető napnyugta után a délnyugati ég alján, ezután elvész az esti szürkületben. 29-én együttállásban van a Nappal. Fényessége -1,9m, átmérője 33˝.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Bak csillagképben. 24-én együttállásban van a Nappal, annak közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 0,6m, átmérője 15˝.
Uránusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Kos csillagképben, éjfél után nyugszik. Előbb hátráló, majd 14-étől előretartó mozgást végez.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.
Quadrantidák
Az IAU által 1928-ban elfogadott 88 hivatalos csillagkép mellett számos érdekes és furcsa csillagkép létezett a történelem során. Ezek egyike a Jérôme Lalande által 1795-ben megalkotott Falikvadráns (Quadrans Muralis) nevű csillagkép, amely a mai Ökörhajcsár (Bootes) északi területére esik. A falikvadránsok a kor csillagvizsgálóinak fontos műszerei voltak – Lalande emiatt kívánta az eszközt megörökíteni. 1825-ben Antonio Brucalassi jegyezte fel, hogy az égboltot nagy számú hullócsillag szelte át, amelyek látszólag e csillagkép területéről indultak. A további vizsgálatok alapján 1839-ban Adolphe Quetelet (Brüsszel) és Edward C. Herrick (Connecticut) egymástól függetlenül ismerték fel, hogy a meteorok évente jelentkeznek, így új meteorrajt fedeztek fel. A Quadrans Muralis már nem létezik, a Quadrantidák meteorraj elnevezése őrzi a rövid életű konstelláció emlékét.
Az újabb vizsgálatok alapján a meteorkutatásban jól ismert Peter Jenniskens 2003-ban feltételezte, hogy a raj szülőégitestje a 2003 EH1 jelű kisbolygó, amely kapcsolatban állhat a C/1490 Y1 jelű üstökössel, melynek megjelenését kínai, japán és koreai korabeli csillagászok is feljegyezték.
A Quadrantidák 2010-es jelentkezése Morvai József videokamerás megfigyelései szerint.
A radiáns helyzetéből következően elsősorban az északi féltekéről megfigyelhető raj tagjai viszonylag halványak (3–6 magnitúdó), nyomot nem hagynak, így elsősorban vizuális észlelők és az érzékeny meteorkamerák számra jelentenek kedvező célpontot. Ugyanakkor viszonylag gyakran fordulnak elő látványos tűzgömbök is, így a vizuális megfigyelés, illetve a hagyományos (digitális fényképezőgépekkel történő) munka is erősen ajánlott. A kb. 40 km/s átlagos sebességgel érkező, legfeljebb 120-as ZHR-t produkáló raj 2021-es jelentkezése számunkra nem túl kedvező, mivel a maximum a nappali órákra várható, január 3-án 14:30 UT-kor. A felszálló ágat észlelhetjük január 3-án a hajnali órákban, ekkor azonban az erős holdfény is zavar (utolsó negyed január 6-án lesz). Kora este természetesen nem zavar a holdfény, azonban ekkor még nagyon alacsonyan jár a meteorraj radiánsa, ezért kevés rajtagot láthatunk. Amit viszont látunk, az nagyon hosszú utat fut be, ezért a kora esti észlelés mindenképpen izgalmas elfoglaltságnak tűnik. A Hold 20:50-kor kel, de az észlelők 20:00-kor “nyugszanak”, ne feledjük, hogy a kijárási korlátozás miatt haza kell érnünk, hacsak nem olyan helyen lakunk, ahonnan “törvényesen” végezhetünk észleléseket.
Észleléseinket meteoros rovatunk, és a meteorkutatással foglalkozó szakemberek is nagy érdeklődéssel várják!
Észlelések feltöltése: https://eszlelesek.mcse.hu/
Csóvás égi vándorok
Sok mindenre panaszkodhatunk az előző 2020. évvel kapcsolatban, azonban arra nem, hogy érdekes és/vagy szép üstökösök ne lettek volna. Ott volt rögtön az év elején a C/2017 T2 (PANSTARRS), ami szinte az egész félévet végigkísérte és végre üstökösszerű volt a megjelenése, bár a szabadszemes határt éppen nem érte el. Majd jött előbb a C/2019 Y1 (ATLAS) és szinte vele egy időben a szabadszemesnek várt, majd darabjaira hulló C/2019 Y4 (ATLAS). Végül de nem utolsó sorban a nyár derekára megérkezett egy szabadszemes csoda a C/2020 F3 (NEOWISE). Az év második fele már nem alakult ilyen jól, se szabadszemesség közeli fényes üstökös és ami még ennél is szomorúbb nagyon kevés derült megfigyelésre alkalmas éjszaka.
De fő az optimizmus, és erre az üstökösök világában van is lehetőség, mert soha nem lehet tudni mikor jön a következő eddiginél is fényesebb égi vándor. Ezét lássuk is mi az a pár fényesebb kométa, amit derült idő esetén megfigyelhetünk.
Elsőként a 88P/Howell üstökössel foglalkozzunk, ami napközelpontján 2020.09.26-án jutott túl. Bár már három hónapja távolodik központi égitestünktől, aktivitásának köszönhetően még 11 magnitúdós a fényessége, ami várhatóan 1 magnitúdót fog csökkenni január során. Többször említettük már, hogy az üstökösök viselkedése kiszámíthatatlan, ezért is fontos foglalkozni velük. A 88P/Howell mostani viselkedése alátámasztja ezt, ugyanis egy hónappal ezelőtt a decemberi ajánlónkban is pont a várható fényességcsökkenéséről írtuk, ami az előre jelzettnél kisebb volt. Reméljük a nem várt fényessége még kitart egy darabig! Ha az időjárás engedi, akkor napnyugtra után a nyugati horizont felett kb. 15-20 fok magasan lehet megpróbálkozni a felkeresésével, ahogy a Vízöntő (Aquarius) csillagképben kelet felé halad. Megfigyelésekor először 4-én kell figyelnünk, mivel 15 ívpercre (a Hold átmérőjének fele) halad el a nála kissé halványabb NGC 7269 (fényesség: 13,2 magnitúdó; átmérő: 1,0 x 0,7 ívperc) galaxis mellett. Hasonlóan körültekintően kell eljárni január 12-én, amikor az NGC 7371 jelű (fényesség: 13,0 magnitúdó; átmérő: 2,0 x 2,0 ívperc) galaxist még ennél is jobban, 11 ívperce közelíti meg. Január 25-én este pedig az NGC 7600 (fényesség: 12,9 magnitúdó; átmérő: 2,5 x 1,0 ívperc) galaxishoz kerül egy 30 ívpercen belülre. Mindegyik mélyég objektumtól könnyű megkülönböztetni, ha hosszabb ideig nézzük, mert a háttércsillagokhoz képest az üstökös el fog mozdulni.
88P/Howell, 2020.12.26 16:30 (UT), 100/600 Refraktor; Nikon D7200; ISO 3200; 10 x 20 s, Kuli Zoltán
Ugyancsak túl van már nap- és földközelpontján a 156P/Russell-LINEAR üstökös is. Szinte egész éjszaka megfigyelhető, amint a hó elején a Halak (Pisces) csillagkép északi részéről kelet-északkeleti irányban mozog át a Háromszög (Triangulum) csillagkép keleti oldalára. Fényessége a várakozások szerint a jelenlegi 11 magnitúdóról 12 magnitúdóra fog csökkenni a gyorsan mozgó égitestnek. A majdnem csillagszerű kompakt maggal és rövid csóvával rendelkező kométa január 9-én éjszaka 42 ívpercre halad el az M 33 jelű (fényesség: 5,7 magnitúdó; átmérő: 68,7 x 41,6 ívperc) galaxis közepétől, vagyis a csillagváros halványabb régiói előtt lesz megfigyelhető. Január 28-án az NGC 959 (fényesség: 12,4 magnitúdó; átmérő: 2,3 x 1,4 ívperc) galaxis közelében lesz megfigyelhető a mélyég objektummal közel azonos méretű üstökös.
156P/Russell-LINEAR, 2020.12.26 18:10-19:10 (UT), 120/600 Refraktor; ZWO ASI178MM; 30 x 120 s, Bánfalvy Zoltán
Szintén majdnem egész éjszaka megfigyelhető az Orion északnyugati részéről annak északkeleti része felé mozgó 398P/Boattini. A korábbi P/2009 Q4 (Boattini) nevén jegyzett üstököst N. Erasmus találta meg újra 2020. augusztus 11-ének éjszakáján, amikor fényessége 19 magnitúdó volt. Akkor az üstökös ideiglenesen a P/2020 P2 jelölést kapta. Majd miután kiderült, hogy ez újrafelfedezés és így az üstökösnek már a második visszatérését sikerült megfigyelni, ezért a jelenleg érvényben levő szabályok szerint új, végleges neve kapott és a végleges jelölése a 398P/Boattini lett.
Az előzőekben ismertetett másik két üstököshöz hasonlóan sajnos ez az égitest is túl van nap- és földközelpontján, így a számítások szerint fényességének a jelenlegi 12,5 magnitúdóról 0,8-1 magnitúdót kellene csökkennie a hónap végére. Ez a fényességcsökkenés elég jó eséllyel be is következhet, mivel az üstökös nagyon gyorsan távolodik a Naptól és a Földtől is. Az üstökösnek elég nagy kómája és rövid gyorsan szétterülő halvány csóvája van jelenleg. A szerkezeti jellegzetességek azonban vagy közepes távcsővel fotografikusan, vagy vizuálisan nagy távcsővel látszanak.
398P/Boattini, 2020.12.08 19:46-20:25 (UT), 150/750 Newton; ASI 174MM; 20 x 120 s, Sebestyén Attila
Az égbolt jelenleg talán legfényesebb üstököse még mindig a C/2020 M3 (ATLAS). A kométát egész éjszaka meg lehet figyelni a Szekeres (Auriga) csillagképben, ahogy a hónap első felében északi irányba, majd a második felétől kelet felé fordulva mozog.
A hónap első napjaiban a vele egy látómezőben látszó Capella elnyomhatja fényét így megpillantása nem könnyű, de 5-6-a után már nem zavarja fényesebb csillag, vagy-mélyég objektum a megtalálását. Kisebb távcsövekkel a felkeresésével ennek ellenére igyekezni kell, mert a jelenlegi 10 magnitúdós fényessége a hónap végére akár 1,5 magnitúdót is csökkenhet az előrejelzések szerint.
C/2020 M3 (ATLAS) az IC 405 vagy más néven Lángoló csillag-köd és az IC 410 között. 2020.12.10 03:40 – 04:54 (UT), Takahashi FSQ 106/530 Refraktor; SBIG STL-11000M; 13 x 180 s, Majzik Lionel
Holdsarlók
Január 11-én hajnalban 48 órás holdsarlót, január 14-én este pedig 32 órás holdsarlót észlelhetünk (utóbbit a Merkúr közelében). A holdsarló “kora” az újholdhoz képest értendő. Az ilyen, hajszálvékony holdsarlók megfigyelése nem könnyű feladat, megpillantásukhoz nagy segítséget jelenthetnek a binokulárok, a kétcsövű látcsövek. Keresd a holdsarlót! – a hét képe hírportálunkon.
A hónap változócsillaga: az AQ Eridani
Az AQ Eridani egy kevéssé ismert SU UMa-típusú változó, a csillagot a magyar változós közösségből eddig szinte kizárólag Bakos János tagtársunk észlelte, így, rendhagyó módon e sorok írója ezúttal önmagának is „ajánlja”. Az Eridanus, e hatalmas égi folyó nem igazán bővelkedik sem fényes csillagokban, sem jelentős változókban, ám az AQ Eridani a Rigel szomszédságában, így könnyen azonosítható helyen, szép csillagkörnyezetben található.
Az AQ Eri, típusának megfelelően többnyire éles, kevésbé fényes kitöréseket, valamint ritkábban jelentkező szupermaximumokat produkál. Utóbbiak egy-egy láthatósági időszakában csupán egy-két alkalommal jelentkeznek, ilyenkor fényessége éppen meghaladja a 13m-t, ami még így sem sorolja a kiemelkedően fényes objektumok közé, viszont e kitörések 15-20 centiméteres távcsővel már izgalmas „vadászcélponttá” teszik. Normál kitörései átlagosan 76 naponta következnek be, de akár jóval gyakoribbak is lehetnek. Ezek észlelése már nagyobb átmérőt igényel, lévén 13.5-14.5 között zajlanak. A téli hónapok borús időjárása és hideg éjszakái a távcső mellett tölthető időt néha „rohamvágtává” teszik, ám az AQ Eri, halványsága ellenére könnyű célpont, így egy-egy pillantást minden tiszta éjjel megér.
