Égi kalendárium: 2021. május

Itt a május, reméljük, hogy a hűvös, sok felhőt hozó április után és a májusi esők mellett azért lesz lehetőségünk az esti észlelésekre is. Keressük a Merkúrt, próbálkozzunk a Daly-kráterrel, nézzünk kicsit körül a Vadászebek csillagképben (Canes Venatici). Itt az SZJA 1%-ának felajánlásának határideje is. Kérjük, ne feledkezzenek meg a Magyar Csillagászati Egyesületről!

A bolygók járása (május)

Merkúr: Egész hónapban jól látható az esti északnyugati égen. A hónap elején bő egy órával nyugszik a Nap után. 17-én van legnagyobb keleti kitérésben, 22°-ra a Naptól. Ekkor két órával a Nap után nyugszik, ez az esti megfigyelésre legjobb helyzete idén. 20-a után láthatósága lassan romlik, május végén már csak egy órával később nyugszik, mint a Nap.
Vénusz: Este látható a nyugati égen. Láthatósága fokozatosan javul, a hónap elején még majdnem háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Ez az érték május végére majdnem másfél órára nő. Fényessége –3,9 magnitúdó, fázisa 0,99-ról 0,95-ra csökken, átmérője 9,8˝-ről 10,3˝-re nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Gemini csillagképben. Éjfél körül nyugszik, az éjszaka első felében látható a nyugati égen mint vörös fényű égitest. Fényessége 1,5 magnitúdóról 1,7 magnitúdóra, látszó átmérője 4,6˝-ről 4,2˝-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez az Aquarius csillagképben, de mozgása a hónap második felében fokozatosan lassul. Kora hajnalban kel, hajnalban látható a délkeleti égen mint ragyogó fényű égitest. Fényessége –2,3 magnitúdó, átmérője 39˝.
Szaturnusz: Kezdetben előretartó, majd 23-ától hátráló mozgást végez a Capricornus csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második részében figyelhető meg alacsonyan a déli égen. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 17˝.
Uránusz: A hónap legvégén újra kereshető, hajnalban kel. Napkelte előtt a délkeleti ég alján látszik, közel a látóhatárhoz. Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben.
Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető az Aquarius csillagképben, a délkeleti látóhatár közelében. Előretartó mozgása lassulni kezd.
Kaposvári Zoltán

Együttállások

Május 13-án este (18:55 UT körül) a még erősen világos égen kereshetjük fel a 0,3 magnitúdós, 10 fok magasan tartózkodó Merkúrtól 2,5 fokra lévő, alig 3,3%-os holdsarlót. Ha igen jó a horizontunk és a légkör átlátszósága, akkor esély lehet a 2 fok magasan a horizont felett „táncoló” Vénusz észrevételére is (derékszögű háromszöget alkot a Merkúrral és a Holddal). A két belső bolygó ezután gyorsan közeledik egymáshoz, két héttel később pedig nagyon szoros együttállásukat észlelhetjük.
Május 28-án 19:13 UT-kor a két égitest 33,8´-re lesz egymástól látható, miközben alig 5 fokkal lesznek a horizont felett. A Merkúr fényessége 1,7, a Vénuszé –3,3 magnitúdó, előbbi valószínűleg nem lesz szabad szemmel megpillantható, de binokulárral mindenképp láthatónak kell lennie.

A Daly-kráter

A Daly-kráter nem tartozik a holdészlelők kedvencei közé. Ennek oka egyszerűen az, hogy túlságosan kicsiny és jelentéktelen. A megtalálása is gondot okozhat, mert a holdkorong keleti pereméhez közel fekszik. Szelenografikus koordinátái: 5,7° északi szélesség és 59,6° keleti hosszúság. Megtalálásához elsőként keressük meg a Mare Crisiumtól délre fekvő, sötét bazalttal feltöltött aljú, 53 km átmérőjű Apollonius-krátert. A Daly az Apolloniustól közvetlenül északnyugatra fekvő ikerkráter nyugati tagja. Átmérője 17 km, a keleti szomszédja a 14,7 km-es Apollonius F. A régebbi holdtérképeken a Daly mint Apollonius P szerepelt. A Daly-kráter alakja kissé szabálytalan, és a déli belső sánca jóval szélesebb, mint az északi. Az Apollo–15 nagyfelbontású felvételén jól látszik a kráter északi részén egy hatalmas talajcsuszamlás, amelynek következtében egyrészt kiszélesedett az eredeti kráter, másrészt ez a lezúdult talaj jócskán megemelte a kráter északi talajának a szintjét. A Daly részben lefedi keleti társát, és az Apollo–15 felvételén jól láthatóan fényesebb is annál, így könnyen beláthatjuk, hogy a kettő közül a Daly a fiatalabb. Ha önmagában a Daly nem is igazán izgalmas célpont, annál érdekesebb a tágabb környezete. A Mare Crisiumnnak otthont adó Crisium-medence nem kevesebb mint négy koncentrikus gyűrűből áll. A legbelső a 375 km-es, úgynevezett lávagerinc-gyűrű. Ezt követi az 500 km átmérőjű, mindenki számára nyilvánvaló Crisium-gyűrű. Az ezt körülvevő Cleomedes-gyűrűhöz már némi képzelőerőre is szükség van. Ezt az erősen hiányos, 635 km átmérőjű gyűrűt leginkább a Mare Crisiumtól északra, a névadó Cleomedes-kráter közelében ismerhetjük fel. A legkülső a Geminus-gyűrű. Ennek átmérője 1075 km, és még a Cleomedes-gyűrűnél is nehezebben azonosítható. A Daly és az Apollonius-kráter a két külső (Cleomedes, Geminus) gyűrű között fekszik. Figyeljük meg, hogy az Apollonius és a tőle északkeletre fekvő 56 km-es Firmicus-kráter talaját is sötét bazaltláva töltötte fel évmilliárdokkal ezelőtt. Még mindig e két gyűrű között, a Daly és a Firmicus-kráterektől keletre fekszik a Mare Undarum szabálytalan alakú bazaltsíksága. Ez a holdi tenger leginkább a Mare Orientale közelében, az Orientale-medence két legkülső gyűrűje, a Montes Cordillera és a Montes Rook között elterülő Lacus Automnira hasonlít.

A Daly-kráter az Apollo-15 felvételén (1971).

150 éve született Reginald Aldworth Daly

A neves kanadai geológus, Reginald A. Daly 1871. május 19-én született egy farmon, az Ontario állambeli Napanee mellett. Egyetemi tanulmányai alatt kitűnt angol irodalmi és csillagászati eredményeivel. 1891-ben kezdett el a geológia iránt érdeklődni, és a Harvard Egyetemen PhD-fokozatot is szerzett belőle. 1912 és 1942 között a geológiai tanszék vezetője volt ugyanitt. Daly elsősorban geológus volt, munkáinak döntő többsége is geológiával kapcsolatos. Első publikációja a Science-ben jelent meg 1896-ban a porfiros kvarcról. A következő években számos cikket írt Észak-Amerika kőzeteiről. Nem szobatudós volt, expedíciókat is vezetett érdekesebb helyszínekre. 1914-ben jelent meg első könyve, Igneous Rocks and Their Origin a New York-i McGraw-Hill kiadónál. Az 1920-as években a Wegener-féle kontinensvándorlási elmélet hívévé vált, és az 1926-ban kiadott Our Mobile Earth (Scribner’s, 1926) című művével népszerűsítette is azt. A csillagászat számára a Hold kialakulását magyarázó elmélete érdekes. Szerinte az ősi Naprendszerben egy kis égitest súrolva ütközött a Földdel, anyagának egy részét kiszakította, és ezekből állt össze a Hold (Origin of the Moon and Its Topography, Proceedings of the American Philosophical Society 90, 104–119, 1946). Az elmélet nem vált ismertté, csak az 1990-es években hívták fel rá a figyelmet. Daly 1957. szeptember 19-én halt meg a Massachusetts állambeli Cambridge-ben. Munkásságát kortársai nagyra értékelték. Sok tudományos társaság kitüntette, és a Királyi Holland Akadémia kültagjává választotta. Két kráter is őrzi a nevét, egy a Holdon, egy pedig Marson.

 

 

 

Tavaszi távcsöves túra: Canes Venatici

Aki fényes és látványos galaxisok észlelésére vágyik, annak a látszólag jelentéktelen Canes Venatici (Vadászebek) csillagkép lesz a legjobb célterület. Bár csak kevés szabadszemes csillagot tartalmaz, a harmadrendű, gyönyörű kettős, az alfa CVn (Cor Caroli) biztosan utat mutat. Az M51 minden amatőr számára közismert: a kölcsönható rendszerek prototípusa már egy 10×50-es binokulárral is kitűnően látható, hiszen 8 magnitúdós és 5×10 ívperces. A társ elnevezése NGC 5195, kis műszer a két galaxist egymás mellett elkülönülten mutatja. 10-15 cm-es műszerben, 100x-os nagyítással már kezdenek kirajzolódni a spirálkarok, és az anyaghíd is láthatóvá válik. Ha módunkban áll 30 cm körüli távcsővel megfigyelni, a galaxis látványa gyökeresen megváltozik. A sejtelmes foltok helyett élesen és teljesen fényképszerűen tárul fel előttünk az égitest belső szerkezete, spirálkarjai és porsávjai. Az M51 kétségkívül az egyik legszebb mélyég-objektum!

Még számos más kölcsönható páros ékesíti az eget a közelben, de közülük is az NGC 4485 és 4490 duója a legkönnyebben észlelhető. Az NGC 4490 egy 10 magnitúdó körüli torzult spirál, melyhez egészen közel (a nyugati kar végénél) helyezkedik el a 11-12m-s társ. Az ütköző páros különösen nagyobb műszerekkel nyújt feledhetetlen látványt.

Az M51 egyszersmind egy kisebb, mintegy 30 millió fényév távolságra lévő galaxishalmaz (CVn csoport) tagja, melynek közepe táján a hatalmas és fényes M94 foglal helyet. Ez a szabályos megjelenésű rendszer lapjáról látszik, spirálkarjai vékonyak és szorosan felcsavartak, magja fényes és nagyon apró. Magas összfényessége (8m) miatt binokulárral is kitűnően megfigyelhető égitest, de részleteinek megpillantását csak egészen nagy távcsövektől remélhetjük, ekkor a mag körül kisebb porsávok, a külső régióban pedig halvány spirálkarszerű kezdemények tűnnek fel.

A csoport másik izgalmas objektuma a 9 magnitúdó körüli, kis távcsövekkel is emlékezetes látványt nyújtó M63. Napraforgó-galaxisnak hívják finoman pöttyözött, szorosan felcsavarodott karjai miatt, melyek távcsővel csak nehezen észlelhetőek. 20-25 cm-es műszerrel a galaxis fényes magját egy kiterjedt, ovális alakú, foltos párafelhőbe ágyazva láthatjuk.

Bár az M106 a Vadászebek félreeső részén fekszik és megtalálása sem egyszerű, a 8 magnitúdós csillagváros nagyszerűsége kétségtelen. 18×6 ívperces foltja jól láthatóan két tartományból épül fel. A fényes belső rész tartalmazza a magot és a spirálkarok kiinduló szakaszát, míg a külső, halvány halo csillagkeletkezési régiókban szegény és egyenletes fényű. Már 10 cm-es távcsővel lenyűgöző látvány fogad minket: a két tartomány éles peremmel válik el egymástól. Ha 30 cm-es átmérőt használunk, könnyedén követhetjük a magból kifelé induló, feltekeredő karok futását, s apró foltokat láthatunk bennük.

Hatalmas és fényes az M106 a Vadászebek északnyugati sarkában: mindenkinek ajánljuk! Cserna Antal, 25 T

Hatalmas és fényes az M106 a Vadászebek északnyugati sarkában: mindenkinek ajánljuk! Cserna Antal, 25 T

Az M3 az eddigiekkel ellentétben egy gömbhalmaz. A 6m-s, 15’-es égitest a tavaszi-nyári ég halmaz-óriásainak egyik első hírnöke. Elegendően sötét égboltról szabad szemmel is megkereshető, binokulárban kerek, golyóforma, centruma felé fényesedő folt. 8-10 cm-es átmérő megmutatja legfényesebb komponenseit, 20-25 cm felett már jórészt felbontva láthatjuk ezt az igen szép csillaghalmazt.

Igazi gömbhalmaz-óriás: az M3 a Vadászebek, a Bootes és a Coma Berenices határán található. Kovács Attila fényképe (20 T, Canon EOS 300D, 57 perc)

Igazi gömbhalmaz-óriás: az M3 a Vadászebek, a Bootes és a Coma Berenices határán található. Kovács Attila fényképe (20 T, Canon EOS 300D, 57 perc)

Charles Messier annak idején nem vette katalógusba a csillagkép összes látványos galaxisát, a Coma Berenices határán néhány igen szép példány elkerülte figyelmét. A 10,5m-s NGC 4244 mind közül a legszebb: a távcsőben (már 11,4 cm-rel is) egy 10’-nél is hosszabb, de alig 1’ széles csíkot látunk, melyben nincs semmiféle koncentráció. Az NGC 4631 (Bálna-galaxis) szintén éléről látszik, de egy magnitúdóval fényesebb (9-9,5m-s), Nevét szokatlan, bálnára emlékeztető alakjáról kapta. Sűrűsödést ez sem mutat, de az egész galaxist kisebb-nagyobb (15 cm-es távcsővel már látható) foltok borítják. Kompakt, 12-13m-s kísérőgalaxisa, az NGC 4627 már 11,4 cm-es átmérővel is megfigyelhető.

A szabálytalan NGC 4449 talán a csillagkép legkülönösebb látnivalója. Ha unjuk a sok szabályos galaxist, minden bizonnyal felüdülünk a 10 magnitúdós csillagváros 3×1,5’-es négyszögletes foltja láttán. A kis irreguláris rendszer a Nagy Magellán-felhőre hasonlít, itt is egy centrális fénysáv dominál. A sáv egyik sarkánál fényes csomót – hidrogénfelhőt – mutatnak a 20 cm-es műszerek. Ezt a galaxist mindenképp keressük fel!

Messier-objektumok nyomában: mélyeges beszélgetés, hasznos információk, jó tanácsok észlelők számára: 

 

A hónap változója: TX Canum Venaticorum

Köztudott, hogy a Z Andromedae típusú szimbiotikus rendszerek igen egyedi viselkedésűek, mind fényváltozásaik amplitúdóját, mint változásaik dinamikáját tekintve. Legismertebb képviselőik, a CH Cygni, a GH Gem, valamint a csoport névadója kivételével e csillagok változása általában igen lassú és csekély mértékű, összevetve pl. a törpe nóvákéval. Hosszú távú észlelésük mindenesetre több mint kívánatos, éppen a rendszerek fizikai jellemzőinek különlegessége és sokfélesége miatt.

A TX CVn fényessége az utóbbi hat évben, kisebb hullámzásoktól eltekintve mindvégig a 10-10,5m közötti sávban maradt, nem tartozik tehát a legnépszerűbb amatőr célobjektumok közé. Előzőleg, 2014 és 2016 között viszonylag jelentős aktivitást mutatott, megközelítve a 9,3m-s csúcsfényességét. A fénygörbén megjelenő hullám az időszak vizuális észleléseiből is jól kivehető, ám a fotoelektromos mérések a csillag kisebb, izgalmas hullámzásait is megmutatták. Az idei évfordulót követően, február elejétől a rendszer rövid idő alatt mintegy 5 tized magnitúdót fényesedett, így talán egy újabb aktív időszak kezdetének lehetünk tanúi. A TX Cvn könnyen azonosítható, kistávcsöves objektum, azon csillagok egyike, amelyek esetén akár még egy nagyobb binokulárral is hasznos megfigyeléseket végezhetünk.

Csóvás égi vándorok

Május során a C/2021 D1 (SWAN) tovább távolodik a Naptól, ami miatt aktivitása és fényessége is csökkenni fog a jelenlegi 13,7 magnitúdóról várhatóan 1,5 magnitúdót, így már vizuálisan inkább csak nagy, fotografikusan közepes távcsövekkel lesz elérhető. Láthatóság is egyre rosszabb lesz. A hónap elején még éjfél környékén nyugszik, de a hó végére már 23 óra környékén, így a napnyugta után csak rövid ideig lehet megfigyelni a nyugati horizont felett nem sokkal.

A hónap során a Szekeres (Auriga) csillagkép déli oldalán halad végig, hogy a hónap végére az Ikrek (Gemini) csillagképbe érjen. A halványuló üstökös 5-8 között elhalad az IC 405 (fényesség: 6 magnitúdó; átmérő: 30 x 20 ívperc), majd az IC 410 (átmérő: 55 x 45 ívperc) ködösségbe ágyazott NGC 1893 (fényesség: 7,5 magnitúdó; átmérő: 10 ívperc) nyílthalmaz előtt. Az üstökös az M 37 (fényesség: 5,6 magnitúdó; átmérő: 15 ívperc) nyílthalmazt közelíti meg 20 ívpercre május 15-én. A hónap második felében azonban túljut a Szekeres csillagkép mélyég-objektumokkal telehintett részén és csillagszegény környezetben folytatja útját.

A hónap legfényesebb üstököse a C/2020 R4 (ATLAS) is két hónapja túl van napközelségén és távolodik központi égitestünktől. Távolsága éltető csillagunktól ugyanúgy 1,4 CSE körüli, mint a C/2021 D1 (SWAN)-é, mégis a hazánkból megfigyelhető legfényesebb kométa. Köszönhető ez annak, hogy míg az előbbi üstökös már 2 CSE távolságban van a Földtől, a C/2020 R4 (ATLAS) április harmadik harmadában érte el földközelségét kevesebb, mint 0,5 CSE távolságnál. Így látszólag fényesebb, mint társa. Ráadásul megfigyelhetősége is kedvezőbb, mivel egész éjszaka megfigyelhető, ahogy a hónap során a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképből a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagkép érintésével az Oroszlán (Leo) csillagképbe tart.

A hónap elején a még 9 magnitúdós üstököst kis és közepes távcsövekkel is érdemes vizuális módszerrel felkeresni. Május végére a Földtől való gyors távolodása miatt várhatóan 3 magnitúdót fog csökkenni a fényessége, így akkor már inkább közepes, vagy nagyobb távcsövekkel kell próbálkozni. Várhatóan csak a fotografikus megfigyelőket fogja megörvendeztetni lepelszerű, és vékony csóváival.

A hónap elején többször is elhalad olyan vidéken, amit apró, NGC-katalógusszámot kapott galaxisok szegélyeznek, de ezekkel a gyors mozgás és az azokhoz mért jelentős fényessége miatt nehéz lesz összekeverni.

C/2020 R4 (ATLAS),  2021.04.30. 19:52, 150/750 Newton + ASI 174MM; 52×30 s, Sebestyén Attila

A C/2020 T2 (Palomar) üstökös szintén a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképből indul a hónap elején, de lassú mozgása déli irányú. A hónap közepén lépi át az Ökörhajcsár (Bootes) csillagképbe és ennek határán mozog tovább déli irányba. Szemben az előző két kométával a C/2020 T2 (Palomar) még két hónapra van a 2021.07.11-én 2,5 CSE-re bekövetkező napközelpontjától, így aktivitása várhatóan növekedni fog a jelenlegi 11,3 magnitúdós fényességről. Igaz az előrejelzések csak csekély 0,2 magnitúdós fényességnövekedést írnak, de mivel egy 5.458 év keringésidejű üstökösről van szó, ezért bármi előfordulhat. A biztos megpillantásához inkább közepes méretű távcsövet javaslunk. A növekvő Hold ellenére 15-én hálás fotótéma lehet, amikor 1 fokon belül elhalad az M 3 (fényesség: 6,3 magnitúdó; átmérő: 18 ívperc) gömbhalmaz mellett.

C/2020 T2 (Palomar) 2021.04.30. 19:39 UT, 200/1000 Newton + Canon 1300D; 7 x 420 s, Hadházi Csaba

A C/2019 L3 (ATLAS) cirkumpoláris, vagyis egész éjszaka megfigyelhető üstökös a Perseus csillagkép közepétől, nem messze a Mirfak (alfa Per) közeléből halad keleti irányba. Napközelsége 3,55 CSE-re fog bekövetkezni majd bő fél év múlva.,Addig a Naprendszer közepe felé halad és várhatóan fokozatosan fényesedni fog. Májusban ez a fényességnövekedés a várakozások szerint csak 0,5 magnitúdó körüli lesz, így a jelenleg 12,7 magnitúdós üstökös talán eléri a 12 magnitúdó fényességértéket és a közepes távcsövek után a kisebb távcsövekkel rendelkezők számára is elérhető lesz, mint egy jól kondenzált objektum. Április közepén az egyik megfigyelő planetáris ködhöz hasonlított a kinézetét.

A hónap során nem kerül mélyég-objektum közelébe, így legalább azokkal nem keverhető össze, de azonosításával a lassú mozgása miatt óvatosan kell eljárni. Egy éjszaka folyamán érdemes legalább kétszer felkeresni legalább fél, egy óra különbséggel, hogy a háttércsillagokhoz képesti elmozdulást alapján biztosak lehessünk az azonosításában. Ehhez célszerű látómezőrajzot készíteni, vagy egy megfelelően részletes térképen jelölni a pozíciókat.

Természetesen a többi üstökös megfigyelésével is érdemes próbálkozni, mert amikor üstökösökről beszélünk bármi és bármikor megtörténhet. Részletesebb listáért forduljanak a rovatvezetőhöz az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy jelentkezzenek a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoportba.

 

Ajánljuk...