Égi kalendárium: 2021. március

Márciussal végre beköszönt a tavasz! Az éjszakák még hosszúak, de egyre később sötétedik, egyre korábban világosodik, de az éjszakák még mindig nagyon hosszúak. A hosszú hétvégén megpróbálkozhatunk a Messier-maratonnal, két ígéretes kisbolygóokkultáció is várható a hónap során, újhold után pedig a tavasszal magasan járó holdsarlóban gyönyörködhetünk. Szervusz Március! Frissítés: március 9-én este egy kisbolygó elfedheti a Regulust!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első felében napkelte előtt kereshető a délkeleti látóhatár közelében. Március elején még majdnem egy órával kel a Nap előtt. Láthatósága fokozatosan romlik, 15-én már csak 40 perccel kel a Nap előtt, és hamarosan elvész a pirkadatban. Az ekliptika lapos szögben látszik, emiatt meglehetősen kedvezőtlen a mostani hajnali láthatósága.
Vénusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 26-án felső együttállásban van a Nappal. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,8˝-ről 9,7˝-re csökken, fázisa 0,99- ról 0,999-re nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben. Továbbra is éjfél után nyugszik, a délnyugati-nyugati égen magasan látható az éjszaka első felében. Egyre halványodik, fényessége 0,9 magnitúdóról 1,3 magnitúdóra, látszó átmérője 6,4˝-ről 5,3˝-re változik.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Capricornus csillagképben. Hajnalban kel, a hajnali ég alján látható a délkeleti égen, ragyogó, sárgásfehér fényű égitestként. Fényessége –2,0 magnitúdó, látszó átmérője 34˝.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Capricornus csillagképben. Hajnalban kel, napkelte előtt látható alacsonyan a délkeleti-déli égen. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 16˝.
Uránusz: A hónap nagy részében kereshető sötétedés után, este nyugszik. Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben. Március legvégén már nehéz észrevenni az egyre közelebb látszó Nap alkonyati fénye miatt.
Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg, 11-én felső együttállásban van a Nappal. Előretartó mozgást végez az Aquarius csillagképben.

Holdbéli világítótornyok

A tavasz a megújulás időszaka, a tavaszi esték egyik kitűnő látványossága a megújult Hold, vagyis a holdsarló észlelése. Március 14-én az esti szürkületben 30 órás holdsarlót észlelhetünk, ha jó a horizontunk nyugat felé, nincsenek felhők a látóhatár fölött, és ha megfelelően átlátszó a légkör, lehetőleg hidegfront utáni. Ha mindezen körülmények együttesen teljesülnek, nekiláthatunk a holdsarló-vadászatnak. A 30 órás sarló még meglehetősen vékony ívnek látszik, nem könnyű észrevenni, ezért jó szolgálatot tesz a kereséshez a binokulár (7×50-es, 10×50-es). Minél nagyobb a látómezeje, annál jobb! Egy ilyen vékony, alig több, mint egynapos sarlón nem sok részletet fedezhetünk fel, de mégis érdemes célba venni látcsővel, távcsővel. A leheletnyi Hold-íven szinte lehetetlen azonosítani a levegő vibrálása miatt alig-alig kivehető megnyúlt, peremvidéki krátereket, de nem is ez a fő cél: inkább csak gyönyörködjünk a Hold rendkívüli látványában! A sarlóhold esti észlelésére azért a tavaszi időszak a legalkalmasabb, mert ilyenkor az ekliptika meredeken áll a horizonthoz képest, ezért a rajta „közlekedő” naprendszerbeli égitestek a mi szélességünkről nézve magasabban láthatók a szemhatár fölött, mint az év más időszakaiban. Ezért kedvezőbbek a belső bolygók, a Vénusz és a Merkúr esti láthatóságai (keleti kitérései) tavasszal, és ezért hálásabb célpont a Hold is ekkortájt.

Ezt a gyönyörű felvételt 2015. március 23-án készítette Szitkay Gábor a háromnapos holdsarlóról (valamivel több mint három nappal a nevezetes napfogyatkozás után – amikor természetesen újhold volt). A felvételre rákattintva jól láthatók a déli pólus környéki “világítótornyok”, a magasabb felszíni alakzatok, amelyeket már megvilágít a napfény.

A kövérebb, korosabb holdsarló (értjük ezalatt a 2–3–4 napos sarló látványát) is nagyon érdekes, ráadásul estéről estére magasabban láthatjuk, a kép nyugodtabb, jobban bírja az erősebb nagyítást. Van mit nézni, és van mit találgatni is: vajon mi lehet az a terminátor által félbevágott kráter? Vajon milyen részleteket láthatunk, vagy nem láthatunk a peremen a libráció függvényében? Személyes kedvenceim a Petavius-kráter (a központi csúcstól kiinduló hatalmas rianással) és a Langrenus-kráter a maga teraszos szerkezetével. Mások a Mare Crisiumra esküsznek. Való igaz, hogy a terminátor által félbevágott óriási medence lenyűgöző látvány, benne az apró kráterekkel. Elmerenghetünk régi idők űrkutatásán: itt csapódott be a Luna–15 1969-ben (holdkőzetet kellett volna hoznia, megelőzve az Apollo–11-et), és itt szállt le 1976-ban a Luna–24, amelynek visszatérő egysége 170 gramm kőzetet hozott a Földre. (A két űrtörténelmi jelentőségű helyszínt pontosan jelöli a Rükl-féle Holdatlasz.) Amikor a terminátor éppen elhagyta a Mare Crisiumot (a Hold kora ekkor nagyjából három és fél nap újhold után), arra lehetünk figyelmesek, hogy a déli pólus környékén furcsa „világítótornyok” emelkednek ki a Hold szarvának folytatásaként. Mintha itt, délen nem is nyúlna olyan messzire a holdszarv, mint az északi pólus vidékein. Jobb híján nevezem ezeket a megvilágított kiemelkedéseket világítótoronynak. Végtére is a kéthetes holdi éjszakában a Nap által először megvilágított hegyekről, kráterperemekről van szó, amelyeket szinte lehetetlen azonosítani, hiszen környezetük teljes sötétségben van. A déli krátermező egymást át meg átfedő kráterrengetében még akkor se könnyű eligazodni, ha megvilágítja a napfény, hát még így… (Micsoda örömmel fogják nézegetni a napfény első hírmondóit majd a krátermélyi holdbázisok dolgozói – ha majd valóban megépülnek ezek a létesítmények!) A Rükl-féle Holdatlasz ad némi támpontot a világítótornyok mibenlétét illetően: az Amundsen, a Hale, a Wexler magasba törő alakzatai jó jelöltek, azonban ezek láthatóságát – tekintettel arra, hogy a holderemen észlelhetők – nagyon erősen befolyásolja a libráció.

A holdbéli világítótornyokat a tavaly tavasszal meghirdetett virtuális észlelőhétvégéinken is sokan észrevették, fényképezték, de korábban is készültek már róluk felvételek. A Holdat rendszeresen megörökítő amatőrtársaink tarsolyában pedig bizonyára sok-sok olyan fotó rejtőzik, amelyek megmutatják ezeket a kiemelkedéseket.

Kisbolygóokkultációk

Az (1408) Trusanda kisbolyó elfedi a 7,83 magnitúdós HIP 69054 jelű csillagot március 6-án 0:12,7 UT-kor. A fedés maximális időtartama 8 másodperc, a várható fényességcsökkenés 8,7 magnitúdó. A jelenség további adatai a VSS térképén látható:

 

Március 9-én este a 20:08-20:23 UT közötti időszakban a 16,9 magnitúdós (2589) Daniel kisbolygó elfedi a fényes, 1,4 magnitúdós Regulust. A fedés maximális időtartama 0,94 s, tekintettel arra, hogy a kisbolygó átmérője csupán 9,4 +/- 1,0 km. Az előrejelzés szerint a fedés sávja Magyarországon is áthalad. Szerencsés esetben a Regulus egy szempillantásnyira eltűnik az észlelő számára – ha jókor van jó helyen. További információk a linken: https://www.iota-es.de/daniel2021.html

A (1048) Feodosia csillagfedése március 19-én. A belgiumi VSS előrejelzése szerint a (1048) Feodosia kisbolygó március 19-én 23:27,7 UT-kor elfedi a 7,67 magnitúdós HIP 61099 jelű csillagot. A csillag a Coma Berenices csillagkép déli részén található (l. a mellékelt keresőtérképet). Az előrejelzés szerint a fedés sávja Magyarország területén húzódik. A kisbolygó átmérője 72,5 km, látható fényessége 13,08 magnitúdó, a fedés maximális időtartama 6,9 másodperc. A fényességcsökkenés várható mértéke 5,4 magnitúdó, kisebb távcsővel szemlélve a fedett csillag néhány másodpercre eltűnhet az észlelő számára. Az észleléseket Fedések, fogyatkozások rovatunk várja!

Messier-maraton

Charles Messier a XVIII. századi Franciaországban új üstökösök keresése közben azt vette észre, hogy közelükben néha ködös, halvány, a távcsőben mutatkozó üstökösökhöz hasonló égitestek tűnnek fel. Mivel azonban elmozdulást nem mutattak, nem lehetett szó a Nap körül keringő égitestekről. Néhányukat sikerült felbontania csillagokra, ám legtöbbjük ködös maradt, és csak bő száz esztendővel később derült fény igazi természetükre, arra, hogy csillagok százmillióiból álló galaxisok. Messier a ködös, üstökösszerű objektumokról katalógust állított össze, közben módszeresen ellenőrizte az elődei által ködösként leírt égitesteket is. Katalógusa végső formájában 103 objektumot sorolt fel, amit az utókor hét olyan tétellel egészített ki, amelyeket bizonyítottan megfigyelt a francia csillagász, így a ma elfogadott változat 110 bejegyzést tartalmaz. Sokak szerint az igazi amatőrcsillagász ismérve az, hogy végigészlelte ezt a listát.

Az ötlet, hogy a 110 objektumot egyetlen éjszaka során is végig lehetne észlelni, amerikai és spanyol amatőröktől származik. Először a nyolcvanas évek elején szerveztek Messier-maratont az Egyesült Államokban, később a mozgalom világszerte elterjedt. Ilyen sok objektum mellett nem lehet szó valamennyi célpont alapos leírására, lerajzolására, netán lefényképezésére, inkább a lista végignézéséről, az égitestek végiglátogatásáról beszélhetünk.

A Messier-objektumok egyetlen éjszakán való felkeresésére tavasszal nyílik a legjobb lehetőség. Bár Magyarország területéről a 110 Messier-objektum közül elméletileg legfeljebb 109-et láthatunk egy éjszaka, már a 100-as darabszám elérése is elismerésre méltó teljesítmény. Ismerni kell az objektumok pontos helyzetét, hozzávetőleges megjelenésüket, hogy ne keverjük össze őket más égi objektumokkal.
A Messier-maraton verseny, mégpedig nemes verseny, amelyet az égbolttal vívunk, latba vetve összes égismeretünket és észlelői tapasztalatunkat. Verseny, amely komolyan próbára teszi állóképességünket a hosszú, gyakran hideg tavaszi éjszakában. Maraton, ahol az „égi 42 km” kilométerköveit csodálatos mélyég-objektumok jelzik. Természetesen lehetőség van technikai segítséget is igénybe venni, vagyis goto-vezérlésű távcsövekkel is felkereshetjük Messier objektumait. Ennek azonban sokkal kisebb a „sportértéke”, hasonlóan a Mount Everest oxigénpalackkal vagy anélkül való meghódításához.

A Messier-objektumok égi elhelyezkedése. (http://www.constellation-guide.com, Jim Cornmell)

A Messier-objektumok egyetlen éjszakán való „végiglátogatására” március közepétől április közepéig nyílik lehetőség, de sikerre csak az újhold körüli éjszakákon számíthatunk. Idén március 13-án lesz újhold, ezért a hosszú hétvégén megkísérelhetjük a maraton teljesítését. (Természetesen aki teheti, más, hét közbeni időpontokban is próbálkozhat.) Tekintettel arra, hogy az esti és a hajnali szürkületben alacsonyan elhelyezkedő célpontjaink is vannak, az észlelést nagy mértékben segíti, ha hidegfront utáni, tiszta időben próbáljuk meg teljesíteni a maratont.   

Az első hazai Messier-maratonról itt olvashatunk. 

Csóvás égi vándorok

Aki márciusban üstökösvadászatra adja a fejét, annak fel kell készülni a nehézségekre. Az égbolton körülbelül 36 olyan csóvás vándor lesz, aminek fényessége az előrejelzések és a közelmúlt megfigyelései szerint meghaladja a 17,5 magnitúdót, de ezek közül egyiket sem várják a hónap folyamán 12,5 magnitúdónál fényesebbnek. E havi ajánlókban azokat a vándorokat szeretnénk ismertetni, amelyek vizuális megfigyelésével közepes vagy nagyobb, illetve fotografikusan közepes távcsövekkel érdemes próbálkozni.

A 156P/Russell-LINEAR-üstökös már három hónapja túljutott perihéliumán és távolodik mind a Naptól, mind a Földtől, de a hónap elején a maga 13,5 magnitúdós fényességével még vonzó lehet, főleg azért, mert az esti órákban lehet megfigyelni magasan a horizont felett. Igaz vizuálisan csak kis kerek foltként látszódhat az égbolton, de már egy pár perces fotó is meg fogja mutatni a legyezőszerűen szétterülő csóváját. Fényessége a várakozások szerint közel 1 magnitúdót fog csökkenni a március során. A hónap során a Perseus csillagkép közepéről indulva jut el a Szekeres (Auriga) közepére. Mozgása lassú így hosszabb expozíciós idejű felvételek is készíthetők róla. Annak ellenére, hogy mind a két csillagképben szép mélyég-objektumok találhatóak, az üstökös egyik NGC, vagy IC számú objektum mellett sem halad el. Az egyetlen mélyég-objektum, a Cr 62 (fényesség: 4,3 magnitúdó; átmérő: 28 ívperc) jelű laza csillaghalmazon március 24-én halad keresztül.

156P_Russell-LINEAR, 2021.02.15. 17:32-18:11 UT, 150/750 Newton + ASI 174MM; 20 x 120 s, Sebestyén Attila.

Szintén inkább az éjszaka első felében érdemes felkeresni a Szekeres (Auriga) csillagképben az idei év második felfedezettjét a C/2021 A2 (NEOWISE) üstököst. Egész hónapban ebben a csillagképben mozog a Szekeres közepétől annak északi része felé, miközben fényessége a számítások szerint 2 magnitúdót fog csökkenni köszönhetően annak, hogy mind a Naptól, mind a Földtől gyors ütemben távolodik. Bár az előrejelzések szerint az üstökösnek már jóval 15 magnitúdónál halványabbnak kellene lenni, de az utolsó megfigyelések szerint fényessége 12,5-13 magnitúdó körüli. Sajnos ez a viszonylag nagy fényesség nagy felületen oszlik el, így az üstökös megpillantása gyakorlott szemet és közepes távcsövet kíván. Mint a 156P/Russell-LINEAR üstökösnek a C/2021 A2 (NEOWISE) is a Szekeres (Auriga) csillagkép olyan területén halad keresztül, ami mélyegekben szegény. Egyetlen időszak a kivétel, március 14-16 között, halad el a Almaaz (epszilon Aur) csillag mellett, ahol pár sötét köd is található (LDN 1480; LDN 1477; LDN 1476). Szerencsére ez az időszak egyben újhold időszak is, így szép felvételek készíthetőek ezekről az objektumokról az üstökössel az előtérben.

C 2021 A2 (NEOWISE), 2021.02.14 17:43-18:28 UT, 150/750 Newton + ASI 174MM; 45 x 60 s, Sebestyén Attila.

Március során a Cassiopeia és a Perseus déli határától mozog a Perseus és az Andromeda északi határa felé keleti irányban a C/2019 L3 (ATLAS) üstökös. A vándor még csak a Jupiter pályájának környékén jár és perihéliumát majd csak 2022. januárjában fogja elérni, így fényessége várhatóan nőni fog. A hónap során ez a növekedés viszont nem lesz jelentős, csak 0,1-0,5 magnitúdó, mert a Földtől éppen távolodik az üstökös. Szemben az előzőleg bemutatott másik két üstökössel a C/2019 L3 (ATLAS) egész éjszaka megfigyelhető, mivel cirkumpoláris. Különösen hálás fotó téma lehet lassú mozgásának köszönhetően március 10-én, amikor a 6 ívpercre elhalad az M 76 (fényesség: 10,1 magnitúdó; átmérő: 3,12 ívperc) planetáris köd mellett. Ha valaki lemaradna ezen az estén a megfigyeléséről, akkor a 11-e éjszakáján is elcsípheti a két égitestet egy látómezőben az üstökös lassú mozgásának köszönhetően. Sajnos azonban az üstökös elég kompakt, így egy kis bolyhos csillagszerű objektumot kell várnunk.

Természetesen a többi 33 üstökös megfigyelésével is érdemes próbálkozni, mert amikor üstökösökről beszélünk bármi és bármikor megtörténhet. Részletesebb listáért forduljanak a rovatvezetőhöz az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy jelentkezzenek a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook )csoportba.

A hónap változója: S Leonis Minoris

Ismert, hogy a mira változók pulzációja nem egyenletes, fénygörbéjük hosszú távú elemzése gyakran mutatja a kaotikusság jeleit; mind periódusuk, mind fénymenetük szélső értékei viszonylag tág határok között változhatnak. Fénygörbéjük alakja is változatos képet mutat, a szinuszos hullámtól a fűrészfogszerű, aszimmetrikus megjelenésig, de akár anomáliák, platók, illetve vándorló púpok is jelentkezhetnek rajtuk. Kevéssé ismert, hogy a mirák periódusváltozása – immár évszázados észleléssorozatokat tekintve- nem teljesen kaotikus, diagramon általában jól ábrázolható, az adott csillagra vonatkozó egyedi görbék mentén történik. Ezen pontsorozatok felvételéhez (egy-egy periódus hosszát az időtengely mentén ábrázolva) természetesen igen sok észlelés szükséges, amit szinte kizárólag az amatőrcsillagászok egymást felváltó generációinak munkájára támaszkodva lehetett csak meghatározni.

Amikor tehát egy-egy katalógus vagy szakirodalmi forrás eltérő periódusadatokat közöl egy adott csillagra, nem feltétlenül pontatlanságról van szó, csupán a csillag periódusának változását érhetjük tetten.

De lássunk egy példát a periódus időbeli változásaira! Az S Leonis Minoris fényváltozásairól felfedezése, az 1890-es évek óta rendelkezünk adatokkal. Amint az alábbi görbéről leolvasható, periódusa jelenleg 232.8 nap, de míg az érték 2000-ben a 236 napot is meghaladta, 2012-re már 230 napra csökkent, ezt követően fokozatosan hosszabbodott a maximumai közt eltelt idő:

Az S LMi könnyen azonosítható helyen, két, amúgy jellegtelen tavaszi csillagkép, a Hiúz és a Kis oroszlán határán lévő ismert alakzat közelében található. Rövid periódusa miatt a mintegy 7m amplitúdójú változásai gyorsan zajlanak. A csillag a következő hónapokban éri el átlagosan 8m-s maximumát, majd fordul leszálló ágba, így ideális célpont lesz a kistávcsöves észlelők számára. Mellékelt (fordított tájolású) keresőtérképén a közeli R Leonis Minorist is feltüntettük, amely jelenleg szintén felszálló ágán tartózkodik. Utóbbi csillagról a Meteor 2019. évfolyamának márciusi számában olvashatunk bővebb ismertetőt.

Ajánljuk...