Égi kalendárium: 2022. november
Beköszöntött a ködös november. A hónap időjárására jellemző a Kárpát-medencét megülő köd, amelyből – jó esetben – magasabb hegyeink kiemelkednek. Érdemes ilyenkor a lakhelyünkhöz közel eső hegyekbe egy kis “expedíciót” szervezni, hiszen most is van bőven égi látnivaló!
A bolygók járása
Merkúr: A hónap folyamán nem kerül megfigyelésre alkalmas helyzetbe. 8-án felső együttállásban van a Nap mögött. Ezután átkerül ugyan az esti égre, de az ekliptikától délre tartózkodva elvész a nyugvó Nap fényében, csak 30-a körül kísérelhető meg a felkeresése. Ekkor is csak fél órával nyugszik a Nap után.
Vénusz: A hónap döntő részében nem figyelhető meg. A legutolsó napokban már megkísérelhető a felkeresése, napnyugtakor a délnyugati látóhatár közelében. Noha 30-án fél órával nyugszik a Nap után, láthatósága nagyon kedvezőtlen. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,7”-ről 9,9”-re nő, fázisa 0,999-ről 0,99-ra csökken.
Mars: Hátráló mozgást végez a Taurus csillagképben. Kora este kel, az éjszaka döntő részében kitűnően látható magasan az égen. Erős vörös fénye által azonnal azonosítható a téli csillagképek között. Fényessége –1,3 magnitúdóról –1,9magnitúdóra, látszó átmérője 15,1”-ről 17,2”-re nő.
Jupiter: Hátráló, majd 24-étől előretartó mozgást végez a Pisces csillagképben. A hónap folyamán az éjszaka első felében figyelhető meg a délnyugati látóhatár közelében, éjfél után nyugszik. Fényessége –2,7 magnitúdó, átmérője 46”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Capricornus csillagképben. A délnyugati égen látszik az éjszaka első felében, éjfél előtt nyugszik. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 17”.
Uránusz: Egész éjszaka jól megfigyelhető, folytatja hátráló mozgását az Aries csillagképben. November 9-én szembenállásban van a Nappal.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg az Aquariusban. Éjfél körül nyugszik. Hátráló mozgása fokozatosan lassul.
Csóvás égi vándorok
A novemberben egyre hosszabbodó éjszakák sok lehetőséget kínálnak az égi objektumok köztük az üstökösök megfigyelésére is. Sajnos azonban ezek az éjszakák sokszor ködösek, borultak, így minden lehetőséget ki kell használni. Ehhez szeretnénk segítséget adni, válogatást nyújtva abból a kb. 30 üstökösből amelyeket egy maximum 200/800-as Newton távcsővel fotografikus módon valószínűleg meg lehet örökíteni. A válogatás azokra a kométákra tér ki, melyek akár egy közepes méretű (12-25 cm átmérő) távcsővel vizuálisan is megfigyelhetőek lehetnek.
C/2022 E3 (ZTF)
Még 2 hónap van vissza a C/2022 E3 (ZTF) üstökös 2023. január 13-án bekövetkező perihélium átmenetéig. Az üstökös a Naphoz egyre gyorsabban közeledik, miközben a Földhöz is közelebb kerül. A Naptól mért távolsága a hó elejei 1,59 CSE-ről a hónap végére 1,30 CSE-re csökken, így jelentős aktivitás növekedés várható az üstököstől. Közben a Földtől mért távolsága a hó elejei 2,14 CSE-ről 1,74 CSE-re csökken így láthatósága is javul. Az üstökös két égitesttől mért távolságának csökkenése várhatóan a fényességének majdnem 1 magnitúdóval történő emelkedésével járhat, így a jelenlegi 11,0 magnitúdós értékről akár 10 magnitúdónál is fényesebb lehet.
Bár az üstökös a hosszú éjszakáknak köszönhetően este és hajnalban is megfigyelhető, mégis az éjszaka első fele alkalmasabb a felkeresésére, amikor még nem merül bele a vastag légkörbe. A kométa az Északi Korona (Corona Borealis) csillagképtől délre a Kígyó (Serpens) csillagképben fog szinte egyhelyben mozogni a hónap során. Legkönnyebben úgy lehet megtalálni, hogy a δ Corona Borealistól haladunk déli irányba körülbelül 1-1,5 fokot. Ha ott egy ködös objektumot találunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a C/2022 E3 (ZTF) üstökös került a látómezőbe. Igaz vannak a környéken galaxisok is, de azok fényessége messze alatta marad az üstökösének.
A C/2022 E3 (ZTF) égi útja 2022.11.01-30. között, kiemelve a 2022.11.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2022.10.27. 16:33 (UT), 120/600 Refraktor + ASI 178MM; 5 x 120 s, Dr. Elek Tamás
81P/Wild
A svájci Paul Wild fedezte fel az 1978. január 6 és 8-án készült felvételein az akkor 13,8 magnitúdós üstököst. Ez volt sorban az 5. üstökös felfedezése. Korábban azért nem találták meg ezt az égitestet, mert pályájának napközelpontja csak 4,9 CSE-re volt és keringésideje is közel 40 év volt. Aztán 1974-ben 0,0061 CSE-re elhaladt a Jupiter mellett. Az óriásbolygó gravitációs vonzása egy jóval szűkebb, 6,17 éves keringésidejű pályára lökte, aminek napközelpontja 1,47 CSE lett. Az új pályán történt első keringése során sikerült felfedeznie a svájci csillagásznak.
Ez a pálya is hamarosan módosult, amikor az üstökös 1978. augusztusában 0,072 CSE-re elhaladt a Mars mellett. Következő jelentősebb pályamódosulásáig 2054-ig kell várni, amikor újra a Jupiter közelében halad el. Ez majd keringésidejét fél évvel növeli, míg napközelpontját 1,75 CSE változtatja.
Az üstököst 2004. január 2-án látogatta meg a Stardust űrszonda, ami átrepült a kométa kómájának napfelöli oldalán, mintegy 240 km-re megközelítve 5,5 km × 4,0 km × 3,3 km-es krumpli szerű magot. A szonda az átrepülés során a fedélzetén levő aerogélbe az addig gyűjtött intersztelláris anyag mellé még az 81P/Wild kómájából is gyűjtött mintát, amit aztán 2006. január 15-én visszajuttatott a Földre. A minták elemzéséből arra következtetnek, hogy az üstökös valahol a Kuiper-övben alakulhatott ki, ahol nem várt mennyiségben voltak megtalálhatóak a belső és a külső Naprendszerre jellemző anyagok
Az üstökös megfigyelésre nagyobb távcsövekkel már novembert megelőzően is lehetőség nyílit, de fényessége csak novemberben éri el a 12 magnitúdós értéket, amikortól vizuálisan közepes, fotografikusan pedig kisebb távcsövekkel is elérhetővé válik. Igaz ehhez hajnalban kell kelni, mert az üstökös a keleti horizonton lesz megfigyelhető november elején a Szűz (Virgo) csillagképben. Ennek nyugati oldaláról mozog a hónap során a csillagkép közepéig miközben mind a Nap, mind a Föld felé közeledik. Ennek köszönhetően várhatóan kb. 0,5 magnitúdót fényesedik.
A hónap elején könnyű és nehéz is az azonosítása, mert az általában kondenzált kinézetű üstökös november 1-5 között elhalad a csillagkép második legfényesebb csillaga a Zavijava (β Vir) csillag előtt, 3-án pontban déli 12 órakor 1 ívpercen belül megközelítve azt. A csillag jó támpont a felkereséséhez, de 3,55 magnitúdós ragyogása elnyomja az üstökös várható 12 magnitúdó körüli fényességét.
November 13-15 között ismét könnyű helyen lesz az üstökös, mert akkor délre halad el a Zaniah (η Vir) 3,85 magnitúdós csillagtól.
17-én hajnalban együttállásba kerül az NGC 4454 (fényesség: 11,9 magnitúdó; átmérő: 2,3x 2,1 ívperc) kicsiny galaxissal. Sajnos a legszorosabb megközelítés, a két égitest látszólagos egybeolvadása nappalra fog esni. Távcsőbe tekintve mindenképpen érdemes megvárni az egyik folt elmozdulását a környező csillagokhoz képest, hogy biztosak lehessünk az üstökös azonosításában.
Az NGC 4691 (fényesség: 11,1 magnitúdó; átmérő: 2,7x 2,5 ívperc) galaxishoz 24-én kerül a legközelebb az üstökös, akkor a 30 ívpercen belül (Hold átmérőjénél kisebb távolságra) megközelítve azt. Végül a hónap utolsó napján az NGC 4941 (fényesség: 11,1 magnitúdó; átmérő: 3,9 x 2,7 ívperc) galaxistól fog 10 ívmásodpercen belül elhaladni.
A 81P/Wild égi útja 2022.11.01-30. között, kiemelve a 2022.11.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2022.10.30. 06:50 (UT), 400/1120 Newton + Atik460ex; 18 x 45 s, Francois Kugel
C/2020 V2 (ZTF)
A hónap során a C/2020 V2 (ZTF) üstökös egész éjszaka megfigyelhető, mivel cirkumpoláris. Megfigyelésére továbbra is inkább az éjszaka második fele, annak is a vége alkalmasabb, mivel ilyenkor magasabbra emelkedik a Nagy Göncöl (Ursa Major) csillagképpel együtt. A hónap során főként ebben a csillagképben lehet majd felkeresni a délről északra haladó üstököst. Csak a hónap utolsó napjaira ér a Sárkány (Draco) csillagképbe.
A kométa bár még mindig messze jár, de közeledik mind a Naphoz, mind a Földhöz, így várhatóan aktivitása és ezzel együtt fényessége is nőni fog. A várakozások szerint a jelenlegi 11,5 magnitúdós fényessége a hónap során 0,7-1 magnitúdót fog emelkedni. Így a közepes távcsövekkel már könnyen megfigyelhető lesz a kompakt bolyhos csillagra hasonlító vándor.
Az üstökös helyét 3-5 között könnyű megtalálni, megfigyelése azonban nehéz lesz, mivel ebben az időszakban halad el az α UMa (A komp: 2,02 magnitúdó; B komp: 4,95 magnitúdó; szeparáció: 0,81 ívmásodperc) mellett, 4-én hajnalban 33 ívpercre (egy Hold átmérő) megközelítve azt. Ezt követően a hónap végéig mélyég objektumoktól mentes égterületen halad északi irányba. 29-én az NGC 3562 (fényesség: 12,2 magnitúdó; átmérő: 1,7 x 1,3 ívperc) és az NGC 3516 (fényesség: 11,7 magnitúdó; átmérő: 1,9 x 1,4 ívperc) galaxisok között fog elhaladni, megfelezve a kettő közötti távolságot.
A C/2020 V2 (ZTF) égi útja 2022.11.01-30. között, kiemelve a 2022.11.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2022.10.20. 01:09 (UT), 150/1200 refraktor + ASI 178MM; 14 x 120 s, Bánfalvy Zoltán
A többi, halványabb üstököst tartalmazó körülbelül kéthetente frissülő lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook) csoportban.
A Iapetus Szaturnusz-hold fogyatkozása november 15-én
Ezen a napon a Szaturnusz kísérője 15:09 UT-kor lép ki a bolygó árnyékából, sajnos ez láthatatlan számunkra, hiszen a jelenség a napnyugta idejére esik. Ha már a szürkület időszakában felkeressük a bolygót, a következő jelenségeket láthatjuk:
16:31,6 UT – a Iapetus belép a B gyűrű árnyékába, hosszú percek alatt halványul el. A 11,4 magnitúdós hold halványodása könnyen követhető lesz. A Szaturnusz ekkor 27° magasan van.
19:55,4 UT – a hold előbukkan a Cassini-résen átszűrődő napfényben. 55”-re tartózkodik a bolygóperemtől PA=80°, azaz majdnem pontosan kelet felé. Mivel már távol vagyunk az oppozíciótól, az árnyékjelenségekre is a bolygókorongtól távol kerül sor. A horizont feletti magasság 13°.
20:25,5 UT – a hold félórás megvilágítottság után eltűnik az A gyűrű árnyékában, de ezután lenyugszik a bolygó
21:49,4 UT – a Iapetus előtűnik az A gyűrű árnyékából, ez már Magyarországról nem látható.
A Leonidák 2022-ben
A nevezetes meteorraj november 6–30. között aktív, de csak november 17-e táján érdemes észlelni, mivel maximuma rendkívül rövid, kiugró. Kitörései 33 évente jelentkeznek (legutóbb 1998–2002 között láthattuk látványos tűzijátékokat), szülőüstököse, az 55P/Tempel–Tuttle napközelségének időszakában. Az IMO 10–15 közötti ZHR-értéket jelez, azonban az előrejelzések szerint (l. cikkünket a Meteor 2022/10. számának 22. oldalán) a raj november 19-én, a reggeli órákban jelentősebb kitörést produkálhat, amely azonban inkább a nyugati féltekén lesz észlelhető. Bárhogy is alakul, november 19-én a hajnali órákban érdemes résen lennünk!
Leonida tűzgömb Perkó Zsolt felvételén.
R Camelopardalis
„Gyakori jelenség a mira változóknál, hogy a felszálló ágon a fényesedés megtorpan, nem ritkán vissza is fordul, jellegzetes vállat vagy púpot rajzolva a fénygörbére. Az R Camelopardalis ezzel szemben a leszálló ágára, nem sokkal a maximuma után »növesztett« ilyen púpot, amitől kettős maximumokat láthatunk. A lehetséges magyarázatok között találjuk a több pulzációs periódust, a káoszelméletet, sőt a csillaglégkörben keringő társat is. Ami azonban csillagunknál még tovább növeli az izgalmakat, az utolsó minimuma, amely az eddigi összes közül a legfényesebb, a 3,5m amplitúdó pedig az eddigi legkisebb. Kérdés, hogy ez csak a véletlenek összjátéka, vagy a csillagfejlődés jele – erre a kérdésre néhány ezer nap múlva választ kapunk.” – írja Kovács István a Meteor 2017/9. számában. Az R Camelopardalis azóta sem „talált magára”: az elmúlt tíz évben jelentősen csökkent amplitúdója, és jellemzően „kétpúpú”, kettős maximumokat mutat. Minimumai nem érik el a 13,0 magnitúdót, ugyanakkor 9 magnitúdó körül bekövetkező maximumai nagyjából 1 magnitúdóval halványabbak, mint korábbiak. Ez a tendencia jól látható az AAVSO hosszú távú fénygörbéjén is, amely szerint az R Cam amplitúdója napjainkban mutatkozik a legkisebbnek. Habár maximuma novemberre várható, valójában folyamatosan érdemes észlelni, heti egy alkalommal. Az R Cam deklinációja 84 fok, a csillag cirkumpoláris, tehát az év bármely időszakában észlelhető. Már 15 cm-es távcsővel végig követhetjük teljes fényváltozását. Az előző oldalon látható keresőtérkép keleti peremén a Z UMi R Coronae Borealis típusú változót is felfedezhetjük. Típusának egyik legizgalmasabb képviselője, maximumban kevéssel 11 magnitúdó alatt tanyázik, váratlanul, előrejelezhetetlenül bekövetkező minimumaiban pedig akár 18 magnitúdó alá is halványodhat. Minden lehetséges alkalommal észleljük!
