Égi kalendárium: 2023. január

Az új év első hónapja bőséges látnivalókkal szolgál: egyre kedvezőbb a Vénusz esti láthatósága, még mindig izgalmas célpont a Mars, a Jupiter pedig megunhatatlan. Észleljük a téli ég legérdekesebb mélyég-objektumait: a Kalifornia-ködöt és a híres-neves Orion ködöt!

A bolygók járása (január)

Merkúr: A hónap elején még kereshető napnyugt!a után a délnyugati látóhatár közelében, de láthatósága gyorsan romlik. 7-én alsó együttállásban van a Nappal. Hamar megjelenik a hajnali égen, 10-én már kereshető napkelte előtt a délkeleti látóhatár közelében. Ekkor közel 40 perccel kel a Nap előtt. Láthatósága gyorsan javul, és 30-án kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe, 25°-ra a Naptól. Ez az idei első kedvező hajnali megfigyelhetősége.
Vénusz: Napnyugta után kereshető az esti délnyugati égen mint fehér fényű égitest. Láthatósága fokozatosan javul, a hónap elején még egy és negyed, a végén két órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 10,4”-ről 11,1”-re nő, fázisa 0,96-ról 0,92-ra csökken.
Mars: Hátráló, majd 12-étől előretartó mozgást végez a Taurusban. Az éjszaka első felében látható fényes, vörös színű égitestként, magasan a déli-délnyugati égen, hajnalban nyugszik. Gyorsan halványodik, fényessége –1,2-ről 0,3 magnitúdóra, látszó átmérője 14,7”-ről 10,8”-re csökken.
Jupiter: A Piscesben végez előretartó mozgást. Napnyugta után a délnyugati égen fénylik. A késő esti órákban nyugszik. Fényessége –2,3 magnitúdó, átmérője 38”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Capricornusban. 1-én még két és fél órával a Nap után nyugszik, a hónap első felében még kereshető a délnyugati ég alján. Ezután lassan elvész az egyre közelebb látszó Nap sugaraiban. Fényessége 0,9m, átmérője 16”.
Uránusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg az Aries csillagképben, éjfél után nyugszik. Előbb hátráló, majd 23-ától előretartó mozgást végez.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez az Aquariusban. Az éjszaka elején nyugszik.

Bárhogy is nézzük, az éjszaka bolygókirálya a Jupiter. Ezt a felvételt Szánthó Szabolcs készítette 2022. december 28-án. A Nagy Vörös Folt fölött az Io hold árnyéka feketéllik. Vizuálisan is rendkívül megkapó látvány, ha éppen valamelyik Jupiter-hold árnyékot vet a bolygó felhőzetére. 25 cm-es Newton-távcső, ZWO ASI 120 MC-S kamera, 28.000 frame-ből 3.000 db került stackelésre.

Januári együttállások

Január 1. 23:20 UT: Az Uránusz (+5,7 magnitúdó) a 78%-os Hold (‒11,2 magnitúdó) déli peremétől 5’-re. A jelenség idején a páros 27°-kal lesz a nyugati horizont felett, a Kos csillagképben.
Január 3. 20:00 UT: A Mars (‒1,1 magnitúdó) a 91%-os Holdtól (‒11,8 magnitúdó) 38’-cel északra, a pároshoz társul a κ, a
ν és a 62 Tauri is. A jelenségre a Hyadoktól északra kerül sor. A páros 66°-kal lesz a horizont felett.
Január 22. 16:20 UT: A Vénusztól (‒3,9 magnitúdó, 93%) 27’-re északra a Szaturnusz (+0,8 magnitúdó) az esti szürkületben. A Vénusztól 1,2°-kal délre a 2,9 magnitúdós δ Cap (Deneb Algedi). A bolygópáros 9°-kal tartózkodik a délnyugati horizont felett.
Január 23. 16:20 UT: A Vénusz és a Szaturnusz immár tágabb (55’-es) párosához csatlakozik a 4,9%-ban megvilágított, ‒6,3 magnitúdós Hold, a Vénusztól 4,5°-ra a horizonttal párhuzamosan (és afölött 9°-kal).

U Geminorum

John Russell Hind neve elsősorban mint az aszteroidák egyik korai felfedezőjeként vált ismertté. 1847 és 1854 között tíz kisbolygót fedezett fel, emellett két üstököst is talált.Neki köszönhetjük az 1670 óta észlelt első nóva, a Nova Ophiuchi 1848 (V841 Oph), valamint több ismert változócsillag felfedezését is. Az immár „Hind bíbor csillaga” néven ismert R Leporis mira változót 1845-ben, a T Taurit és változó ködét 1852-ben, a μ Cephei változékonyságát pedig 1848-ban észlelte elsőként. Talán a legjelentősebb, 1855-ben történt felfedezése azonban egy addig ismeretlen változócsillag-típus (UG) első képviselője és névadója, az U Geminorum törpenóva lett.

A törpenóvák osztályozása sokat finomodott az újabb felfedezések eredményeképp. Alapvetően három fő altípust különböztetünk meg, az SS Cygniről elnevezett UGSS, a SU Ursae Maiorisról elnevezett UGSU (ezen belül az ER UMa és WZ Sge alcsoportokkal), valamint a Z Camelopardalis (UGZ) típusú törpenóvákat. Valamennyi változóra jellemző, hogy szoros bináris rendszerek, ahol egy fősorozati csillagtól egy szorosan keringő, nagy tömegű fehér törpe anyagot szív el, ami egy anyagbefogási (akkréciós) korongban gyűlik össze, amely bizonyos időközönként instabillá válik, és a fehér törpe felszínére zuhan. A jelenséget 2 és 6 magnitúdó közötti felfényesedésként észlelhetjük, a fehér törpe felszínén akár napokig, de akár hetekig tartó kitörésszerű jelenségek játszódnak le.

Az U Geminorum fényessége nyugalomban 14–15 magnitúdó közötti, rendszertelen változásokat mutat, míg a mintegy 3–4 havonta bekövetkező kitörései idején 9 magnitúdó fölé is emelkedhet, ilyenkor kis távcsövekkel, de akár binokulárral is jól észlelhető a mellékelt térkép fordított állású keresőtérképe segítségével.

A Kalifornia-köd

A Kalifornia-köd (NGC 1499) egy hatalmas, 4×1° kiterjedésű emissziós köd, amit a forró, O7 színképtípusú ξ Persei késztet fénykibocsátásra. E. E. Barnard fedezte fel 1884-ben vizuálisan, egy 15 cm-es lencsés távcsővel. Nevét alakja után kapta, mivel a fotókon Kalifornia körvonalaira hasonlít. (Érdekes, hogy Kalifornia állam központi részén az NGC 1499 a zenitben delel.) A ködösség egy nagyobb molekulafelhő emissziós régiója, amely a Perseus déli és keleti régiójában ível át hatalmas hurokszerű képződményként. Ez a felhő nagyjából 1000 fényévre található tőlünk. A köd sugárzása a Hα- és Hβ-tartományban a legintenzívebb, ezért megfigyeléséhez sötét égen, a nagy látómezőn kívül érdemes Hβ-szűrőt is használni. Mivel a köd összfényessége elég magas (5 magnitúdó körüli), egyes észlelők arról számoltak be, hogy az említett szűrőt használva szabad szemmel is észrevették. 8–12 cm-es távcsövekkel, 12–25-szörös nagyítással a köd vaskos, megfoghatatlanul derengő fényösvénynek látszik, amely szűrővel sokkal jobban kiemelkedik a háttérből, sőt a két szélén húzódó fényesebb sávok is kivehetővé válnak. A köd vizuálisan jobban látható része 2,5×1°-os, míg a fotókon 4°-nál is hosszabbnak mutatkozik. A köd fotografikusan igen hálás célpont, l. lentebb Szeri László felvételét.

A Kalifornia-köd Szeri László 2016. november 3-i felvételén. Sigma 150 mm objektív, f/4, Baader Hα, Astronomik Hα szűrő, Canon EOS 600 D fényképezőgép, 70×480 s expozíció.

De pontosan hol is van a Kalifornia-köd? Segít a tájolásben Benei Balázs felvétele (nemrég volt hétkép hírportálunkon). Az alábbi felvétel legfelső részén vöröslik a Kalifornia-köd, tőle délre látható a Fiastyúk jellegzetes csillagcsoportja.

Benei Balázs így ír a kép készítéséről: A Bikában járó Mars túlragyogta a legfényesebb csillagokat is, narancs színével szépen passzolt az Aldebaranhoz. A Stellarium applikációban már korábban megterveztem ezt a kompozíciót, a Mars mellett a Hyadok, Plejádok és a Kalifornia-köd megörökítése volt a fő szempont. A kamera kijelzőjén vettem csak észre az első képeken, hogy a Bika szarvai közt megbújó NGC 1647 nyílthalmaz is belefért a látómezőbe. Később, a képek kidolgozásával tűntek aztán elő a Mars közelében látszódó Taurus Molekuláris Felhő sötétköd komplexum részei. 400 fényéves távolságával ez a hozzánk legközelebbi molekulafelhő. Kép adatai: 204 x 30 sec, Canon 450D (átalakított), Canon EF 50 mm f/1,8 STM @f/3,5, ISO 1600, Omegon MiniTrack LX2 óragép.)

A téli éjszakák mélyég-királya egyértelműen a Nagy Orion-köd, Fényes Lóránd felvételén. “Az Orion-köd mindössze kis része egy sokkal nagyobb intersztelláris molekulafelhőnek, melyet Orion-komplexumnak nevezünk. Hidrogénben gazdag, csillagközi gáz és por alkotta sűrű területekből áll. A komplexum nagyjából 1500 fényévnyire található, 100 fényévet ölel át. Maga a címadó objektum messze a legfényesebb része, puszta szemmel is látható az Orion csillagképben, enyhén elmosódott, nagyobb méretű csillagként ragyog. A képet a Trapéz és a de Mairan-köd uralja. Előbbi a legfényesebb terület, mintegy ezer újszülött csillagot tartalmazó csillaggyár, tagjai nagyjából egymillió évesek. A középső rész mellett látható négy fényes csillag alkotja a Trapézt. A de Mairan-köd pedig a gömb formájú objektum a kép bal oldalán. A felfedezése 1731-ben, Jean-Jacques Dortous de Mairanhoz köthető, innen a név. A kép 2022 decemberében készült, ami már önmagában is teljesítmény, tekintettel arra, hogy az elmúlt években decemberben nem volt soha értékelhető ég. Idén sem nagyon, mindössze 3 órát sikerült összevadászni a témáról. De az Orion-köd annyira fényes és a modern csillagászati kamerák már annyira érzékenyek, hogy ez az expozíció mennyiség is elegendő volt a képhez. Mivel a fényességkülönbség a képen igen nagy, ezért a kamera széles dinamikatartománya ellenére két epxozíciósorozatra is szükség volt. 6 perces sorozatokkal dolgoztam a köddel, illetve 1 perces sorozatra volt szükség a legfényesebb, központi régió beégés mentes megörökítéséhez.”

Csóvás égi vándorok

Amilyen jól kezdődik üstökösök tekintetében a 2023. év, remélhetőleg olyan jól, sőt jobban is folytatódik. Januárban 31 olyan 17,5 magnitúdónál fényesebbnek jelzett üstökös lesz az égen, amelyeket egy maximum 200/800-as Newton távcsővel fotografikus módon nem nagy erőfeszítéssel, valószínűleg meg lehet örökíteni. A szokásunknak megfelelően a mostani ajánlónkban is csak azokat a vándorokat mutatjuk be, amelyeket akár egy közepes méretű (12-25 cm átmérő) távcsővel vizuálisan is megfigyelhetőek lehetnek.

Sajnos a szép üstökösök látványáért egy kicsit szenvedni is kell! A szenvedés csak annyiban áll, hogy korán kell lefeküdni és korán kell felkelni, mivel a legszebb vándorok inkább éjfél után lesznek megfigyelhetőek.

C/2022 E3 (ZTF)

A hónap elején az éjszaka második felében figyelhető meg a C/2022 E3 (ZTF) üstökös, majd a hónap második felére cirkumpolárissá válik és egész éjszaka megfigyelhető lesz. A fotókon szépen kivehető mind a por, mind az ioncsóva. Előbbi vizuálisan is megfigyelhető. A Naptól lassan fog távolodni, de a Földhöz rettentő gyorsan közeledik. Emiatt a hónap elején még látszólag lassú (1 ívmásodper/perc) mozgása a hónap végére nagyon felgyorsul (16,13 ívmásodper /perc). Közeledése miatt fényessége is várhatóan 2,5 magnitúdót fog emelkedni és így zavaró fényektől mentes égen egy gyakorlott megfigyelő akár még szabad szemmel is megpillanthatja. A nem gyakorlott megfigyelőknek pedig a reményeink szerint akár kis távcsővel is szép látványban lehet részük.

A hónap elején az Északi Korona (CoronaBorealis) csillagközepéről északi irányba indulva a hónap végére Zsiráf-Sárkány-Nagy Medve (Camelopardalis-Draco-Ursa Major) csillagképek határáig jut el. 9-én hajnalban 8 ívpercen belül is közelebb kerül a κ CrB (A komp: 4,91 magnitúdó; B komp: 13,48 magnitúdó; szeparáció: 106 ívmásodperc) kettőscsillaghoz. 23-án éjfél körül az ι Dra (A komp: 3,42 magnitúdó; B komp: 8,87 magnitúdó; szeparáció: 252,8 ívmásodperc) sárga-narancs kettőscsillaggal kerül 1 fokos együttállásba, ahonnan tovább „rohan”, hogy hajnalban már az NGC 5894 (fényesség: 12,8 magnitúdó; átmérő: 3 x 4 ívperc) galaxist ragyogja túl.

A C/2022 E3 (ZTF) égi útja 2023.01.01-31. között, kiemelve a 2023.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2022.12.29. 03:30 (UT) ,200/800 Newton + Canon EOS 6D; ISO 3200; 20 x 75 s, Schmall Rafael

C/2019 U5 (PANSTARRS)

A C/2019 U5 (PANSTARRS) üstökös 3,75 CSE távolságban jár a Naptól és lassan közeledik felé. A Földtől a hónap elején még 3,8 CSE, de a hónap végére már csak 3,2 CSE távolságra lesz. Az aktivitásának növekedése és a Földhöz való közeledése miatt a hónap elejére várható 13,1 magnitúdós fényessé a hónap végére 0,5 magnitúdót nőhet. Ezzel vizuálisan a közepes átmérőjű távcsövekkel rendelkezők számára is elérhetővé válik fotografikusan pedig a kisebb átmérővel rendelkező távcsövekkel is megörökíthető.

A hónap során nyugati irányban mozog a Szűz (Virgo) csillagkép közepe tájékán ezért inkább az éjszaka második felében figyelhető meg, bár január második felében már éjfél előtt kel. 6-án az IC 943 (fényesség: 14 magnitúdó; átmérő: 0,7 x 0,7 ívperc) mellett halad el 5 ívpercre, ezért vele elég könnyen összekeverhető Mindenképpen érdemes rajzot készíteni és másnap felkeresni a helyet, hogy a lassan mozgó üstökös azonosításában biztosak lehessünk. Hasonló helyzetbe kerülhetünk 19-én és 20-án is, amikor az üstökös az NGC 5285 (fényesség: 13,9 magnitúdó; átmérő: 0,8 x 0,8 ívperc) galaxist 5-10 ívperc távolságra közelíti meg.

A C/2019 U5 (PANSTARRS)égi útja 2023.01.01-31. között, kiemelve a 2023.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2022.12.28. 03:00 (UT), 150/1200 Refraktor + ASI 178MM; Gain 100; 14 x 120 s, Bánfalvy Zoltán

81P/Wild

A 81P/Wild üstökös január elején hajnalban kel a Mérleg (Libra) csillagkép nyugati határán, majd viszonylag gyorsan mozog a csillagkép közepén át annak keleti határig. Január elején alig 15 nappal lesz túl napközelpontján, de gyorsan távolodik központi égitestünktől, viszont közeledik a Föld felé így jelentősebb fényességcsökkenése várhatóan nem fog bekövetkezni és az üstökös tartja a 11,7 magnitúdó körüli értékét. Ezzel a fényességgel a vizuálisan észlelők számára közepes (15-25 cm) átmérő távcsövekkel biztosan, de akár kisebb műszerekkel is megpillantható lesz. Fotografikusan pedig még a kis távcsövekkel is meg lehet majd örökíteni.

Január 7-én a µLib (A komp: 5,61 magnitúdó; B komp: 6,62 magnitúdó; szeparáció: 1,95 ívmásodperc) kettőstől 25 ívmásodperc és az IC 1055 (fényesség: 12,6 magnitúdó; átmérő: 2,0 x 0,7 ívperc) galaxistól 18 ívmásodperc távolságra halad el. Január 18-én az οLib (A komp: 6,19 magnitúdó; B komp: 10,01 magnitúdó; szeparáció: 41 ívmásodperc) alatt 7 ívpercre megközelítve azt. A hónap többi részében elkerüli a jelentősebb égi objektumokat.

A 81P/Wild égi útja 2023.01.01-31. között, kiemelve a 2023.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2022.12.28. 04:29 (UT), 150/1200 Refraktor + ASI 178MM; Gain 100; 14 x 120 s, Bánfalvy Zoltán

C/2022 A2 (PANSTARRS)

Január hónapban a C/2022 A2 (PANSTARRS) lassan közeledik a Naphoz és a Földhöz is. Utóbbihoz csak a hónap első felében, utána távolodni kezd. Aktivitása várhatóan nőni fog és láthatósága is javul, így a hónap elejére várt 11 magnitúdó körüli fényessége a hónap végére 10 magnitúdóig emelkedhet. Így vizuálisan a közepes, de inkább a nagyobb távcsövek számára már elérhető lesz, fotografikusan pedig akár a kisebb, közepes távcsövekkel megörökíthetővé válik.

Bár cirkumpoláris az üstökös, mégis inkább az éjszaka második fele alkalmasabb a megfigyelésre, amikor már elég magasra emelkedik az észak-északkeleti horizont fölé a hónap elején még az Ökörhajcsár (Bootes) és a Sárkány (Draco) határán tartózkodó üstökös. Ennen indulva a hónap végére Sárkány-Hattyú-Cefeusz (Draco-Cygnus-Cepheus) csillagképek határára fog vándorolni a ködös objektum. Remélhetőleg addigra már egy kis csóvát is fog növeszteni. 10-én a 16, illetve a 17 Dra (A komp: 5,38 magnitúdó; B komp: 6,42; C komp: 5,5 magnitúdó; D komp: 11,19 magnitúdó) jelű négyes csillagrendszertől 29 ívpercre fog elhaladni. 19-én este viszonylag könnyen meg lehet majd találni a ξ Dra csillagtól 32 ívpercre északra.

A C/2022 A2 (PANSTARRS)égi útja 2023.01.01-31. között, kiemelve a 2023.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2022.12.28. 04:29 (UT), 190/500Newton + ATIK 428 EX;24 x 120 s, Csuti István

C/2020 V2 (ZTF)

A C/2020 V2 (ZTF) üstökös lassan közeledik a Naphoz, miközben távolodik a földtől az égitestek geometriájának köszönhetően, ezért a hónap során az előre jelzett 10,0 magnitúdós fényessége nem nagyon fog változni, akár már kis (5-12 cm) átmérőjű távcsövekkel is megfigyelhető lesz. Ráadásul egész éjszaka felkereshető, mivel cirkumpoláris objektumként fog dél felé mozogni a Cepheus csillagképből a Cassiopeia csillagkép déli régiói felé.

22-én fog elhaladni az NGC 559 (fényesség: 9,5 magnitúdó; átmérő: 7 ívperc) nyílthalmaz mellett, a halmaz közepétől számítva 9 ívpercre. A hónap során a legkönnyebben és a legnehezebben 26-án lehet megtalálni, illetve megpillantani az üstököst. Könnyű lesz a helyét megtalálni, mivel 18 ívpercre fog elhaladni a δ Cas (fényesség 2,66 magnitúdó) mellett. Éppen a csillag fényessége miatt lesz nehéz megpillantani a 10 magnitúdónál halványabb diffúz üstököst.

A C/2020 V2 (ZTF) égi útja 2023.01.01-31. között, kiemelve a 2023.01.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

A C/2020 V2 (ZTF) az NGC 2300 és az NGC 2276 galaxisok közelében, 2022.12.21. 03:29 (UT), 120/600 refraktor + ZWO ASI 178MM; Gain 102;15 x 120 s, Dr. Elek Tamás

A többi halványabb üstököst tartalmazó körülbelül kéthetente frissülő lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoportban.

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak is érdemes felkeresni az MCSE Észelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu/main.php) , ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép képek között. 

(Kaposvári Z., Snt, Bgb, Mzs, Nmá)