Égi kalendárium: 2024. szeptember

Beköszöntött az ősz, rohamosan hosszabbodnak az éjszakák. Fokozatosan megérkezik a kora esti égre a Szaturnusz és a Neptunusz, szeptember 14-én Nemzetközi Hold-észlelő éjszaka, 28-29-én Kutatók éjszakája. 18-án hajnalban nagyon csekély mértékű részleges holdfogyatkozást is láthatunk. Őszi Messier-maraton, szentléleki észlelőhétvége és még egy sor program várja az amatőrcsillagászokat, az észlelőket.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap nagyobb részében napkelte előtt kereshető a keleti látóhatár közelében, 1-én másfél órával kel a Nap előtt. 5-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 18,1°-ra a Naptól. Ezután láthatósága fokozatosan romlani kezd, 23-án már csak fél órával kel korábban a Napnál. Ezután eltűnik a Nap fényében, 30-án már felső együttállásban van a Nappal.

Vénusz: A délnyugati ég alján látható mint fényes égitest. Láthatósága alig változik az ekliptika látóhatárhoz viszonyított lapos szöge miatt. A hónap elején bő háromnegyed, a végén közel egy órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9^m, átmérője 11,0″-ről 12,2″-re nő, fázisa 0,91-ról 0,85-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Bika, majd 5-től az Ikrek csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében figyelhető meg mint vöröses színű fényes égitest. Fényessége 0,7^m-ról 0,5^m-ra, látszó átmérője 6,5″-ről 7,5″-re nő.

Jupiter: A Bika csillagképben látható, előretartó mozgása fokozatosan lassul. A késő esti órákban kel, az éjszaka nagyobb részében megfigyelhető, fényesen ragyog a déli égen. Fényessége –2,4^m, átmérője 40″.

Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben. 8-án szembenállásban van a Nappal. Egész éjszaka megfigyelhető a déli égen. Fényessége 0,6^m, átmérője 19″.

Uránusz: Az esti órákban kel, az éjszaka nagyobb részében látható. Előretartó mozgása már a hónap első napján hátrálóra vált a Bika csillagképben.

Neptunusz: Egész éjszaka megfigyelhető, 21-én van szembenállásban a Nappal. Hátráló mozgást végez a Halak csillagképben.

A Szaturnusz július 27-én hajnalban, Szoboszlai Zoltán felvételén (18 MC). Különösen érdekesen alakul a bolygó látványa a következő hónapokban: egyre összébb zárul a gyűrűrendszer, szinte csak két tüskeként látjuk. A bolygó holdjait is a “tüske” síkjában látjuk majd.

Részleges holdfogyatkozás szeptember 18-án hajnalban (valamennyi időpont UT-ban)

Az őszi fogyatkozási szezon nyitó, egyben  az év harmadik fogyatkozása egy igen kismértékű részleges holdfogyatkozás. Magyarországról ez a jelenség nagyobb részben megfigyelhető, a hajnali órában kezdődik, és napkelte után ér véget. A fogyatkozás teljes egészében látható Nyugat-Európából, Afrika nyugati feléből, Észak-Amerika keleti feléből, illetve Közép- és Dél-Amerikából. Afrika másik fele, illetve Kelet-Európa és a Közel-Kelet számára a fogyatkozás vége előtt nyugszik le a Hold. Észak-Amerika nyugati fele számára a holdkelte időpontjában a holdfogyatkozás már javában zajlik.

A félárnyék 0:40:58-kor érinti a holdkorong északkeleti peremét, de a gyenge kontraszt miatt ennek első jelét csak 1:30 körül lehet ténylegesen észrevenni egy halvány, szürkés-barnás homály formájában. Az árnyék lassan közelíti meg a Holdat, végül 2:12:42-kor érinti a felszínét. Az árnyék kis görbült darabkája lassan végig vándorol a holdkorong északi részén, a legnagyobb kitakarás 2:44:14-kor van. Az umbra tovább vándorol, és végül 3:16:22-kor távozik a Hold felszínéről. A félárnyék még sokáig látható mint szürkés-barnás homály a holdkorong nyugati részén, de hajnali 4 óra után a gyenge kontraszt miatt már nem érzékelhető tovább a jelenléte. A félárnyék végül 4:47:54-kor hagyja el a Holdat.

A holdfogyatkozás maximuma pillanatában az umbrális magnitúdó 0,0869. A földi árnyékkúp tengelye messze, 43,34’-re, van a holdkorong déli peremétől, míg északi széle 3,06′ mélyen merül az árnyékba – ez a holdkorong átmérőjének kevesebb mint tizede. Olyan kis mértékű részleges holdfogyatkozásról van szó, hogy az árnyék vöröses színét nem lehet még észrevenni. A Hold déli pereme 30,36′-re van az árnyék szélétől. A holdkorong döntő része csak a félárnyékba merül bele. A Hold korongjának közepe 13,65′-re van az árnyék szélétől, itt még a félárnyék okozta enyhe sötétedés érzékelhető. A holdkorong déli pereme csak 1,47′-re van a félárnyék szélétől. Ha nem is olyan látványos, mint egy teljes holdfogyatkozás, azért érdekes néznivaló lesz a Hold sötét északi pereme, az árnyéktól távolodva egyre világosabbnak látszó holdkorong, a fényes déli harmadával.

A felszálló csomóponthoz közeledő Hold a Vízöntő csillagképből lép át a Halakba. Bő 10°-ra nyugatra a Szaturnusz látszik. A Déli Hal csillagkép főcsillaga, a Fomalhaut 26°-ra délnyugatra kivételt jelent a tavaszi csillagképek halványabb csillagaihoz képest, amelyek fényét elnyomja a még mindig fényes Hold.

A fogyatkozás részleges fázisa súroló jellegénél fogva hosszan, 1h 3m40s-ig tart. A holdfogyatkozás teljes időtartama 4h 6m 56s. A penumbrális magnitúdó 1,03922. A Hold látszó átmérője nagyobb az átlagosnál, 33,43′, mivel alig fél nap múlva kerül földközelbe. Az umbra átmérője 1,5468°, a félárnyéké 2,608°. A félárnyék gyűrűje így 31,84′ vastag, a holdkorong nem fér el benne. Ennek a holdfogyatkozásnak nincs tisztán félárnyékos szakasza.

Ez az esemény a 118-as Szárosz-család 52. holdfogyatkozása a 73-ból.

A Gould-kráter

A Bullialdus-krátertől nyugatra, a Mare Nubium keleti felét egy rendkívül sekély, épphogy csak felismerhető, hasonló méretű fantomkráterekből álló lánc szeli ketté. Ennek a minimum hat komponensből álló, közel észak-déli irányú láncnak a legészakibb komponense a 49 kilométeres Opelt, a legdélebbi, az egész kráterláncot lezáró tagja pedig a 25 kilométeres Wolf-kráter. A 34 kilométer átmérőjű Gouldot valahol középen, az Opelttől délre találjuk. Ez fekszik a legközelebb a Bullialdushoz és a kráterlánc második legmarkánsabb tagja, így el sem téveszthetjük. Szelenografikus koordinátái: déli szélesség 19,2°, nyugati hosszúság 17,2°. Mint a kráterlánc többi tagja, a Gould is teljes mértékben lepusztult, csak a nyugati sánc maradt valami rejtélyes oknál fogva viszonylag ép. Ez a falmaradvány érdekes, kifli alakú hegyet formál. A kráter többi részét nagyon alacsony, a lávasíkságból épphogy csak kiemelkedő falak jelzik. Az északkeleti sáncon fekszik a nyolc kilométeres Gould P, a Gould közepétől kissé nyugatra pedig a mindössze három kilométeres Gould A-kráter. A Gould igazi érdekessége a kráter déli részét átszelő kráterlánc. Ez a számtalan apró kráterből álló, északkelet-délnyugat irányú névtelen catena, a Gould P-krátertől kissé keletre kezdődik, és nagyjából 2/3 Gould átmérőnyire nyugatra, a három kilométeres Gould B zárja le. Eredete egyértelműen a közeli Bullialdushoz köthető, mert minden valószínűség szerint a krátert létrehozó robbanás során kirepült, majd a talajra visszahulló törmelék által létrehozott másodlagos kráterek sorozatát látjuk. Érdekes és hasznos kísérlet lenne megállapítani, hogy vajon mekkora az a legkisebb műszer, amellyel már megfigyelhető ez a különleges objektum?

A Gould-kráter az Apollo–16 felvételén

Az Olbers-üstökös

Szeptember az indián nyár, még meleg nappalokkal , de már hűvös éjszakákkal. Azonban az éjszakák hossza már nő, sőt szeptember végén már hosszabbak, mint a nappalok. Szerencsére nő azoknak az üstökösöknek a száma, amelyeket egy 200/800-as tükrös távcsővel (vagy hasonlóval) fotografikus módszerrel érdemes lehet felkeresni. Azonban vizuálisan csak egy olyan üstökös lesz ebben a hónapban, aminek a felkereséséhez talán még egy kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsővel is sikerülhet.

A teljes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

13P/Olbers

A 13P/Olbers üstökös tovább távolodik a Naptól és egyre messzebb kerül a Földtől is, így a csökkenő aktivitását egyre messzebbről tekinthetjük meg. A hónap elejére várható 8,0 magnitúdós fényessége szeptember végére az előrejelzések szerint 9,4 magnitúdóig fog csökkenni. Egy ilyen fényességű üstökös vizuális megfigyeléséhez akár még egy kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcső is elegendő lenne, azonban az üstökös az esti égen nem sokkal a horizont fölött halad délkeleti irányba. Itt viszont a légkör elég vastag ahhoz, hogy az üstököst vizuálisan biztosan és könnyen csak egy közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsővel pillanthassuk meg. Látványa akkor is inkább egy ködös foltocska lesz az alkonyati koraesti égen.

A 13P/Olbers égi útja 2024.09.01-30. között, kiemelve a 2024.09.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.08.25. 19:13 (UT) 250/1000 Refraktor + ASI 533 MM; Gain 250; 76 x 30 s, Forgács Attila

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.

Készítsünk napórát!

A napóra a legegyszerűbb csillagászati műszer – így szokás mondani. Elkészíteni azonban nem is annyira egyszerű, vannak egészen különleges “rafinált” napórák is. Az alábbiakban olvassuk Marton Géza bevezető sorait, melyeket a szeptember 14-i napórás találkozó (Polaris Csillagvizsgáló) kapcsán, mintegy kedvcsinálóként közlünk.

A legrégibb időmérő a napóra, ez a minden történelmi kultúrában megtalálható lenyűgözően egyszerű eszköz. Az egyiptomi obeliszkek a szakrális szerepük mellett, mint napórák gnomonja működhettek, de találtak az ie. XV. századból származó “L” alakú napórát. A babilóniaiak is a Napot használták az idő múlásának jelzésére. Az ő örökségük, a hatvanas számrendszerükből eredő perc és másodperc is. A görögök fejlett matematikájuk révén különféle megoldásokat alkalmaztak. Az egyik leggyakoribb napóra típus volt abban az időben és később a rómaiaknál is a szkafosz – a homorú napóra. A keleti kultúrák mint kínai és az indiai, majd később az iszlám tudósok is magas szinten művelték a gnomonika tudományát. A napórák fontossága a XVIII. századig megmaradt, sőt a mechanikus órák megjelenése után sokáig még ezeket az eszközöket használták az óraszerkezetek pontos beállításához. Napjainkban mint múltat idéző relikviák vannak jelen a napórák.

A napóra működésének alapelve

A napóra, mint a neve is mutatja, úgy méri az időt, hogy a Nap által vetett árnyék hosszát és irányát arányítjuk egy skálához. Ahhoz, hogy a napóránk jól működjön több összetevőt is figyelembe kell venni. Ezek közvetlenül összefüggnek azzal a ténnyel, hogy a napóra olyan árnyékváltozásokat mutat, amit a Föld dőlt tengelyű forgása vált ki, miközben kering a Nap körül. A három fő elem amit a szerkesztéskor szem előtt tartunk: a Föld forgástengelyének a síkja, amit a napóránk esetében a gnomon, mint ezzel párhuzamos jelenít meg; másrészt az egyenlítői sík, ez maga a számlap, ekvatoriális napóránál vagy ennek valamilyen formájú vetülete; és harmadszor a napóra helyének földrajzi szélessége, ami a vízszintes sík és a gnomon által bezárt szöget határozza meg.

A kiválasztás szempontjai

Eddigi munkáim során – és itt nem csak a napórákra gondolok – mindig a megrendelő vagy a vevő igényeit vettük figyelembe elsődlegesen. A napórák esetében sincs ez másként. Én szeretem az első megbeszélést a helyszínen megtenni, hogy miközben arról beszélgetünk, milyen elképzelése, ötlete van a megrendelőnek a napórával kapcsolatban, hasson rám a hely “szelleme”. Nagyon fontosnak tartom a napóra helyének jó kiválasztását.

1. A Nap a lehető leghosszabb ideig süssön arra a helyre ahova a napóra telepítve lesz.
2. A ház vagy a kert stílusához illő napóra kerüljön oda. Egy jellegében alpesi jelleget mutató ház homlokzatára például festett napórát, míg egy rendezett kertbe, ahol nincs kitéve vandalizmusnak, egy finoman kidolgozott kovácsoltvas napórát ajánlok.
3. A hely tehát a napóra típusán kívül, az anyagát is meghatározza, hogy miből készüljön el.
4. Lényeges szempont a méret is. Ez elsődlegesen attól függ, hogy milyen rálátásunk lesz a napórára, milyen messziről lehet megfigyelni az árnyék vonulását.
5. És nem elhanyagolható összetevő, hogy mekkora költségvetésből tudunk dolgozni.

Ezek után két-három vázlattervből kiválasztja a megrendelő a neki megfelelőt. Ha vertikális napóráról van szó, akkor a következő lépés a fal tájolásának pontos meghatározása. Én ezt egy teodolit segítségével szoktam elvégezni. A pontos tervek és a szerkesztések elkészítésével a munka nehezén már túl vagyunk, most már csak java van hátra, a kivitelezés. A tervek alapján a különböző mesteremberek elkészítik a napóra megfelelő részeit. Végezetül a felszerelés vagy a felállítás mard csak hátra. Egy kertben elhelyezett napóránál, ekkor van szükség az észak-déli irány pontos meghatározására.

Milyen napórát készítsünk?

Most beszélnék három napóratípus viszonylag egyszerűbb kivitelezéséről, amit akár Önök is elkészíthetnek otthon.

Ekvatoriális napóra

Ez a legegyszerűbben szerkeszthető számlapú napóra fajta. Itt tulajdonképpen egy kör kerületének 24 részre osztásával, már ki is jelöltük az óravonalakat. Két fő formáról beszélhetünk az egyenlítői napóráknál. Az egyik esetben egy korongra szerkesztjük fel az óra osztásokat. Ez a korong lesz párhuzamosan elhelyezve a Föld egyenlítőjével. A másik változatnál egy félkörívben meghajlított lemez belső oldalára jelöljük be az órákat.

Ha valaki teheti és be tud szerezni egy régi kocsikereket – vagy ha az nincs, akkor egy gondosan kivágott fém vagy fa korongból – szép napórát készíthet magának belőle a kertjébe. Miután a kerék szélét beosztottuk 24 részre, 15°-ként felhelyezhetjük a számokat. Két fontos dologra ügyeljünk. Az első: a kerék mind a két oldalán fel kell tüntetni az órákat, mert a nap-éj egyenlőségek közötti időben hol az egyik, hol a másik oldalon vonul végig az árnyék, az évszaknak megfelelően. A másik, hogy az északi oldalra, amin március 21-től szeptember 23-ig lehet leolvasni az időt, az óra járásával egyezően helyezzük fel a számokat, mert az árnyék az nyugatról keletre halad a nap folyamán. A másik oldalon természetesen ennek megfelelően a másik irányban, az óra járásával ellenkező irányba növekednek a számok.

A számok lehetnek festettek vagy ha igényesebbek vagyunk, sírköveseknél beszerezhető, kész bronz számokat is alkalmazhatunk.

A kerék vagy a korong közepén, ennek síkjára merőlegesen halad keresztül az árnyékvető rúd. Itt kell pontosan tisztába lenni azzal, hogy melyik földrajzi szélességen van a napóra. Legegyszerűbben egy térkép segítségével meghatározhatjuk ezt. Magyarországon három szélességi fok halad keresztül. Ezekhez közelítőleg a következő nagyvárosaink helyezkednek el:

46° Pécs, Szeged, Mohács
46,5° Nagykanizsa, Békéscsaba
47° Veszprém, Kecskemét
47,5° Budapest, Debrecen
48° Miskolc, Nyíregyháza

A kerekünk, illetve a korongunk sugarát figyelembe véve, szögfüggvény segítségével meghatározzuk azt a távolságot, amit az alap vízszintes síktól a kerék síkjának metszéspontjáig fel kell mérni. Ha a sugár méretét 10 egységnek vesszük, akkor ez a távolság: (r x tg ?)

46° r x 1,036 = 10,36
46,5° r x 1,054 = 10,54
47° r x 1,072 = 10,72
47,5° r x 1,091 = 10,91
48° r x 1,111 = 11,11

Tehát egy 40 cm sugarú kerék esetében ez a távolság, Budapesten 40 x 1,091 = 43,64 cm lesz.

A Mókus utcai napóra (három számlappal) és Hanyecz Ottó Polaris-szakkörös. A felvétel 2010-ben a nagy “napórafelmérés” idején készült.

Amikor ezzel megvagyunk, a napóra tájolása a következő feladat. Stílusosan egy függőlegesen a földbe leszúrt pálcával, egy gnomonnal tudjuk elvégezni. A pálca magassága ne legyen túl nagy, hogy az árnyékának a vége viszonylag közel essen a pálcánkhoz. E köré a pálca köré egy spárga segítségével húzzunk koncentrikus köröket, úgy 5-6 darabot és jelöljük ki azokat a pontokat, ahol az pálca árnyékának a vége metszi a köröket. Minden körön két-két jelölés lesz, egyiket a délelőtt áthaladó árnyék, míg a másikat a délutáni határozza meg. A nap végén az azonos körön elhelyezkedő metszéspontokat egy egyenessel összekötve és ennek az egyenesnek a felező pontján és a pálca talppontján átmenő egyenes, meghatározza az adott helyen az észak-déli meridián vonalat. Ez az eljárás az úgynevezett indiai kör. Erre a délvonalra kell a napóránkat oly módon elhelyezni, hogy a kerék tengelyén átfutó árnyékvetőnk alsó vége a vonalon dél felé nézzen, míg a kerék talajjal érintkező pontja a meridián vonalon észak felé helyezkedjen el.

Horizontális napóra

Alapjában véve a többinapóra típus számlapját is a 24 részre osztott kör megfelelő síkra való vetítésével is megkaphatjuk. Egy kis találékonyságot és nem sok anyagot igénylő horizontális napóra az “humán napóra“. Röviden bemutatom, hogyan tudjuk családi összefogással a kertben vagy egy iskola udvaron a gyerekek segítségével megszerkeszteni.

• 1. Ehhez a napórához egy 5×4 méternyi vízszintes területre van szükség, ahová a Nap minél hosszabb ideig odasüt.
  2. Kijelöljük az észak-déli irányt, a meridián vonalat, egy kb. 2,5 méteres egyenessel. Majd erre az egyenesre merőlegesen, a déli végétől 50 cm-re meghúzzuk a kelet-nyugati irányt félegyeneseket, ami az ellipszis alakú számlapunk hossztengelye lesz.
  3. A középpontból, A-ból kiindulva bejelöljük a meridián vonalon északi irányba az A-B távolságot, és a két fókusz pontot “F”, a nagy tengelyen. Ebbe a két pontba leszúrunk két cölöpöt, amihez hozzákötjük a zsineget, úgy hogy az a “B” pontot érintve minél feszesebb legyen.
  4. Megrajzoljuk az ellipszist ügyelve a zsineg folyamatos feszességére.
  5. A továbbiakban “A” és “C” pontokból felmérjük az ellipszisre az órajelek pontos helyét.
  6. A meridián vonal két oldalán bejelöljük a dátum vonalakat. Ezek a vonalak határozzák meg az év melyik szakaszában hová álljunk, hogy az árnyékunkkal megmutathassuk a helyi időt.
  7. A jelöléseink rögzítése az utolsó lépés ennek a napórának az elkészítésénél.

Akit a későbbiekben konkrétan érdekel ez a típus a mellékelt táblázatban megtalálja a hazai koordinátákra vonatkozó adatokat.

Vertikális napóra

A vertikális napóra elkészítése igényli a legtöbb előkészületet. Mivel a házfalak tájolásának pontos ismerete nagyon fontos, és szerkesztéses elkészítése is egy összetett folyamat. Itt most egy egyszerűbb trükk segítségét igénybe véve mutatok példát a vertikális napórák elkészítésére.

1. Javaslom ezt a típust egy kellően előkészített, lealapozott és több rétegben lefestett rétegelt lemezre készíteni. Szükségünk van még egy diavetítőre is.
2. A táblázat alapján, egy szögmérő és egy fekete alkoholos tűfilccel szerkesszük meg az óravonalakat egy átlátszó fóliára, egy vastagabb irattartóra, genotermre. A szerkesztést a dia keret méretéhez igazítva, méretre vágjuk és befoglaljuk.
3. Indiai kör segítségével meghatározzuk a falra állítható merőleges és a délvonal közötti eltérés szögét.
4. A fallal párhuzamosan, függőleges helyzetben rögzítjük a táblát.
5. A délvonalra elhelyezett diavetítő, a megfelelő távolságból, rávetíti az óravonalakat a számlapunkra. A vonalak átjelölése után már kényelmesen megfesthetjük a számlapot, tehetségünk és fantáziánknak megfelelően.
6. Az árnyékvetőt célszerű kb. 2 mm-es alumíniumlemezből készítenünk a tartósság miatt.

Ezzel az eljárással egyenetlen felületeken is készíthetünk napóra számlapot.

• Magyarországi napórák katalógusa (Manapka, 861 napóra): https://manapka.mcse.hu/
• A “nagy napórafelmérés”