Égi kalendárium: 2025. augusztus

Itt az igazi nyár, forró nappalokkal, langymeleg éjszakákkal, melyek tartama egyre hosszabbodik, egyre több égi látnivalót kínálva számunkra. Teleholdas Perseidák, együttállások, kalandozás a Tejút vidékein. Na és a régen várt Meteor 2025 Távcsöves Találkozó!

Merkúr: A hónap elején még a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 5-én már megjelenik napkelte előtt a keleti ég alján. Láthatósága gyorsan javul, ez idei első legjobb hajnali láthatósága. 19-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 18,6°-ra a Naptól, ekkor másfél órával kel a Nap előtt. Ezt követően megfigyelhetősége lassan romlik, de a hónap végén is még egy és negyed órával kel a Nap előtt.

Vénusz: A hajnali keleti égen látható mint ragyogó fehér égitest. A hónap folyamán három órával kel a Nap előtt, megfigyelésre továbbra is kedvező helyzetben van. Fényessége  –4,0^m-ról  –3,9^m-ra, átmérője 14,3″-ről 12,4″-re csökken, fázisa 0,75-ról 0,84-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Este nyugszik, napnyugta után még kereshető a délnyugati látóhatár közelében. Megfigyelésre egyre alkalmatlanabb helyzetbe kerül. Fényessége 1,6^m, látszó átmérője 4,4″-ről 4,1″-re csökken.

Jupiter: Az Ikrek csillagképben végzi előretartó mozgását. Kora hajnalban kel, a hajnali keleti égen figyelhető meg mint fényesen ragyogó sárgásfehér égitest. Fényessége  –1,9^m, átmérője 33″.

Szaturnusz: A Halak csillagképben végzi hátráló mozgását. Az esti órákban kel, az éjszaka nagyobb részében jól megfigyelhető. Fényessége 0,8^m, átmérője 19″.

Uránusz: Éjfél előtt kel, az éjszaka második részében látható a Bika csillagképben. Előretartó mozgása a hónap végére közel állóvá lassul.

Együtt a Vénusz és a Jupiter

Augusztus 12-én hajnalban látványos közelségben lesz a két legfényesebb bolygó. A Gemini csillagképben jár mindkét égitest, együttállásuk bizonyára magára vonja majd a korán kelők és a későn fekvők figyelmét. A Vénusz és a Jupiter együttállásai egyáltalán nem ritka jelenségek, legfeljebb az együttállások közelségében van különbség. A Vénusz mint esthajnalcsillag járása miatt vagy az esti, vagy a hajnali égbolton fordulhat elő ilyen együttállás. Érdemes kisebb nagyítású távcsővel megfigyelni mindkét égitestet úgy, hogy mindkettő beleférjen a távcső látómezejébe. A Vénusz ragyogó felszínéhez képest szinte sápadt fényűnek tűnik a Jupiter! 

2015. augusztus 12-én hajnalban 12 ívpercnyire volt egymástól a Vénusz és a Jupiter. Akkori összeállításunk hírportálunkon.

Együtt a Szaturnusz és a Neptunusz

Augusztus 6-án 0:22 UT-kor a Neptunusz 1 foknyira lesz látható a Szaturnusztól. A gyűrűs bolygónál jóval halványabb, 2,4 ívmásodperces, 7,8 magnitúdós kékes korongocska nem nyújt sok látványosságot, hacsak annyit nem, hogy a Naprendszer legtávolabbi bolygóját látjuk, ráadásul a Szaturnusz is segíti a könnyebb azonosítást. A gyűrűs bolygó csodálatos világához képest a nyolcadik bolygó igen sápadt ‘látványosság”. Nagyobb távcsővel (25 cm átmérő fölött, nagy nagyítással megpróbálkozhatunk a Neptunusz legnagyobb holdja, a 13,5 magnitúdós Triton azonosításával!

A mostani láthatóság hátralevő részében is meglehetősen közel lesz egymáshoz a két óriásbolygó, majd a következő láthatóságok során egyre távolabb kerül a Neptunusztól a Szaturnusz, amint keringése során „lehagyja” külső bolygótestvérét.

Szaturnusz-holdak jelenségei

Augusztus 28., 29. és 31.: a Mimas a Tethys árnyékában. A kis holdak gyors mozgásuk miatt háromszor is fogyatkozásba kerülnek. Augusztus 28-án a 12,9 magnitúdós Mimas a gyűrű nyugati peremétől csak 1,6 ívmásodpercre helyezkedik el, fölötte látszik az árnyékvető Tethys. A fogyatkozás 0:06:56-kor kezdődik, de mivel a holdak egy irányba mozognak, elég hosszú esemény lesz. Az 1,1 magnitúdós halványodás maximuma 0:15:09 UT, a teljes visszafényesedést 0:23:23-kor várhatjuk.

Másnap, augusztus 29-én már este zajlik a fogyatkozás. A holdak helyzete ugyanaz, a gyűrűktől nyugatra a Mimas, amely fogyatkozik. A halványodás kezdete 21:46:25, maximuma 21:51:56, ekkor a piciny hold teljesen el fog tűnni. A visszafényesedés végét 21:57:25-kor várhatjuk.

Két nap múlva, augusztus 31-én kora este zajlik ugyanez esemény, a holdak elhelyezkedése is hasonló, a Mimas a gyűrűk nyugati peremén van. A halványodás kezdete 19:16:53, a teljes eltűnés közepe 19:21:13, az apró hold a fényét teljesen 19:26:33-kor nyeri vissza.

Perseidák (007 PER) meteorraj

Maximuma:               augusztus 12. 19:50 (λ_⊙=140,0°)

Aktív:                         július 17. – augusztus 24. között

A raj részletes adatai:            radiáns: α=48°, δ= +58°, ZHR=100, r=2,2, fényesek,

                                    sebesség: 59 km/s – gyorsak

Szülőégitest:               109P/Swift–Tuttle-üstökös

A Perseidák a legnépszerűbb, legjobban megfigyelhető raj az északi féltekén. Maximumát  augusztus 12-én vagy 13-án éri el, ez évenként változhat. Jó észlelési körülmények esetén egy észlelő 50–75 rajtagot is számlálhat. Vaubaillon szerint az 1079-es  ág részei – ez legalább két ágra szakadás jelent – az idén aktívak lehetnek. Ezek közül a Föld megközelítheti az egyiket:  λ_⊙=139,733° (2025. augusztus 12, 13:15 UT). Ez az ág jelentős aktivitást mutathat a α=46,0° δ= +57,6° radiánsból. Kisebb ágak még mutathatnak további aktivitásokat. Jenniskens (2006) szerint egy másik szál mutathat ZHR ≤ 50 aktivitást λ_⊙=139,38°-nál (augusztus 12-én 04^h UT után). A radiáns cirkumpoláris, így a raj egész éjszaka aktív. A hajnal előtti órákban van a legmagasabban az égen, ekkor látható a legtöbb rajtag.

Augusztus 9-én lesz telihold. A Halak csillagképben lévő Hold a raj teljes aktivitása alatt gyakorlatilag egész éjszaka zavarja az észlelést.

Mélyég-csodák: a nyári Tejút a Scutumtól a Cygnusig

A Scutum csillagkép kényelmes magasságban látható, az itteni Tejút szinte vonzza a tekintetet. A csillagképben délebbre a fotókon háttérbe olvadó, de vizuálisan megkapó M26, majd felette az NGC 6664 és az M11 láthatók. Az M11 a Tejút egyik legfeltűnőbb, sötét éjszakákon már-már zavaró foltjának közepét foglalja el. A Scutum-csillagfelhőt északnyugatról kontrasztos sötét ködök határolják, könnyű elveszni pontos azonosításuk közben, de egy részletes térkép segít „bezsebelni” az itt található több tucat Barnard-objektumot. Elsősorban fotografikusan számíthatunk ennyire. A csillagfelhő azért is látszik ilyen fényesnek, mivel itt a Carina–Sagittarius-kar kanyarodik látóirányunkba, vagyis több (különböző távolságú) csillagot látunk egy égterületen. Az M11 6000 fényévre található ugyanabban a karban. Jó égen szabad szemes, binokulárral nagyon könnyű megtalálni a béta  Scutitól délre látható trapéz alakzat mellett. A trapéz tartalmazza a híres R Scuti változócsillagot is. Még sok más nyílthalmazt figyelhetünk meg a környéken, amelyek a felvételeken általában belevesznek a háttérbe.

Az Aquila déli fele tartogat néhány jó kistávcsöves objektumot, például az NGC 6755 vagy 6756 halmazokat. A sötét ködöket észlelők számára kincsesbánya ez a vidék (B 120-tól 140-ig és 300-tól 340-ig, LDN-ből 600-700-asok), de az egyes célpontok megtalálására és azonosítására rá kell szánni az időt.

Az uralkodó alakzat errefelé az Aquila-hasadék 600–1200 fényév távolságban. A porfelhők alkotta komplexum közelebbi vége az Ophiuchus sötét ködeihez kapcsolódik, a másik a Serpens-hasadékhoz vagy Serpens-felhőhöz. Utóbbi peremén fekszik az NGC 6633, az IC 4665 (Nyári Méhkas) és IC 4756, közismert binokulár-nyílthalmazok. Az Aquila még otthont ad az egyik legismertebb sötét ködnek, a B 143-nak, ez a B 142-vel együtt E-ködként ismert. Vidéki ég alatt ideális binokulár-célpont, de a légköri por és a fényszennyezés nagyon könnyen leradírozza az égről.

A Hercules-hasadék az IC 4756 és Stock 1 halmazok között terül el, de nem feltűnő. A Vulpecula-hasadék a Cygnus-hasadék folytatása, a nyári Tejút nagy sötét sávját alkotja. Külön objektum, akárcsak a Cygnusban található sötét felhők. A Vulpecula-hasadék területén láthatjuk a Cr 399 aszterizmust (Vállfa-halmaz), M27 planetárist (Súlyzó-köd) és M71  gömbhalmazt.

A Cygnus területét sehogyan sem lehet megkerülni. Nyáron, amikor magasan szárnyal a Hattyú, a távcső mellett következő célpontunkon tűnődve sokszor azon kapjuk magunkat, hogy újra meg újra itt kötünk ki. Már a puszta csillagmező is rendkívüli gazdagságú, sötét ködök és csillagfelhők váltják egymást.

Nagyon sokféle asztrofizikai jelenséggel találkozhatunk itt, különböző távolságokban. A csillagkép fő „tömegét” leginkább maga a szabad szemmel jól kivehető sötét tejútsáv adja, ez térben is többé-kevésbé egybefüggő. Mögüle puszta szemmel is láthatóan kibújik az Orion–Cygnus-kar felénk „közeledő” része, ezt egy fényes csillagfelhőként érzékeljük.

A Hattyú szívének csillaga körüli ködösség (gamma  Cygni-régió) fotókról elég jól ismert. Kézi látcsővel is könnyen azonosítható objektumok itt az M29 és az NGC 6910 nyílthalmazok. Ezeken kívül számtalan nyílthalmazt lehet még itt levadászni. Az IC 1318 maga a háttér ködössége, ez binokulárral is látszik, bár elsőre nehezen megkülönböztethető a csillagmezőtől, de szerencsére jellegzetes körvonalú. A  gamma Cygnihez közelebbi két fényes ív az IC 1318 B és C, köztük az LDN 889 sötét sáv húzódik. Az IC 1318 A valamivel halványabb ezeknél, és északabbra található. Néhány Barnard-objektumot is megfigyelhetünk a területen.

Nem szabad elfeledkezni az NGC 6888-ról, vagyis a Sarló-ködről. 15 cm-es műszerrel már nem okozhat gondot a megtalálása, de ennél kisebbel is látható (7–8 cm felett biztosan). OIII szűrő segít a látványon. A közepén található nagy tömegű csillag (WR 136) intenzív sugárzása és a korábban, vörös óriásként kibocsátott lassabb csillagszelének találkozását látjuk. Két lökéshullám indul el ennek hatására, az egyik befelé, a másik kifelé, a csillagközi anyagot röntgensugárzóvá hevítve.

Az Sh 2-101 jelű Tulipán-köd kicsit délebbre található, akár 15 cm-es műszerekben is látható, OIII szűrővel megtámogatva. Itt is akad egy fotografikus kihívás, mégpedig az elsőként felfedezett fekete lyukat tartalmazó röntgenkettős, a Cygnus X-1 kifúvása által létrehozott lökéshullámfront. A Tulipán-köd 6000 fényévre található, a fekete lyuk 7000-re. A Sh 2-101 és az NGC 6888 között egy másik gyűrű alakú köd látható a WR 134 körül. Az utóbbi időkben nagyon népszerűvé vált az asztrofotósok körében, vizuálisan viszont ritkán észlelik, mivel eléggé nehezen megpillantható (de 10 cm-től már meg lehet próbálni).

Az egész régió, majdnem a fél csillagkép csak úgy izzik H-alfában. A terület mozgalmasságáról egy nagyon kis nagyítású, pl. 2×54-es binokulár segítségével vagy egy nagy látómezejű felvétel megtekintésével könnyen megbizonyosodhatunk.

Szupernóva az NGC 7331-ben

Július 14-én szupernóvát fedezett fel a GOTO távcsőrendszer az NGC 7331 galaxisban, a Pegasus csillagképben 17 magnitúdós fényességnél. A Ia típusú szupernóva közel a galaxismaghoz észlelhető. Az alábbi észlelőtérképen maga a galaxis nem, a szupernóva és összehasonlítói jól azonosíthatók. Az SN 2025rbs 12 magnitúdó körüli fényességet ért el, halványodását még hónapokig követhetjük nagyobb távcsövekkel.

Augusztus a táborok időszaka, olvasóink figyelmébe ajánljuk a magyar amatőrcsillagászok legnagyobb seregszemléjét, a Meteor 2025 Távcsöves Találkozót.

A Csillagtanyán MCSE-tagok számára tartunk észlelővíkendeket augusztus 1-3. és augusztus 29-31. között.

Mpt, Kaposvári Z., Sgr, Kvm