Égi kalendárium: 2025. december
December a Jupiter hónapja, 7-én kerül oppozícióba az óriásbolygó. Egész éjszaka megfigyelhető, delelése környékén észleljük! Az év legszaporább meteorraja a Geminidák, melynek maximumát idén fogyó holdfázis mellett lehet követni.
A bolygók járása
Merkúr: Továbbra is megfigyelésre kedvező helyzetben van napkelte előtt a délkeleti égen. December 8-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 20,7°-ra a Naptól, ekkor közel két órával kel a Nap előtt. Ezután lassan romlani kezd a láthatósága, de még a hónap végén is 50 perccel kel hamarabb mint a Nap.
Vénusz: A hónap első napjaiban még kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján. December 1-én még háromnegyed órával, de 10-én már csak fél órával kel a Nap előtt. Ezután eltűnik a hajnalpír fényében, a hónap hátralévő részében nem figyelhető meg. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,9″-ről 9,8″-re csökken, fázisa 0,99-ról 0,999-re nő.
Mars: Előretartó mozgást végez az Ophiuchus, majd 10-étől a Nyilas csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,3 magnitúdóról 1,1 magnitúdóra nő, látszó átmérője 3,9″.
Jupiter: Hátráló mozgást végez a Gemini csillagképben, december 7-én kerül oppozícióba. Kora este kel, az éjszaka nagy részében könnyen megfigyelhető. Magasan látszik, erős sárgásfehér fénye vonzza a tekintetet. Fényessége –2,6 magnitúdó, látszó átmérője 46″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez az Aquarius csillagképben. Napnyugta után a déli-délnyugati égen kereshető, éjfél előtt nyugszik. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 17″.
Uránusz: Az éjszaka nagyobb részében látható, hajnalban nyugszik. A Taurus csillagképben végzett hátráló mozgása a hónap végén lassulni kezd.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, hátráló mozgása 10-től előretartóvá válik. A Pisces csillagképben látható, éjfél körül nyugszik.
Most novemberben pont az éléről láthattuk a bolygó gyűrűjét. Naprendszerünk második legnagyobb holdja a Titán „bújócskázik” a bolygójával a Szaturnusszal. Békési Zoltán felvételei.
A hónap változócsillaga: T Cassiopeiae
Havonta megjelenő ajánlóimban igyekszem a kevésbé ismert vagy méltatlanul alulészlelt változócsillagokat sorra venni. A T Cassiopeiae esetében nem beszélhetünk egyik körülményről sem, hiszen a 70-es évek kezdete óta 3000-nél is több észlelés érkezett adatbázisunkba 126 hazai megfigyelőtől – bár az észlelések kétharmadát mindössze 10 szorgalmas tagtársunknak köszönhetjük. Az egyik oka, amiért mégis erre a népszerű mirára esett a választásom az, hogy az utóbbi évtizedben izgalmas amlitúdócsökkenés mutatkozott a csillag fénymenetén, amely talán csak egy időszakos anomália eredménye, de akár végleges folyamatok előhírnöke is lehet. A másik, szomorúbb aktualitása pedig az, hogy ezzel szeretnék tisztelegni az idén, 92 éves korában elhunyt észlelőtársunk, Bartha Lajos emléke előtt, ő ugyanis már 1949-ben, hazánkban elsőként észlelte a változót!
A T Cas-t 1866-ban fedezte fel Friedrich A. T. Winnecke német csillagász. Kezdetben irreguláris hosszú periódusú változónak tartották, mivel periódusa és amplitúdója is szabálytalanul ingadozott. Később mindkét paraméter stabilizálódott, és már klasszikus miraként jegyezték. Az 1950-es évektől azonban amplitúdója kissé csökkent, periódusa ingadozóvá vált, ezért egyes források „visszaminősítették” az SRb típusba.
Ahogy az eddigiekből megjósolható, 1980-tól ismét a klasszikus mirákra jellemző – bár több rezgésmód szuperpozíciójából összeadódó, így kissé kaotikus – fénygörbét mutatott, 7 és 12,5 V magnitúdó közötti változásokkal. 2010-től azonban amplitúdója ciklusról ciklusra szignifikánsan csökken, szinte az 1980-as értékek felére. A változás különösen a minimumoknál szembetűnő: 2014 óta egyetlen alkalommal sem halványodott 11,5 magnitúdó alá. Mivel a WISE és 2MASS adatok alapján a T Cas infravörös fluxusa is változott, néhány kutató szerint az amplitúdó-csökkenés nem csupán a pulzációs módusok szuperpozíciója miatt történik, hanem valódi evolúciós fázisváltás jele lehet, a V Boo és az RZ Cyg esetéhez hasonlóan.
Hubble változó köde
A Monoceros csillagkép egyik, különösen érdekes mélyég-objektuma az NGC 2261, Hubble változó köde. Fényes és kisméretű, háromszög vagy üstökös alakú reflexiós köd, jó égen akár 5 cm-es távcsővel is megpillantható, ekkor alakja már sejthető. Részleteket 11–13 cm távcsőátmérőtől mutat, alkalmazzunk minél nagyobb nagyítást! Az egyik legfényesebb, ha nem a legfényesebb reflexiós köd az égen. A csúcsánál már csillagszerű. Nagyobb műszerekkel többször nagyon pontosan lerajzolva vagy fotografikusan megörökítve már hetek, hónapok alatt is változások figyelhetők meg a ködben. Ezt először Edwin Hubble vette észre nyolc éven át készült felvételek összehasonlításával.
Az NGC 2261-et az R Monocerotis fiatal, Herbig Be típusú csillag világítja meg. Maga a csillag közvetlenül csak infravörös tartományban látszik, eltakarja a csillagközi por. Akkréciós korong veszi körül, és jet is kiindul belőle, kettős rendszer. A köd fénye amiatt változik, mert az R Mon fényének útjába időnként sötét porfelhők kerülnek. Az NGC 2261 távolsága 2500 fényév, a Monoceros OB1-hez közel, amelynek az NGC 2264 is a része.
A Monoceros csillagképben található az NGC 2261, ismertebb nevén a Hubble-féle változó fényű köd. William Herschel fedezte fel 1783-ban. A ködösségbe ágyazott R Mon fényváltozását először Julius Schmidt észlelte 1861-ben. Arra , hogy maga a köd is változik, Hubble jött rá 1916-ban. Gerák Ferenc felvétele.
Csóvás égi vándorok
Nyáron, amikor jó idő volt éjszaka, nem volt olyan üstökös, amelynek a fényessége meghaladta volna a 13 magnitúdót. Azok száma is kevés volt, amiket egy közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsővel fotografikusan meg lehetett figyelni. Most, hogy hideg van mind a halványabb, mind a fényesebb üstökösök száma megszaporodott. Utóbbiakat szeretnénk most bemutatni.
C/2025 T1 (ATLAS)
Az üstökös december 2-án halad át napközelpontján és ettől fogva távolodik központi égitestünktől, így aktivitása várhatóan csökkenni fog. A Földtől is távolodik, ezért a két tényező együttes hatására fényessége a jelenlegi 9,3 magnitúdóról várhatóan 1,4 magnitúdót fog csökkenni. Ennek ellenére közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövekkel biztosan megfigyelhető, sőt a hónap elején még valószínűleg kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsővel is felkereshető az esti égen.
A C/2025 T1 (ATLAS) útját a Róka (Vulpecula) csillagkép nyugati oldalán kezdi, majd gyorsan áthalad a Nyíl (Sagitta) csillagkép közepén és a hónap többi részén a Sas (Aquila) csillagkép északi részén halad keleti irányba. A hónap során végig a Tejút csillagai között tartózkodik, de azonosítása viszonylag könnyű, mivel jelentősebb ködös mélyég objektum közelében nem halad el. 4-én este még éppen megkereshető a „Ruhafogas” (Cr 399 – fényesség: 3,6 magnitúdó; átmérő: 60 ívperc) halmaz déli határán.
A C/2025 T1 (ATLAS) égi útja 2025.12.01-31. között, kiemelve a 2025.12.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2025. november 28. 17:41 UT. Seestar S50, 22 x 30 s, Sánta Gábor
C/2025 R2 (SWAN)
Szeptember közepe óta távolodik a Naptól, így aktivitása fokozatosan csökkent. Szerencsére ezt a csökkenő aktivitást október közepéig ellensúlyozta, hogy a Földhöz közeledett, így látszólagos fényessége még nőtt is. Azóta a Földtől is távolodik.
Az üstökössel kapcsolatban ellentmondó események és hírek láttak napvilágot. Földközelsége után szárnyra kaptak hírek azzal kapcsolatban, hogy az üstökös szétesett. Azonban azóta is köszöni szépen jól van. Persze az nem kizárt, hogy egy kisebb darab levált a magról, amit egy pár napig meg lehetett figyelni, de további darabolódást nem sikerült detektálni.
A fényességével kapcsolatban is vannak ellentmondó hírek. A külföldi és a haza megfigyelők mérései jó egyezést mutatnak, arra vonatkozóan, hogy az üstökös magja 13,5-14 magnitudó körüli, azonban az összfényesség esetében a becslések már nagyobb szórást mutatnak. Vannak akik 11 magnitúdósnak becslik/mérik az összfényességet, míg mások csak 13 magnitúdó körülinek. Mind a kettő igaz lehet, attól függően, hogy milyen sötét égbolt alól figyeli valaki a kométát. Sötét égi háttér előtt nagyobbnak és éppen ezért fényesebbnek látszik, mint egy mérsékelten fényszennyezett helyről, vagy éppen holdas éjszakán.
Az azonban biztos, hogy a távolodó és gyorsan halványuló vándort az éjszaka első felében lehet megfigyelni a Halak (Pisces) csillagképben, ahogy a Halak „fejétől” kelet felé mozog. Fényessége várhatóan bő 2 magnitúdót fog csökkenni, így a hónap első felében vizuálisan még akár közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövekkel is megfigyelhető, de a hónap második felében megkereséséhez már nagy (25 cm-nél nagyobb) átmérőjű távcsőre van szükség.
A hónap második felében kell körültekintően eljárni az azonosításakor. Addigra a fényessége és vele együtt mérete is már várhatóan jelentősen csökken és többször kerül 13-14 magnitúdós galaxisok közelébe. Ekkor a ködösség elmozdulása alapján azonosítható az üstökös.
A C/2025 R2 (SWAN) égi útja 2025.12.01-31. között, kiemelve a 2025.12.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2025. november 18. 19:04 UT, Canon EF 135 mm + Canon EOS 1300D; ISO 1600; 40 x 30 s, Klajnik Krisztián
C/2025 K1 (ATLAS)
Az üstökössel kapcsolatban azt lehet elmondani, hogy az idő megcáfolta a múlt havi ajánlónkban írt és akkor még valós tényeket. Az üstökös túljutott a 2025. október 8-án 0,34 CSE távolságra bekövetkezett napközelpontján és gyorsan közeledett a Földhöz. Annak ellenére, hogy cirkumpoláris volt mégis inkább a hajnali időpont kedvezett a megfigyelésére, amikor már kiemelkedett a vastagabb légkörből. Sokan figyelték is az üstököst, ami október végén, november elején jelentős fényességnövekedésen ment keresztül, majd november 3-4. körül feldarabolódott. Az első olyan megfigyelés, ami több magról számolt be november 4-én keletkezett. Az óta a mag bomlása tovább folytatódott és jelenleg 3-4 különálló darabot tartunk nyilván. A darabolódás következményekét a fényesség változásáról sokat nem tudunk mondani. Minden attól függ, hogy a keletkezett kisebb darabok mérete mekkora. Ha túl kicsik, akkor egy „lobbanás” után elenyésznek és gyorsan csökkenhet az üstökös fényessége, de ha elég nagyok, akkor a friss felületeken beinduló anyagkibocsátás kellő utánpótlást biztosíthat akár a jelenlegi fényesség megmaradásához is.
A kis (5-12 cm) átmérőjű távcsövekkel inkább megnyúltnak látszik a mag, de a nagy (25 cm-t meghaladó) átmérőjű távcsövekkel már akár az egyes darabok is elkülöníthetők. Szerencsére az üstökös egész éjszaka megfigyelhető, ahogy a hónap elején a Cassiopeia és a Zsiráf (Camelopardalis) csillagképek határától az üstökös a Cassiopeia csillagképen át az Andromeda csillagkép irányába halad, ott is majdnem az Andromeda-galaxist megcélozva.
6-án 20 óra körül halad el a Tejút egy sötét ködökben gazdag része előtt, így szép fotótémát kínálhat. Egy nappal később 18 óra körül éppen az NGC 659 (fényesség: 7,9 magnitúdó; átmérő: 6 ívperc) és az NGC 663 (fényesség: 7,1 magnitúdó; átmérő: 15 ívperc) nyílthalmazokkal alkot egy egyenlőszárú háromszöget, a halmazoktól keletre elhelyezkedve.
Felkeresése a hónap utolsó három napjában a lekönnyebb, ugyanis már 28-án az esti órákban 1 foknál közelebb kerül µ And (A komp: 3,87 magnitúdó; B komp: 11,4 magnitúdó; szeparáció: 28,5 ívmásodperc) kettőscsillaghoz északi irányból. A következő napokban egyre jobban megközelíti, majd 30-án 22:30 körül kerül hozzá legközelebb, 5 ívpercre kelet felől elhaladva mellette.
A C/2025 K1 (ATLAS) égi útja 2025.12.01-31. között, kiemelve a 2025.12.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült
71x-es nagyítás: Csóvás üstökös, melynek kómája pont egy csillag előtt látszik elhaladni. Dehogy!!! Az a szétesett mag egyik darabja! Méghozzá a C jelű darab. 214x-es nagyítás: Itt még jobban lehet bontani a kómát, amellett, hogy még jut elég fény a szembe. Szuper látvány: az elülső kóma és csóva által kijelölt egyeneshez képest a C jelű darab enyhén keleti irányba kimozdult pályán halad. A két bontható rész 0,5 ívpercre látszik egymástól. A csóva hossza további 5 ívperc, kb. PA 215° irányba. 2025. november 27. 22:30 UT, 300/1500 Newton; 71x-es és 214-es nagyítás, Czeglédi Balázs
2025. november 23. 22:23 UT, 500/4000 RC + QSI 683 CCD; 1 x 15 s, Horváth Tibor
240P/NEAT
A decemberben egész éjszaka, de csak közepes (12-25 cm), vagy nagyobb átmérőjű távcsövekkel figyelhető meg a 240P/NEAT üstökös, ami éppen december 19-én éri el perihéliumát így várhatóan nőni fog aktivitása. Nem is nagyon várhatunk tőle mást, ugyanis az üstökösről vélhetően valamikor július környékén levált egy nagyobb darab, ami miatt fényessége a várakozásoknál nagyobb mértékben, több mint 2,5 magnitúdóval nőtt és mára meghaladja a 12 magnitúdót. A C/2025 K1 (ATLAS) üstököshöz hasonlóan a levált darab a 240P/NEAT esetében is jól azonosítható a róla készült képeken. A 12 magnitúdó körüli fényesség értéket várhatóan a hónap során tartani is fogja, annak ellenére, hogy a Földtől lassan távolodik.
Égi útját a Bika (Taurus), Cet (Cetus) és a Kos (Aries) csillagképek határán rója, a Bika csillagképből indulva északnyugati irányba, melynek során sem fényesebb mélyég objektumot, sem jelentősebb csillagot nem fog megközelíteni.
A 240P/NEAT égi útja 2025.12.01-31. között, kiemelve a 2025.12.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2025. november 27. 19:55 UT, C11 RASA + ASI533 MM;Gain 101; 4 x 30 s, Elek Tamás
3I/ATLAS
A harmadik intersztelláris objektumról, ami egy üstökös, nem írunk most, azt korábban mások más fórumokon elég részletesen már megtették. A 3I/ATLAS túlvan perihéliumán és nagy sebességgel távolodik a naptól, így aktivitása gyorsan csökken. Az égitestek geometriája miatt az üstökös és a Föld távolsága kissé csökken, így ezt a mérséklődő aktivitást viszonylag állandó távolságból figyelhetjük meg. Tekintve, hogy ez a harmadik intersztelláris objektum és csak a második üstökös, így ezek várható viselkedéséről sok információnk nincs, ezért fordulhatott elő, hogy a korábban várt 13-13,5 magnitúdós fényességét az üstökös 2-2,5 magnitúdóval meghaladja és eléri a 11 magnitúdót. Ezzel inkább a közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövek hatókörébe tartozik. Az előzetes számítások alapján a fényessége várhatóan 0,5-1 magnitúdót fog csökkenni.
A hónap elején megfigyeléséhez korán kell kelni, mivel az üstökös éjfél előtt kel nem sokkal, de a hónap végére már szinte egész éjszaka megfigyelhető lesz, ahogy az Szűz (Virgo) csillagkép nyugati oldalától indulva az Oroszlán (Leo) csillagképen áthalad és a hónap végére már az Oroszlán fő csillagától, a Regulustól is nyugatabbra lesz megtalálható.
4-én hajnalban könnyen felkereshető a β Vir kettőscsillagtól 18 ívpercre déli irányban. 12-én hajnalban az NGC 3604 (fényesség: 12,2 magnitúdó; átmérő: 2,0 x 1,6 ívperc) galaxistól dél-délkeletre kell keresni 12 ívpercre. Gyors mozgása miatt nehéz összekeverni a galaxissal. 16-án ismét könnyű nyomára akadni az ι Leo kettőscsillagtól 14 ívpercre déli irányban. A hónap hátralevő részében az egyre gyorsuló mozgású üstökös már nem közelít meg jelentősebb mélyég objektumot, annak ellenére, hogy az Oroszlán csillagkép tele van üstökösökre hasonlító ködös galaxisokkal.
A 3I/ATLAS égi útja 2025.12.01-31. között, kiemelve a 2025.12.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2025. november 28. 03:45 UT, C11 RASA + ASI533 MM;Gain 101; 8 x 60 s, Elek Tamás
A többi üstökösről készült teljes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.
Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.
Kaposvári Z., Nmá, Bgb, Sgr
