Égi kalendárium: 2025. március

Böjtmás hava, olvanos, tavaszelő – ilyen nevekkel is illették eleink az év harmadik hónapját, a márciust – a Mars havát. A Mars márciusban már egyre távolodik tőlünk, mérete is egyre kisebb, 2025 márciusa egyáltalán nem tűnik a Mars hónapjának. Kiválóan észlelhető még a Jupiter az esti égen, és megpróbálkozhatunk még a Fiastyúk táján bolyongó Uránusszal is (vajon sikerül megpillantani szabad szemmel?). A hónap végén itt a Messier-maraton, a 109 mélyég-objektum lóhalalában történő végignézése. A hónap első felében a Hold magasan jár, észleljük a Palisa-krátert!

A bolygók járása (március)
Merkúr: A hónap első felében jól megfigyelhető napnyugta után a nyugati látóhatár közelében, 1-én közel másfél órával a Nap után nyugszik. 8-án van legnagyobb keleti kitérésben, 18,2°-ra a Naptól. Ekkor közel egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Ezután láthatósága gyorsan romlik, 20-a után eltűnik a Nap fényében. 24-én alsó együttállásban van a Nappal.
Vénusz: A hónap elején még három órával a Nap után nyugszik, 20-a után elvész a Nap fényében. 23-án alsó együttállásban van a Nappal. 25-én már újra kereshető napkelte előtt a keleti égen, ekkor háromnegyed órával kel a Nap előtt. Fényessége –4,8m-ról –4,2m-ra csökken, átmérője 48,7”-ről 59,5”-re nő, majd 57,4”-re csökken. Fázisa 0,15-ról 0,01-ra csökken, majd 0,03-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Gemi­niben. Hajnalban nyugszik, az éjszaka nagyobb részében jól megfigyelhető. Tovább halványul, de könnyen azonosítható vörös fénye alapján. Fényessége –0,3m-ről 0,4m-ra, látszó átmérője 10,9”-ről 8,3”-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben. Az éjszaka első felében látható a nyugati égen mint erős fényű égitest, éjfél után nyugszik. Fényessége –2,2m, átmérője 38”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez az Aquarius csillagképben, 12-én együttállásban van a Nappal. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,1 magnitúdó, átmérője 15,5”.
Uránusz: Napnyugta után a nyugati ég alján kereshető, késő este nyugszik. Előretartó mozgást végez előbb az Aries, majd 3-ától a Bika csillagképben.
Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg, 19-én együttállásban van a Nappal. Előretartó mozgást végez a Piscesben.

Szécsi Margit: Március

Téli szellők, fújjatok csak, 
játsszatok a hajamon. 
Olvassz havat, melengető 
márciusi szép napom. 

Fagyos folyó megáradjon, 
vessen bimbót minden ág. 
Szebb a somfa gyenge szirma 
mint a szürke jégvirág. 

A hónap változócsillaga:a CQ Tauri
Az UX Orionis (UXOR) típusú változókról, változásaik legvalószínűbb okairól legismertebb képviselőjük, az RR Tauri kapcsán már több cikk született a Meteor folyóirat és Csillagászati évkönyveink hasábjain. (A legrészletesebben Kiss László járta körül a témát, a Meteor 2007. februári számában megjelent írásában.) A névadó csillagon és az RR Taurin kívül azonban nem sok szó esik egyéb, a csoportba tartozó fiatal csillagokról. Pedig az RR Tauritól mindössze két fokra található egy hasonlóan izgalmas UXOR, a CQ Tauri, amelynek amplitúdója bár némileg elmarad híresebb rokonáétól (mintegy 2,5–3 magnitúdó), kisebb távcsövekkel is elérhető, maximumban akár binokulárral, minimumban 8–10 cm-es távcsővel is észlelhetjük. Változásainak hevessége is szerényebb az RR Tau rapszodikus fényességugrásaival összevetve, így feltehetően a csillagot eltakaró, születésében szerepet játszó por kissé áttetszőbb és homogénebb eloszlású. Ám ahogy az RR Tau, úgy a CQ Tauri változásai sem előrejelezhetőek, így minden derült éjszakán érdemes megfigyelni, sőt ideális fotometriai célpont lehet.

Mélyég-csodák: az NGC 2903 galaxis a Leo csillagképben
A Leo csillagkép egyik legszebb és legkönnyebben megfi gyelhető objektuma a 9 magnitúdós NGC 2903 küllős spirálgalaxis. Messier-nek három üstököse is a közelében haladt el, mégse vette észre. William Herschel fedezte fel 1784-ben úgynevezett dupla ködként, így két azonosítót is kapott. Az NGC 2903 az északkeleti spirálkarjának fényes foltját, csillagfelhőjét jelzi. William Parsons, Rosse harmadik grófja figyelte meg először spirális szerkezetét. Megpillantására akár 6 centiméteres refraktorral is van esély, 9 cm-essel a mag két oldalán egy-egy foltja látszik, ezeket egy ív köti össze. A küllő és a spirálkarok egyértelműen 15 cm-es átmérőtől látszanak, ezeket 40 cm-es műszerrel lehet igazán sokáig követni. A galaxis látszó átmérője vizuálisan 6×3 ívperc körüli, de fotografi kusan, a halvány külső részekkel együtt 11×5 ívpercnek látszik.

Az NGC 2905 a Virgo-szuperhalmaz tagja, azon belül nem tartozik más galaxishalmazhoz vagy -csoporthoz, mezőgalaxis. Távolsága 30 millió fényév. Közepesen feltekeredett karú átmeneti küllős spirál, benne egy részleges gyűrűvel. A rálátás szöge 60°. A magban található egy csillagontó régió, itt az átlagosnál nagyobb a csillagkeletkezés üteme.

Az NGC 2903 Sebestyén Attila felvételén (150/750 T, ASI 174MM, 200 gain, 40×300 s)

Holdfogyatkozás március 14-én hajnalban
A félárnyék 3:57:09 UT-kor érinti a holdkorong délkeleti szélét, de csak 4:30 UT után lehet észrevenni halvány, szürkés-barnás homályként. Belépés a teljes árnyékba 5:09:23 UT-kor, azonban a Hold 5:04 UT-kor nyugszik (Budapestről nézve). A jelenség Amerikából látható teljes egészében, Nyugat-Európából csak a kezdete figyelhető meg. Bővebben l. az Évkönyv 58. oldalán!

Részleges napfogyatkozás március 29-én
A március 14-i hajnali holdfogyatkozás után két héttel részleges napfogyatkozást észlelhetünk. Az esemény szombatra esik, dél tájban bemutatók tartására is alkalmas lesz a jelenség. A teljes fogyatkozás árnyékkúpja nem érinti a Földet, Kanada keleti partvidéke fölött húz el az űrben. A maximális fázis ott 93%-os lesz.
Magyarország sajnos csak a jelenség legdélebbi sávjába kerül be, a félárnyék déli határvonala a román határtól néhány száz kilométerre található. Emiatt a legcsekélyebb fázis Békéscsabán várható (3,6% a magnitúdója, azaz a Nap átmérőjének 3,6%-ára nyúlik be a holdperem). A legnagyobb fázis a nyugati határszélen várható (Sopronban 12,2%).
Mivel a nyári időszámítás kezdete 2025. március 30-án, vasárnap hajnalban lesz, így a táblázat időadataihoz egy órát kell hozzáadni. Részletes előrejelzés a Meteor csillagászati évkönyv 60. oldalán olvasható.

A fogyatkozás Sopronból, a maximális fázis idején.

Valamennyi időpont világidőben (UT), 1 órát hozzá kell adni!

Porrima: a legszebb kettőscsillag?

A Szűz csillagkép sárgásfehér színű gammája, a Porrima nevét a próféciák ókori római istennőjéről kapta. Szoros, közel egyenlő fényességű pár (a különbség mindössze 0,05^m), 356° (északi) irányban szeparációja jelenleg 3″. William Herschel H 3 18 néven katalogizálta 1780. január 21-én, WDS azonosítója 12417-0127 (STF1670). Akárcsak az Algieba, a Porrima rendszere is hat tagot számlál, közülük a 15,1^m-s C kísérő a legnehezebben detektálható, rendkívül halvány csillag. A D, az E és az F komponensek közepes távcsővel vizuálisan észlelhetőek (12^m, 8,9^m és 9,5^m).

A Porrima pályarajza.

A gamma Virginis sokak szerint a legszebb kettőscsillagok egyike – ami persze ízlés dolga is. Mindenesetre olyan kettőscsillag, amelyet érdemes évente legalább egyszer észlelni, mert a komponensek szeparációja lassan nő. A rendszer keringési ideje 169 év, 2005-ben következett be a periasztron (0,4 ívmásorperces szeparációval), azóta folyamatosan nő a komponensek távolsága.

A Porrima pályarajza a francia történelem eseményeivel, Camille Flammarion Astronomy for Amateurs című művéből.

Észleljük a Palisa-krátert!
A Holdon gyakran fordul elő az a helyzet, hogy a megfigyelésre kiválasztott kráter egy nálánál nagyobb, sokkal érdekesebb kráter közvetlen közelében fekszik, így a dominás kráter szinte elvonja a figyelmünket. Egy vizuális észlelőnek ilyen esetben komoly önfegyelemre van szüksége ahhoz, hogy csak a kiválasztott célpontra koncentráljon. A Palisa-kráterrel is éppen ez a helyzet. A holdkorong közepéhez közel fekszik, szelenografikus koordinátái: déli szélesség 9,4°, nyugati hosszúság 7,2°. Keleti szomszédja a hatalmas méretű, 153 kilométer átmérőjű Ptolemaeus, amely az Alphonsus és Arcachel-kráterekkel az egész holdkorong egyik legszebb trióját alkotja. Délről a Davy Y-romkráter határolja, amelynek talaján húzódik a Catena Davy nevű apró kráterekből álló lánc, amely minden valamire való holdészlelő kötelező célpontja. A Palisa voltaképpen a Davy Y északi sáncára telepedett, de olyasformán, hogy mára már hiányzik a kettőjüket elválasztó fal, vagyis a két kráter egymásba nyílik. A Palisa átmérője 33 kilométer, talaja sima és feltöltött. A kisebb műszerekkel megfigyelhető részletek – a kráterfalak romosságán kívül – a talaj déli felén fekvő 5 kilométeres P jelű és egy tőle délnyugatra fekvő valamivel kisebb, névtelen kráter. Ez utóbbi a Palisa legmagasabb részét képező, nyugati falszakaszának a déli végén fekszik. Ezzel a viszonylag egyenes falszakasszal szemben, a keleti sánc szabályos félkör alakú és feltűnő teraszosságot mutat, ami lehet, hogy nem is a komplex kráterek sajátosságaként keletkezett terasz, hanem csak ez imbriumi rombolás hatására jött létre.

A Palisa-kráter a Catena Davy-től északra, a neki otthont adó Davy Y-kráter északi szélén, azzal mintegy „egybenyitva” látható. A felvételt Szántó Szabolcs készítette

Kaposvári Z., Ggz, Nmá, Kvm, Szs