Égi kalendárium: 2026. április
Az ajándékba kapott „márciusi nyár” elmúltával bizakodva tekintünk az áprilisi tavasz elé. Galaxisok a tavaszi égen, még mindig magasan járó Jupiter, Csillagászat napja április 25-én…
A bolygók járása
Merkúr: Napkelte előtt lehet próbálkozni felkeresésével. Megfigyelésre rendkívül kedvezőtlen helyzetben van az ekliptika látóhatárral bezárt lapos szöge miatt. 4-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 27,8°-ra a Naptól, de ekkor is alig háromnegyed órával kel korábban nála. A hónap további részében lassan romlik a láthatósága, és 20-a után elvész a kelő Nap fényében.
Vénusz: Napnyugta után látható a nyugati égen mint fehér fényű égitest. A hónap elején közel két, a végén két és fél órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9m, átmérője 10,6″-ről 11,6″-re nő, fázisa 0,94-ról 0,88-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez az Aquarius, 2-ától a Pisces, 19-től 21-ig a Cet, utána ismét a Pisces csillagképben. Napkelte előtt kereshető a keleti ég alján. Helyzete továbbra is kedvezőtlen. Fényessége 1,2m, látszó átmérője 4,1″-ről 4,2″-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Gemini csillagképben. Az éjszaka első felében látható a délnyugati-nyugati égen, kora hajnalban nyugszik. Erős sárgásfehér fényű égitestként könnyen azonosítható. Fényessége –2,1m, átmérője 37″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Pisces, majd 9-étől a Cet csillagképben. A hónap folyamán nem kerül megfigyelésre alkalmas helyzetbe. Fényessége 0,9m, átmérője 16″.
Uránusz: A hónap nagyobb részében még lehet próbálkozni a felkeresésével napnyugta után a nyugati ég alján. Utána a Nap közelsége miatt elvész az alkonyi fényben. Továbbra is előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben.
Neptunusz: A hónap folyamán égi pozíciója kedvezőtlen, így nem figyelhető meg. A Pisces csillagképben végez előretartó mozgást.
A Jupiter március 16-án, Miskolczi Imre felvételén. „A GRS március 16-án este nagyon jó pozícióban volt a fotózáshoz. Átlagos vagy inkább rossznak mondható volt a seeing. 6 percnyi adatot dolgoztam fel mindösszesen, ez volt talán a legnyugodtabb periódus.” https://eszlelonaplo.mcse.hu/observation/120763
Észlelőnaplónk „Bolygók” szekciójában jelenleg dominálnak a Jupiter-felvételek. Az óriásbolygó észlelhetősége valóban rendkívül kedvező, kora este magasan tartózkodik az égen, a Gemini területén, látványos csillagkörnyezetben jár. De egyébként is érdemes körülnézni nemrégiben megújult észlelésfeltöltőnkön, több mint 97 ezer megfigyelés található itt különféle kategóriákban!
A hónap változócsillaga: RZ Leonis Minoris
A törpenóvákról, e különleges csillagpárok alapvető fizikai különbségeiről már több szó esett havi ajánlóinkban. Egy szubjektív szempontról viszont nem, magáról az észlelési élményről, amit e kataklizmikusváltozócsalád vissza-visszatérő kitöréseinek elsőként való detektálása jelenthet. Az U Geminorum (UG) típusú törpenóvák kitörései között eltelt idő elsősorban az anyagáramlási sebességtől (tömegátadási rátától) és az akkréciós korong instabilitásától függ. Az intervallum – amatőr szempontból szerencsés esetben – rövid, néhány hetes nyugalmi időszakot is jelenthet, néha viszont több hónapos, éves „semmittevés” jellemzi a változót. Különösen igaz ez a WZ Sge (UGWZ) altípusra, ahol a donorcsillag, kis tömege révén, csak igen lassan tölti fel az akkréciós korongot, így akár extrém hosszú idő (több évtized) is eltelhet egy-egy kitörés között, ami már a legkitartóbb „kitörésvadászok” észlelési kedvét is elveheti. (Természetesen a robottávcsövek ez esetben is átvették, vagy előbb-utóbb átveszik a „vadászok” szerepét az égbolt folyamatos monitorozásával.) A skála másik végén az ER Ursae Maioris (UGER) típusú változókat találjuk, amelyeknél a tömegátadás nagyon gyors, a csillagok igen gyakran mutatnak szuperkitöréseket, ami az akkréciós korongjuk folyamatosan torzult állapotára utal.
Az RZ Leonis Minoris egyike a leggyakoribb, és szinte kizárólag szuperkitöréseket produkáló UGER objektumoknak, amelyek, hála a hazai távcsőpark fejlődésének, immár sokak számára elérhető, 13,5–14 magnitúdós tartományban mutatnak aktivitást hétről hétre. Az RZ LMi fűrészfogszerű, akár a 8–10 napot is megközelítő maximumai átlagosan 19 naponként követik egymást, így nagy valószínűséggel láthatjuk éppen kitörésben a változót. A csillag különlegessége, hogy még osztályának névadójánál is aktívabb, a modellek szerint egy kissé intenzívebb tömegátadás esetén állandósulhat is az akkréció, így változásai idővel teljesen megszűnhetnek és nóvaszerű (NL) objektumként folytathatja életét.
Az S LMi mira változó szomszédságában található csillag kitöréseinek vizuális követéséhez minimum 20–25 cm-es távcsőátmérő szükséges, de a sikerélmény szinte garantált.
A ritkán észlelt Carrington-kráter
A Carrington-kráter a Hold látszó korongjának északkeleti pereme közelében, két sík terület, a Lacus Temporis és a Lacus Spei közötti egyenetlen vidéken található. Az MCSE észlelésfeltöltőjén jelen sorok írásakor még nincs kifejezetten a Carringtonra vonatkozó észlelés, de néhány, a Messaláról és környékéről készített fotón azonosítható. Nem tartozik a nagy kráterek közé, de Budapest azért elférne benne: átmérője 27 kilométer, mélysége 1500 méter. Koordinátái: é.sz. 43,97°, k.h. 62,04°. Nem látványos, és megpillantása sem tartozik a legegyszerűbb észlelési feladatok közé. Mérete alapján a komplex kráterek közé tartozik, de korából adódóan nem mutatja látványosan azok jellegzetességeit a Hold körül keringő szondák felvételein sem. Sáncfala lepusztult, omladékos, látványos, feltűnő teraszok nélkül, de érdekes alakkal – keleti oldala szögletes, északi fala lejtős, nyugati oldala kerek formájú. Aljzata sík, kis kráterek mellett keleti felén elnyúló, lapos kiemelkedés található, ami nem tűnik központi csúcsnak. A környezetében látható kráterekkel összevetve mindez arra utal, hogy egy öreg, erodálódott falú becsapódási kráter, amelynek aljzata részben feltöltődött. Az USGS 2020-as geológiai térképén nectari korúnak jelölik, így lehetséges, hogy a korai vagy késői heves bombázás időszakában történt becsapódás hozta létre, az azóta eltelt idő során a kozmikus erózió megtette hatását.
A Carrington-kráter az LROC felvételén .
Mélyég-csodák: a Messier 3
A Messier 3 a tavaszi ég legszebb gömbhalmaza. 6,2 magnitúdós, látszó átmérője 20’ (vizuálisan általában 10’). Nagyon sötét égen szabad szemmel is látható az Arcturus és a Cor Caroli közt félúton, még a Canes Venatici csillagkép területén. Binokulárral átlagos vidéki égen is könnyen megtalálható. 8–10 cm-es távcsövekkel már megjelennek bontott tagok, 15 cm-es műszer már jól bontja. A mag bontásához 25–30 cm-es teleszkóp szükséges. A póklábak jellegzetessé teszik a halmaz megjelenését, főleg vizuálisan; fotókon is könnyen felismerhető, melyik gömbhalmaz van a képen. Azon kevés gömbhalmazok egyike, amelynek gyenge sárgásfehér színét is észrevehetjük.
A kb. félmillió csillagból álló M3 a Tejútrendszer legnagyobb és legfényesebb gömbhalmazai közé tartozik. Átmérője 60 pc, luminozitása a Nap 300 000-szerese. A mag átmérője 3 pc, a halmaz tömegének fele 7 pc átmérőjű térrészbe koncentrálódik. A halmaz gravitációja 230 pc átmérőjű gömbben uralkodó. Távolsága a Naprendszertől 10 kpc. A Tejútrendszer gömbhalmazai között viszonylag magas a fémtartalma, a Napénak kb. 4%-a (az I. Oosterhoff-típus prototípusa).
A grandiózus M3 gömbhalmaz a Vadászebek csillagképben, Blahó Norbert felvételén.
Ebben a gömbhalmazban találták eddig a legtöbb változócsillagot: (274-et, ebből 133 RR Lyrae típusú, „halmazváltozó”). Ezek közül az egyik, a V154 jelölésű onnan ismert azonkívül, hogy amatőr eszközökkel is jól követhető, hogy ez volt a gömbhalmazban elsőként felfedezett pulzáló változócsillag. II-es típusú cefeida, azon belül a W Virginisről elnevezett osztály képviselője. Fényessége 11,8 és 13,2 magnitúdó között változik, periódusa 15,3 nap. Edward C. Pickering fedezte fel 1889-ben, de keresőtérkép és fénygörbe hiányában nem katalogizálták. Edward Emerson Barnard 1899-ben újra felfedezte, 1906-ban térképet és táblázatot közölt róla. Így a csillagot Barnard változójának is nevezik. A változó a halmaz igen sűrű részénél található, így hiába haladja meg a 12 magnitúdót fényessége, megpillantásához 20 cm feletti műszer javasolt.
Április 25.: Csillagászat napja
Idén április 25-ére esik a Csillagászat napja, négy nappal első negyed után már meglehetősen „hízott” lesz a Hold. Magasan jár, kiváló távcsöves célpont, az érdeklődők bizonyára szívesen lefényképezik a távcsőben látott képet mobiltelefonjukkal. Szerencsére létezik is olyan adapter, amivel megkönnyíthetjü a Hold fényképezését. Ugyancsak kiváló távcsöves célpont lesz a magasan járó Jupiter, sávjaival, holdjaival mindenkor kiváló célpont. A tavaszi égbolt további látványosságai közül kettőscsillagok, fényesebb halmazok javasolhatók, például a fentebbiekben ismertetett M3 gömbhalmaz.
