Égi kalendárium: 2026. augusztus

Meglehet, életünk legforróbb és legszárazabb augusztusa áll előttünk. Az éjszakák is melegek, de legalább nincs olyan forróság, mint napközben. Az éjszaka ura már egyértelműen a Szaturnusz, melynek évről évre javul a láthatósága. Két fogyatkozás és egy meteorraj-maximum vár még ránk 2026 augusztusában!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap nagyobb részében napkelte előtt kereshető a keleti égbolton. 2-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 19,5°-ra a Naptól. Ekkor másfél órával kel korábban nála. Ezt követően a láthatósága fokozatosan romlik, 20-án már csak háromnegyed órával kel a Nap előtt. Hamar elvész a napkelte fényében, 27-én felső együttállásban van a Nappal.

Vénusz: Az esti nyugati égen látható mint ragyogó fehér égitest. 15-én van legnagyobb keleti kitérésben, 45,9°-ra a Naptól. Ennek ellenére láthatósága egyre romlik, mivel az ekliptika igen lapos szögben látszik a látóhatárhoz képest, továbbá a bolygó tőle délre halad. A hónap elején egy és háromnegyed, a végén már csak egy órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,3^m-ról –4,6^m-ra, átmérője 20,9″-ről 29,7″-re nő, fázisa 0,56-ról 0,39-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Bika, majd 12-étől az Ikrek csillagképben. Éjfél után kel, az éjszaka második felében figyelhető meg a keleti égen. Fényessége 1,4^m-ról 1,3^m-ra, látszó átmérője 4,7″-ről 5,0″-re nő.

Jupiter: A Rák csillagképben végzi előretartó mozgását. A hónap második felében már megfigyelhető napkelte előtt a keleti látóhatár felett mint fényesen ragyogó sárgásfehér égitest. Fényessége –1,8^m, átmérője 31″.

Szaturnusz: A Halak csillagképben végzi hátráló mozgását. Az esti órákban kel, az éjszaka nagyobb részében jól megfigyelhető. Fényessége 0,6^m, átmérője 19″.

Uránusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második részében látható a Bika csillagképben. Előretartó mozgása a hónap végére jócskán lelassul.

Neptunusz: Az esti órákban kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető. A Halak csillagképben végzi hátráló mozgását.

Részleges napfogyatkozás napnyugtakor

Az augusztus 12-i részleges napfogyatkozást a szerencsés spanyolországi észlelők teljes napfogyatkozásként látják majd. Többen is tervezik a spanyolországi észlelőtúrát, kíváncsian várjuk beszámolóikat! Hazánkból részleges napfogyatkozást látunk, annál nagyobb mértékű lesz a fogyatkozás, minél nyugatabbra van a megfigyelőhelyünk. Az augusztus 12-i napfogyatkozás megfigyelésekor fontos, hogy jó nyugati horizontunk legyen. Hazánkból 40-86%-os fogyatkozást figyelhetünk meg.

A jelenség hazánkból részleges fogyatkozásként látható, közvetlenül napnyugta előtt. A teljes napfogyatkozás megfigyelésére sokan indulnak hazánkból Spanyolországba, ahonnan a tolatitás időtartama nem éri el a 2 percet. Spanyolország északi részén 1 perc 50 másodperc lesz a totalitás maximális tartama. A totalitás Mallorcáról, a népszerű üdülőhelyről is látható, innen azonban már csak 1 perc 36 percig tart a sötétség. Ezzel együtt, rövidsége ellenére is, mint minden teljes napfogyatkozás, ez is izgalmas, érdekes égi látványosságnak ígérkezik.
Magyarországról nézve csak a jelenség eleje látható napnyugta előtt, ahogy a Hold sziluettje lassan egyre többet takar ki a napkorongból. A napnyugta pillanatában az ország keleti részén még csak 40% körüli a kitakarás nagysága, a nyugati határnál már 80% feletti ez az érték, ami korai alkonyati sötétedéssel jár együtt.

Részletesebb napfogyatkozás-adatok korábbi cikkünkben: https://www.mcse.hu/egyesulet/eszlelesi-ajanlat/reszleges-napfogyatkozas-augusztus-12-en-amikor-csorbult-napkorong-nyugszik-le/

Részleges holdfogyatkozás augusztus 28-án

Az év utolsó fogyatkozása egy részleges holdfogyatkozás. A fogyatkozás mértéke 90% feletti, azaz majdnem teljes holdfogyatkozás következik be. Magyarországról a fogyatkozás első felét láthatjuk, a maximális részleges fázis közelébe érve a Hold lenyugszik. A fogyatkozás teljes egészében látható Közép- és Dél-Amerikából, illetve Észak-Amerika középső és keleti felében. Afrika, Európa és a Közel-Kelet megfigyelői számára a holdnyugta időpontjában a holdfogyatkozás még javában zajlik. Észak-Amerika nyugati felén, Óceánia középső területein és Új-Zélandon nézve a jelenség a Hold felkelése pillanatában már elkezdődött.

A félárnyék 1:23:29-kor érinti a holdkorong keleti peremét, de a gyenge kontraszt miatt ennek első jelét csak 2:00 körül lehet ténylegesen észrevenni halvány, szürkés-barnás homály formájában. Az árnyék lassan közelíti meg a Holdat, végül 2:33:21-kor érinti a felszínét. Az árnyék fokozatosan borítja be a holdkorongot, és a fogyatkozás maximuma pillanatában már csak annak északi szelete lóg ki a Föld árnyékából. Erre 4:12:52-kor kerül sor. Az árnyék lassan vonul le a Holdról, és 5:52:09-kor távozik a felszínről. A félárnyék még sokáig látható mint szürkés-barnás homály a holdkorong délnyugati részén, de 6:30 után a gyenge kontraszt miatt nem érzékelhető tovább a jelenléte. A félárnyék végül 7:02:00-kor hagyja el a Holdat.

A holdfogyatkozás maximuma pillanatában az umbrális magnitúdó 0,93187. A Hold északi pereme mindössze 1,08 ívpercre lóg ki az árnyékból. A holdkorong közepe 20,53 ívperc mélyen merül az árnyékba, déli pereme pedig 12,58 ívpercre van az árnyék középpontjától. Egy színes, látványos részleges holdfogyatkozást láthatunk, ahol az északi perem még ragyogó világosszürke színű, az árnyék pereme közelében esetlegesen kékes árnyalattal. A Hold déli pereme felé haladva az árnyék színe folyamatosan változik a világospirosas-narancsostól a sötétebb vöröses színig terjedően. Ez persze nagyban függ a földi légkör aktuális állapotától is (vulkáni hamu jelenléte, az ózonréteg állapota, a felhőzet mennyisége, ahol átszűrődik a nap fénye).

A felszálló csomóponttól távolodó Hold a Vízöntő csillagkép közepén tartózkodik. 39°-ra keletre a Szaturnusz látszik. A Déli Hal csillagkép főcsillaga kivételével nincs más fényes csillag a közelben. A Fomalhaut közel 21°-kal délnyugatra látszik – de Magyarországról nézve már lenyugszik, mire a részleges fázis elkezdődne.

A fogyatkozás részleges fázisa 3^h18^m48^s hosszan tart. A holdfogyatkozás teljes hossza 5^h38^m31^s. A penumbrális magnitúdó 1,96645. A Hold látszó átmérője valamivel kisebb az átlagosnál, 30,61′, mivel majdnem hat nappal korábban volt földtávolban. Az umbra átmérője 1,3748°, a félárnyéké 2,4304°. A félárnyék gyűrűje így 31,67′ vastag, a holdkorong bőven elfér benne. Ennek a holdfogyatkozásnak is van több percig tartó tisztán félárnyékos szakasza.

Ez az esemény a 138-as Szárosz-család 29. holdfogyatkozása a 82-ből.

Perseidák (007 PER) meteorraj

Maximuma: augusztus 13. 2–4 óra UT (λ_⊙=140,0°)
A Perseidák a legnépszerűbb, legjobban megfigyelhető raj az északi féltekén. Maximumát  augusztus 12-én vagy 13-án éri el, ez évenként változhat. Jó észlelési körülmények esetén egy észlelő 50–75 rajtagot is számlálhat óránként. Korábbi IMO észlelések azt mutatják, hogy a hagyományos széles maximum  λ_⊙ ≈ 139,8° és 140,3° között változik, ami 2026. augusztus 12/13-án a 21–9 óra UT közötti időszaknak felel meg. A raj szülőégitestje a 109P/Swift–Tuttle-üstökös, amelynek 133 év a keringési ideje. A Perseidák elsődleges maximuma a 1990-es években volt erős. Megnövekedett aktivitást észleltek 2016-ban egy porcsóván történő áthaladás során. Ugyancsak a főmaximum után 0,7–1,5 nappal erős aktivitást jelentettek 2018-ban, 2020-ban és 2021-ben. 2022–2024-ben semmi ilyet nem tapasztaltak. Maszlov modellje szerint 2026-ig a háttéraktivitás jelentősen alacsonyabb lesz, mint az általában számított ZHR=100-as érték. Csak 2027-ben halad át a Föld a raj olyan részein, amelyekre a Jupiter perturbációja ismételten hatott, ismét erősebb aktivitást okozva.

Vaubaillon számításai szerint 2026-ban a Föld ismét  megközelíti az 1079-ben kibocsátott porcsóvát. A csóva három ágra szakad. Várhatóan a Föld augusztus 12-én 16 óra 53 UT-kor (λ_⊙ = 139, 859°) lép be ezen ágak egyikébe. Ez egy igen idős csóva, ezért az aktivitására még nincsenek adatok.

Jenniskens (2006) szerint a szülőüstökös egy vékony szálát érintheti Földünk,  λ_⊙ = 139,97° ± 0,2° pozíciójában, ami 2026. augusztus 13., 01 óra UT (±5 óra) időpontnak felel meg. A várt ZHR ≤ 43 hasonló lesz a 2013., 2014. és 2025 éviekhez. Noha a számított filament a fő maximumhoz közel esik, és csak röviddel lesz azután, hogy a Föld áthalad az előbb említett 1079. évi csóván, ez a szál is észlelhető lehet, ha a háttéraktivitás elég alacsony lesz.

A csóvában és a filamentben a meteoroidok méreteloszlása különböző, ezért javasolt az észlelést legfeljebb 30 perces szakaszokra bontani.

Az augusztus 12-i újhold optimális feltételeket biztosít a raj megfigyeléséhez. Sötétedéstől érdemes az észleléseket megkezdeni.

Csóvás égi vándorok

Idén mintha a folyó apadásával és az általános vízhiánnyal együtt az üstökösök is lépést akarnának tartani.
Egyévvel ez előtt még 22 megfigyelésre ajánlott kométa volt a listánkon, amit egy közepes (12-25 cm)
átmérőjű távcsővel fotografikusan érdemes lehet felkeresni. Idén ez a szám 17-re csökkent, vizuálisan
pedig kettő olyan üstökös van, amit közepes, vagy nagyobb távcsővel érdemes lehet felkeresni.
10P/Tempel.

Augusztus 2-i perihéliumpontját és augusztus 4-i földközelpontját elérve már távolodni fog a 10P/Tempel
mind a Naptól, mind a Földtől, így fényessége várhatóan csökkenni fog. A hónap elején még várhatóan
10,0 magnitúdós kométa a hónap végére már csak 10,7 magnitúdós lehet. Így vizuálisan inkább a közepes
(12–25 cm) átmérőjű távcsövekkel megfigyelhető kategóriába tartozik, azonban ne felejtsük el, hogy
egyre délebbre halad az égi útja során. Egész éjszaka megfigyelhető lesz, de míg augusztus elején 19 fok
magasan fog delelni, addig a hónap végén a delelése már csak 9 fok magasan következik be, így a
csökkenő fényességének egyre vastagabb légkörön kell átjutnia hozzánk. Ráadásul augusztusban a
szárazság miatt a levegő sok port is tartalmazhat, ami szintén rontja a megfigyelhetőséget. Talán egy kis
öröm az ürömben, hogy az üstökös általában a perihéliuma után aktívabb, így ha szerencsések vagyunk,
akkor kitörését is megfigyelhetjük, ami a fényességcsökkenést is lassítja.

A hónap elején az üstököst a Bak (Capricornicus) és a Déli Hal (Piscis Austrinus) határától indulva halad
déli-délkeleti irányba. 11-én nem sokkal éjfél után az η PsA (A komp: 5,7 magnitúdó; B komp: 6,77
magnitúdó; szeparáció: 1,89 ívmásodperc) szoros kettőscsillagot közelíti meg 6 ívpercre.

88P/Howell
Augusztus során az éjszaka második felében figyelhető meg a perihéliumán már öt hónapja túljutott
üstökös. A Naptól távolodik, így aktivitása csökken, azonban az égitestek geometriája miatt a Földhöz
közeledik. Emiatt a halványodása a hó eleji 11,4 magnitúdóról mindössze kb. 0,5 magnitúdónyi lesz, így
legalább közepes (12–25 cm) átmérőjű távcső ajánlott a vizuális megfigyeléséhez. A biztosabb
megpillantásához viszont inkább az ennél is nagyobb nyílású műszerek alkalmasak. Az üstökös nagyon
halvány központi maggal rendelkezik, fényének többsége a kiterjedt kómában oszlik el, ami a nagy felület
miatt teszi szükségessé a nagyobb átmérőjű távcsövek használatát.
Az üstökös egész hónap során a Kos (Aries) csillagkép délkeleti sarkában a Cet feje felett lassulva mozog
kelet-északkeleti irányba. Augusztus 1-jén 11 ívpercre északnyugati, 2-án ugyancsak 11 ívpercre de már
északkeleti irányban lehet keresni az NGC 1134 (fényesség: 12,2 magnitúdó; átmérő: 2,5 x 0,9 ívperc)
galaxistól, amillyel könnyen össze is téveszthető a hasonló fényesség és méret miatt. Így legalább egyórás
elmozdulás után tudjuk csak biztosan azonosítani az üstököst. A hónap többi részében nem halad el
fényesebb csillag és mélyég közelében.

A többi üstökösről készült tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail
címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.
Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az
MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a
szép és érdekes képek között.

Észleljük a Mare Crisiumot!

Ezúttal egy teljes Hold-tengert és peremvidékét ajánljuk észlelőink figyelmébe. A hónap legvégén, fogyó holdfázis időszakában észleljük a Mare Crisiumot, augusztus 28-29-30-án este. Miért ajánljuk most ezt a jellegzetes holdi tengert? Ötven évvel ezelőtt a Mare Crisium területén szállt le a Luna-24 szovjet holdszonda, majd sikeresen visszatért a Földre a Mare Crisium területéről származó kőzetmintával.

A Luna–24 szovjet holdszonda 1976. augusztus 9-én startolt Bajkonurból, majd augusztus 18-án sima leszállást hajtott végre a Holdon, a Mare Crisium (Válságok Tengere) területén. Elsődleges feladata a mintavétel volt, amit sikeresen teljesített. A visszatérő egység augusztus 22-én ért földet Szibériában, Szurgut térségében, 170 gramm kőzetmintával. Ez volt az utolsó sikeres szovjet holdszonda. A Luna–24 két méter mélyről származó kőzetmintákat is hozott a Földre. A kőzetminták és a távérzékelési eszközökkel végzett vizsgálatok alapján három fő bazaltcsoportot azonosítottak a régióban: vasban és magnéziumban gazdag bazalt a délnyugati részen, nagyon alacsony titántartalmú a külső perem környékén, és alacsony titántartalmú bazaltot a központi részen. A geológiai vizsgálatok szerint a medence belsejének süllyedése már a bazaltos elárasztás előtt elkezdődött, és a folyamat az elárasztás után is folytatódott. A Luna–24 a Dorsa Harker vonalán, a Fahrenheit-krátertől délkeletre, a Mons Usov felé félúton érte el a Hold felszínét, nem messze a kis méretű Lev-krátertől. A Mare Crisium mindig jól megfigyelhető, valójában ellipszis alakú terület, ami ebben az esetben éppen a perspektivikus torzulás miatt kevésbé feltűnő.