Égi kalendárium: 2026. február
Az idei tél egyelőre rendkívül rossz időjárással sújtotta az észlelőket. Reménykedjünk, hogy február kedvezőbben alakul. Kiváló a Jupiter láthatósága, a Titan eltűnik a Szaturnusz mögött, észleljük 24P/Schaumasse-üstököst! A hónap közepére pedig egy hosszú peridódusú fedési változócsillag, az OW Gem fedése várható.
A bolygók járása
Merkúr: Napnyugta után látható a délnyugati látóhatár felett. 1-én még fél órával nyugszik a Nap után, de 19-én már legnagyobb keleti kitérésben van, 18,1°-ra a Naptól. Ekkor több mint másfél órával nyugszik a Nap után, idei első kedvező esti megfigyelhetőségét adva. Ezután lassan romlik a láthatósága, de 28-án is még bő egy órával nyugszik a Napot követően.
Vénusz: Fehér fényű égitestként ragyog napnyugta után, a délnyugati látóhatár közelében. Láthatósága fokozatosan javul, a hónap elején majdnem fél, a végén egy órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,8”-ről 10,1”-re nő, fázisa 0,995-ről 0,98-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Capricornus, majd 27-étől az Aquarius csillagképben. Kedvezőtlen égi helyzete miatt ebben a hónapban nem figyelhető meg. Fényessége 1,1m, látszó átmérője 3,9”-ről 4,0”-re nő.
Jupiter: A Geminiben végzi hátráló, a hónap második felében egyre lassuló mozgását. Az éjszaka nagyobb részében megfigyelhető, napkelte előtt nyugszik. Erős sárgásfehér fényű égitestként könnyen azonosítható. Fényessége –2,5 magnitúdó, átmérője 45”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Pisces csillagképben. Napnyugta után kereshető a nyugati látóhatár közelében. Késő este nyugszik. A hónap végére az egyre közelebb látszó Nap lehetetlenné teszi a megfigyelését. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 16”.
Uránusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Taurus csillagképben, a nyugati égen. Hátráló mozgása 4-én előretartóvá változik. Éjfél után nyugszik.
Neptunusz: Előretartó mozgást végez a Pisces csillagképben. A hónap első felében még kereshető az esti szürkületben.
A Jupiter 2026. január 17-én 23:04 UT-kor, Szoboszlai Zoltán felvételé. (18 MC, ASI 585MC).
A hónap változócsillaga: az SU Aurigae
A fiatal, néhány millió éves csillagok változásai igen összetettek. A fősorozatot még el sem érő T Tauri és UX Orionis (UXOR) típusokra általánosan jellemző a protoplanetáris korong megléte. Ez a főként porból és gázokból álló korong felelős a változások fizikai és geometriai okainak zöméért. Az SU Aurigae szinte iskolapéldája az akkréciós folyamatok sokrétűségének, amelyek együttesen kaotikus fénygörbét eredményeznek. A SU Aur fizikai szempontból T Tauri csillag, erős mágneses térrel, ami szinte kilyukasztja a korongot, majd a kiszakított anyagot a pólusok felé tereli. A légkörre zúduló gázanyag több tízezer fokos forró foltokat eredményez, amelyek egy ideig együtt forognak a csillagfelszínnel, kváziperiodikus fényesedéseket mutatva a fénygörbén, amint a mágnesesen csatornázott akkréciós forró foltok ki- és belépnek a látóirányba. Ezek a periódusok azonban nem stabilak, amplitúdójuk és alakjuk megfigyelési szezononként változik. A korong anyaga sem homogén, az akkréció felerősödik, illetve lecseng, ahogy egy sűrűbb vagy ritkább régió találkozik a mágneses térrel. Mi több, a korong, illetve a leszakadt anyagcsomók időnként el is takarják a csillagot, ami a fénygörbén fedési jelenségeket mutat (ez a geometriai hatás az UXOR altípusra jellemző). Spektroszkópiai szempontból az SU Aur különösen érdekes: erős és változó Hα emisszió, valamint komplex vonalprofilok figyelhetők meg, amelyek egyszerre utalnak be- és kiáramló anyagra. Ez a kettősség a fiatal csillagok fejlődésének egyik kulcsjelensége, és közvetlen kapcsolatot teremt a fotometriai és spektroszkópiai változások között.
Az amatőr változóészlelők számára az SU Aur hálás hosszú távú programcsillag lehet. A sűrűbb észlelési időszakok lehetővé teszik az akkréciós események és fedésszerű halványodások statisztikai vizsgálatát, míg az adatsorok hozzájárulhatnak a fiatal csillagok változékonysági típusainak jobb elkülönítéséhez.
Az SU Aur közvetlenül az AB Aur, szintén fiatal UXOR változó mellett található. Mindkét csillag a Taurus–Auriga csillagkeletkezési régióhoz tartozik, távolságuk mintegy 500 fényév, így kozmikus szomszédoknak tekinthetők. Az AB Aur jóval fényesebb, klasszikus binoklis célpont, bár esetében csupán a porkorong fedési jelenségei dominálnak, amelyek jóval kisebb amplitúdójú változásokat eredményeznek.
OW Geminorum
Ezt a hosszú periódusú fedési változót Dan Kaiser amerikai amatőrcsillagász fedezte fel 1988-ban, nóvakereső programjának „melléktermékeként”. A Harvard Obszervatórium régi fotólemezeinek átvizsgálása alapján derült ki, hogy egy kb. 3,4 év (1254,56 nap) periódusú fedési változóról van szó. F2 típusú fehér és G8 típusú sárga óriáscsillagok alkotta, 6 és 4 naptömegnyi égitestekből álló pár. A 12 napig tartó minimum során 8,2m-ról 9,8m-ig csökken a fényesség. A mellékminimum 0,1 magnitúdó mélységű, és 0,23 fázisnál következik be, ami erősen excentrikus pályára utal. A mostani minimum közepe az előrejelzések szerint február 13-án esedékes, ezért már a hónap elején érdemes elkezdeni a csillag észlelését, lehetőség szerint naponta egy fényességbecslést végezve. A magyar amatőrök 2002-es minimumát észlelték eddig legalaposabban, igaz, akkor decemberre esett a „nagy elhalványodás”, most szintén igen kedvező a csillag láthatósága. Reméljük, szép számmal születnek fotometriai mérések is! Az itt bemutatott AAVSO-térképen a legfényesebb csillag a gamma Geminorum, amely szabad szemmel is jól látható, ezért részletesebb keresőtérkép nem szükséges az OW Gem megtalálásához.
A Titan a Szaturnusz korongja mögött
Február 2-án láthatjuk az utolsó Titan-jelenséget a Szaturnusz rendszerében, aztán legközelebb 2039-41-ben lesz hasonló időszak. Most a bolygó mögé kerül be a Titan, a két korong 16:54 UT-kor érintkezik, teljesen csak 17:40-kor tűnik el a bolygó mögött. A jelenség majdnem súroló lesz, a teljes eltűnés a bolygó déli pólusa közelében történik. Ekkor a Szaturnusz 20 fokkal lesz a nyugati horizont felett. 18:55-kor már kezd a hold előbukkanni, de az alacsony kontraszt miatt valószínűleg a megpillantására még várni kell. A Titan középpontja 19:30-kor érinti a peremet, de ekkor már csak 2° magasan lesznek, így a kilépés valószínűleg megfigyelhetetlen lesz hazánkból.
Észleljük a Mee-krátert!
A Mee egy romos falú, pre-nectari korú kráter, a holdi időskálán is az idősebbek közé tartozik. A Hold délnyugati kvadránsában található, a d.sz. 43,6°, ny.h. 35,2° koordinátákon. 134 km átmérőjével tekintélyes méretű, ám a 2,6 km mélységű kráter a ritkán észlelt formációk közé tartozik. Akkor izgalmas igazán, amikor a terminátor éppen áthalad rajta – a Nap magasabb állásánál már nem feltűnő.
MEE:(43,7S;35,3W)-126 km átmérőjű, romos falú , öreg kráter.Alján kisebb,nagyobb kráterek és becsapódási törmelékek látszanak, valamint egy nagyobb kiemelkedés, amelynek árnyéka rávetül a kráter aljára. HAINZEL:(41,3S;33,5W)-70 km átmérőjű, nem szokványos kerek alakú, hanem papucs alakú kráter.Mélyebb mint a MEE kráter,mert egy jelentős részét még árnyék borítja, míg az utóbbi alját teljesen megvilágítja a Nap.Valószínű,hogy a kráter a MEE kráter szélén történt becsapódáskor keletkezett. Kovács Zsigmond, 2014. május 10., 20 T, 250x.
Csóvás égi vándorok
Egy, csak egy üstökös ragyog csak fenn az égen… Kezdhetnénk így is a februári ajánlónkat. Ami két okból nem igaz. Az egyik, hogy csak egy olyan üstökös van, amelyik fényessége meghaladja a 13 magnitúdót és így egy közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsővel vizuálisan megfigyelhető, azonban ez a fényesség sem jelent ragyogást, de legalább vizuálisan megpillantható a kométa. Másrészt – ez szerencse is – ezen az egy, fényesebbnek mondott üstökösön kívül további 40 olyan égi vándor van, amit egy közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsővel fotografikusan érdemes lehet megpróbálni felkeresni. Most azonban csak a vizuálisan is megpillantható kométát szeretnénk bemutatni.
24P/Schaumasse
Február során a 24P/Schaumasse a Földtől lassabban, a Naptól gyorsabban fog távolodni, így utóbbi miatt aktivitása csökkeni fog. A hónap elejei 9,8 magnitúdós fényessége várhatóan 1,7 magnitúdót fog csökkenni, ezért vizuális megfigyeléséhez inkább közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövet javaslunk. A képeken szép zöldes-kékes üstökös vizuális megjelenése csak kis homályos szürkés ködösség lesz. Az üstökös a hónap elején még 1, de a hónap végén már 2 órával éjfél előtt kel, azonban az ekkor még alacsony horizont feletti magasság nem kedvez a megpillantásának, ezért inkább az éjszaka második felét javasoljuk felkeresésére. Az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép déli határának közepétől mozog kelet felé a Kígyó (Serpens) csillagkép irányába. A két csillagkép határát csak 19-én lépi át és látszólag lassulva halad tovább kelet-délkelet felé. Égi útja során sok nála halványabb mélyég objektum, főként galaxis közelében halad el, de ezekkel a várható fényességkülönbségük miatt nem lehet összekeverni.
A 24P/Schaumasse égi útja 2026.02.01-28. között, kiemelve a 2026.02.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2026. január 23. 02:35 UT, 106/533 refraktor + Moravian C3-61000; 9 x 180 s, Ujvárosi Beáta
A többi üstökösről készült teljes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz. Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.
Kónya Boldizsár Gábor, Kaposvár Zoltán, Bgb, Nmá
