Égi kalendárium: 2026. július

A legnyáribb és a legforróbb hónap: július. A nyári estében a nyugati égen ott ragyog a Vénusz, fázisa egyre csökken, közben egyre alacsonyabban látjuk, észlelését már az esti szürkületben kezdjük! A hajnali égen igen szoros Mars-Uránusz együttállás vár ránk (ez persze csak távcsővel lehet megfigyelni, és ismét lesz Fiastyúk-fedés. A hó végén a delta Aquaridák és a Capricornidák maximumát alaposan zavarja majd a telehold, de sebaj, cserébe a Perseidák augusztusi maximumakor nem fog zavarni az éjszakai égi lámpás.

A bolygók járása 
Merkúr: A hónap elején még kereshető a nyugati látóhatár közelében, július 1-én negyven perccel nyugszik a Nap után. Hamar elvész az alkonyati fényben, 13-án alsó együttállásban van a Nappal. 20-án már megkísérelhető felkeresése napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Láthatósága fokozatosan javul, a hónap végén már másfél órával kel korábban a Napnál. Ez az idei első kedvező hajnali láthatósága.
Vénusz: Este látható a nyugati égen. A hónap elején két és negyed órával, a végén egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Ezt ellensúlyozza fényesedése, így továbbra is jól látható. Fényessége –4,1 magnitúdóról –4,3 magnitúdóra, átmérője 16″-ről 20,6″-re nő, fázisa 0,69-ról 0,56-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben. Kora hajnalban kel, hajnalban látható a keleti égen. Helyzete már kedvező a megfigyelésre, noha még csak 1,4 magnitúdós. Látszó átmérője 4,4″-ről 4,7″-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Cancer csillagképben. A hónap legelején még kereshető napnyugta után a nyugati látóhatár közelében fényes sárgásfehér égitestként, utána viszont elvész az alkonyati fényben. 29-én együttállásban van a Nappal. Fényessége –1,8 magnitúdó, átmérője 31″.
Szaturnusz: Előretartó, majd 27-étől hátráló mozgást végez a Pisces csillagképben. Éjfél körül kel, az éjszaka második felében figyelhető meg a délkeleti-déli égen. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 18″.
Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható. Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben.
Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében látható. Először előretartó, majd július 8-ától már hátráló mozgást végez a Pisces csillagképben.

A Vénusz hamisszínes felvételen, amely jól kiemeli a bolygó felhőzetének részleteit. Ángyán Krisztián felvétele: https://eszlelonaplo.mcse.hu/observation/122132

A Ritter-kráter és a Rimae Ritter
A Ritter-kráter a Sabine-kráterrel együtt figyelemre méltó párost alkot. A két kráter mérete és morfológiája rendkívül hasonló, peremük csupán néhány kilométerre van egymástól, a Ritter a pár északnyugati tagja. Az Apollo–11 leszállóhelye mindössze 85 km-re van a Sabine-krátertől, a felszínről gyűjtött kőzetminták rengeteg információt szolgáltattak a környék jellemzőiről.
A közelben számos más nevezetes kráter is található, többek között északnyugatra a Chuck Wood Lunar 100 listáján a 93. számú, sugársávos Dionysius és a lista 50. helyén a Cayley (melynek jellegzetes környékéről nevezték sokáig a világos síkság jellegű területeket Cayley-formációnak) valamint a Manners és az Arago észak-északkeletre.

A Sabine-Ritter vidéke Dézsi Attila felvételén. https://eszlelonaplo.mcse.hu/observation/94290

A Ritter és a Sabine a 38. helyen szerepel a Lunar 100 listán. Chuck Wood, akinek a The Modern Moon című könyvében olvasható elképzelés szerint a becsapódó égitest széttörhetett, és két krátert hozott létre. A 29,5 km átmérőjű Ritter koordinátái: é. sz. 1,96° és k. h 19,17°. Tőle északra találhatók a különös, elnyúlt alakú C, B és D szatellit­kráterek, melyek a Sabine-vel együtt az egész formáció különleges, azonnal felismerhető megjelenését adják. A Ritter (és a Sabine is) töredezett aljú FFC kráterek. Formája szabálytalan kör alakú, a belső falak lepusztultak, kisebb teraszokkal lejtenek a sekély, töredezett aljzat felé. Mai ismereteink szerint az imbriumi korban keletkezett. Akárcsak a Rimae Ritter, egy párhuzamos rianásrendszer, amely a hasonló nevű krátertől északnyugatra helyezkedik el, és a Mare Tranquillitatis felszínén húzódik északnyugati irányba az Ariadaeus A kráter irányába mintegy 75 km hosszan. Megfigyeléséhez nagyobb műszer, jó légköri viszonyok és terminátor közelségéhez megfelelő időzítés célszerű, hogy a súroló szögben érkező napfényben falai minél inkább árnyékot vessenek.

Érdemes még megfigyelni a környéken a Sabine-től keletre található sötét halójú (DHC) krátert, valamint a copernicusi korú Dionysius-kráter sötét sugársávjait, melyek átfedik a Rimae Rittert, de elérik és keresztülszelik a Rittert és szatellitkrátereit is.
A Ritter és Sabine kráterek észleléséről Görgei Zoltán részletes beszámolója olvasható a Meteor 2019/7–8. számában.

Július közepén jelenik meg a Meteor összevont, 128 oldalas nyári száma, melynek egyik témája a járdacsillagászat. Igazi nyári olvasmány, sok-sok további érdekes témával! https://meteor.mcse.hu/meteor_-_utikalauz_a_vilagegyetemhez.html

Ifjúsági csillagásztábor lesz a Csillagtanyán, július 17-24. között! Vannak még férőhelyek, érdemes jelentkezni a távcsövekkel jól felszerelt táborba: https://www.mcse.hu/egyesulet/egyesuleti-hirek/egyesuleti-hirek-2026/ifjusagi-csillagasztabor-a-csillagtanyan-2026-julius-17-24/

Együttállások, fedések júliusban
Július folyamán is lesznek együttállások, melyeket bizonyára a média is fel fog kapni. A Szaturnusz már „lehagyta” a Neptunuszt, a hatodik bolygó távolodik a nyolcadik bolygótól, legalább is az égbolton. Július 9-én az esti szürkületben a Vénusz 50’-cel lesz északra a Regulustól, 20-án a Hold 4 és fél fokra lesz a Spicától, 24-én pedig másfél fokra az Antarestől. A legérdekesebb együttállás azonban a Mars és az Uránusz szoros közelsége július 4-én, a hajnali égen. 1:30 UT-kor 10’-cel lesz északkeletre az Uránusz a Marstól, közepes nagyítással egy látómezőben szemlélhetjük a két bolygót. Érdemes megfigyelni a két égitest eltérő színét és felületi fényességét. Ráadásul a Mars látszó mérete alig lesz nagyobb az Uránuszénál (4,5”/3,5”), ami újfent érdekes összehasonlításra ad lehetőséget.

Az Uránusz és a Mars július 4-én hajnalban. A két bolygó mindössze 10′-nyire lesz egymástól, közepes nagyítással mindkettőt egy látómezőben figyelhetjük meg. Érdemes is megfigyelni a közelséget, érdekes színkontrasztot mutat a két bolygó: a Mars vörösségéhez képest rendkívül feltűnő lesz a jóval halványabb Uránusz kékes-zöldes színárnyalata.

A hónap legfontosabb okkultációs eseménye a július 11-i Plejádok-fedés, melynek csak a végét lehet megfigyelni, egyes halmaztagok kilépését a Hold sötét pereme mögül. A Plejádok már a hajnali égbolton látható, így a nyári hónapoktól már a fogyó holdsarló mellett figyelhetjük meg a halmazt. Az éjfél utáni holdkelte idején a Hold már épp elhagyja a halmazt. A legfényesebb csillag, az 5 magnitúdós Pleione 23:30 UT-kor épp a horizonton lép ki a Hold mögül. A következő órákban a távolabbi halmaztagok kilépését figyelhetjük meg. Hajnali esemény lévén a Hold 16%-os megvilágítottságú, csökkenő fázisú, így a csillagok kilépése a sötét oldalon történik. A kis fázis miatt a hamuszürke fény megkönnyíti a megfigyeléseket. A fedés kontaktus-időpontjait a Meteor csillagászati évkönyv 2026. évi kötete közli.
A hajnali égen rendkívül látványosnak ígérkezik a holdsarló és a Plejádok közelsége, igazi asztrofotós célpont, a korán kelők, későn fekvők számára is valódi látványosság!

Csóvás égi vándorok

Júliusban nagy a meleg, rövidek az éjszakák (bár már hosszabbodnak) és legalább 16 üstökös felkeresésére nyílik lehetősége annak, aki vállalkozik a feladatra. De ezek közül mindössze egy akad, amit vizuálisan kisebb (5-10 cm átmérőjű) távcsővel meg lehet figyelni. A többi mind gyakorlatot és legalább közepes, de inkább nagyobb távcsövet (30 cm feletti átmérő) igényel, vagy közepes átmérőjű távcsővel fotografikusan vehető célba. Az egyetlen kivétel a 10P/Tempel.

A remények szerint az augusztus 2-án bekövetkező perihéliuma felé haladó üstökös egyre szebb látványa lesz a lassan hosszabbodó nyári éjszakáknak. Nemcsak a Naphoz kerül egyre közelebb, hanem a Földet is mindinkább megközelíti: a hónap végén mindössze 0,42 CSE távolságra lesz tőlünk. A várakozások szerint fényessége a hónap eleji 11,0 magnitúdóról tovább növekszik, és elérheti a 10,5 magnitúdót is. Ha ez bekövetkezik, akkor már kisebb (5-10 cm) átmérőjű távcsövekkel is könnyen megfigyelhetővé válik az égbolton, amint a Vízöntő (Aquarius) és a Bak (Capricornus) határától indulva – délkeleti haladási irányát egyre inkább déli irányúra váltva – a Bak csillagképben mozog. Sajnos a hónap első napjaiban a közeli Hold fénye zavarni fogja az észlelést, de később már teljesen sötét égen figyelhetjük meg a 10P/Tempel-üstököst. 22-én kerül hozzánk a legközelebb, ekkor mindössze 14 ívpercre közelíti meg az ε Cap (A komponens: 4,49 magnitúdó; B komponens: 10,11 magnitúdó; szeparáció: 65 ívmásodperc) kettőscsillagot.

A 10P/Tempel égi útja 2026.07.01-31. között, kiemelve a 2026.07.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2026.06.24. 23:16 UT, 300/1500 Newton; Nagyítás 107x; LM 38 ívperc, Czeglédi Balázs

2026. 06. 18. 23:32 UT, 279/620 RASA + ZWO ASI533mm; Gain: 101; 3 x 90 s, Dr. Elek Tamás

A többi üstökösről készült teljes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.

A Tejút mentén
A nyári holdmentes éjszakák kiváló lehetőséget nyújtanak a Tejút megfigyelésére: az égi „folyó” mentén észlelhető mélyég-objektumok vizsgálatára. Ehhez ad segítséget Kovács Marcell előadása, amely a 2024-es MTT-n hangzott el.

Kónya Boldizsár Gábor, Kaposvári Zoltán, Mzs