Égi kalendárium: 2026. június

A legrövidebb éjszakák állnak előttünk, nagyon későn sötétedik, korán világosodik. A hónap elején az esti szürkületben levadászhatjuk a fürge Merkúrt, majd 9-én következik a ragyogó Vénusz és a méltóságteljes Jupiter együttállása – valójában előtte és utána is érdemes őket követni, hiszen jól látszik majd a két égitest helyzetének változása estéről estére. Íme, a bolygók „bolyonganak”!

A bolygók járása 
Merkúr: Napnyugta után látható az északnyugati égen. Június 1-én egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után. 15-én van legnagyobb keleti kitérésben, 24,5°-ra a Naptól. Ezután láthatósága fokozatosan romlik, a hónap végén már csak háromnegyed órával nyugszik a Nap után.
Vénusz: Fényes, fehér égitestként látszik napnyugta után a nyugati égen. Az ekliptika látóhatárhoz viszonyított egyre laposabb szöge miatt láthatósága kissé romlik. A hónap elején bő két és fél órával, a végén két és negyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,0m-ról –4,1m-ra, átmérője 13,3″-ről 15,9″-re nő, fázisa 0,8-ről 0,7-re csökken.
Mars: Folytatja előretartó mozgását az Aries, majd 20-ától a Taurus csillagképben. Hajnalban kel, napkelte előtt kereshető a keleti-északkeleti ég alján. Vörös fénye segíti a megtalálását. Fényereje 1,3-ról 1,4 magnitúdóra csökken, látszó átmérője 4,3″-ről 4,4″-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Gemini, majd 22-étől a Cancer csillagképben. Fényes, sárgásfehér égitestként látszik napnyugta után az északnyugati látóhatár közelében, késő este nyugszik. Fényessége –1,8m, átmérője 32″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Cet, majd 3-ától a Pisces csillagképben. Kora hajnalban kel, hajnalban figyelhető meg a keleti-délkeleti ég alján. Mozgása a hónap végén lassulni kezd. Fényessége 0,8m, átmérője 17″.
Uránusz: A hónap második felétől napkelte előtt látható a keleti ég alján. Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben.
Neptunusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében kereshető a Pisces csillagképben. Előretartó mozgása a hónap folyamán fokozatosan lassul.

A Vénusz felhőzete 2026. május 29-én, Szántó Szabolcs felvételén. https://eszlelonaplo.mcse.hu/observation/121960

A Vénusz és a Jupiter együttállása június 9-én.

Június 9-én a Vénusz és a Jupiter 1,6 fokra lesz egymástól. A két legfényesebb bolygó együttállása mindenkor látványos, és meglehetősen gyakori. Legutóbb 2025. augusztus 12-én hajnalban adott egymásnak randevút a két égitest, akkor a mostaninál közelebb merészkedtek egymáshoz, 1 fok választotta el a két bolygót.

A Vénusz és a Jupiter legutóbbi együttállása 2025. augusztus 12-én hajnalban, Ábrahám Róbert felvételén. A két fényes égitest randevúja idén júniusban ismét kiváló lehetőséget nyújt látványos felvételek készítésére. https://eszlelonaplo.mcse.hu/observation/117370

Csóvás égi vándor: 10P/Tempel

Sajnos előfordul, hogy hónapok telnek el úgy, hogy egyetlen fényes (13 magnitúdónál fényesebb) üstökös sem látható a hazai égbolton. Majdnem ez a helyzet most júniusban is. Bár 17 olyan üstökös mutatkozik, amely fényesebb 17,5 magnitúdónál – ezeket már érdemes egy közepes, 12–25 cm átmérőjű távcsővel fotografikusan megörökíteni –, közülük mindössze egyetlen akad, amely vizuális megfigyelésre is alkalmas ugyanezzel a műszerrel.

Május elején az üstökös még 1,71 CSE távolságra lesz a naptól, de a hónap végére a távolsága már 1,57 CSE-re fog csökkenni. Ennek hatására aktivitás is várhatóan egyre nőni fog. Mindezt szerencsére mi is jobban láthatjuk, ugyanis a Földhöz is közeledni fog. A kettő eredő hatására fényessége a hónap elejei14 magnitúdóról 1,5 magnitúdót fényesedhet, így szerencsés esetben egy sötét helyről vizuálisan akár már is átmérőjű (12-25 cm) távcsövekkel is megpillantható, de fotografikusan biztosan megörökíthető.

A hónap elején kevéssel éjfél előtt kel, így az éjszaka második felében érdemes felkeresni. Május folyamán a Sas (Aquila) csillagkép déli részén mozog kelet felé, így a hónap végén napnyugta után, a már teljesen sötét égbolton a keleti horizont közelében is megfigyelhető. A kedvezőbb láthatóság és a szebb látvány érdekében azonban ekkor is célszerűbb az éjszaka második felében próbálkozni vele.

3-án az IC 4846 jelű, apró planetáris ködtől (fényesség: 11,8 magnitúdó; átmérő: 0,18 ívperc) 17 ívpercre északnyugatra, majd 4-én tőle 23 ívpercre északkeletre lesz látható.

23-án és 24-én éjszaka az üstökös egy teliholdnyi távolságon (30 ívpercen) belül közelíti meg az 57 Aql (A komp.: 5,65 magnitúdó; B komp.: 6,35 magnitúdó; szeparáció: 29,5 ívmásodperc) kékesfehér, valamint az 56 Aql (A komp.: 5,75 magnitúdó; B komp.: 12,31 magnitúdó; szeparáció: 46,7 ívmásodperc) narancsvörös kettőscsillagát.

Egész hónapban csodás fotografikus látványnak ígérkezik a zöldes kómájú üstökös, ahogy a Tejút csillagokban gazdag vidékén vonul végig. Vizuálisan ugyanakkor nehéz dolgunk lehet, mivel a kóma a jelenlegi felvételek alapján elég ritkának, kiterjedtnek tűnik. A Tejút nyüzsgő háttere előtt tehát egy halvány, bolyhos „csillagot” kell keresnünk. A biztos azonosítás érdekében célszerű legalább fél órán át figyelemmel kísérni az égitestet, hogy a háttércsillagokhoz viszonyított elmozdulása alapján egyértelműen felismerhessük.

A 10P/Tempel égi útja 2026.06.01-30. között, kiemelve a 2026.06.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2026. május 28. 01:00 UT, 279/620 RASA + ZWO ASI533MM; Gain: 101; 29×45 s, Dr. Elek Tamás

A többi üstökösről készült tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelonaplo.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.

A hónap változócsillaga: R Comae Berenices
A Bereniké Haja egy viszonylag kis területű, de a tiszta és sötét tavaszi esték egyik legszebb csillagképe. Szépségét, így elnevezésének eredetét a csillagkép fő gerincét alkotó szabad szemes csillagfolyamnak, az idős, mára szétszóródott, mintegy 280–290 fényévre található Melotte 111 jelű halmaznak köszönhetjük. A csillagképben nagyon kevés, amatőr műszerekkel is elérhető változócsillag található, a GCVS mind­össze egyetlen, maximumban 10 magnitúdónál fényesebb mirát tart számon, az R Comae Berenicest.

Az R Com egy szinte pontosan 1 éves periódusú mira, így fénygörbéjének, az ekliptika közelsége miatt augusztus-szep­tember folyamán mutatott szakadása rendre ugyanott, jelenleg felszálló ágának kezdő szakaszán jelentkezik. Fénymenetének szélsőértékei, a legtöbb miránál megszokott módon nem egyformák ciklusról ciklusra, mind maximumban, mind minimumban közel 2 magnitúdót szórnak, az R Com extrém esetben akár 16m-ig is halványodhat. Az eltérő rezgésállapotokon felül a fénygörbe kaotikusságáért a csillag légkörében zajló folyamatok felelősek. A Napunk granulációihoz hasonló, ám azoknál nagyságrendekkel nagyobb konvektív cellák folyamatosan mozgásban tartják a csillag légkörét, pulzációs lökéshullámfrontokat alkotva.

A mirák tömegvesztése nem egyenletes: a pulzációk során anyag lökődik ki, amely lehűlve port képez, majd a sugárnyomás tovább hajtja kifelé. A R Comae Berenices esetében ez a folyamat különösen rapszodikus, epizódszerű, ennek következménye, hogy az ilyen csillagokból kialakuló planetáris ködök gyakran aszimmetrikusak vagy torz szerkezetűek.

Az R Com fénygörbéje cápauszonyra emlékeztet, felszálló ága rendszerint igen meredek, mindössze 2,5–3 hónap alatt fényesedik 7–8 magnitúdót, így bár május közepén még nagytávcsöves objektum, július folyamán már binokulárral is megfigyelhető, egészen augusztusi „eltűnéséig”.
Bgb

A Regiomontanus-kráter – nem vulkán
A Regiomontanus egykor a holdi kráterek vulkanikus eredetének első számú bizonyítékának számított. Központi csúcsán ugyanis egy kis kráter található, amitől a látványa valóban egy vulkáni kürtő benyomását kelti. Bár a vulkanikus kráterkeletkezési elméleteket az Apollo-program után végleg elvetették és a Regiomontanus ebből a szempontból elvesztette jelentőségét, látványa ettől nem lett kevésbé különleges.

Megfigyeléshez rendkívül kedvező helyen található: a déli felföldi krátermezőn, 28,4° déli szélességgel még messze esik a déli pólustól, a keleti hosszúsági 1°-os koordinátája pedig a holdi kezdőmeridián mellett van. Vagyis mindig észlelésre alkalmas pozícióban van, a librációtól függetlenül, és a reggeli terminátor épp az első negyed során halad át felette. Átmérője majdnem 127 km, elhelyezkedése és mérete miatt már binokulárral is látható. Romos, délen és keleten magasra nyúló, északon és nyugaton leomlott falak veszik körbe. Formája egészen különleges, ránézésre K–Ny irányban elnyúltnak tűnik. Ennek oka elsősorban a Purbach-kráter benyomulása az északi oldalon, mely lényegében lerombolta és bekebelezte az északi területet. Egészen az aljzatán található központi csúcsig, melyre gyakorlatilag ráomlott a Purbach-kráter sáncfalának déli, külső oldala, azt a benyomást keltve, mintha a központi csúcs északra tolódott volna. A 19 betűjellel ellátott szatellitkráterének nagy része az északi, kisebb része főleg a déli falon és környékén helyezkedik el. Legismertebb közülük a már említett, a kráter belsejében a központi csúcs tetején vulkáni kürtőre emlékeztető, 5,5 km átmérőjű A jelű kráter, mely Chuck Wood Lunar 100 listájának 46. helyén szerepel, részletesebb tanulmányozásához már nagyobb műszerre van szükség.

A Regiomontanus-kráter és környezete. Molnár Péter felvétele 2017. február 4-én készült az óbudai Polaris Csillagvizsgáló 200/2470-es refraktorával.

A Regiomontanus környéke is látványos. Közvetlen szomszédai északon, nyugaton és délen a szintén öreg, romosabb állapotú Purbach-, Deslandres- és Walther-kráterek, keleten a jóval fiatalabb, eratoszthenészi korú, látványos teraszos falakkal rendelkező Werner-kráter. Észak felé a Deslandres-on belül található a Hell Miksáról elnevezett Hell-kráter és szatellitkráterei.
A Regiomontanus-kráterről és észleléséről a Meteor 2017/3. számában olvashatunk.

WDS 17322+5511 STFA 35 (ν1-² Dra)
HD 159560, SAO 30450, Tycho2 3892-01621-1, Gaia DR2 1420972548150735744
Giovanni Battista Hodierna a felfedezője a ν² Draconis kettőscsillagnak (katalógusában 11-es sorszámmal) (ν² Dra), amely a Sárkány csillagképben található. A pár a közeli ν1 Draconisszal látványos, kistávcsövekkel is megfigyelhető optikai párt alkot. A ν² Dra valódi fizikai kettős, amelyet a WDS-ben STFA 35 AB kóddal tartanak nyilván (PA: 307,6°, S: 62,2”, A: 4,87m, B: 4,90m). A rendszer Földünktől 99,5 fényévre található. A párt két, szinte tökéletes ikertestvérként ragyogó, A színképtípusú fehér csillag alkotja, amelyek fényessége csupán 0,03 magnitúdóval tér el egymástól. Több mint 1 ívperces szögtávolságuk miatt már egyszerű binokulárral is gyönyörű látványt nyújtanak.
A két csillag fizikai összetartozását bizonyítja, hogy az 1690-es felfedezésük óta pozíciószögük és szögtávolságuk is lassan, de mérhetően változott, ami rendkívül h­osszú, több ezer éves keringési periódusra utal. Fontos megjegyezni, hogy míg a ν² Draconis két komponense gravitációsan kötött rendszert alkot, addig a mellette látható ν1 Draconis csak optikai kísérő, csupán a Földről nézve esik azonos látóirányba.

Csillagászat a Múzeumok éjszakáján
Hazánkban 2003 óta tartják a Múzeumok éjszakáját, többnyire a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton. Az MCSE a kezdetektől fogva részt vesz a „Múzéj” programjain. Országszerte sok helyszínen kínálnak majd csillagászati programot is (l. www.mcse.hu), jellemzően távcsöves bemutatót. A kora nyári égbolt látnivalói (nyári csillagképek, halmazok, kettőscsillagok) mellett ezen az estén a Vénusz és a holdsarló lesz a legérdekesebb távcsöves célpont.

Budapesten a nagyközönség körében igen népszerű program a Múzeumok éjszakája, ráadásul az 5-ös számú múzeumi buszjárat egyik állomása a Polaris Csillagvizsgáló, ahol természetesen ismét várjuk az érdeklődőket. Napközben ismét találkozót tartunk a napészlelők számára, és szolárgráf-szerelést is tervezünk. A Múzeumok éjszakája részeként Nap-bemutatót is tartunk a nagyközönség számára.

Múzeumok éjszakája a Polarisban.

Kisbolygók világnapja
A Tunguz-meteor 1908-as robbanásának „emléknapja” június 30-a, amely egyben az ENSZ és az Unesco által is javasolt világnap. A Polaris Csillagvizsgálóban a Kisbolygók világnapja alkalmából rendkívüli bemutatót tartunk. Kora este a Vénuszt és a Holdat lehet megfigyelni, A távcsöves látnivalók mellett a kisbolygók kutatásával foglalkozó előadást is meghallgathatnak az érdeklődők az észlelőteraszon.

Kaposvári Zoltán, Bgb, Kónya Boldizsár Gábor, Talabér Gergely, Nmá