Égi kalendárium: 2023. június

Visszavonhatatlanul itt a nyár, a legrövidebb éjszakák időszaka. Későn sötétedik, de azért bőven akad látnivaló. Kövessük nyomon a Vénusz fogyókúráját: bolygónővérünk egyre vékonyabb sarlót mutat. A telehold elvonultával figyeljük meg az M101 szupernóváját – ehhez már komolyabb távcső kell. A szolárgárfok kihelyezéséhez pedig nincs szükség semmilyen távcsőre. 

A bolygók járása
Merkúr: A hónap első kétharmadában kereshető napkelte előtt az északkeleti látóhatár közelében, bő háromnegyed órával kel a Nap előtt. Megfigyelésre azonban kedvezőtlen a helyzete. Láthatósága június 20-ától egyre romlik, 25-én már csak fél órával kel a Nap előtt, és ezután eltűnik annak fényében.
Vénusz: Feltűnően ragyog napnyugta után az északnyugati égen. A hónap elején közel három és fél órával a Nap után nyugszik. 4-én van legnagyobb keleti kitérésben, 45,4°-ra a Naptól. Láthatósága fokozatosan romlik, a hónap végén már csak bő két órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,4m-ról –4,7m-ra, átmérője 22,6”-ről 33”-re nő, fázisa 0,52-ról 0,33-ra csökken.
Mars: Folytatja előretartó mozgását a Cancer, majd 20-ától a Leo csillagképben. Éjfél előtt nyugszik. A hónap folyamán kissé tovább halványodik, de vöröses fénye segíti a megtalálását. Fényessége 1,6m-ról 1,7m-ra, látszó átmérője 4,7”-ről 4,2”-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben. Kora hajnalban kel, hajnalban látható sárgás fényű, ragyogó égitestként a keleti égen. Fényessége –2,1 magnitúdó, átmérője 35”.
Szaturnusz: Kezdetben előretartó, majd 18-ától hátráló mozgást végez az Aquarius csillagképben. Éjfél körül kel, az éjszaka második felében figyelhető meg. Fényessége 0,8 magnitúdó, átmérője 18”.
Uránusz: Hajnalban kel, napkelte előtt látható a délkeleti ég alján. A hónap első napjaiban a felkeresését még nehezíti a hajnalpír fénye. Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben.
Neptunusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében kereshető a Pisces csillagképben. Előretartó mozgása a hónap legvégére állóra lassul.

A Vénusz fázisváltozása 2020-ban, Benei Balázs montázsán. Idén is hasonlót láthatunk, azzal a különbséggel, hogy június elején köszönt be a “félvénusz”, az 50%-os fázis.

Júniusi együttállások
Június 3. 21:55 UT: Az Antares (α Sco, 1,0m) a telihold (–12,76m, 99,8%) déli peremétől 19,5’-re, a déli horizont felett 16°-kal.
Június 13. 20:15 UT: A Vénusz (–4,4m, 44%) az M44 nyílthalmaz (Jászol, Praesepe, 3,1m) közepétől 50, peremétől kb. 25’-re északra. A jelenség idején a páros 11–12°-kal lesz a horizont felett, a Nap ugyanennyivel alatta.
Június 14. 01:30 UT: A Jupiter (‒2,1m) a Hold (–8,2m, 17%) peremétől 1,6°-ra keletre. A jelenség alatt a páros 9–10°-kal lesz a horizont felett.
Június 27. 21:50 UT: A Spica (α Vir, 1,0m), a Hold (‒10,7m, 65%) déli peremétől 1,6°-kal délre, a délnyugati horizont felett 10°-kal.

Az M3 gömbhalmaz
Charles Messier fedezte fel, 1764. május 3-án. Az NGC leírása szerint „rendkívül fényes és nagyon nagy, igen feltűnő gömbhalmaz; a közepe felé hirtelen fényesedik; 11 magnitúdós és annál halványabb csillagokat tartalmaz”. Viszonylag csillagszegény vidéken található, megkeresése gyakorlatlan észlelők számára nem egyszerű. Jó tudni, hogy majdnem pontosan ugyanazon a rektaszcenziós körön helyezkedik el, mint az η UMa (Alkaid), pólusra állított parallaktikus mechanika használatakor innen kiindulva könnyen be tudjuk állítani a gömbhalmazt. Az M3 az égbolt egyik legnagyobb gömbhalmaza, csillagainak becsült száma a félmilliót közelíti. 10,4 kpc távolságából látjuk, e távolságból 6,2 magnitúdós összfényessége –8,93 magnitúdós abszolút fényességnek, azaz 300 ezer Nap luminozitásának felel meg. A halmaz távolságában 1’ kiterjedés pontosan 10 fényévnek felel meg, a teljes halmaz fotókon látható 16 ívperces kiterjedése tehát a valóságban 160 fényévet jelent.

A Messier 3 gömbhalmaz Farkasréti György felvételén. https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=100394

A halmaz magja elég kiterjedt, ívmásod­perc körüli átmérőjű, így akár jobb amatőrtávcsővel sem csillagszerű, hanem kis korongnak mutatkozik. A magrész nem nagyon sűrű és nem nagyon fényes. A belső 12 fényéves sugáron belül (1,2 ívperc) helyezkedik el a halmaz tömegének fele. Belsejében az intenzitás 3200 Nap luminozitásának felel meg. Integrált színképtípusa F6, ami elég korai a gömbhalmazok közt. Hogy nagyobb távcsövekben élénk sárgás színben játszik a halmaz, annak a nagy fényesség miatt jól érzékelhető szín az oka, és nem azt mutatja, hogy az M3 a legkésőbbi színképtípusú halmazok közé tartozna.

Az M3 számos változócsillagáról is nevezetes. Az első változót Pickering találta benne, még 1889-ben; 1895-re már 87-re nőtt a számuk. Jelenleg 274 változócsillagot ismerünk benne, melyekből 133 RR Lyrae típusú. Az M3 változócsillagait hazánkban, a Konkoly Obszervatóriumban is évtizedek óta vizsgálják.

Fényes szupernóva az M101-ben
A tavaszi égbolt egyik népszerű galaxisában, az M101-ben új szupernóvát fedezett fel Itagaki Koicsi japán amatőrcsillagász 2023. május 19-én 17:27 UT-kor, 14,9 magnitúdós fényességnél. Nem sokkal később elkészült a megerősítő színképfelvétel, amely szerint Itagaki egy II-es típusú szupernóvát fedezett fel.
A magyar amatőrök közül elsőként Fidrich Róbert készített felvételt a szupernóváról május 20-án 10:50 UT-kor az iTelescope.net 61 cm-es távcsövével. Ekkor már 13,0 magnitúdós volt a vendégcsillag, mire nálunk is beesteledett, elérte a 12,0 magnitúdót, május 22-én pedig már 11,0 magnitúdónál járt.
2011 után (SN 2011fe) tehát ismét fényes szupernóvát észlelhetünk az M101-ben. A csillag fényesséváltozásának nyomon követéséhez a következő oldalon közölt AAVSO-észlelőtérkép (www.aavso.org) előreláthatólag még hónapokon át használható lesz. Jó szupernóva-észlelést, jó feltöltést (vcssz.mcse.hu)!

Károly király szíve a Vadászebekben
Meglehetősen szokatlan elnevezés ez egy csillag számára: a Károly szíve, a Cor Caroli (α2 CVn) a Vadászebek csillagkép legfényesebb csillaga. A közismert magyarázat szerint az elnevezés Halley-től származik, II. Károly angol király iránti tiszteletből. R. H. Allen szerint a névadás Sir Charles Scarborough udvari fizikus érdeme, aki az elnevezést azzal indokolta, hogy a kérdéses csillag különösen fényesen ragyogott 1660. május 29-én, amidőn II. Károly visszatért Londonba. Más források szerint a csillag eredeti elnevezése “Cor Caroli Regis Martyris”, az angol polgári forradalom idején kivégzett I. Károlyra (1600-1649) emlékezve. Nemrégiben koronázták meg III. Károly brit uralkodót, több évszázad után tehát ismét Károly nevű királyuk van az angoloknak és a korona alá tartozó országoknak. Manapság politikai szereplőkről nem szokás égitesteket elnevezni, az új uralkodónak azonban ehelyütt is sikeres országlást kívánunk, reméljük, a csillagászat tudományát is támogatni fogja. Érdemes megemlíteni, hogy elődje, II. Károly idején vezették be a “királyi csillagász” státuszt, az első Astronomer Royal John Flamsteed volt.

Az α CVn látványos, könnyen észlelhető, standard pár (2,9/5,6m, 19,2”), a főcsillag sárga, a kísérő narancs színű. Kiváló célpont távcsöves bemutatások során is!

Múzeumok Éjszakája június 24-én

Idén június 24-én lesz a Múzeumok Éjszakája, hazánban éppen húsz évvel ezelőtt indult ez a kulturális rendezvény. Lesznek csillagászati helyszínek is, amelyek hamarosan elérhetőek lesznek a rendezvény honlapján. 

Szolárgráf-kihelyezés

Nyári napforduló, téli napforduló – tanultunk róluk az iskolában. De valóban, hogyan térül-fordul égboltunkon a Nap? Megtudhatjuk, ha egész éven át fényképezzük égi helyzetét.
Az égbolt eseményei lassan történnek, a mai rohanó világban kinek van ideje estéről estére, avagy hajnalról hajnalra figyelni, hol nyugszik, hol kel a Nap, hogy pontosan megállapíthassa, mikor történik a legészakibb vagy a legdélibb napkelte/napnyugta? Szerencsére nincs is erre szükség, az emberiség alaposan kitapasztalta a Nap és az égitestek járását az elmúlt évezredek során.
Mégis érdekes látni, egyetlen felvételen pedig még szemléletes is, milyen hihetetlenül szélsőségesen „viselkedik” Napunk az égbolton, milyen széles utat jár be évről évre egünkön, napfordulótól napfordulóig. Ilyen felvételt rögzített kamerával érdemes készíteni, amely az égboltnak pontosan ugyanarra a részére néz,
A Nap éves égi útjának megörökítésére a legegyszerűbb módszert a lyukkamera biztosítja – a több hónapos, vagy akár féléves expozíció során keletkezett szolárgráfok gyönyörűen megmutatják a Nap útját, a derültebb, felhősebb időszakokat, és – igaz, elég homályosan – a tájat, az előtérben található épületeket, tornyokat, fákat is.
A hosszú expozícióhoz azonban „érzéketlen” detektor és „fényerőtlen” kamera szükséges. Előbbi célra megfelel a hagyományos fotópapír, utóbbira pedig egy henger, melynek belső palástjára illesztjük a fotópapírt, amely egy aprócska lyukon keresztül kap fényt – máris kész a lyukkamera! A kamera céljaira az egyszerű hengeres doboz vagy cső is megfelelő: fekete filmes doboz, vagy valamilyen nagyobb átmérőjű cső.

A szolárgráfok készítése hazánkban is népszerű, további információkat találhatunk a témáról a szolargraf.blogspot.com oldalon.

Kaposvári Z., SzMGy, Mzs