Észleljük a Hold északi pólusvidékének sugárkrátereit, sugársávjait!

Bekövetkezett az újhold (2009. május 24.), és ez után egyre
kedvezőbbé válik
a Hold északi pólusvidékének megfigyelhetősége a libráció miatt. Június
elején lehet a legjobban rálátni erre a területre, vagyis az
északi, észak-keleti túlsó oldali területekből kissé többet láthatunk
ebben az időszakban. Mindezeket a még az égi egyenlítő környékén,
tehát  a még viszonylag magasan járó esti, és telőben lévõ Holdon
lehet megfigyelni.

A sugárkráterek sugársávjai ezen kráterek keletkezésekor sugárirányban
sugarasan szétterülően kidobott, szétfröccsent, a felszínre
visszahullott és szalagszerűen megszilárdult nagy
fényvisszaverőképességű "friss" felszíni anyagsávok. Az, hogy a
sugársávok fényesek, arra utal, hogy a kráterek nemrég keletkeztek és a
légkör nélküli Hold felszínét szüntelenül bombázó kozmikus sugárzás,
illetve a Nap elektromágneses- és részecskesugárzása, valamint a nagy
hőingadozás nem erodálta, nem pusztította le, illetve nem alakította
sötétté.

A Hold innenső oldalán vannak a legismertebb
sugárkráterek: Tycho, Kepler és Copernicus. Ezeken kívül azonban a Hold
északi pólusvidékén több, kevésbé észlelt sugárkráter, illetve sugársáv
is figyelmet érdemel. Ezek az Anaxagoras és Thales kráterekkel
kapcsolatos sugársávok, valamint egy, ma még vitatott eredetű
"titokzatos sugársáv" is érdemes a megfigyelésre, ami a Hayn-kráter
közelében a Mare Humboldatium nyugati szélénél az Endymion sötét
foltjától keletre húzódik, a Lacus Spei felé tart és a Geminus-kráter
mellett ér véget. Viszont sem a Hayn, sem pedig a Geminus nem
sugárkráter. Egyébként, ha a Mare Humboldatium látszik, akkor ez a Hold
észak-északkeleti vidékének igen kedvező librációs felénk billenését
jelenti és ekkor kissé átláthatunk a Hold túlsó oldalára.


A Hold északi pólusvidékéről Budapesten 2009. április 7-én 21:59:38
UT-kor egy TAL200K Cassegrain-Makszutov távcsővel 2,5x-es
fókusznyújtással Canon EOS 400D DSLR 1/100 másodperc expozíciós idővel
ISO 1600 érzékenység mellett készült snapshot (egyedi) felvétel. Jól
látszanak az Anaxagoras (balra) és Thales (jobbra) kráterek sugársávjai (kép: a szerző
felvétele).

A holdrajzi északi szélesség 73,4 fok, nyugati
hosszúság 10,1 fokánál lévő 50 km átmérőjű és mintegy 3 km mély
Anaxagoras egy szép sugárkráter, amelyből fényes sugársávok
indulnak ki. A Tycho-kráterre nagyban hasonlít, belső kráterfala
is teraszos szerkezetű. Az Anaxagoras-krátert egy, a holdfelszínre
csaknem merőlegesen vagy legalábbis a felszínhez képest nagy szögben
becsapódó test hozta létre, és így minden irányban szimmetrikusan
terülnek szét a sugársávjai. A másik feltűnő sugárkráter az északi
szélesség 61,8 fok, keleti hosszúság 50,3 fokánál lévő 32 km átmérőjű
és kb. 4,5 km mély Thales-kráter, amely inkább a Triesnecker-kráterre
hasonlít, mint a Tychóra. A Thales-krátert a feltételezések szerint
egy, a Hold északi pólusa felől érkező, de a felszínhez képest kis
szögben becsapódó test hozta létre. Ennek következtében a kráter kissé
elnyújtott alakú, és a sugársávjai aszimmetrikusan dél-délkeleti
irányban szóródtak szét, hasonlóan a délebbre lévõ ismert fényes
Proclus-kráter aszimmetrikusan, ék-alakban szétterülő sugársávjaihoz.
Az Anaxagoras és Thales is egyaránt viszonylag fiatal, copernicusi
korú kráterek, vagyis 1,1 milliárd évnél később keletkezett becsapódási
alakzatok.

Érdekességént megemlítjük, hogy a neves amerikai
csillagász, Edward Emerson Barnard (1857-1923) a Lick obszervatóriumban
1892-ben a Thales-kráter belsejében, a kráter belsejét kitöltő
elmosódott ködfoltot figyelt meg, miközben a kráter pereme és a
környező terület élesen látható. Így ez egyike azon kevés holdfelszíni
időszakos (tranziens) jelenségeknek (TLP-k vagy LTP-k), amelyekről
megbízható megfigyelés van. A hitelt érdemlő, megbízható, tehát valóban
a Hold felszínéhez köthető TLP megfigyelések lehetséges okai között ma
a meteorbecsapódások által keltett porfelhő, illetve felszíni por
felemelkedése jöhet szóba, hiszen ma a Holdon nincs aktív vulkánosság
vagy ahhoz kapcsolódó utóvulkáni működés, illetve a Hold egy száraz
égitest, tehát nincsenek illékony anyagok kigázosodásával kapcsolatos
kitörések sem. Egyébként pedig a szakemberek többsége egyáltalán nem
tartja reálisnak a holdi TLP-ket (l. még egy korábbi hírt).


A Hold északi pólusvidékéről Budapesten 2009. április 7-én 21:37:30
UT-kor egy TAL200K Cassegrain-Makszutov távcsővel 2,5x-es
fókusznyújtással Canon EOS 400D DSLR 1/200 másodperc expozíciós idővel
ISO 1600 érzékenység mellett készült snapshot (egyedi) felvétel. Jól
látszanak a Thales kráter sugársávjai és az Endymion sötét területe
felett a Mare Humboldtiaum nyugati peremét érintõ hosszú "titokzatos
sugársáv" is, amely a Lacus Spei kis sötét foltja felé húzódik (kép: a
szerző felvétele).

Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy a
libráció következtében mikor látszik jól a Hold északi pólusvidéke
2009. nyári hónapjaiban. A libráció hosszúsági és szélességi értékének
pozitív előjele az északi és észak-északkeleti peremvidék felénk való
fordulását jelenti, tehát a Hold túlsó oldalának ezen területeiből
láthatunk többet a Földről, mint általában, ami nagyon előnyös az
északi sugárkráterek megfigyelésekor. A szélességi libráció maximális
értékének napjait adjuk meg és az északi pólusvidékre kedvező rálátási
feltételek az ez előtti és utáni 3-4 napban még kedvezőek, tehát mintegy egy
hétig. Ebben az időszakban a telőben levő Holdat figyelhetjük meg és
azt, hogyan jönnek elő az éjszakai oldalról és kerülnek megvilágításba
a nappali oldalon az északi pólusvidék érdekes alakzatai, köztük a
sugárkráterek.

 

 ———————————————————-
Időpont            
Szélességi  Hosszúsági Holdfázis    Közelítő
koordináták
2009…           
   libráció       
libráció         
(telőben)    R.A.   Decl.
0h
UT               
(fok)             
(fok)                                  
(hh:mm) (fok ívperc)
———————————————————-

június 
2.          
+6.182       
+5.975          
0.697         12:17  
-06:06

június 30.        
+7.226        
+6.565          
0.557         12:46  
-10:28

július 28.          
+7.615       
+6.823          
0.406         13:21  
-14:12

augusztus 25.  +7.289       
+6.769          
0.257         13:54  
-17:15

———————————————————-

Ezután az őszi időszakban a Hold már túl alacsonyan jár
akkor, amikor a libráció az északi pólusvidékét mutatja felénk. Cserébe
ekkor azonban a fogyó, hajnali Hold a déli, délnyugati peremvidékét
mutatja felénk kedvezőbb helyzetben és ekkor egyben a deklinációja miatt magasan jár
az egyre hosszabodó éjszakák második felében.

 
Segédlet:

The Astronomical Almanac for the Year 2009 (US Naval Observatory)

 

Kapcsolódó internetes oldalak:

 Az észleléseket a Meteor Hold-rovata számára kérjük elküldeni!

Ajánljuk...