Észleljük a tavaszi Holdat!

A Hold megfigyelésére igen kedvezőek a tavaszi esték, mert ahogyan
növekszik az újhold és első negyed fázisa között, úgy kerül egyre
magasabbra az égen, ugyanis ebben az évszakban az ekliptika is még igen
magasan van az esti órákban a látóhatár felett. Sőt, napnyugta után a
látszó földpálya nagyon meredek szögben emelkedik a nyugati látóhatár
fölé és az ennek közelében járó, a lenyugvásához közeli holdsarló az
északi féltekéről nézve mint egy "égi csónak" látszik a kora esti
órákban, vagyis a "hold-kifli" északi és déli pontjait ("szarvait")
összekötő szakasz szinte páruzamos a horizonttal, csaknem vízszintes.

Az újhold utáni szinte "fekvő" holdsarló és a holdfelszíni részletek
jól megfigyelhetők a tavaszi estéken, így a holdfelszín keleti
peremének jellegzetes sötét medencéi és tengerei, mint például a Mare
Crisium (Válságok Tengere) és különböző kráterei, mint a Petavius-,
Langrenus-kráterek, illetve a különleges Rheita-völgy. Érdemes
megfigyelni alacsony helyi napállásnál a Mare Crisiumhoz közeli
Proclus-krátert, amely nagyon fényes és feltűnő lesz majd holdtölte
körül, de a helyi napfelkelte, illetve napnyugta idején egy átlagos kis
kráternek látszik csak.

A 2010-es év tavaszának estéin a lenyugváshoz közeledő téli állatövi
csillagképek között mozgó Hold, illetve a nyugati égen látszó Merkúr és
Vénusz látszó közelségei, valamint a Bikában a Fiastyúk és Hyadok,
vagyis az égi "Aranykapu" csillagai látványos, nagylátószögű fotók
készítésére adnak alkalmat. Március 20-án este például a Hold ismét
megközelíti a Fiastyúkot, attól délre halad el közép-európai zónaidő
szerint 23 óra körül, de a Hold ekkor már igen közel lesz a
lenyugvásához. Természetesen néhány órával ezelőtt már szép
asztrofotókat lehet készíteni egy néhány fokos, nagyobb látómezejű
kamerával, teleobjektívvel vagy kis távcsővel, amelybe a Hold és a
Plejádok együttesen belefér. Legutóbb 2010. február 21-én este volt
tőlünk látható Hold-Plejádok együttállás.

Az égi útján továbbsétáló Hold ezután a Rák csillagképben a január végi
földközelsége után még feltűnően fényes vörös bolygó, a Mars közelében
halad el. Majd az egyre teltebb holdkorong az Oroszlán, Szextáns, Szűz
csillagképekbe kerül, de ekkor már egyre alacsonyabban jár, miközben az
idei tavasz másik uralkodó bolygója, a Szaturnusz közelében kúszik el.
Egyébként a Hold csillagokkal, csillaghalmazokkal és bolygókkal történő
aktuális együttállásainak adatait az MCSE 2010-es Meteor Csillagászati
Évkönyve, a Meteor című folyóirata, valamint az MCSE aktuális égi
jelenségeket ismertető, illetve égi jeleségnaptára honlapjai
tartalmazzák.

Az újhold utáni esti holdsarló minél korábbi megfigyelhetősége is
érdekes észlelési program lehet. Könnyebb megtalálni a keskeny
holdsarlót a napnyugta utáni horizont közelében tavasszal, mint ősszel.
A keresését megkísérelhetjük akár vizuálisan, binokulárral, kis
távcsővel, illetve fotózással meg is örökíthetjük a látványát.

A tavaszi esti égen a Hold hamuszürke fényét is érdekes megfigyelni,
annak erősségét, színét feljegyezni. A nagy fényvisszaverő-képességű
kráterek, mint például a Tycho-kráter a hamuszürke fényben sejtelmesen
kivehető lehet a Hold éjszakai oldalán, főleg amikor déli szélességi
libráció van, akkor még kissé felénk is "billen" észak felé és ekkor
jobban ráláthatunk. A legnagyobb mértékű déli szélességi libráció 2010. március-májusban a
hónapok közepén körülbelül az újhold körüli napokban következik be és
az újhold utáni napokban érdemes megkísérelni a Tycho-kráter észlelését
a Hold éjszakai oldalán.

Ezen kívül az újhold – elsõ negyed, illetve utolsó negyed – újhold
közötti egy-egy hét során megfelelő technikai felkészültséggel érdemes
a Hold éjszakai oldalát legalább 15-20 cm-es távcsőre szerelt érzékeny
gyors kamerával monitorozni az esetleges holdfelszíni
meteorbecsapódások keltette felvillanások keresése céljából. Ugyanis a
meteorok (raj vagy sporadikusak) könnyen elérik a légkör nélküli Hold
felszínét és a rövid ideig tartó fényfelvillanások a Hold tőlünk
látható éjszakai részén megfigyelhetők, rögzíthetők.

A Hold legnagyobb mértékű északi szélességi librációja ebben a tavaszi időszakban a
hónapok fordulója közeli napokban, vagyis a hónapok utolsó, illetve
első napjaiban következik be, amikor a holdgömb északi pólusvidéke
"billen" felénk és így a Hold túlsó, egyébként tőlünk nem látható
oldalának felszíni alakzataiból is láthatunk néhányat. Ekkor az
Anaxagoras, Thales és Endymion kráterek, valamint a Humbold-medence is
jól megfigyelhetővé válnak. Továbbá érdemes megfigyelni az északi pólusvidék sugárkrátereit és sugársávjait is.
Ekkor holdtölte közelében lesz a Hold, ami kedvez a teljes északi
pólusvidéke megfigyelésének, de alacsonyan jár.

Az újhold utáni Hold megfigyelése ősszel nehezebb lenne, mert akkor
alacsonyan jár, így tehát érdemes most a tavaszi estéken megfigyelni a
növekvő fázisú Holdat a derült és egyre melegebb időben. Minden
távcsőméret alkalmas a Hold megfigyelésre a binokulártól a nagy
távcsövekig. Akár vizuálisan is észlelhetjük vagy asztofotókon, illetve
akár egy-egy szép rajzban is megörökíthetjük a holdfelszín
megvilágítási és geometriai viszonyoktól függő és éppen ezért mindig
változatos látványát.

Források:

• 
  Meteor Csillagászati Évkönyv 2010 (MCSE, Budapest, 2009).
• Guillaume Cannat: Le Guide de Ciel 2009-2010. Amds Édition, 2009.
• Guillaume Cannat: Le Ciel en 2010. Amds, 2009.
• Astronomisches Jachrbuch 2010 (Sterne und Weltraum).
• The Astronomical Almanach for the year 2010 (US Naval Observatory).

Kapcsolódó internetes oldalak:

Csillagászati jelenségnaptár (MCSE)

• Aktuális égi események (MCSE)
• Észlelési ajánlat (MCSE)
• Észleljük a Hold északi pólusvidékének sugárkrátereit és sugársávjait!
• MCSE Meteor Csilagászati Évkönyv
• Meteor, az MCSE folyóirata
• MCSE Hold Szakcsoport
• Száz robbanás a Holdon három év alatt
• 2010. január – Szembenállásban a Mars (MCSE, Polaris Csillagvizsgáló)