MCSE

Észleljük az augusztusi fogyó Holdat!

Szerző: · 2009. augusztus 12, szerda

Augusztusban a fogyó Hold az éjszaka második felében látható, és az estinél nyugodtabb hajnali légköri viszonyok, valamint a Hold egyre magasabb deklinációja igen kedvező alkalmat teremt a holdfelszíni alakzatok részletes távcsöves megfigyelésére, fotózására. Sőt, augusztusban már észrevehetően hosszabbodnak az éjszakák, ami szintén kedvez a megfigyeléseknek. 

A 2009. augusztusi fogyó Holdon látható érdekes felszíni alakzatok. Az augusztus 13-i és 14-i terminátor helyzete is bejelölve. A jól ismert nagy kráterek, tengerek és öblök mellett a Davy-kráterlánc is fel van tüntetve (Ciel et Espace, 2009. augusztus).

Az ismert, nagy holdfelszíni alakzatok, mint például az Mare Imbrium, Sinus Iridium, Ocenus Procellarum, Mare Humorum, Plato, Copernicus, Aristarchus, Clavius, Tycho krátereken kívül kisebb, de érdekes alakzatok is figyelemre méltóak, amelyek a Hold történetéről mesélnek. Például a mintegy 60 km átmérőjű és 3 milliárd éves Eratosthenes-kráter egy holdtörténeti rétegtani emelet névadója (Erathostenes-i emelet, Erathostenes-i réteg, kor, idő). A mintegy 4200 méter magas pereme és 2000 méteres központi csúcsa az eltelt több milliárd év ellenére is jól megőrződött: a kráterperem éles, a csúcsok jól kiemelkednek a kráteraljzatból. Igazi kihívás a távcsöves megfigyelésekhez a Catena Davy kráterlánc a Davy-kráter közelében. Több mint húsz kis méretű, legfeljebb 1-3 km átmérőjű, kerek bemélyedésekből álló kráterlánc ez, amelyről ma úgy tudjuk, hogy egy az árapályerők által darabjaira szakított kis égitest töredékeinek becsapódásával keletkezett. Hasonlóan, mint az 1993-ban felfedezett és 1994-ben a Jupiterbe csapódott D/Shoemaker-Levy 9 üstökös "gyöngysorával" történt annak idején, hiszen akár a Föld, akár a Hold árapály ereje képes szétszakítani egy laza szerkezetű kis égitestet, amely egy kritikus távolságon belülre kerül.

A nyugati perem közelében lévő Reiner Gamma fényes albedó alakzat vonja magára a megfigyelő tekintetét. Ennek közelében van az észlelőknek egy valódi kihívást jelentő, vékony kis rianás, a Galilei-rianás, amely a közelben lévő Galilei-kráterről kapta a nevét. Ebben az évben van 400 éve annak, hogy 1609-ben Galileo Galilei elkezdte távcsöves csillagászati megfigyeléseit. A "Csillagászat Nemzetközi Évében" érdemes felkeresni ezeket a Galileiről elnevezett holdfelszíni alakzatokat is.

Érdemes megkeresni a Prinz-rianásokat is, amelyek között a két legfeltűnőbb, a holdbéli "Duna" és "Tisza" megpillantása is kihívást jelent a megfigyelőknek. Távcsövük felbontóképességének jó próbája lehet ez.

A fogyó Hold felszínének dél-nyugati vidékéről a 2009. július 18-i Plejádok-fedéskor 01:59:21 UT-kor készült felvétel egy 80/480 mm-es TMB refraktorral, 5x fókusznyújtással, Canon EOS 400D DSLR kamerával, 1/50 másodperces expozícióval és ISO 1600 érzékenységgel. Jól láthatók a Schickard, Phocylides, valamint a Wargentin kráterek, illetve a Grimaldi sötét területe (a szerző felvétele).

Utolsó negyed augusztus 13-ára esik, újhold pedig augusztus 20-án következik be, tehát eközben lehet a Holdat észlelni. A Hold látóhatár feletti magasságát és fázisát augusztus közepén az adott éjszakákon nyári időszámítás (NYISZ) szerint 02:30-kor az alábbi táblázat foglalja össze:

———————————————
  Dátum          Magasság     Fázis
  2009…        02:30 NYISZ
———————————————

  augusztus 12.   55 fok       67%

  augusztus 13.   56 fok       57%

  augusztus 14.   52 fok       45%

  augusztus 15.   45 fok       34%

———————————————

Augusztus 15-e után az egyre keskenyebb hajnali holdsarlóról lehet majd szép fotókat készíteni. A növekvő sötét oldalon esetleg a Hold felszínébe csapódó meteorok által keltett felvillanásokat, is megfigyelhetjük, melyek közül a nagyobbak több másodpercig tartó utófényléseket produkálnak. Ezek a Perseida raj meteorjai vagy sporadikus meteorok becsapódásai lehetnek.

A fogyó Hold sarlója és a hamuszürke fény a 2009. július 18-i éjszakai Plejádok-fedéskor. A képen a Fiastyúk csillagai és egy, az expozíció alatt a látómezőbe került repülőgép helyzetjelző fényeinek nyoma is látható. A felvétel egy 80/480 mm-es TMB refraktorral, Canon EOS 400D DSLR fényképezőgéppel, közvetlen fókuszban készült 1,3 másodperc expozícióval, ISO 400 érzékenységnél (a szerző felvétele).

Érdemes tehát a derült augusztusi éjszakákon a fogyó, hajnali Holdat akár vizuálisan, akár pedig fotografikusan megfigyelni. Emellett már a felkelőben lévő szép téli csillagképek is látszanak, mint például a Bika – benne a Fiastyúkkal -, a Szekeres és részben az Orion, melyekben számos szép mély-ég objektumot találunk.

Forrás: Ciel et Espace (2009. augusztus, 471. sz. 80. oldal)

Kapcsolódó internetes oldalak:

Ajánljuk...