Fotografikus Messier-maraton

Manapság divatosak a kihívások. Kitalálunk egy feladatot, amit nehéz teljesíteni, de valahogy mégis megcsináljuk, aztán másokat is erre, vagy hasonlóra buzdítunk. Az ilyen kihívások közül nem egy nagyon veszélyes.

Nagy Mélykuti Ákos (Bosta és Szalánta között félúton)

A csillagászatban is vannak – szerencsére veszélytelen – kihívások: adott műszerrel ki látja a legapróbb részleteket egy bolygón? Milyen halvány objektumot lehet megfigyelni adott műszerrel?

A legismertebb csillagászati kihívás a Messier-maraton. Ennek a lényege, hogy egyetlen éjszaka alatt észleljük végig Charles Messier listájának mind a 110 objektumát. Természetesen vizuális módszerrel, és GOTO rendszer használata nélkül „illik” teljesíteni a feladatot, a fotografikus maraton újabb keletű, de nem jelent kisebb feladatot. A Messier-objektumok égi eloszlása miatt csak tavasszal, március közepétől április közepéig van esély a legtöbb, 100 körüli darabszámú vagy annál is több objektum észlelésére.

Ezt a kihívást próbálom teljesíteni már évek óta, de az időjárás soha nem kedvezett. Legjobb csoportosan észlelni, amikor érzi az ember, hogy hogyan halad. Sajnos az idei Messier-maratonok elmaradtak, így egyedül vágtam neki a munkának a derültnek ígérkező 2020. március 19-i hétvégén.

A magam maratonját fotografikusan próbáltam meg teljesíteni. Az sem éppen egyszerű. Nagyon nehéz lenne, ha az objektumot vizuálisan kellene beállítani és utána még értékelhető képet is kellene róla készíteni. Ez gyakorlatilag egy dupla maratonnal érne fel, ezért a GOTO funkció segítségéhez folyamodtam, bár a képek beállítását mindig kellett finomítani.

Két lehetőség van a fotografikus Messier-maraton teljesítésére. Az egyik, hogy minden objektumról egy hosszabb, 3-5 perces expozíciójú felvételt készítünk. A másik lehetőség, hogy több rövidebbet, és azokat illesztjük össze egyetlen képpé. Az egyetlen képes módszernek van egy hátránya, mégpedig ha azt az egy képet elrontjuk, akkor nagy valószínűséggel lőttek az egész éjszakának és a kihívásnak. A többképes módszernél pedig jól kell tudni kiválasztani az egyes felvételek expozíciós adatait és a készítendő képek darabszámát, hogy egy éjszakába beleférjünk.

A Messier-maraton észlelési listájával elvileg nem kellett törődnöm, mivel az rendelkezésre áll, a netről letölthető: http://www.messier.seds.org/xtra/marathon/marathon.html.

A felkészülés időszakában úgy gondoltam, hogy az üstökösök fotózásához használt 9×50 s expozíciós idő ISO 1600-on megfelelő lesz, hiszen sokszor kerültek az égi vándorok mélyég-objektumok közelébe és elég szépen is mutattak az ilyen képeken. Az első számolások után azonban kiderült, hogy 110 objektumra a 9×50 s-os képek készítése 13,75 órát venne igénybe, nem is beszélve az átállások idejéről, a képek készítése közti bolygatásról. Ennyi időm pedig nem lesz. Végül úgy döntöttem, hogy a mélyég-objektumokat két csoportba sorolom. Az egyikbe kerülnek a ködösségek és galaxisok, a másikba a nyílt és gömbhalmazok. A két csoport pedig különböző expozíciós időket „kap”. Előbbi 6×60 s, utóbbi 6×30 s időt. Ráadásul a 200/800-as Newton látómezője a Canon 750D-vel akkora, hogy egyes Messier objektumok közül 2-2 is ráfér egy képre (M 42-43; M 95-96; M 65-66; M 81-82; M 97-108; M 84-86; M 89-90; M 88-91; M-59-60; M 20-21). Így igazából „csak” 98 felvétel elkészítésére volt szükség. Ehhez összesen – a már említett expozíciós időket alkalmazva – 6,55 órára van szükség. Ez a tiszta felvételek elkészítésére szánt idő. A maradék elég kell hogy legyen a távcső átállására az MGEN esetleges újra kalibrációjára és a bolygatásra.

Korábban a számolás megkönnyítése miatt már kiválasztottam a listáról 4-6 objektumot, és elpróbáltam, hogy a mechanika átállása az MGEN-vezetés beállítása és a képek elkészítése mennyi időt vesz igénybe, és milyen lesz az eredmény. Úgy tűnt a próba során, hogy a kalkuláció helyes.

Végre eljött a nagy nap. 2020. március 19-én szinte egész nap felhőtlen volt az ég, az este is ilyennek ígérkezett. Ráadásul száraz volt minden, így nem kellett tartani komolyabb párásodástól sem. A megszokott, „Bosta-Szalánta között félúton” elhelyezkedő észlelőhelyemre is időben kiértem. Kitelepülős fajta vagyok, és mondhatom, hogy gyakorlott ezen a téren, mégis izgultam, hogy mindent jól és időben rakjak össze. Végül a pólusra állás és a betanítás után az M77-tel kezdődően 18:07 UT-kor elindult az első sorozat.

Minden szépen alakult. Az idő szép, majd megjelent egy autó. Az észlelőhely két települést összekötő betonlapokból álló elhagyatott út. Többnyire mezőgazdasági gépek, rendőrség, polgárőrség, meg vadászok szokták használni. A forgalomról annyit, hogy kb. minden 10 kint töltött észlelés alkalmával halad el egy-egy jármű. Most valami történhetett, mert az észlelés első két órájában öt jármű is elment mellettem, volt, amelyik meg is állt és nagyon szeretett volna a tulajdonosa belenézni a távcsőbe. Ezúttal okulár nem volt nálam, csak fényképezőgép, így bemutatót nem tudtam számukra – nem is lett volna hozzá kedvem.

Az első 6-7 objektum után már majdnem kezdtem örülni, hogy egyre magasabban levő mélyegeket lehet majd fotózni, de kissé lejjebb nézve a listán feltűnt nekem az M79, majd kicsivel lejjebb az M41; M93; M47; M46. Ezeket előbbre kell vennem, mint ahogy azt a netről letöltött sorrend írja, mert lassan fotózhatatlanul alacsonyra kerülnek. Így ezek a 9-13. helyre kerültek a 21. helyről. Erre előbb kellett volna figyelnem. Talán jobb a maratont úgy végigészlelni, hogy az azonos csillagképbe eső objektumokat egymás után vesszük sorra.

Egyéb változtatást nem hajtottam végre a listán, folyamatosan haladtam rajta. 22 óra tájban azonban elkezdtem kicsit aggódni, mert még csak a 27. képet készítettem a tervezett 98-ból, és úgy tűnt kevés lesz az idő. Fő a pozitív gondolkodás – nyugtattam magam -, majd jönnek a rövidebb expozíciós idejű halmazok, és majd minden jól alakul.

Nem kellett sokat várnom, hogy beüssön a krach. A technika ördöge 22 óra után az M 81-82 páros beállításakor jelent meg. A mechanika sehogy sem akarta követni a két objektumot. Minduntalan elcsúszott. Újra pólusra állás, betanítás, de megint nem sikerült rendesen követni az objektumpárost. Próbálgattam egy darabig és feltűnt, hogy az MGEN csak az óratengelynek ad jelet és ott is csak egy irányba. Nem volt megfelelően kiegyensúlyozva és meghúzva a mechanika, így minden csúszott. Újra súlyozás, beállítás és minden ment tovább a megszokott kerékvágásban. Egy kicsivel kevesebb, mint egy órát eltékozoltam. Ettől kezdve már csak a versenyfutás maradt az idővel. Azt láttam, hogy valahol időt kell megtakarítani. Az egyes objektumokra szánt 6×30 s, illetve 6×60 s expozíciós időn nem akartam változtatni, mert féltem a képek minőségének romlásától. Csak az egyes expozíciók közti idő lefaragására (a bolygatás minél kisebb legyen) és a minél gyorsabb átállással, vezetőcsillag-kereséssel volt lehetőség.

Egy darabig úgy tűnt, hogy rendeződtek a sorok, de ahogy közeledett a hajnal és a lista nem akart ezzel egyező ütemben rövidülni, már láttam, hogy nem fog sikerülni a kihívást teljesíteni. Végül a 110 Messier objektumból 13 nem kerül távcsővégre. Ezek közül csak egy volt 6×60 s-os objektum, a többi nyílt- vagy gömbhalmaz (6×30 s). Ha a technikai probléma miatt kiesett időt is fel tudtam volna használni, akkor sem biztos, hogy minden, a listán szereplő mélyég-objektum sorra került volna.

Tudtam, hogy a fotózás egy teljes éjszakát (kb. 10 órát) fog igénybe venni. Azt is tudom, hogy a fotók feldolgozása a magam szintjén is ennek többszörösét teszi ki, úgy is, hogy nem értek a PhotoShophoz, így nem is szánok rá sok időt. A végeredmény viszont sok esetben meglepett. A kész képeket feltöltöttem az MCSE Észlelésfeltöltőjére (eszlelesek.mcse.hu). A Deep Sky Stackerrel összegzett képekhez csak zajszűrést alkalmaztam (a kevés expozíciós idő és a magas ISO-érték miatt) és egy nagyon pici görbézést. Némelyik képen olyan részletek jöttek elő, amelyekre nem számítottam, és kis túlzással jobbak, mint a sok perces expozícióval készült fotóim.

Az elkészült képeket látva nem sok mindenen változtatnék. Sokkal korábban nem lehet elkezdeni a fotózást, mert a világos ég nem teszi lehetővé. A távcsövet és a mechanikát viszont nagyon pontosan be kell állítani. A 200/800-as (f/4) Newtonra rögzített Canon 750D-vel ISO 1600-on a ködös objektumokra elegendő lenne 6×50 s, míg a „csillagos” nyílt és gömbhalmazokra a 6×25 s expozíciós idő. Ezen paraméterek mentén teljesíthetőnek ítélem a fotografikus több expozíciós GOTO-s Messer-maratont.

Jó kihívás, jó móka a Messier-maraton, de kemény munka vezet a sikerre, a végén pedig jó érzés, hogy sikerült egy éjszaka a lehető legtöbb Messier-objektumot megörökíteni.

Az M4 gömbhalmaz (Skorpió csillagkép). A felvételeket a szerző készítette a 2020. március 19-i fotografikus Messier-maraton során. A képek készítési adatait lásd a szövegben!

Az M11 nyílthalmaz a Pajzs (Scutum) csillagképben

Az M12 jelű gömbhalmaz a Kígyótartóban

A klasszikus szépségű M13 gömbhalmaz a Herkulesben

A Sas-köd (M16) a Kígyó csillagképben

A Sas-köd (M16) a Kígyó csillagképben

Az igen népszerű és látványos Súlyzó-köd (M27) a Kis Róka csillagképben

Az M36 nyílthalmaz a Szekeresben

Az M37 jelű sűrű nyílthalmaz (Szekeres csillagkép)

Az M51 az egyik a leglátványosabb galaxis (Canes Venatici/Vadászebek csillagkép)

A Hydrában lévő M83 az egyik legdélebbi, legnehezebben elérhető Messier-objektum

Az M101 a legszebb, lapjával felénk forduló spirálgalaxis (Ursa Maior csillagkép)

A Sombrero-galaxis (M104) a Szűz csillagkép déli részén található

Az M106 és kísérőgalaxisa, az NGC 4248 (Vadászebek csillagkép)

A szépséges spirálszerkezetet mutató M109 az egyik leghalványabb Messier listájában (a gamma UMa mellett található)