Holdfogyatkozás szeptember 28-án hajnalban
Az ősz leglátványosabb, de kora hajnalra eső égi eseménye lesz a szeptember 28-i teljes holdfogyatkozás.
Az idei ősz egyik érdekes eseménye a szeptember 28-án hajnalban bekövetkező teljes holdfogyatkozás lesz. Sajnos az esemény a hét első munkanapjának hajnalára esik: a holdkorong hajnali 3:07-kor érinti a teljes árnyék peremét, a nyugati irányban egyre alacsonyabbra süllyedő holdkorong pedig 4:11-re merül teljesen a Föld árnyékába, amiből 5:23-kor kezd kilépni. A jelenség 6:27-kor ér véget.
Az alábbiakban a jelenséget megfigyelni kívánók számára szeretnénk néhány hasznos tanácsot adni a fogyatkozás sikeres megfigyeléséhez, megörökítéséhez.
Mivel a jelenség során a Hold már lenyugvóban van, mindenképpen jó nyugati horizonttal rendelkező megfigyelőhelyet keressünk (Hármashatár-hegy, stb.). Érdemes lehet az előző napok során meglátogatni a kiszemelt észlelőhelyet, megtervezni az esetleg készítendő fotók hátterét, környezetét, megbecsülni a fogyatkozásban levő Hold haladási útját az égbolton.
A fogyatkozás megfigyeléséhez nem szükséges nagy távcső, nagy nagyítás. Legszebb látványt a szabad szemmel, vagy kis nagyítású binokulárokkal (látcsövekkel) végzett megfigyelések adhatják. Egy 7-10-12x-es nagyítású látcső már sok részletet mutat a Hold felszínéből, gyönyörűen azonosíthatók a tengerek, nagyobb kráterek,kiválóan látszik az árnyék vonulása a felszínen.
A kényelmes megfigyeléshez műszerünket mindenképpen helyezzük finoman mozgatható, stabil (fotó)állványra. A fogyatkozás viszonylag hosszú ideig tart, így az egyes fázisok alatt bőven van időnk az égbolt más érdekességeinek megfigyelésére is – számos olyan célpontra, amelyekhez szintén nem szükséges nagy műszer. Látcsövünkkel felkereshetjük az egyik legszebb, szabad szemmel is feltűnő nyílthalmazt, a Fiastyúkot (M45), illetve a közelben, a Bika fejében levő fényes Aldebaran környezetében található Hyadok halmazát.
Ezen csillagoknál jóval messzebb található a szintén jól ismert csillagbölcső, az Orion-köd (M41) a Vadász övén függő kardként. Ebben az 1500 fényévre levő hidrogénfelhőben napjainkban is csillagok születnek. Sötét égbolt alól akár látcsőben is könnyen megtalálható célpont.
A Hold lenyugtával párhuzamosan a keleti horizonton lassan felbukkan a fényes Vénusz bolygó, amelyet a valamivel halványabb, szintén fehéres színű Jupiter követ. A két fényes fehér planéta között vörösesen fénylik a Mars bolygó.
A lassan zajló fogyatkozás nem csak egyéb megfigyelésre ad alkalmat: készüljünk fel jól a jelenség megfigyelésére! Gondoljunk rá, hogy az ősz végi hajnal már meglehetősen hűvös lehet, legyen nálunk meleg, réteges öltözet, esetleg forró tea, kávé, a hosszú észleléshez pedig megfelelő étel is.
A holdfogyatkozás megfigyelése mellett fényképek készítésére is számos lehetőség kínálkozik, akár nagyobb látószögű, akár kisebb-nagyobb teleobjektívek segítségével. Mindenképpen helyezzük fényképezőgépünket is állványra, és használjunk a felvételek elkészítéséhez távkioldót (az esetleges remegések elkerülése érdekében). Minden esetben készítsünk a biztonság kedvéért több expozíciót egy-egy fázisról.
A fogyatkozásról meghatározott időközökben, 5-10 percenként készített felvételekből később látványos sorozatot állíthatunk össze – a képbe háttérként (pontosabban előtérként) látványos természeti vagy építészeti alakzatokat is helyezhetünk. A felvételeket a Hold korongjára illesztve „összeadva”, mozgóképpé összefűzve látványos animációt készíthetünk a jelenségről, amelyen gyönyörűen megfigyelhető lesz a Föld árnyékkúpjának a holdkorong méretéhez képest jelentősen nagyobb mérete.
Nagy látószögű objektív, a Hold pályájának előzetes megbecslése, kellően feltöltött akkumulátor, lerekeszelt objektív és igen hosszú (több órás) expozícióval szintén látványos, „csíkhúzós” felvételt alkothatunk a sötétedő-vörösödő égi kísérőnkről.
A fogyatkozás eredményes megfigyeléséhez derült eget és sok sikert kívánunk!
Az észlelési beszámolókat várja az MCSE és a Meteor Csillagfedések, fogyatkozások című rovata: mcse@mcse.hu