Quadrantida-maximumok egykor és ma

Az év első meteorraja a Quadrantidák. Különös társaság, mivel rendkívül rövid maximumot produkálnak, ha úgy jön ki a lépés, akár a teljes maximumról is lemaradhatunk. Az égi meteorzápor gyakran jár együtt rendkívüli földi viszonyokkal, hiszen tél van, hideg van, de ha még ehhez erős szél is járul, az megkereseríti az észlelő életét.

Manapság úgy emlékezünk vissza 1987 januárjára, mint amikor utoljára látogatott el hozzánk Tél tábornok, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szibériai hidegek élén. Jó pár ideiglenesen hazánkban állomásozó szibériai legény is részt vett a mentésben a Szovjet Hadsereg sorkatonájaként, hiszen menteni kellett, ami menthető. Manapság már nincsenek ilyen hidegek, az időjárást Tél tábornok egészen alacsony rangú beosztottjai intézik, legfeljebb őrmesterek, törzsőrmesterek, de nincs már messze az idő, amikor egyszerűen kiadják ezt az az egész tél-ügyet a hadtápnak. Ha a Polaris 180 négyzetméteres észlelőteraszára és a hólapátra gondolok, nem hiányzik az igazi, havas tél, de a dolgok rendje mégis csak az, hogy ha már tél van, legyen rendes tél. Akár kemény a tél, akár enyhe, lucskos, csatakos, az észlelés közbeni didergésre még manapság is bizton számíthatunk. Hát még ha a hidegfront tiszta levegője heves széllel érkezik! Így volt ez az 1976-os Quadrantidák idején is.

A budapesti észlelőket, különösen a fiatalokat, akkoriban Keszthelyi Sándor próbálta összefogni. Fiatal urániás szakkörösök, bemutatók alkották ezt a maroknyi csapatot. Január 2-án este a 72-es busszal mentünk ki Törökbálintra, a falu határából figyeltük a lenyugvó Merkúrt, a leheletnyi, 25 órás holdsarlót, majd a meteorokat. Holl András, Keszthelyi Sándor és jómagam vártuk a Quadrantidák feltűnését. Másél óra alatt egyetlen rajmeteor mutatkozott, ami nem is csoda, hiszen nem csak a radiáns volt alacsonyan, de a raj maximuma is messze volt még, a következő éjszakára vártuk. A Quadrantidák maximuma ugyanis rendkívül éles, hiába megyünk ki az előtte vagy az utána következő éjszakán, csak egy-két hullóra számíthatunk óránként. Az se mindegy, hogy az éjszaka első, vagy a második felére esik a csúcs. Éjfél előtt – különösen kora este – még alacsonyan áll a radiáns, a hajnali órák a legkedvezőbbek, amikor a zenit felől záporozhatnak a meteorok.

A szél már január 2-án is nagyon kellemetlenül fújt, a következő éjszaka még rosszabb lett a helyzet. Az érkező vihar Nyugat-Európában néhol 140–180 km-es széllökésekkel tombolt, mintegy ötvenen estek áldozatául. Hazánkba érve már megszelídült, de így is rendkívül kellemetlen volt a szabadban, pedig nem is volt túlságosan hideg, 2–3 fokra hűlt csak le a levegő. Január 3-án este Juhász Róberthez utaztunk ki Szigethalomra, az előző este csapata így négyfőnyire bővült, észlelőhelyünk komfortosabb lett, egy félkész terasz, ahol a háztető gerince mellé húzódva, szélárnyékból meteoroztunk. Így se bírtuk sokáig, egyhuzamban legfeljebb fél órát észleltünk, majd be a meleg szobába!

Észlelés közben kimaradozott a közvilágítás, aminek persze örültünk, hiszen jobb lett az ég, végül teljesen elsötétedett. Az ötször fél óra alatt összesen 55 rajmeteort láttunk, a hajnalra várható maximumot azonban már nem, mivel kevéssel éjjel egy óra előtt teljesen beborult. Szépen hullottak a sporadikusak is, ezekből összesen 31-et láttunk, a legfényesebbeket Holl András észlelte, hosszú, sárga meteorokként érkeztek az UMa felől (valójában a Tau Ursae Maioridák tagjai lehettek). A viharos erejű szél Magyarországon is sok kárt tett. Hajnalban mi magunk is azzal szembesül tünk, hogy nem jár a csepeli gyorsvasút, mivel vezetékeit leszaggatta az orkán.

Azóta sokszor volt szerencsém a Quadrantidákhoz, a legtöbb rajtagot 1982 januárjában sikerült észlelnem, Keszthelyi Sándorék társaságában, Pécs-Vasasról. Olyan szeles hidegben, mint 1976 elején, azóta se volt részem, igaz, ma már bölcsebb vagyok, ilyenkor inkább bent maradok a melegben.

A fél évszázaddal ezelőtti emlékezetes vacogásunk után idén, 2026-ban ismét menetrend szerint érkeznek a Quadrantidák. A rövid fefutású maximum 3-án az esti órákra várható. Ekkor a radiáns nagyon alacsonyan tartózkodik, ami kevesebb meteort eredményez, azonban ezek jellemzően nagyon hosszú pályát futnak be egünkön, ami nem akármilyen látványosság. A radiáns a késő esti óráktól egyre magasabbra kerül, hajnalban delel a zenit táján, ami ugyan növelheti a látott meteorok számát, azonban az esti maxumumot követően egyre kevesebb QUA hullik – a két hatás kiegyenlíti egymást. Rossz hír, hogy minden meteorraj első számú közellensége, a telehold mindvégig a Geminiben mosolyog majd, vagyis a halványabb rajtagokat „lemossa”. De legalább nem lesz szükség észlelőlámpára, hiszen jegyzetelni a telehold fényénél is lehet. Már persze ha van még olyan meteoros, aki hagyományos jegyzetfüzetet használ.

A raj idei jelentkezésének adatai a 2026-os Csillagászati évkönyvből:

Quadrantidák (010 QUA) meteorraj

Maximuma: január 3. 21:00 UT (λ_⊙=283,15°)
Aktív: december 28. – január 12. között
A raj részletes adatai: radiáns: α=230°, δ=+49°, ZHR=80 (változhat ≈ 60–200), r=2,1 maximumban 2,5 – fényesek, sebesség: 41 km/s, közepesen gyorsak
Szülőégitest: 2003 EH (aszteroida)

A radiáns cirkumpoláris, hajnal felé folyamatosan emelkedik, már világosban, a reggeli órákban delel, egész éjszaka aktív. Az igen szűk maximum január 3-án az esti órákra esik. Az előző évek alapján a videós meteorok esetén a maximum néhány órával a megadott időpont előtt várható. 2020–2022-ben a rádiós észlelések a szokásos 4 óránál szélesebb csúcsot mutattak. 

Maximum idején a telihold gyakorlatilag az egész éjszaka során bevilágítja az eget, ami a látható meteorok számát erősen csökkenti.