A százezredik észlelés
A Magyar Csillagászati Egyesület idén februárban megújult észlelőnaplójában (https://eszlelonaplo.mcse.hu/) immár 13 éve gyűjtjük a magyar amatőrcsillagászok megfigyeléseit. Emellett folyamatosan dolgozunk a régi, papírlapokon megőrzött észlelések feldolgozásán is, így a néhány Mars-észlelés 1958-ből is megtalálható az archívumban (https://eszlelonaplo.mcse.hu/observations/PLANET/1958/9).
A szorgos (észlelő, illetve az archív adatokat rögzítő) amatőrcsillagászoknak köszönhetően 2022 októberében értük el a 75000 megfigyelést (l. https://www.mcse.hu/egyesulet/eszlelesi-ajanlat/a-honap-eszlelese-a-hetvenotezredik/). Immár pedig eljutottunk a hihetetlennek hangzó százezres számig.
A százezredik észlelés nem egy hagyományos fotó, vagy rajz egy, az év megfelelő időszakában észlelhető égitestről. Éppen ellenkezőleg: a millárd évek óta létező, változatos bolygók vagy éppen sokezer éven át változatlan mélyég-objektumok helyett a felvételen egy egyszeri, megismételhetetlen jelenség látható: egy fényes tűzgömb (a Vénusz bolygó fényességét meghaladó hullócsillag).
Földünk tömegét naponta nagyságrendileg 100 tonna kozmikus anyag gyarapítja. Ennek nagy része észrevehetetlen kozmikus porszemcse, kisebb része hullócsillag (meteor). Ezek egy része nem köthető ún. meteorrajokhoz (amelyek az év egy bizonyos szakában jelentkeznek – legismertebbek talán az augusztusi Perseidák), hanem változó intenzitással az év minden derült éjszakáján hullanak. A hullócsillagok között pedig előfordulnak rendkívül látványos, több másodperces (akár nyomot hagyó), színes, szó szerint sziporkázó ún. tűzgömbök is.
Megfigyelésüknek sokféle módja van. A legegyszerűbb, ha a kellemes időjárásban egy megfelelően sötét egű, jó körkilátást biztosító, lehetőleg holdmentes éjszakán egyszerűen leheveredünk, és csupán gyönyörködünk az égben – egy aktív meteorraj időszakában akár percenként hullhat látványos meteor. Még jobb, ha megfigyeléseinket fel is jegyezzük: pontosan hol tűnt fel, hol tűnt el, milyen fényességet ért el, mely rajhoz tartozhatott, illetve rögzítjük egyéb jellemzőit is: színét, esetleges maradandó nyomát. Még jobb, ha a megfigyelést csoportosan végezzük, az égbolt lehetőleg minél nagyobb részét lefedve. Ez a munka elsősorban statisztikai adatokat szolgáltat a meteorok, a Naprendszert betöltö poranyag kutatásával foglalkozó szakemberek számára, emellett az égbolt szépségében való gyönyörködés mellett lehetőséget ad az égbolton való tájékozódás gyakorlására, illetve jóízű beszélgetésekre.
Természetesen nem mindig van lehetőség ilyen csoportos megfigyeléseket szervezni. A technika fejlődése ezen a téren is mára elérte azt a szintet, hogy automatizált kamerák nagy számban (hazánkban is tucatszám) folyamatosan figyelik az eget, a szoftverek pedig képesek azonosítani a hirtelen megjelenő jelenségeket. Amennyiben pedig több, egymástól távol levő kamera észleli ugyanazt a légkörbe lépő meteort, lehetőség van a valódi pálya kiszámítására, fényes (nagy méretű) égitest esetében pedig a várhatóan lehulló anyag szórásmezejének meghatározására, amelynek átkutatása révén meteoritokkal gazdagodhat a tudomány. A kamerák a nap 24 órájában, fáradhatatlanuk figyelik az eget: mi pedig közben nyugodtan változózhatunk, rajzolhatunk mélyég-objektumokat, bolygókat, vagy éppen kettőscsillagokat.
A százezredik megfigyelés az MCSE Csillagtanyáján készült: https://eszlelonaplo.mcse.hu/observation/123805, és július 19-én töltötte fel Kiss Bence tagtársunk, aki egy meteorkamerarendszert üzemeltet az észlelőhelyen. A július 5 i tűzgömbről készült videó: https://www.youtube.com/watch?v=2B4PS0iqblE
Bár az égbolt nem tökéletes, átvonuló felhőzet rontja az összképet, a tűzgömb megcsodálása mellett próbáljuk meg azonosítani a környező, legalább részben látszó csillagképeket: a Nyíl, a Delfin, a Vízöntő, Hattyú, Sas, Bak.
Mindenkinek sok hasonló, látványos hullócsillagot kívánunk, és kérjük, megfigyeléseiket továbbra is töltsék fel az Észlelőnaplóba!
