Hol volt, hol nem volt csillagképek
Körülbelül három évet dolgoztam ezen a könyvön, csaknem egy évig kiadót kerestem. Végül a Kossuth kiadó gondozásában jelent meg, nagyon szép kivitelben, amiért hálás vagyok nekik.
Nehezítette a könyv kiadását, hogy a 250 oldalas könyv minden oldalán legalább egy színes kép/ábra szerepel, ami nem kevés költséggel és munkával járt.
Ami pedig a tartalmát illeti:
Az emberiséget mindig is foglalkoztatták a csillagok. Ma talán kevesebb az időnk és a lehetőségünk megfigyelni őket, főleg akkor, ha nagyvárosban élünk és folyton rohanunk. Ha viszont mégis megállnánk néhány órára, ez a könyv segít eligazodni az éjszakai égbolton, és azt is megtudhatjuk belőle, milyen állattal vagy emberi alakkal azonosítottak egy-egy csillagképet az indiánok, az ausztrál őslakosok, az arabok, vagy éppen milyen mítoszokat kötöttek hozzájuk az ókori görögök.
A könyv első részében a csillagképek kialakulásával és ábrázolásuk fejlődésével ismerkedhetünk meg az ősember elképzeléseitől egészen napjainkig. A másik felében nem csak a görög és latin mitológiai szövegek, hanem más népek (ausztrál, kínai, indiai, afrikai, arab, amerikai, inuit stb.) csillagmeséi és csillagkép ábrázolásai is helyet kaptak. A harmadik részben pedig a ma hivatalosan elfogadott 88 csillagkép (az északi és a déli félgömbön összesen) részletes ismertetésére kerül sor. Végül talán a legfontosabb, hogy magyar őseink által a csillagos égboltra álmodott alakokkal és égi mesékkel is megismerkedhet az olvasó. Talán az utolsó pillanat, hogy ezeket leírjuk, elmeséljük utódainknak, átörökítsük őseink mondavilágának ezt a gyönyörű szegmensét, mielőtt az végleg a feledés homályába veszne.