– Talán Ön is látta azt a tévéműsort, amelyben valaki a Holdon lévő telkeket
akarta eladni. Mi erről az űrjogász véleménye? De mielőtt erre válaszolna, hadd
kérdezzem meg azt is, hogy mi a különbség a földi és az űrjog között.
– Tulajdonképpen semmi, illetve az alkalmazási terület. A világűrjog a nemzetközi
jog szerves része és mindazt a tevékenységet szabályozza, ami a világűrrel kapcsolatos.
– Tehát alkalmazható a fent említett kereskedelmi tevékenységre is?
– Igen, de itt az előzmények is érdekesek lehetnek. Vagyis először vizsgáljuk
meg a tényállást. Egy amerikai, bizonyos Mr. Home, aki magát Holdi Nagykövetségnek
nevezi, évek óta azzal foglalkozik, hogy holdi telkeket ad el, méghozzá elég
olcsón. 15 dollár 9 cent telkenként! Ehhez még fölszámít 10 dollár postaköltséget
és 1 dollár 60-at, amit ő Lunar-taxnak hív, ez valószínűleg a Hold-áfa. Magát
Holdi Nagykövetségnek nevezi. Én is a műsorból tudtam meg, hogy ezek a telkek
2500-szor akkorák, mint egy futballpálya. (Ez kb. 15 millió négyzetméter, ami
hozzávetőlegesen 4 millió négyszögöl. – TZ) Szerinte ő jogosult arra, hogy a
Holdra engedjen embereket, tehát Hold-útlevelet is osztogat. Itt mondta el,
hogy már benyújtotta a számlát az amerikai, illetve az orosz kormánynak, mert
szemeteltek a Holdon. Az ott hagyott műszereket illetve egyéb tárgyakat nevezi
ő szemétnek. Világszerte ismert lett, hiszen ez kell a lapoknak, mert szenzáció.

– Milyen alapon mondhatja azt valaki, hogy övé a hold? Kint a piacon is megnézik,
az áru származását. Hogy adhat el valaki olyat, ami nem az övé? Saját jogán?
– A kérdés, hogy saját jogán, nagyon jó. Ő egy újságnak úgy nyilatkozott, hogy
bejegyezték a Holdat az ő nevére az USA-ban a Homestaed Act alapján. Ez egy
olyan törvény, amit még az 1800-as években hoztak. A westernekből ismert korszakban,
egy amerikai nyugodtan kikanyaríthatott magának egy nagy területet a szűzföldből.
Ha esetleg indiánok voltak rajta az nem számított, viszont a területnek legalább
30 hektárosnak kellett lennie, s 1 $-ért, tehát jelképes összegért megkapta
az államtól. Mr. Home azt állította, hogy ő már bejegyeztette magának ezen az
alapon a Holdat, mert az is szűzföld. Bár ezt kétlem, de Amerika a korlátlan
lehetőségek hazája, elképzelhető, hogy akad olyan bíró, aki ezt bejegyezte.
Legalábbis Mr. Home mindig arra hivatkozik, hogy amit ő csinál, az törvényes.
– Lehet ez valóban törvényes?
– Valóban saját jogon lenne, ahogy Ön mondta, ha lenne rá saját joga. De a régi
római jogban, és benne van a magyar PTK-ban is, hogy tulajdont átruházással
csak tulajdonostól lehet szerezni. A római jog azt mondta, hogy senki sem adhat
át több jogot, mint ami neki van. Az egész olyan vicc lehet, amire én is szívesen
áldoznék 15$-t ha ő ad egy nagyon szép diplomát, ami közli, hogy az ilyen és
ilyen helyrajzi megjelölésű telek az enyém. Kitenném a falra és vendégeimmel
együtt jókat derülnék rajta. De, ha valaki ezt komolyan mondja, akkor azt kell
mondjam, itt kezdődik a büntetőjog. Ha én azt állítom, hogy Önnek, akivel én
szerződést kötök, hogy biztosítva van a tulajdonjogom a Holdra vagy bármely
más égitest bármely más részére, akkor ez tévedésbe ejtés, ami már egy büntetőjogi
kategória. Abból a célból való tévedésbe ejtés, hogy én magamnak jogtalan vagyoni
haszonra tegyek szert.
– Ezek szerint be is lehetne perelni az illetőt?
– Egy német úr, úgy hívják, hogy Martin Jürgens. már perelni is kívánja ezt
a – szerinte – amerikai szélhámost, mert – szintén szerinte – a Hold az övé!
Tudniillik Nagy Frigyes 1756-ban az ő egyik ősének adományozta a Holdat érdemei
elismerésére. Az érdekesség az, hogy hirdetés jelent meg az interneten, mely
szerint ennek a Mr. Home-nak, illetve a Hold Nagykövetségnek Magyarországon
is van képviselete, ahol 10 ezer Ft-ért lehet venni telket. A magyar képviselő
Home úr utasításai alapján jár el és szerinte a Hold-telek ugyanolyan áru, mint
a ketchup, és úgy is kell reklámozni. Visszatérve a világűrjoghoz, Home úr az
Egyesült Államok polgára. Az USA is részese az 1967-es világűrjogi alapszerződésnek.
Több, mint száz állam, köztük hazánk és az NSZK sőt az NDK is aláírta annak
idején. Alaptétele az, hogy a Hold és más égitestek nem foglalhatók. Sem okkupáció,
tehát foglalás útján sem szuverenitási igény bejelentésével vagy bármi más módon
nem sajátítható ki! A bármi más módon azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok
polgára sem foglalhatna ott bármit.
– Mi a helyzet a Holdon vagy más égitesten található esetleges ásványkincsekkel?
Kinek a tulajdona, ki használhatja fel?
– Home úr szerint az övé a bányászati jog is. Ez képtelenség. Odáig ártatlan
dolog, amíg tréfának fogjuk fel. Mihelyst azonban valaki azt mondja, hogy én
magának eladtam és itt az okmány róla, akkor ez már sokkal súlyosabb eset.
A
Holdegyezmény kimondja, hogy még egy állomás létesítése a Holdon vagy más égitesten
sem jelenti a tulajdon megszerzését afölött a terület fölött, ahol azt létesítette.
A lehozott kőzetminta is "csak" a rendelkezésére áll, de köteles
a tudományos közvélemény számára hozzáférhetővé tenni.
– Mi a helyzet az űrtevékenység által okozott esetleges károkkal, mint pl. egy
lezuhanó rakétafokozat okozta kárral?
– Az államok kötelesek az általuk engedélyezett űrvállalkozásoknál kikötni,
hogy a világűr-szerződés elveinek megfelelő tevékenység folyik. Mert minden
világűrben végzett tevékenység, még a magántevékenység is az állam felelőssége
alatt történik. Az USA felel az ő általa végzett tevékenységért minden szempontból,
tehát kártérítési szempontból is. A magán világűr-tevékenységért a felbocsátó
állam engedélye alapján és állandó felügyelete mellett folyhat. Tehát a felbocsátó
állam felel azért is, hogy a magán-űrtevékenység is a világűrjognak megfelelően
folyjon. Ezért is képtelenség az, hogy bárki, bármely államnak a tagja olyan
vállalkozást hajtson végre, amihez a felbocsátó államnak nincs köze.

A cikk a TELAPO c. lapban megjelent írás utánközlése.