Adatok a gamma Cassiopeiae változócsillagról

A Gamma Cassiopeiae 1936-ig mint állandó fényességű csillag
volt ismeretes, mintegy 2,25 magnitúdóval, mely kb. megegyezik a Sarkcsillag
fényével. De 1936-ban fénye váratlanul elkezdett emelkedni 1937 májusáig, amikor
1,6 magnitúdóval elérte maximális fényességét. Ezután mérsékelt gyorsasággal
fénye kezdett visszafutni, és novemberben elérte a normális 2,25 magnitúdót.
Innen kezdve – egész lassan – 1939 februárig fénye 2,7 magnitúdóig csökkent,
és itt megint egy hirtelen lefutás következett 3 magnitúdóig. Néhány hónapig
viszonylag állandó fényesség mellett fénye újra elkezdett növekedni, de sajnos
a további megfigyelés hiányában az 1940-48 közti időről adat nem áll rendelkezésünkre.
1948-49-ben a budapesti Uránia Csillagvizsgálóban észlelték műszer nélkül, szabad
szemmel, 69 észlelési napon, mintegy 107 megfigyeléssel. 1948 márciusában megint
rövid idő alatt 3 magnitúdóig zuhant le fénye, és ettől kezdve igen szeszélyesen
és szélsőségesen változott 2,4 és 2,8 magnitúdó között. Sajnos az igen gyér
adatok között fénygörbéjét nem lehetett híven követni. Bizonytalan voltára hivatkozva
észlelését 1949 februárban a csoport abbahagyta, pedig ezzel a változóval érdemes
lenne továbbra is foglalkozni, mivel igen érdekes viselkedést tanúsít.
Érdekessége a csillagnak, hogy színképe igen jelentős mértékben és különlegesen
változik. A változások szabályai ma még nem eléggé ismeretesek, és így azok
okairól is keveset tudunk. Konkoly magyar csillagász vizuális észlelései alapján
több rövid közleményben az elsők közt hívta fel a figyelmet arra, hogy a gamma
Cassiopeiae színképében időről-időre különös változások játszódnak le. A csillag,
bár viselkedése kissé emlékeztet a nóvákra, mégsem sorolható közéjük, többek
között már azért sem, mert míg a nóvák 10-15 magnitúdójú változást is elérnek,
addig a gamma Cassiopeiae csak jóval kisebb mértékben változik.
Az olyan csillagok változását, mint a gamma Cassiopeiae, légkörüknek a felsőbb
rétegeiben lefolyó változások okozzák, ahonnan (feltehetően) az emissziós vonalak
erednek. De bizonyos megfigyelésekből arra lehet következtetni, hogy a változások
mélyebb rétegeket is érintenek. A gamma Cassiopeiae és a rokon P Cygni csillagok
viselkedéséből Ambarcumján csillagkeletkezési elméletében fontos következtetéseket
von le. Megfigyeléseiből többek közt arra következtet, hogy ezekből a csillagokból
anyagkiáramlás történik. Még egyszer megemlítve érdemes lenne ezzel a változóval
foglalkozni, mivel viselkedése igen érdekes. Az égbolton a Cassiopeia "W" alakját
nem nehéz megtalálni, s a fényesség tekintetében műszer nélkül is észlelhető.
1952-ben a budapesti Uránia és az Esztergomi Csoport ismét felvette programjába
ezt a csillagot. Az eddig végzett észlelések alapján úgy tűnik, mintha a csillag
némileg szabályos szekundér periódussal rendelkezne. E kérdés közelebbi állását
további észlelések hivatottak eldönteni. Már ezért is érdemes volna, hogy több
csoportunk felvegye ezt a csillagot megfigyelési programjába.

Ajánljuk...