A Magyar Csillagászati Egyesület tevékenysége a Kiskunságban 1946-49 között

Lehoczki János életútja

Lehoczki János 1915. július 22-én született. A kiskőrösi “Petőfi" polgári
iskola négy osztályát kitűnő eredménnyel végezte. 1939 októberétől 1941 februárjáig
katonai szolgálatát töltötte. 1941. május 20. és 1945. április 20. között a
kiskőrösi takarékpénztárban dolgozott, majd 1945. május 1-től 1946. június
1-ig
a soltvadkerti községi adóhivatal munkatársa volt. Banktisztviselői állását
az államosításkor elvesztette – apja mellett ő is kuláklistára került. Az Arany
utca 16. alatti házból megélhetésük biztosítása és gyermekeik taníttatása végett
családjával Budapestre költözött. Kisebbik lánya Budapesten ment férjhez, tanárként
dolgozik. Felesége három éve hunyt el. Ekkor ismét Soltvadkertre, Meskó István
veje családjához költözött, az Ifjúság utca 75. szám alá. Jelenleg is Szakács
László jó barátja.
1948. augusztus 10. és november 6. között vették fel a Magyar Csillagászati
Egyesületbe. Az Uránia Csillagvizsgálóban tett látogatásra így emlékszik: “1948
tavaszán arra kért Szakács László Tanár Úr: kísérjem el körülbelül 45 5-6. osztályos
diákból álló csoporttal és 5 felnőtt kísérővel háromnapos budapesti látogatásra.
Programunkban volt a második napon alkonyattól éjfélig a Sánc utcai csillagvizsgáló
és a csillagos égbolt megtekintése. Akkor – 32 évesen -sokkal nagyobb élmény
volt a romos városban, mint 1933-ban az Eucharisztikus Világkongresszusra pazarul
kivilágított hidakkal az akkori Budapesten. Annál is inkább, mert éjfélkor dalolva
sétáltunk a Hősök tere melletti szállásunkra".
Több mint 50 év múltán részt vett a teljes napfogyatkozás bemutatásán is: “Szakács
Tanár Úrnak az 1999. évi napfogyatkozást végig ismertető feledhetetlen előadását
több mint 1 200 ember csodálattal hallgatta és tapsolta végig a Vadkerti-tó
partján tartott találkozón."
Lehoczki Jánosnak a térség csillagászatáért végzett munkáját a Neptunusz Amatőrcsillagász
Kör 2002. április 19-én tiszteletbeli tagsággal honorálta. A műkedvelő csillagász
2002 nyarán ismételten csatlakozott a Magyar Csillagászati Egyesülethez, és
a Kiskun Csoport is felvette tagjainak sorába.

A Magyar Csillagászati Egyesület tevékenysége a Kiskunságban 1946-49 között

Az ős-MCSE káderlapja

Az 1946. november 11-én
megtartott alakuló közgyűlésen Kulin György csillagász ügyvezető elnökletével
létrejött a Magyar Csillagászati Egyesület, az MCSE. Az alapítók az 1944-ben
a Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályának Műkedvelő Csillagászati
Alosztályában tevékenykedő, és a háború után a Szabadművelődési Tanács szabadegyetemén
újra szervezkedő csillagászatkedvelők voltak.
Az Egyesület nem egészen 3 éves működése alatt több ezres tagságot toborzott,
helyi csoportokkal hálózta be az ország majd’ minden térségét, tucatnyi szakcsoportot
működtetett, Uránia néven létrehozta a közösségi élet és a bemutatások központját,
és újra indította a Csillagok Világa folyóiratot.
Az 1949. április 9-i közgyűlésen a civil szerveződéseket megszüntetni igyekvő
kommunista hatalom nyomására, néhány vezető pozíciójú tag (Róka Gedeon, Dévai
István) és az állam által a csillagászati ismeretterjesztésre egyedüliként kijelölt
Természettudományi Társulatban működő vezető csillagász (Detre László, Dezső
Lóránt) közreműködésével a Magyar Csillagászati Egyesület fuzionált a TTT-vel
– az MCSE megszűnt önállóan létezni.
A helyi csoportok néhány vezetőjét a belügyi szervek nyomására már korábban
eltávolították, továbbá zaklatás ért jó néhány "gyanúsnak" ítélt
amatőrt. Kulin Györgyöt 1949 szeptemberében kényszeríttették távozásra az Urániából,
de így járt kollégáinak jó része is. A Csillagok Világa is megszűnt létezni.

A kiskunsági vonal

Az ős-MCSE rövid ideig
tartó, de hatását máig éreztető működésében a kiskunsági csillagászatkedvelők
is tevékeny szerepet játszottak. Összefoglaló írásunkban eredeti forrásokra,
a Csillagok Világa egykori számaira (a hiányzó példányok kölcsönzéséért köszönet
Bartha Lajosnak) és az akkori MCSE tagnyilvántartó kartonjaira alapozva (az
ezekbe történő betekintés lehetőségéért köszönet Mizser Attilának) felsoroljuk-bemutatjuk
azokat az amatőröket, akik a mai Kiskun Csoport területén, Bács-Kiskun megye
nyugati-középső részén éltek és működtek – mint az Egyesület rendes tagjai.
Több esetben szerencsére bővebb életrajzi információkkal is rendelkezünk, továbbá
megpróbáljuk vázolni az akkori szervezeti kereteket és az akkor végzett amatőrcsillagász-munkát
is.
A szerző ezúton is köszönetet mond azoknak, akik az információk gyűjtésében
és szolgáltatásában közreműködtek: többek között Rezsabek Nándorné, Gottschall
Péter, Járdi Mihály, Simon Attila és Szakács László tagtársainknak, valamint
Leitheizer Mónika dunavecsei, Papp Éva soltvadkerti, Suba Ilona budapesti,
Tornyai
Nikolett és Wéber Péter hartai lakosoknak. Az életrajzi források között szerepel
továbbá Soltvadkert honlapja, a Gallé Tibor szerkesztette "Adalékok Harta
történetéhez" című kiváló kötet, a Tájak, Korok, Múzeumok sorozat "Kalocsa
Érseki rezidencia" című kiadvány és a budapesti Terror Háza múzeum kiállítási
anyaga. Köszönettel tartozom továbbá Balaton Lászlónak a technikai kivitelezésben
nyújtott segítségéért.

Vitéz Imreh Géza és a hartai kezdetek

A sort nem is kezdhetjük
mással, mint vitéz Imreh Géza hartai illetőségű műkedvelővel. Ő már a legelső
körben – 1946. december 11-ig – csatlakozott az Egyesülethez. Amatőrmozgalmi
tevékenysége azonban még korábbra nyúlik vissza: már a TTT Műkedvelő Csillagászati
Alosztályának legelső adományozó pártfogói és az akkori Csillagok Világa előfizetői
között (1944. április 10-ig bezáróan) is megtaláljuk.
Imreh vitézi címét az első világháborúban tanúsított hősiességéért kapta. Hartán
Halmi Pál gyógyszerész családjába házasodott, és feleségével együtt ők lettek
a település patikusai. A patinás patikaépület a Kossuth Lajos utcai katolikus
templom mellett, a mai 14.-es szám helyén állt. Imreh Gézát – az akkor még szinte
teljes egészében svábok lakta faluban – szerették, becsülték, és nagyra értékelték
emberi tartását, segítőkészségért: bármilyen időpontban a betegek rendelkezésére
állt.
Már 1945 előtt aktív közéleti szerepet vállalt: levente oktatóként működött,
és tagja volt a Magyar Országos Véderő Egyletnek (MOVE). A háborút követően
a Független Kisgazdapárt képviseletében a helyi nemzeti bizottság elnöke lett.
A nehéz időkben is a helyi svábság mellé állt: a hartai orvos korábbi öngyilkossága
miatt neki kellett megvizsgálni a szovjetek által málenkij robotra kijelölteket,
akik közül sokakat meg tudott menteni a kényszermunkára hurcolás elöl; a németek
jogfosztása ellen is felemelte szavát.
A változó politikai viszonyok azonban elsodorták az amatőrt, az embert. Távozott
a településről, és feleségével együtt a kalocsai kórházban dolgozott tovább
gyógyszerészként. Hartai házát lebontották, és a tetemes mennyiségű kötetet
tartalmazó könyvtárát széthordták.

Szakács László és a Soltvadkerti Helyicsoport

A térség másik nagy formátumú
amatőrcsillagásza, a még mindig aktív, Szakács László volt. 1915. június 28-án
született. Az elemi és polgári iskolák után Pápán járt tanítóképzőbe, ahol 1935-ben
jeles eredménnyel végzett. Ezt követően az ottani gyakorlóiskolában dolgozott
két éven át, mint térítésmentes tanító. Utána került Soltvadkertre, az Evangélikus
Általános Iskolába. A második világháború alatt honvédként szolgált. Az iskolában
az 1948. június 18-i államosítás után is tovább dolgozott. Népművelési gondnokként
is működött (belterületen és három tanyaközpontban hetenként tartottak előadásokat),
valamint Budapesten egy szaktanítói tanfolyamot is elvégzett. 47 éven át tanítóskodott.
Sokoldalúságára jellemző, hogy kántori és énekkarvezetői feladatokat is ellátott.
Az 1946-1949-es időszakban a Bocskai utca 4., jelenleg pedig Hősök tere 4. alatt
lakik. Nős, két fia van: László biokémikus, Soltvadkerten él, másik fia Budapesten
tanár.
Első csillagászati élményeit a polgári iskolában tanítójától – egy sikeres különbözeti
vizsga elismeréseként – kapott távcsővel szerezte, a tanítóképzőben pedig már
– egyik tanárának hatására – rendszeresen forgatta a csillagászati szakirodalmat.
A Magyar Csillagászati Egyesületbe az 1946. december 1. és 1947. június 1. közötti
időszakban jelentkezett. 1099-es sorszámú tagsági igazolványát 1947. augusztus
2-i dátummal kapta meg. Az 1946 novemberétől 1948. június 1-ig tartó időszakban
3 Ft pénzbeli adománnyal is támogatta az MCSE-t.


Szakács László 1947-ben kibocsátott MCSE-és 1999-es
NACSK-tagkönyve

Mérföldkőnek számító tette
azonban az volt, hogy nem elégedett meg ezzel, hanem hozzálátott a Soltvadkerti
Helyicsoport megszervezéséhez. Erről a Csillagok Világa 1948. februári száma
így ír "A helyicsoportok életéből" című cikkében: "…a levelezésből
tudjuk… szorgalmasan gyűjti a tagokat egy helyicsoport alakításához, s ugyanezt
teszi Szakács László tagtársunk Soltvadkerten…". Szakács az általa vezetett
1948-as iskolai centenáris tanulmányi kiránduláson személyesen is találkozott
Kulin Györggyel, mikor a majd’ 200 főnyi gyereksereggel – a 3 napos kirándulás
utolsó estéjén, a szállásként szolgáló kaszárnyától gyalogosan – meglátogatta
a Sánc utcai Urániát. Kulin nagy szeretettel fogadta őket, és egy távcsöves
bemutató keretében ismertette az aktuális égbolt látnivalóit. Szakács gyakran
tartott csillagászati előadásokat Soltvadkerten – többek között népművelési
gondnokként -, és kezdetben jól haladt a csoport szervezése: az akkor szükséges
20 fős létszám összejött, pedig a tagdíj az akkori viszonyok közepette igen
borsos volt. A politika azonban közbeszólt, és a többi helyi csoporthoz hasonló
zaklatások itt sem maradtak el. A szervezőt egy közterületen elhelyezett plakáton
próbálták nevetségessé tenni és kigúnyolni, utalva "egy csillagnézőre" és
magára az Egyesületre is. A nemes erőfeszítések tehát nem jártak eredménnyel.
A Tanár Úr azonban később is szervezett iskolai szakköröket, amelyeken nagy
hangsúlyt fektetett az égitestek bemutatására. Eleinte egy, a budapesti Teleki
téren vásárolt műszert, majd a későbbiek során egy ajándékba kapott távcsövet
is használt. Fontos demonstrációs eszköz volt a Naprendszert bemutató, közel
40 fogaskerék hajtotta mechanikus planetárium, amit a távcsővel egy időben,
szintén a Teleki téri piacon vett.
Utóbb az új MCSE-érában is folytatta ismeretterjesztő munkáját. 1996-ban csatlakozott
az Egyesülethez. 1999. augusztus 11-én előadásával főszerepet vállalt a teljes
napfogyatkozásnak a Vadkerti-tónál megtartott, egész napos programmal színesített
és több száz résztvevőt vonzó, bemutatásában. Meghívásunkra Hartán "Csillagászati
emlékeim" címmel tartott nagysikerű előadást 1999. november 27-én, melyet
a Harta TV is sugárzott – azóta is rendszeresen segíti munkánkat. Csillagászati
témakörben is gyakran publikál, illetve ad interjúkat a térség lapjainak (Betelgeuse,
Vadkerti Hírek, Kőrösi Hírek).
Szakács más természettudományok terén is értékes munkát végzett:
Évtizedeken keresztül működött az Országos Meteorológiai Szolgálat megfigyelőjeként.
Az 1901-ben megkezdett rendszeres csapadékméréseket 1937. szeptember 1-én vette
át Soltvadkerten; 1940. június 1-től már hőmérsékletet is mért, feljegyezte
a barométerállást és a felhőzetet, a szélirányt- és erősséget. 1946-ban a kalocsai
Haynald Obszervatóriummal is kapcsolatba került, ahol az asztronómia mellett
meteorológiával is foglalkoztak: a második világháborús front miatt hiányzó
adatokat innen pótolta. Számos esetben tartott meteorológiai témájú előadásokat.
A megfigyeléseket a 2000. évben felszerelt automata mérőállomás beüzemeléséig
végezte.
Az általa alapított, gazdag fajtaválasztékban pompázó általános iskolai gyakorló
és botanikus kertet manapság is a település nevezetességei között említik –
bár már csak kis része működik. A kert először a Székely-villa kertjében, majd
Tanácsháza udvarában kapott helyet. Az 1959. augusztus 20-án átadott Kossuth
Lajos Általános Iskolában 1966-1967-ben, majd 1968-ban is tovább bővítették,
majd ennek a helyére építették az 1986. augusztus 20-án felavatott Sportcsarnokot.
A diákok itt gyakorlatban megismerkedhetek a növényekkel, gondozásukkal (a felsőtagozatosok
saját parcellával rendelkeztek), illetve a megtermelt gyümölcs- és zöldségféléket
maguk értékesíttették a helyi piacon. 1964-ben követendő példa gyanánt a megyei
tanácselnököknek is bemutatták.
A Kossuth Lajos Általános Iskolánál 1969-ben egy akváriumokkal, szökőkúttal,
pálmákkal és más növényekkel benépesített melegházat is létrehozott (ez már
sajnos nem létezik).
Szintén közismert az általa, diákjai és egyik kollégája segítségével, két éven
át készített, de nyugdíjazása után sajnos eltávolított és megcsonkított Földtörténeti
Kép ("A Föld és az élet története"). A különböző korokat időrendben,
égőkkel megvilágított eredeti fosszíliákkal és ásványokkal (ősember koponya-
és kőbalta-maradványok; mamut fog; barlangi medve csontmaradványok; tengeri
csillag és sün, valamint páfránylevél lenyomat stb.) bemutató hatalmas falikép
egy óra számlapját stilizálta, míg felhúzható óramű segítségével egy mutató
járt körbe.
Jelenleg Soltvadkert életét és földrajzát bemutató könyvének sajtó alá rendezésén
dolgozik.
Élete során számos elismerést kapott. 1989-ben ő lett az akkori Tanács által
alapított "Soltvadkertért" kitüntetés első díjazottja, 2000-ben pedig
vasdiplomás tanító. Meteorológiai munkásságáról a 2001. március 23-i Meteorológiai
Világnapon emlékeztek meg. A Magyar Csillagászati Egyesületért és a térségbeli
csillagászati ismeretterjesztésért végzett munkáért a Neptunusz Amatőrcsillagász
Kör tiszteletbeli tagnak (1999. november 27.), az MCSE Kiskun Csoportja pedig
tiszteletbeli vezetőnek (2000. október 21.) választotta meg.

A Soltvadkerti Helyicsoport II. rész

A soltvadkerti csoportkezdemény
további nyolc, az MCSE-be Szakács László által beszervezett tagjára vonatkozóan
leltünk fel adatokat.
Az 1946. december 1. és 1947. június 1. között jelentkezettek között találjuk
Tamás Ferenc nevét. A Bocskai utcában, Szakács szomszédságában lakott. Fényképész
és szerelő, afféle ezermester volt. A fényképészet mellett javított rádiókat,
később fekete-fehér televíziókat – megbirkózott minden elromlott szerkezettel.
Sajnos már nincs az élők sorában. Fia is fotográfusként dolgozott.
A legtöbben 1948. január 1. és február 1. között jelentkeztek a szervezetbe:
Faragó Ferenc a Hősök tere 3. alatt lakott. Cipészként és cipőkereskedőként
tevékenykedett – az általa készített lábbelik még ma is használatban vannak.
Szintén elhunyt.


Az ős-MCSE térségbeli fellegvára: a soltvadkerti Általános
Iskola

Fodor Benő a Kiss Ernő
utca 4.-ben élt. Végzettségét tekintve műszerész volt: dolgozott mozigépészként,
valamint foglakozott kerékpárjavítással és kerékpáralkatrészek értékesítésével.
Később állami alkalmazottként egy mustsűrítőt üzemeltetett. Ő is meghalt már.
Gabrielisz József cukrász a Hősök tere 2. alatt lakott. Saját – a helyiek által
nagyon kedvelt – cukrászdát üzemeltetett. Körülbelül 20 éve hunyt el.
Meskó István mészárosnak és hentesnek saját hentesüzlete volt. A kommunista
terror időszakában – úgynevezett "feketevágás" miatt – komoly problémái
adódtak. Borászkodással is foglalkozott. Baleset áldozata lett: egy dűlőútnál
lévő vasúti átjárónál nem vette észre az érkező szerelvényt. Özvegye és István
fiának családja Soltvadkerten él.
Schautek Imre az Izsáki úton lakott. Volt Suba Ilona osztálytársa és Szakács
László magántanítványa. A remekül rajzoló Schautek később gyógyszerészetet tanult.
Veleszületett vérzékenysége miatt igen fiatalon meghalt – Kiskunhalason temették
el.
Suba Ilona (Pataki Sándorné) 1934-ben született Soltvadkerten. A Székács utca
8.-ban lakott. Nem volt evangélikus vallású, de az általános iskola államosítása
és az iskola-összevonások után rövid ideig Szakács László tanítványa lett.
20
éves korában férjhez ment, és Budapestre költözött. Első és egyetlen munkahelye
a Fővárosi Gázművek volt, ahol különböző adminisztratív munkakörökben dolgozott.
Elemző statisztikusként, vezető pozícióban, közel két évtizedig tevékenykedett
Budapest gázfogyasztóinak városi gázról földgázra történő átállításán. Jelenleg
nyugdíjas, a IX. kerületben, az Üllői út 173. szám alatt lakik. Férje műszerész,
geofizikai mérőműszerek készítésével foglakozott. Egy fia van. Az MCSE-be 1948.
augusztus 10-ig jelentkezett, és az akkori eseményekre így emlékszik: "…valamikor
– gyermekkoromban – tagja voltam a Magyar Csillagászati Egyesületnek. Általános
iskolába Soltvadkerten jártam, ahol osztályfőnököm, Szakács László tanító bácsi
tagja volt az Egyesületnek, és tagokat toborzott. Arra emlékszem, hogy szüleim
kissé meglepődtek, amikor bakfisként bejelentettem, hogy be szeretnék lépni
az Egyesületbe, és ehhez kértem anyagi támogatásukat, mert tagdíjat kellett
fizetni. Szüleim minden bizonnyal bőkezűek voltak, mert én a tagdíjon felül
is küldtem pénzt az Egyesületnek, és az egyik megjelenő lapban örömmel fedeztem
fel a pártoló tagok között a nevemet (ez nem a pártoló tagsági formát jelentette,
hanem azt, hogy az 1948. június 1-től 1949. január 1-ig tartó időszakban 20
Ft-os pénzbeli adománnyal támogatta az MCSE-t – R.N.). Rendkívül büszke voltam
erre, jóllehet ez nem az én érdemem volt. Tisztelettel gondolok még ma is arra
a tanító bácsira, aki még a csillagos ég szépségeivel is meg akart ismertetni
bennünket, s egy budapesti osztálykirándulás alkalmával éjjel távcsöveken keresztül
közelünkbe hozta a csillagokat."
Lehoczky János 1915-ben született, és az Arany utca 16.-ban lakott. Gazdálkodó
volt – többek között szőlővel foglalkozott. Jelenleg is Szakács László jó barátja.
Az Ifjúság utca 75. alatt veje, Meskó István családjával él. 1948. augusztus
10. és november 6. között vették fel az Egyesületbe. Kísérőként szintén tagja
volt az Urániát meglátogató csoportnak.

Műkedvelők Apostagon, Dunavecsén, Foktőn
és Fülöpszálláson

Fülöpszálláson akkoriban
is dolgozott amatőrcsillagász: Szabó Endre 1947. június 1. és 1948. január 1.
között jelentkezett a Magyar Csillagászati Egyesületbe.
Vannak a térségünkben azonban olyan települések is, ahol jelenleg nincs amatőrélet,
de 1946 és 1949 között működtek MCSE-tagok:
A foktői György László jelentkezését 1946. december 1. és 1947. június 1. között
adta be.
Dr. Pap Géza szintén foktői volt, és szintén 1946. december 1. és 1947. június
1. között jelentkezett az Egyesületbe. Pénzbeli adománnyal is támogatta a szervezetet:
az 1946 novemberétől 1948. június 1-ig, továbbá az 1948. június 1-től 1949.
január 1-ig tartó időszakokban 20-20 forintot küldött. Pap doktor orvosként
dolgozott. A helyiek nagyon szerették lelkiismeretességért – hálapénzt soha
nem fogadott el. Aktív közéleti szerepet is vállalt. Két-három éve hunyt el.
Halála után özvegye Soltvadkertre költözött.
Kézdipolyáni Pólányi Géza Apostagról adta be jelentkezését 1947. június 1. és
1948. január 1. között. Amatőrmozgalmi tevékenysége
azonban korábbra nyúlik vissza, hiszen az akkor még Budapesten élő
műkedvelőt megtaláljuk már a Természettudományi Társulat által kiadott
Csillagok Világa 1944 júliusában közölt új előfizetői között is.
A dunavecsei Takáts Jenő szintén 1947. június 1. és 1948. január 1. jelentkezett.
Még az Egyesület megszűnése előtt a Tolna megyei Bölcskére, a Szt. István út
366. alá költözött.

Idealizmus és materializmus Kalocsán – a
Főszékesegyházi Könyvtár

A kalocsai Főszékesegyházi
Könyvtár intézményként adta be jelentkezését az Egyesületbe 1946. december 1.
és 1947. június 1. között. A kalocsai érsek abban az időben Grősz József volt,
akit (számos más egyházi személyhez hasonlóan) koncepciós perbe fogtak, és 1951.
június 28-án 15 évnyi börtönbüntetésre ítéltek. A hit és a természettudományos
világnézet tehát mindaddig békésen megfért egymás mellett, amíg erőszakos módon
nem állította szembe egymással a kommunista hatalom által működtetett ateista
propagandagépezet.

{mosimage}
Ahol szintén olvasták a Csillagok Világát: a kalocsai
Főszékesegyházi Könyvtár

Az Érseki rezidenciáról
szóló kiadványban a következőket olvashatjuk magáról az intézményről: "A
keleti szárnyban helyezkednek el a könyvtár helyiségei. Patachich Ádám (az
alapító
érsek, aki 1776-1784 között működött – R.N.) az egész emeletet könyvtárnak
szánta, s az két nagy teremmel és kilenc könyvtárszobával már 1780-as megnyitotta
kapuit.
A középkortól folyamatosan gyarapodó káptalani és érseki magánykönyvtárakat
a bibliofil érsek 1784-ben egyesítette a mintegy 17 000 kötetet számláló saját
bibliotékájával. Könyveit az első emeleti nagyteremben és az ahhoz tartozó
három
szobában helyezte el, és hogy kényelmesen hozzáférhessen lakosztályából, amely
az érseki kápolna mögött volt, ajtót töretett. A nyolcablakos, huszonhárom
méter
hosszú könyvtárterem, a Patachich-terem falai mentén és belsejében három oszlopban
felállított, keményfából készült copf stílusú könyvállványokon egységes barokk
gerincű kötetek sorakoznak. A könyvszekrények tetején Franz Anton Maulbertsch
grisaille fatáblái láthatók ókori, középkori és újkori filozófusok, Arisztotelész,
Szent Ágoston, Jusztiniánusz, Newton kör alakú medalionokba foglalt portréival,
mintegy szimbolizálva a könyvtár tudományház jellegét. A könyvtárat az érsek
utódai folyamatosan gyarapították, s ma közel 140 000 kötettel rendelkezik.
Jelentős a kéziratgyűjteménye, néhány gyönyörűen illuminált kódexe, számottevőek
ősnyomtatványai, antikvái. Országos jelentőségű kutatóhely."

Az utódok öröksége

A Magyar Csillagászati
Egyesület 1989-ben, negyvenévnyi csipkerózsika-álomból ébredt újra. Szakács
Lászlónak a régió valamely településén működő, önálló helyi csoportról alkotott
elképzelése pedig többszörösen valóra vált a Kiskun Csoport 2000. évi megalakulásával.
Amint a szerzőnek küldött egyik levelében írta: "Örülök, hogy az a szikra,
amit én valamikor élesztgettem, az Önök munkájában lángra lobbant".
Kérnénk tagjaink és szimpatizánsaink segítségét abban, hogy ha a cikkben említett
személyekről bármilyen további információval, életrajzi adatokkal, esetleg eredeti
dokumentumokkal vagy relikviákkal bírnak, juttassák el azokat a szerzőhöz. Kérnénk
azok jelentkezését is, akik kedvet éreznek ezen csillagászat- és helytörténeti
jelentőségű adatok további gyűjtésében történő közreműködéshez. Mert az elődeinktől
kapott örökség ápolása valamennyiünk közös feladata!

(a cikk kiegészítése olvasható az alábbiakban: – a szerk.)

Lehoczki János életútja

A múltkori lapszámunkban megjelent, az Egyesületünk
legelső korszakának térségbeli tevékenységével foglakozó cikkünkhöz ezúttal
egy kiegészítést mellékelünk. Az anyag Lehoczki Jánosnak, az akkor soltvadkerti
csoportkezdemény egyik meghatározó tagjának életútját mutatja be az eredeti
cikkben közöltekhez képest nagyobb részletességgel, és az ott szereplő néhány
hibát korrigálva. Az információkért köszönettel tartozunk Lehoczki Úrnak!
Lehoczki János 1915. július 22-én született. A kiskőrösi “Petőfi" polgári
iskola négy osztályát kitűnő eredménnyel végezte. 1939 októberétől 1941 februárjáig
katonai szolgálatát töltötte. 1941. május 20. és 1945. április 20. között a
kiskőrösi takarékpénztárban dolgozott, majd 1945. május 1-től 1946. június
1-ig
a soltvadkerti községi adóhivatal munkatársa volt. Banktisztviselői állását
az államosításkor elvesztette – apja mellett ő is kuláklistára került. Az Arany
utca 16. alatti házból megélhetésük biztosítása és gyermekeik taníttatása végett
családjával Budapestre költözött. Kisebbik lánya Budapesten ment férjhez, tanárként
dolgozik. Felesége három éve hunyt el. Ekkor ismét Soltvadkertre, Meskó István
veje családjához költözött, az Ifjúság utca 75. szám alá. Jelenleg is Szakács
László jó barátja.
1948. augusztus 10. és november 6. között vették fel a Magyar Csillagászati
Egyesületbe. Az Uránia Csillagvizsgálóban tett látogatásra így emlékszik: “1948
tavaszán arra kért Szakács László Tanár Úr: kísérjem el körülbelül 45 5-6. osztályos
diákból álló csoporttal és 5 felnőtt kísérővel háromnapos budapesti látogatásra.
Programunkban volt a második napon alkonyattól éjfélig a Sánc utcai csillagvizsgáló
és a csillagos égbolt megtekintése. Akkor – 32 évesen -sokkal nagyobb élmény
volt a romos városban, mint 1933-ban az Eucharisztikus Világkongresszusra pazarul
kivilágított hidakkal az akkori Budapesten. Annál is inkább, mert éjfélkor dalolva
sétáltunk a Hősök tere melletti szállásunkra".
Több mint 50 év múltán részt vett a teljes napfogyatkozás bemutatásán is: “Szakács
Tanár Úrnak az 1999. évi napfogyatkozást végig ismertető feledhetetlen előadását
több mint 1 200 ember csodálattal hallgatta és tapsolta végig a Vadkerti-tó
partján tartott találkozón."
Lehoczki Jánosnak a térség csillagászatáért végzett munkáját a Neptunusz Amatőrcsillagász
Kör 2002. április 19-én tiszteletbeli tagsággal honorálta. A műkedvelő csillagász
2002 nyarán ismételten csatlakozott a Magyar Csillagászati Egyesülethez, és
a Kiskun Csoport is felvette tagjainak sorába.

Ajánljuk...