Az NGC 457 nyílthalmaz

Kb. 100 csillaga fényesebb, mint 13 mg. Közülük mintegy 60 van
jelenleg halmaztagként azonosítva. A csoport csillagpopulációja
hasonló a
Perseus kettőshalmazához, utalva arra, hogy az NGC 457 eléggé fiatal
csillagcsoport.
A halmaz fő tömegében a legfényesebb csillag egy M0 típusú vörös
szuperóriás, 8,6 mg látszó és –5,2 mg abszolút fényességgel. Valódi
luminozitása
kb. 10000-szerese a Napénak.
A ? Cas 5 mg-s F0 spektrumú csillag különösen érdekes a halmaz
Ny-i szélén lévő helyzete miatt. Ha valóban tag, e csillag kb.
9300 fényév
távolságát
figyelembe véve az egyik legnagyobb luminozitású csillagnak kell
lennie, túlszárnyalva még a Rigelt is. A korrigált abszolút fényesség
kb. –8,8
mg, vagyis 275000-szerese a Napénak. Bár nincs határozottan bizonyítva,
a halmaztagságot alátámasztják a radiális sebesség mérések, a polarizációs
vizsgálatok, valamint a mérhető sajátmozgás hiánya, s a színkép,
mely egy nagy fénykibocsátású szuperóriásé. Egy másik lehetséges
szuperóriás
tag a HD 7902 csillag (7,0 mg B), a ?-hez közel helyezkedik el
a halmaz szélén. Ha tag, abszolút fényessége –6,8 mg. Napunk ilyen
távolságból
17,5 mg-s csillagnak látszana. A csoport valódi átmérője nem lehet
kevesebb 30 fényévnél, s ha feltételezzük az alacsony luminozitású
csillagok jelenlétét
is, az összfényesség alapján több ezer csillaggal számolhatunk.
Sok AAK-észlelő (Albireo Amatőrcsillagász Klub — R.N.) is foglalkozott
az NGC 457-tel. A halmazt már 6×30 B is mutatja, mint fátyolos
„kinövést” a fi Cas-ból kiindulva. 4,5 L már 5-6 csillagot bont
EL-al, míg 6,0
L nagy nagyítással 8-10 mg-s csillagok tucatjait mutatja. Egy jó
15 cm-es
távcső már 60-70 csillagot bonthat, a teljes felbontás hatását
keltve, bár ehhez és a halmaz igazi szépségének megmutatásához
már 20-25
cm átmérő kell.
Feltűnő a halmaz gyönyörű színkavalkádja. Nagyobb távcsövekkel
sok narancs és néhány vörös csillag látszik, ezek közül is kiemelkedik
a halmaz 8,6
mg-s vörös „főcsillaga”, melyet már 6×30-assal is lehet azonosítani,
éppen vörös színe miatt (ezért hosszabb szemlélés után fényesebbnek
látszik).
A fi-2 Cas kis távcsövekkel zavaró, bár a halmaz megtalálását könnyítheti.
A fényesebb komponens narancsos, a HD 7902 citromsárga; nagy átmérővel
az előbbi inkább kékeszöld színárnyalatot mutat. Ha észleled a
halmazt, becsüld meg a színeket is!
A halmaz alakját az észlelők többnyire T-nek vagy keresztnek látják,
néhány észlelő behajlított szárnyú repülőgéphez hasonlította. Egy
amerikai amatőr 20 cm-es Celestronjával 35x-el bagoly alakot vélt
felfedezni
a halmazban, ha a fi Cas-párost a bagoly szemeinek képzeljük el.
Kis távcsövekkel a halmaz erősen megnyúlt egyenlőszárú háromszögnek
látszik, melynek alapja a fi 1-2 Cas (a 8,6 mg-s vörös óriás a
két befogó által
meghatározott csúcson van). A halmaz méretét a kistávcsöves észlelők
még csak 7’-8’-nek írják le, míg 15 cm átmérő már egész 12’-es
kiterjedésében mutatja.

{mosimage}
Az NGC457 a Kitahara Csillagászati Obszervatórium
felvételén.

Több
észlelő leír kisebb csillagsorokat, íveket, főleg a halmaz közepe táján.
Kisebb távcsővel ezek csak, mint sűrűsödések figyelhetők meg.
Feltűnő a hosszanti tengely mentén húzódó fényesebb sáv. Érdemes megemlíteni
még egy halvány csillagívet is a képzeletbeli centrum tájékán, ez csak
20-25 cm-es távcsövekkel látszik.
A halmaz két szép kettőst is tartalmaz, a Stein 1560-at és a Stein
15634-et. Míg az előbbit könnyen mutatja egy 15 cm-es távcső, addig
a Stein 1564
a fényes háttér miatt csak nehezen azonosítható.
A halmazt nemcsak a mély-ég kedvelők ismerik, hanem a változócsillag
észlelők is, hiszen a közelében van a szép VZ Cas mira változó.
A Cassiopeia nyílthalmaz kavalkádjából is méltán kiemelkedik az NGC
457, amely sok egyéb tejútmenti csillagképnek is gyöngyszeme lehetne,
nemcsak
fényes ege és könnyű megtalálhatósága, hanem érdekes alakja, tömörsége
és csillagainak változatos színskálája révén is.

Bagó Balázs

(Albireo, 134., 1985. január)