Csillagistenekkel Százhalombattán
A Pásztor Emília régész-csillagász által rendezett kiállítás témája
az archeoasztronómia, azaz a csillagászati régészet volt. Már a
terembe történő belépéskor megkaptuk az első impulzust: a bejárat
a legismertebb,
és laikusok körében is közkedvelt archeoasztronómia emléket, az
dél-angliai Stonehenge kőoszlopait stilizálta. Utána egy egyenes,
kövekkel szegélyezett,
homokos úton haladhattunk egy másik emlékhez, a svéd Rösaring Naphoz
vezető, vallási célzatú sétányának nyomán. Az üveges tárlókban
ezen kívül
láthatók voltak régészeti feltárások során előkerült, csillagászati
motívumokat is rejtő tárgyak és eszközök, a kiállítási terem falán
pedig színes fotókon
mutatták a többi híres megalitot, asztronómiai célokat is szolgáló
templomot, és egyéb emléket, valamint bőséges magyarázatokat kaptunk
a szakterület
legfontosabb ismérveiről is.
Az előadásra érdeklődőkkel félig megtelt teremben Bartha Lajos
hozta a Kiskun Csoport rendezvényein szerencsére már többször megtapasztalt
formáját és profizmusát. A biztos tárgyi tudás, a sok évtizedes
előadó
tapasztalat, és az a klasszikus íz, ami előadásait jellemzi, ma
már sajnos kiveszőben van. Itt viszont ezúttal is mind-mind jellemzője
volt az idén
már hatvanadik éve észlelő, és 55 éve MCSE keretekben tevékenykedő
Bartha előadásának. Mindehhez ezúttal is hozzájárult az ezen sorok
íróját mindig
lenyűgöző, egyedi humorral átitatott, anekdotaszerű közbetétek
beépítése.
A téma ezúttal a „Középkori magyar csillagmegfigyelések” voltak.
Halhattunk az egykor rémületet okozó üstökösökről, a csodás égi
jelnek tekintett,
nappal is látható objektumokról (Vénusz), nóvákról és szupernóvákról,
valamint a csillagászati kronológia alapját jelentő nap- és holdfogyatkozásokról
— mindezeket az eredeti magyar feljegyzésekre alapozva, megmutatva
azt, hogy a magyarság sokszor viharos történelme ellenére során
mindig voltak
olyanok, akik egyszerű emberként, vagy művelt hivatalnokként, tisztviselőként
deákként vagy papként az égre tekintettek.
A hazafelé tartó autóút előtt a kellemes délutáni programunkat
stílszerűen egy gyönyörű Hold – Szaturnusz – Elnath (? Tauri) együttállás
észlelésével
zártuk. A kiállításról a Meteor 2003/1. számban Bartha Lajos tollából
is olvashattunk egy írást.
