„Keskeny ösvény” – Hogyan készítsünk házilag színvonalas optikát?

Semmi esetre sem szeretném igazságtalanul bírálni, lehúzóan bemutatni a marketingvilágban kapható optikákat, távcsöveket. Úgy gondolom, hogy egy kellően rendszerezett tájékoztatással átfogóbb képet kaphatnak az érdeklődők a lehetőségeikről. Aztán mindenki az előtte lévő információk alapján eldönti a következő lépését. Létezik egy másik, ugyan „keskeny ösvény” is, amikor (véleményem szerint) nagyobb megbízhatósággal, saját maguk is elkészíthetik a távcsövüket az építeni vágyók, csak egy kis tájékoztató, szakmai segítség kell nekik hozzá. Akik pedig nem éreznek magukban elég indíttatást egy távcső összeszereléséhez, legalább azt tudják meg, hogy miként, hogyan készülnek az alkatrészek egy távcsőhöz akár „házilag” vagy gyárilag, és ezeket az alkatrészeket, hogyan tudják minőségileg maguk is leellenőrizni, vagy leellenőriztetni.

 Ahogy a gyári optikák, színvonalasabb mechanikai kiegészítő eszközök és a sorozatgyártott távcsövek szépen lassan elértek bennünket az elmúlt 10 év alatt, fejlődtek az amatőrcsillagászok megfigyelő eszközei is. Nem így volt ez a 70-es 80-as években, amikor még mindenki, csak saját maga készítette el a távcsövét. Szinte végeláthatatlan lehetőségek közt dúskálnak ma a csillagászat iránt érdeklődők.  Mindig is volt és véleményem szerint marad egy szűk réteg a mozgalmon belül, akik kicsit mélyebbre szándékoznak ásni az optika világában. Nem elégednek meg az „átlagos” minőséggel. Magam is ezek közé az emberek közé tartozom.

 Volt szerencsém az elmúlt pár év alatt számos gyári optikai rendszert tesztelnem. Főleg Országos rendezvényeken vagy kisebb találkozók alkalmával az elfogadható, fél profi és a profi kategóriákban. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a kész távcsövek között keveset találtam, amire azt mondtam magamban, „igen ez tényleg jó távcső” A legtöbb általam tekintett, jó minőségű gyári távcső valóban profi, méregdrága optikai rendszer volt. Az apokromatikus tubusok közt is kevésre mondtam azt, hogy tetszik, vagy, hogy az áráért azt a minőséget láttam tőlük, amit elvárhatnánk ezektől a távcsövektől. Ami tényleg jó volt az árban is „jó” volt. Bevallom, nem kis meglepetésemre a legjobbakat az egyedi készítésű, színvonalas egységekből és alkatrészekből összeállított HÁZI készítésű távcsövekben találtam meg.

A teljesség igénye nélkül:
Ilyen volt például Berkó Ernő barátom 200/1600-as és 350/2100-as Newton távcsöve.
Schné Attila Yolo távcsövei, Kocsis Antal 154/1200 (?) Newtonja, Dr. Zseli József 100/600 –as, vagy Dán András 10 centis apokromátja és pár amatőr barátom saját távcsöve. És higgyétek el, nem az elfogultság beszél belőlem.

A lényeg, hogy vagy nagyon drága volt az a jó kukker, vagy egyedileg összeállított műszerről volt szó. A neves gyári optikák zömében úgy általánosságban csalódnom kellett. A tényleg színvonalasak, pedig drágák. És jobb, ha elfogadjuk, hogy a jónak ára van.

Megjegyezném, hogy jómagam tükörpárti vagyok. És e mellett megrögzött mély-ég megfigyelő (rajzoló) is 7 éve. Nem arról van szó, hogy egyik vagy másik optikai rendszer jobb vagy rosszabb volna a másiknál. Vagy egyiket a másik mögé helyezném. Egyáltalán nem. Mindegyik rendszernek megvan a maga helye és feladata az észlelések, megfigyelések terén.

Az a nem mindegy, hogy a véges anyagi korlátokkal rendelkező amatőrcsillagásznak mi a legjobb, milyen optikai rendszerben érdemes gondolkodnia, hogy mennyi pénzből milyen minőségi kategóriát is célozzon meg. Mit fog majd látni az elkészült távcsővel? Mit várhat el a műszertől optikailag.

A valóban kitűnő minőségű lencsés rendszerek ára is csillagászati, csak kivételes esetekben tudják megfizetni az amatőrök, de magában a jó lencse is kerül annyiba, mint egy sorozatgyártott kínai távcső. Ha valaki a bolygó, kettős és Hold megfigyelések mellett egy mély-eges területtel is szeretne foglalkozni hosszútávon, bármilyen szomorú is, de egy kisebb felületű 8-12cm átmérőjű „tökéletes képalkotású” lencsés távcsővel is keveset fog látni ezekből a halvány felületi fényességű objektumokból. Itt azt értem ez alatt, hogy valóban egyértelmű részleteket lássunk. Önmagában véve a lenyűgöző képalkotás sokszor sajnos kevés ezt ismerjük be. Kell a fénygyűjtő felület, és e mellé kell társítani a lenyűgöző képalkotást.

Érdemes az egyszerű, de valóban jó tükrös rendszerben gondolkodni. Ez maga a Newton elrendezésű tükrös távcső véleményem szerint. Kevés optikai elemből áll és éppen ezért tudunk belőle igen jó minőséget kihozni magunk is.

A rendszer lelke maga a főtükör. És a rendszer lelkén áll-vagy bukik lényegileg a minőség. A jó főtükör mellé természetesen kell a jó sík segédtükör és a precízen, gondosan kivitelezett mechanikai szerelés a maga nem szokványosan használatos speciális fényelnyelő anyagaival, valamint a jó okulárok. A legtöbb ilyen apróság, észrevételeim szerint a készen kapható távcsövek esetében sajnos elmarad. Jobb ha külön szerezzük be az alkatrészeket.

A továbbiakban szeretném a főtükör gépi – kézi elkészítését bemutatni.

2004 őszétől van szerencsém magam készíteni a főtükreimet. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy sikerült készítenem egy profi csiszológépet, aminek a segítségével az átlagosnál jobb felületi megmunkálás érhető el. Technikailag 45 cm átmérőig lehet vele dolgozni.

 

Gépi csiszolás

Előző cikkemben a tükrök maszkolásos ellenőrzéséről, a hagyományos tükörcsiszolásról, polírozó szerszám elkészítéséről írtam. Ezeket ábrákkal, fényképekkel mutattam be, külön ugyanazt nem ismételném itt. Javaslom a maszkolásos tükörellenőrzéssel foglalkozó cikkemet tüzetesen átolvasni. A későbbiekben az ellenőrzési módszerek megegyezők maradnak, csak a felület kialakítása tér el némileg a kézi csiszolástól. És minőségileg azért van némi különbség.

Miről van szó?

Kézzel csiszolt optikáknál általában a tükröknek van egy ellendarabjuk, ami szintén üveganyag. Az ellendarab vastagsága körülbelül megegyezik a tükörével, de mindenképpen eléri az átmérőtől függő 1/10 – 1/12 vastagságot, hogy ne hajoljon meg vagy deformálódjon megmunkálás közben.

A frissítés kedvéért:

A készülő tükrünket egy másik alul elhelyezkedő üveg ellendarabon munkáljuk meg – amit fixen rögzítettünk, mondjuk egy asztalra. Előre – hátra tologatjuk egymáson a két üveget, és közben elforgatjuk a felső darabot, a megfelelő húzáshosszokkal változtatva. Az ellendarab és a leendő tükör közé vizes csiszolóport teszünk, ami a két üvegdarabot forgácsolja mozgatásuk közben. A folyamatos húzásoknak és forgatásoknak köszönhetően a felső üvegdarab homorúvá válik az alsó domború lesz. A két üvegkorong idővel, ha jól végezzük a folyamatot egy tökéletes GÖMB felületté, csiszolódik össze. Ez a jó!

Ezt a folyamatot addig folytatjuk, még a kívánt húrmélységet el nem érjük, valamint 60- tól, 800-as finomságú csiszolóporokkal egyenletes gömbfelületet nem csiszolunk.  Majd a kialakított gömbfelületet szuroktárcsán kipolírozzuk és parabolizáljuk. És kész a tükör. Hű! Ez egyszerűen van leírva, de a lényeg tulajdonképpen tényleg ez. Ennek a gyakorlati megvalósítása az érdekes és nagy feladat.

Ha valakinek sok ideje van, akkor egy 200mm átmérőjű 1200mm fókusztávolságú tükröt kezdő csiszolóként, segítséggel körülbelül 3 hónap és 1 éves időtartamban kitűnőre meg is csiszolhat. Azért fogalmaztam így, mert a használható, ilyen – olyan minőséget viszonylag hamar, a nagyon jót igen sok idő alatt lehet elkészíteni. Azt kell, hogy mondjam a tapasztalat ezen a területen elengedhetetlen. Sajnos nem sikerülhet azonnal. A segítség okvetlenül szükséges, ahhoz, hogy tudjuk, hogy mit KELL éppen tenni, az adott munkafázisokban.

Mire valóban jó tükröt sikerült csiszolnom az, nekem körülbelül 5 évembe tellett. Addig gyűjtöttem a tapasztalatokat és a kudarcokat. Jórészt azért, mert nem ismertem a részfolyamatokat, az ellenőrzési részleteket a dolog pontos matematikáját, miértjét.
Időbe tellett, mire egy használható és garantáltan megbízható eljárást találtam és vált a saját rendszeremmé. Ha valaki segítséggel nekilát a csiszolásnak, véleményem szerint a 3-4 kisebb elkészített tükör után jó eredményt érhet el. Nem elrettentésként írtam le mindezeket, hanem azért, hogy tisztában lehessünk a dolog komolyságával és nehézségi fokával. A tükörkészítésnél nem a darabszám a mérvadó, hanem a minőség. Tartsuk ezt szem előtt! A Kiskun – táborokban például a fiatalok a tükörcsiszoláshoz segítséget kapnak. Sok meglepően jónak mondható minőségű, saját csiszolású tükörből készültek már Newton távcsövek. Magam is tekintettem bele ilyen tubusba. Tehát nem kell elkeseredni. Minden sikerül, csak kitartás kérdése.

Egy jó tükör elkészítéséhez elképesztően sok apró részletnek a helyén kell lennie, máskülönben az eredmény hagy kívánnivalót maga után. És nekünk a kitűnő minőség elérése a célunk, nem pedig az átlagos vagy az átlag alatti.

A kis bevezető után most visszatérnék a gépi csiszolás kezdetéhez, legalább is ahhoz, amivel én foglalkozom.

A gépi megmunkálás abban tér el a kézitől, hogy az ellendarab egy acélszerszám, aminek adott görbületi sugara van. Az ábrán jól látható a 25mm vastagságú és 360mm átmérőjű R = 2400 (azaz 1200mm fókuszt adó) acélszerszám. Ez a szerszám természetesen domború. A tükör fókusza a közismert görbületi sugár fele lesz. Egy R=2000mm-es szerszám így 1000mm egy R=3200mm-es pedig 1600mm fókuszt fog adni. Ez egy közismert optikai törvényszerűségből ered.

Az ábrán az acélszerszámot egy munkapadon helyezem el. Az első fázisban a jól látható 20cm-es üvegkorongot kell kézzel az acélszerszámhoz préselni. A szerszám és az üvegkorong között csiszolópor van vizezett állapotban. Az első szakaszban 60-as durva port használok. Addig tologatom a forgó szerszám fölött a tükröt, amíg abba bele nem csiszolódik az acélszerszám domborulata, peremtől peremig.
Az acél ellendarabon egyenletesen kell a tükröt mozgatni, hogy az ellendarab is egyenletesen kopjon és számottevően a szerszám görbületi sugara, ne változzon meg. A befogott acélszerszám közben folyamatosan forog. A munkaorsó fordulatszáma percenként 27, tehát nem nagy. (De éppen ezért veszélyes is lehet. Főleg az 1:100-as, erőátviteli rendszer esetében.)

Ezzel a módszerrel akár több tucat tükör azonos fókusztávolságban gyártható le rövid idő alatt, ellentétben a kézi csiszolással, ami nagyon időigényes kivitelezés, ha azonos fókuszokat szeretnénk elérni. Időben körülbelül 3-4x-es a munkaórák különbsége.

Miben jobb a gépi megmunkálás, mint a hagyományos?

1. Gyorsabb.
2. Rövidebb idő alatt egyenletesebb és alaposan megmunkált felületet érhetünk el.
3. A polírozás gyorsabban fog menni, mert a jól előkészített és megmunkált üvegfelület felszíne egyenletesebben, jobban kialakított, mint a sokszor kézzel hanyagul csiszolt tükrök esetében. Sok tükörkészítő, hogy „hamarabb” készen legyen, túl gyorsan vált a csiszolóporok között, így a polírozásnál, főleg a peremnél maradnak eltüntethetetlen, durva csiszolatnyomok. Ezeket úgy látjuk a már legőzölt tükrök esetében, hogy a perem homályos, gödröcskék vannak rajta.
4. Nagyon sok „izommunkát” takaríthatunk meg. A fáradt mesterember figyelme megoszlik, hibázásra hajlamosabb lesz, ezért a munkaidő irreálisan magasabb, ha jó eredményt szeretnénk elérni.

Ez most így leírva nagyon jónak és egyszerűnek tűnik, de azért ne rohanjunk annyira előre.

Egyáltalán mindegy az, hogy milyen gyorsan mozog a szerszám? Fontos az, hogy a tükör milyen pályán és hogyan forog az ellendarab fölött? Milyenek a húzáshosszok, a sebességek? És sok egyéb apróság. Ami főként tapasztalati és nem pontosan leírható dolog.

Először is: az átmérő függvényében meg kell választani, hogy milyen sebességgel munkáljuk meg a tükör felületét, milyen időközönként szórjuk a felületet, és hogyan adagoljuk a csiszolóport, valamint milyen időközönként vizezzük a szerszámot.
A karcosodás elkerülése végett is fontos dolgok ezek.

A csiszológép két fő részből áll. A főorsó (amin a géptál van) és az excenter kar.
A főorsóba fogjuk be az ellendarabot, mint az esztergagépeknél szokásos tokmány esetében.
Az excenter karok pedig a befogókerettel kényszerítik a főtükröt a szerszámon való folytonos mozgásra.
A főorsó fordulatszáma nálam szabályozható. Jelenleg 27,6 fordulat/percre van beállítva. Az excenter karok (amik tengelyei párhuzamosan ugyanolyan szögsebességgel forognak) sebessége 39,5 percenként. Az excenter karokat egy függőlegesen dönthető fémkeret köti össze, hogy a tükörről a keret a munka befejeztével könnyen leemelhető legyen. Ezen a kereten helyezkedik el egy a tükör befogására alkalmas támasztó és leszorító tükörbefogó kar. Közel prímszámoknak kell lennie a fordulatoknak az excenter karok és a főorsó esetében. Erre a nem ismétlődő mozgások elérése végett van szükség.  A szerszám és a tükör fordulata nem megegyező, hiszen akkor forgácsolás nem jönne létre. De túl nagy eltérés sem lehet. Valahol átmérőtől függően 1,5 és 3 szoros sebességkülönbségek a jók.
Nálam ez az arány 1,5 körüli.

A gép elemei:

Géptál (főorsó); Főkapcsoló; Tükör; Gömbcsukló; Tükörbefogó kar; Szuroktárcsa; Nyomósúly; Keret, Excenter kar.

Az excenter karok fordulata nagyobb, mint a főorsóé ezért a csiszolás és a polírozás közben fáziskésésben van egymáshoz képest a munkadarab és a szerszám. Így egy soha nem ismétlődő íves, folyton egymáson elforduló forgácsolás jön létre a tükör és az ellendarab között. Ez a jó, mert a csiszolatnyomok soha nem térnek vissza ugyanarra a helyre, így nem mélyül ki egyik helyen sem a tükör. A gépem fő működési elve az, hogy mindkét forgó egység körpályát ír le.

Milyen is a felület, ha ismétlődnek a mozgások vagy valami szabályosság tapasztalható:

Rögtön két rossz beállítást mutatnék meg ábrával.

A jó beállítás a következő:

Szabályozni tudom, hogy az excenter kar milyen rádiusszal forgassa a tükörbefogó kart a kerettel. Ezzel egyenletes szerszámkopást és szabályos gömbfelületet érhetek el karcolások és hibák nélkül.

A polírozás folyamán is szintén állíthatom a húzás rádiuszát és meghatározhatom, hogy a szuroktárcsa fölött milyen pályát írjon le a tükör. Ezek összehangolásával lehetőségem van tökéletes gömbfelületet polírozni. Ami nekem jó! Sok elrendezésű csiszológép létezik. Vannak, amikkel parabolizálni is lehet egy tükröt, bár én esküszöm a kézzel való precizitásra. Szerintem ez a legjobb megoldás. Minden tükör egyedi és a gépi csiszolást követően, kézzel átpolírozom a végső felületet, mielőtt parabolizálom a tükröt. A legegyenletesebb és legjobb minőségű parabolatükrök készíthetőek el így.

Nem véletlen, hogy a prémium minősítésű optikák árai valahol a 100-200-300 ezer forintos kategóriába kerülnek. A 92% definíciós fényességű lambda/6 (vagy ennél jobb) optikák kis központi kitakarással színezéstől mentesen ugyanolyan vagy jobb leképezést adhatnak optikai tengelyhez közel, mint egy méregdrága apokromatikus távcsőtubus. És az ilyen apo tubusok ára valahol a milliós nagyságrendekben számolható. Érdemes tehát megfontolnunk, hogy nekiálljunk-e, egy 20-25cm-es átmérőjű profi Newton tubusnak. Bizony igen. A nagy fénygyűjtő képesség mellett egy igen jó leképezésű távcsövet kaphatunk körülbelül 1/4 – 1/5 árban, mint amit ezért a kategóriában a megbízható gyáriért fizetnénk.

Nem olyan régen Berente Bélától szereztem egy 235mm átmérőjű speciálisan kis hő tágulású üvegkorongot. Ez egy a Pyrexnél is kisebb hő tágulású egyenletes szerkezetű üveganyag. Tervezem ennek a tükörnek a csiszolását és tubusba építését.

Nem olyan régen fejeztem be egy 200/1200-as tükör elkészítését Jakabfi Tamás kaposvári amatőr társamnak. Ebből komplett asztrofotós távcsövet fogunk építeni.

Hogyan is készült ez a 200/1200-as?

Első fázisban csak a forgó acélszerszámon kézzel belecsiszoltam a rádiuszt az üveganyagba 60-as csiszolóporral. Ugyanazokat a kézi mozgásokat kell természetesen használni, mintha kézi csiszolást végeznénk, csak az ellendarab már önmagában domború. A folyamat első része, tehát még belecsiszolom a rádiuszt az üveganyagba körülbelül másfél óra. Ugyanezt egy üveg ellendarabon 2,5-3 óra alatt érem el és közben nagyon elfáradok. Amikor peremig megvan a homorulat az üvegkorongban az excenter tengelyekre, ráteszem a tükröt befogó keretet.

A felső tükörbefogató keret, a szerszámra nyomósúllyal rányomja a tükröt az acél szerszámra, és gépileg egyenletesen átcsiszolja 60-as csiszolóporral a felületet. A tükörbefogó 3-as villájának, gömb csuklós része a kerethez van rögzítve. Az ábrán látható. Igaz ez már a polírozáskor. De a lényeg mindkét esetben ugyan az. A gömbcsukló miatt, a tükör szabadon elfordul a szerszámon a súrlódás és fordulatszám különbségek miatt.

Nyomósúlynak elegendő 15-20kg-os vastömeg. De ha úgy akarom, ráterhelhetek akár 50- 100kg-os tömeget is. Azonban ez felesleges. Körülbelül 45 perc folyamatos járatás után (10 percenként vizezem a csiszolóport a felületen, és néha új port is szórok a két felület közé) leveszem a tükröt a szerszámról és megnézem a felületet nagyítóval és szemmel is.

Ha a felületet egyenletesen átcsiszoltnak találom, akkor lemosom a szerszámot, a tükröt és a munkapadot is. Ezután ismétlem ezeket a munkafázisokat csak 150-240-320-500-800-as finomságú, csiszolóporokkal végigcsiszolom a tükör felületét. A legvégén a tükörfelület egy igen finoman kimunkált tökéletes gömbfelületté alakul. Ez a célom.

Ezután elkészítem a szuroktárcsát, és ugyanezt a folyamatot fogom végezni. Egy olyan rádiuszt választok a körpályához, hogy a szuroktárcsán járatva a felület gömb maradjon és a szurok anyaga, még ne torzuljon el. Hogy, mikor gömb a felület, erről optikai ráccsal győződhetem meg polarizált fény segítségével, ha a már kissé polírozott tükröző felületről visszaverődik a fény a tükör 2x –es fókuszából. (előző maszkolásos cikkemben ez jól le van írva) Az elején úgy tűnik, mintha peremkopott volna a felület, vagy éppen a közepe polírozódik hamarabb. Körülbelül 2-3 óra folyamatos polírozás után a felület tökéletesen polírozott gömbnek látszik. Az optikai rácsszálak a 2x-es fókusztávolságból ellenőrizve a tükör felületén egyenesnek, párhuzamosnak látszanak. A felület most már GÖMB. De még teljesen ki kell polírozni. Ha ezt elérem, akkor jó.

Innentől kezdve folyamatosan ellenőrzöm a felületet a jól ismert Focault-féle késél-teszttel. A Focault-eljárás megmutatja, hogy mennyire egyenletes a felület, meddig kell még polírozni. Illetve, hogy vannak e gépi nyomok vagy szabályos ismétlődések. Körülbelül 10 óra gépi polírozást mindenképpen végzek. (Ez körülbelül 30 óra becsületes kézi polírozásnak felel meg) Kézzel átdolgozom a polírozó szerszámon a tükör felületét, ügyelve, hogy gömb is maradjon. Tökéletes, kézzel kidolgozott makulátlan gömbre törekszem. Ha ez megvan lassan mélyebb húzásokkal parabolizálni kezdem a tükör felületét. Ez az elején 10 másodperces parabolizálás – mérés – parabolizálás – mérés, majd pár másodperces parabolizálás – mérés megint, pár másodperces mérés, és így tovább, amíg ki nem alakul a jó felület. És elmennek az órák a napok, mire eljut az ember az ideális parabolafelülethez.

És csakis ilyen türelemmel születhetnek meg az igazán jó minőségű parabolatükrök, amelyek nem kerülnek le általában a futószalagról.

Az ilyenen módon elkészített optikák kellő gyakorlattal lambda/40 RMS és 92-96% definíciós fényességű tükrökké alakulhatnak. Ami egy amatőr számára legtöbbször megfizethetetlen általában, ha egy neves optikai gyártól szerezné be a tükrét.

Példaképpen a tűrésmező airy korong méretének függvényében bemutatnék pár gyári és hazai optika grafikai felületét. Csak az elgondolkodtatás kedvéért. Kicsit a szélsőségeket is kiemeltem szándékosan. De a gyakorlat igazolja sajnos, hogy a legtöbb futószalagon előállított tükörrel valami nem stimmel.

Az alsó és felső tölcsér alakú feketevonalas rész, a tűrési mező a távcsőtükör átmérőjének és fókuszának függvényében. Megmutatja, hogy a mért zónáknak milyen tűrésen belül kellene lenniük. A zónák fekete pontokként vannak ábrázolva. Ezeket a fekete pontokat összeköti a grafikai görbe, ami azt mutatja, hogy milyen egyenletes a tükör felületi megjelenése a mért zónák esetében.

Íme néhány gyakorlati példa:

Egy gyári 150/750-es tükör grafikai ábrája:

Jól látjuk, hogy a tükör grafikai része nem a tűrésmezőn belül helyezkedik el.
Ez pontosan azt jelenti, hogy az optika nem diffrakció határolt. Sajnos túlságosan is lapos, ami nem jó. Pedig a gyártó sokkal jobbat ígér, mint lambda/4 (megjegyzem, hogy a tükör ennek a beígért értéknek a felét sem éri el)

Egy szintén gyári 200/900-as tükör grafikai ábrája:

Minél fényerősebb a tükör annál szűkebb a tűrési mező. Tehát a felületnek annál kisebb mértékben szabad eltérnie az ideálistól.
A gyári tükör grafikonja nagyon egyenletes és sajnos gömb. Azaz a definíciós fényesség valahol a 40-50% körül járhat az alapban megkövetelt 80%- hoz képest. És már a legkisebb nagyításoknál is látszik a leképezésben a hiba. A gömbtükör az 1/8 nyílásviszony körül kezdi kielégíteni a csillagászatban azt a szintet, ami már jónak mondható. (Tehát a 200mm átmérőhöz gömbben gondolkodva 1600mm fókusz minimum szükséges volna.)
A csillagok körül nagyobb nagyításoknál egy ködös haloként jelentkező képet láthatunk.
Sajnos ez a tükör sem elégíti ki (messze nem) az alapkövetelményeket.

Egy 200/1000-es gyári tükör grafikai ábrája:

Ennek a tükörnek a középső zónarésze egészen a peremig elfogadhatónak mondható, azonban a perem erősen kopott. Ez látható, mert az alsó tűrési mező tölcsérrésze alatt helyezkedik el a perem mért zónája. Ezt úgy nevezik tükörcsiszolók közt, hogy a perem alulkorrigált (lekopott vagy „le van nyalva”)

Egy jó minőségű 200/1000 paraméterű hazai gyártótól kapott tükör grafikonja:

Jól látható, hogy a tűrési mezőben egy nagyon egyenletes és kitűnő minőségű tükör grafikonja helyezkedik el. Egy ilyen tükör interferometrikus mérés alapján lambda/8 körüli értéket mutat, ez definíciós fényességben körülbelül 96,6%-ot jelent. (ismerem a hivatalos lézeres  mérési eredményt, ezért írtam)

A cikkben bemutatott géppel készült, saját csiszolású 200/1200-as tükröm grafikonja:

{mosimage}

Csak annyit fűznék hozzá a grafikonhoz, hogy a tükör parabolája nagyon egyenletesre sikerült. Ez is volt a célom. Három különböző zónaértékű maszkkal ellenőriztem a végső felületet és mindhárom esetben ugyanarra az eredményre jutottam.

Az átnézett több tucat optikai grafikon és az ég alatt való távcsöves teszteléseket összevetve tapasztalataim szerint egy ilyen tükör bírja az 500x-os nagyítást és igen kontrasztos leképezést ad.

A műszerem egy 150/600-as Newton távcső, ami saját készítésű, melyben csak magyar alkatrészek vannak. Főtükre is a maszkolásos cikkem alapján készült.
Kivitelezésénél törekedtem a lehető legprofesszionálisabb kialakításra.
A mechanikája is magyar származású, melyet Dán András készített. Egy G-10-es óragépes távcsőmechanika. Rendkívüli F/4-es fényereje ellenére is igen jó leképezése van. Erről már sokan meggyőződhettek. Nem ritka, hogy 300x-os nagyítás fölé tudok vele menni légkörtől függően. A bolygókról éles, részlet gazdag képet ad jó légkör esetén, a mély-ég objektumokról kontrasztos, információkban gazdag leképezést nyújt. Etalonszerű csillagtesztet mutat az Airy korongról és a diffrakciós gyűrűkről. Így a rendszer biztosan diffrakciós. Teljesen elégedett vagyok vele.

{mosimage}

Az évek alatt több tucat általam összeszerelt komplett távcső tükrének a grafikonját elemeztem ki és egybevetettem a csillagos ég alatti tesztekkel. Ami a szigorú mérések során grafikailag jó volt és egyenletes felületet mutatott (egyenletesen bent volt a tűrési mezőben) mind nagyon jó képet adott. A grafikonok jól megmutatják, sejtetik, hogy milyen lesz a távcső leképezése, ha adott torzulásokat mutat a mérés. Eddig minden elvégzett mérésem és tesztem egyezett. Ezért megbízhatónak tartom a módszert. Az interferometrikus mérés és a csillagtesztek sokasága is alátámasztják mindezeket, amiket leírtam.

Örülök, ha cikkemmel segítettem. Remélem sikerült elgondolkodtató összehasonlítási alapokat adnom. Szándékosan nem neveztem meg ismert hazai gyártókat, forgalmazókat, ez nem az én tisztségem. A nagyon jó távcsövek árban mindig többe kerültek, mint az átlagos sorozatgyártott távcsövek árai.

Pontosan ezek miatt döntöttem úgy, hogy érdemes egy professzionális csiszológépet építenem, mert érdemes. Másrészt a minőséget magam befolyásolhatom alku, és másoktól való függés nélkül.
És ez jó érzéssel tölt el.

Szeretnék köszönetet mondani Bakonyi Tibor kaposvári esztergályos barátomnak, aki segített a gép szerelésében és ötleteivel hozzájárult egy remek gépezet megvalósításában. Valamint Ferenczi Béla barátomnak és mesteremnek, aki tapasztalatával és tanácsaival támogatott.

A távcsőtükrök megmunkálásával, csiszolásával kapcsolatosan bárkinek szívesen segítek, ha tudok. Elérhetőségem 20/770-8270 vagy jbozsoky@gmail.com

Mindenkinek további kellemes távcsövezést és jó eget kívánok.

Ajánljuk...