Évezredekkel ezelőtt még nem lehetett különválasztani az asztronómiát és az
asztrológiát, vagyis a csillagászatot és a csillagjóslást. Ha azonban ma összekeveri
őket valaki, az olyan jellegű, mint amikor valaki Budapestet keveri össze Bukaresttel.
A csillagászok az elmúlt évezredek során rengeteg tapasztalatot, ismeretet
gyűjtöttek
össze az égitestekről. Megtudták, hogy a bolygók miért "bolyonganak" az
égen, milyen az összetételük, légkörük, felszínük. A Vénusz, a szerelem bolygója
például vastag széndioxid légkörrel rendelkezik, felszínén a nyomás 90-szerese
a földiének, a hőmérséklet pedig majdnem 500 Celsius-fok. Ilyen környezetről
aligha a mennyei szerelem jut az ember eszébe, sokkal inkább a pokolra emlékeztet.
(A kettő között persze időnként felmerülhetnek bizonyos összefüggések, de erre
most nem térhetünk ki.)
A "harcias" Marson viszont a legnagyobb kánikulában is alig emelkedik
fagypont fölé a hőmérséklet. A "méltóságteljes" Jupiternek nincs is
szilárd felszíne. Az "öregesen cammogó", és állítólag betegségeket
terjesztő Szaturnusz az egyik leglátványosabb jelenség a Naprendszerben.

Állnak-e az állócsillagok?
Kiderült az is, hogy az állócsillagok nem állnak, de olyan mesze vannak, hogy
elmozdulásuk csak a legmodernebb műszerekkel mérhető. Tudjuk, hogy a csillagképek
valójában nem léteznek, hiszen a csillagok akár több száz fényév távolságban
is lehetnek egymástól, s csupán tőlünk látszanak egy irányban lévőnek.
Minden nép a saját világszemlélete, hitvilága alapján népesítette be az eget.
A régi közel-keleti népeknél például létezett egy Szamár nevű csillagkép, melynek
legfényesebb csillagai 40-130 fényévre vannak tőlünk. Ezt a csillagcsoportot
– mely nagyjából még hasonlít is arra, aminek nevezik – nálunk Oroszlánnak
hívják.
Az ebben a jegyben születettekre azt mondják, jellegzetesen "oroszlános" tulajdonságai
vannak, noha akár szamár is lehetne. Ezek szerint ha kedvenc főnökünk is abban
az időszakban született, amikor a Nap ezt a vidéket járja az égbolton,
akkor ő a Szamár jegyében született, mi pedig az Oroszlánban?!
A Nyilas lehet jól célzó, pontos, vagyis éppen olyan, mint amilyennek a neve
alapján lennie kell. Régen rossz azonban annak, aki esetleg angolszász területen
látta meg a napvilágot. Ott ugyanis ugyanezt a csillagcsoportot valamikor Teáskannának
hívták. Olyannyira, hogy fölötte kiskanalat is találunk, alatta pedig citromkarikákat.
(Nem ritka, csak nem túl közismert, hogy egész mondakörök szerepelnek együtt
az égen. Például az "Androméda kalandja a cettel" című történet összes
szereplője felettünk van, de az ősmagyarok hitvilágának csodaszarvasát az őt
üldözőkkel együtt szintén megtalálhatjuk az égbolton.)
No de térjünk vissza a Nyilas teáskannájához. Vajon milyen tulajdonságai vannak
egy teáskannának? Forró vérű? Nagy a füle? Sok olyan csillagkép van, amely egyáltalán
nem hasonlít arra, amiről elnevezték. Márpedig a páciensek tulajdonságait annak
alapján írják le a csillagjósok, amilyen jegyben azok születtek. (Igaz ma már
a csillagképek a csillagjegyekkel nem esnek egybe, de itt most az elnevezés
és a karakter közötti összefüggésre szerettünk volna rámutatni.)

A bolygók hatása
Horoszkópot évezredek óta készítenek. Fel is használták hozzá az összes ismert
fényes égitestet, a Napot, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, Jupitert,
Szaturnuszt, továbbá az állatöv 12 csillagképét, vagyis azokat a csillag-csoportokat,
amelyen áthalad a Nap az esztendő folyamán. Aztán egymáshoz viszonyított helyzetükből
kitalálták, mit hoz a jövő. Igaz, hogy van egy 13. csillagkép, a Kígyótartó,
amelyen a áthalad a Nap, de ez valahogy nem volt szimpatikus a csillagjósok
számára, pedig még állat is van benne. Ma sem veszik figyelembe. A jóslatok
– legalábbis készítőik szerint – természetesen beváltak.
1781-ben William Herschel egy olyan különleges csillagászati műszerrel, amit
az asztrológusok nem használnak – távcsőnek hívják – felfedezte az Uránuszt.
Megfelelő matematikai apparátussal kiszámították az "új" bolygó pályáját,
az azonban szisztematikusan eltért ettől. A csillagászok ekkor arra gondoltak,
hogy nem vettek figyelembe egy olyan hatást, amit egy ismeretlen bolygó gravitációs
zavara okoz. Az eltérések alapján kiszámították a feltételezett égitest helyét,
beállították a távcsövet és rövid keresés után meg is találták a Neptunuszt.
Később hasonló módszerekkel fedezték fel a Plutót is.
Volt tehát egy létező hatás, amelyet az égitestek tömegvonzása okoz. Amikor
az ismeretlen bolygó gravitációs hatását nem vették figyelembe, nem is vált
be pontosan az előrejelzés. Ma már ezzel nincs gond, hiszen nagy pontossággal
navigálnak a bolygókutató szondák tőlünk akár milliárd km-ekre is. Természetesen
az asztrológusok – haladva a korral – beveszik a három külső bolygót is a buliba,
és a jóslások most is ugyanúgy "beválnak", mint régen. Egy csillagász
számára, – akinek munkaköri kötelessége a gondolkodás – ez bizony elgondolkodtató.
Az eltéréseket a jóslatok készítésénél is észre kellett volna venni, s így
már
régen fel kellett volna fedezni a külső bolygókat. Ez azonban – ki tudja miért
– nem történt meg. A Plutó bizony elég halvány égitest, vannak viszont olyan
kisbolygók, amelyek több százszor fényesebbek nála, és sokszor alig néhány
százezer
km-re haladnak el bolygónk mellett. A horoszkópok készítésénél azonban makacsul
a Plutó hatását veszik figyelembe, és a kisbolygókét nem.
Az asztrológusok régebben a születés időpontját vették alapul, ma leginkább
a fogamzás időpontját használják munkájukhoz. Igaz, az utóbbit nem lehet pontosan
megállapítani, de ezt a csillagjósok biztos jobban tudják. A csillagászok tisztában
vannak a gyermekszületés rejtelmeivel is, és nem értik, hogy miért nem kell
az előzményeket figyelembe venni. Nevezetesen azt, hogy annak a két sejtnek
múltja is van. Mindenki tudja, hogy a gyerek sorsát meghatározza, milyen hatások
érik az anyát a terhesség kilenc hónapja alatt. Ugyanabban az időpontban sokan
születnek a Földön, de nem mindegy, hogy valaki egy munkanélküli magyar anya
vagy egy amerikai multimilliomos csemetéje lesz. Meghatározza a sorsot az iskola,
a család, a rokonok, az, hogy kivel választ csillagot, stb. (Ez utóbbinál sem
a csillagokon múlik a dolog!) Kimutatható ugyan, hogy például tavasszal és ősszel
több csillagász születik, mint máskor, ennek azonban van egy szépséghibája.
Akkor egyébként is több gyerek születik. A csillagászok tudományos ismereteik
és tapasztalataik alapján nyugodtan kijelenthetik: az égitestek nem befolyásolják
az ember sorsát!
Az asztrológia – amit a korábban említett félreértések elkerülése végett nevezzünk
inkább csillagjóslásnak – függetlenül a modern módszereknek, a nagyfokú szabadságnak,
ami a mai magyar kultúrában tombol – semmi más, mint babona!
1999 a napfogyatkozás éve. Hajdanán nagy rémületet keltett a jelenség és sok
helyen nyilakat lövöldöztek az ég felé, óriási lármát csaptak, hogy elűzzék
az égi sárkányt, amely felfalni készül a Napot. Ha valaki ezt tenné augusztus
11-én, akkor – finoman szólva – igencsak megmosolyognák. Pedig ez a nézet egyidős
az asztrológiával és nincs benne kevesebb ráció, mint a horoszkópokban.

Kepler is csinálta?
A történelem során számos nagyszerű felfedezéssel gazdagította a tudományt a
csillagászat. Új égitesteket fedeztek fel, műszereikkel a leggyengébb sugárzásokat
gyűjtik és elemzik. Megállapítják az égitestek hőmérsékletét, tömegét, mágneses
terét, stb. Föld körüli pályáról már olyan tartományokat is lehet vizsgálni,
amelyeket itt a Földön nem. Semmilyen speciális sugárzást sem sikerült kimutatni,
ami esetleg gyanús lehet az ügyben, pedig e téren igen fejlett a tudomány. A
csillagjóslás viszont semmilyen új felfedezéssel nem gazdagította a világot,
pedig lett volna rá lehetősége, mint azt a bolygók felfedezésénél láttuk. A
mai csillagászok dolga a tudományos kutatáson kívül a tudományos ismeretek terjesztése
is. Hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljunk, felvilágosítani, tanítani
szeretnének és nem félrevezetni, ezért nem készítenek horoszkópot a csillagászok.

Befejezésül annyit, hogy sokan szoktak Keplerre hivatkozni. Ha már egy olyan
híres csillagász is, mint ő, készített horoszkópokat, akkor mégis lehet benne
valami?! A csillagászatban járatosak tudják miért készítette jóslatait Kepler.
Erre utal egyik szellemes mondása is: "Isten gondoskodik az állatoknak
élelemről – a csillagászoknak pedig az asztrológiáról". De egy átlagos
műveltségű magyar polgár számára is furcsa Keplerre hivatkozni. Madách – mint
azt iskolai tanulmányainkból tudjuk – korának egyik legműveltebb személye volt.
Az ember tragédiájában meg is írta, miért készített Kepler horoszkópokat. Ezt
a művet pedig akkor is illik ismerni, ha valaki éppen akkor hiányzott az óráról.

Trupka Zoltán
Székesfehérvár
a TELAPO 16. számában megjelent cikk utánközlése