Leonidák 2009-ben
Sziasztok !
Tegnap kora este még nyugodtan készülődtem a másnapi
munkába menetelhez, intéztem a dolgaimat. Este 6 óra magasságában Vereckei
Karcsi felhívott, hogy a Csonkatoronyhoz szervez Leonidák nézelődést, volna
e kedvem csatlakozni, még van egy hely az autóban. Szélsebesen
forogni kezdett az agyam. Már lemondtam magamban a Leonidákról, mert úgy
gondoltam, hogy úgyis beborít minket a köd, mint ahogy előző nap már megtette.
Gyorsan lecsekkoltam a műholdképeket, amik szerint ámbár éppen
egy felhősáv volt Kecskemét felett, de a mozgásából úgy ítéltem meg, hogy
nemsokára nem fog problémát okozni.
Este 8 órai indulás lett betervezve,
nem sokkal később el is indult a lelkes csapat: Vereckei Józsi vezette az
autót, velünk tartott még Vereckeiné Virág Mónika és Virág Balázs, Vereckei
Karcsi valamint jómagam 5-en nekivágtunk a sötétségnek. Vittünk magunkkal
egy kis Makszutov távcsövet, 2 fotóállványt hozzávaló fényképezőgéppel
valamint 2 binokulárt.
A toronynál már várt minket Vincze András, aki már este 8
óra óta kint volt és 7 meteort is látott már addig. Amint kiértünk a
Csonkatoronyhoz (a toronyhoz vezető földúton meglepően sok őzet és nyuszit
láttunk), kipakoltuk a cuccainkat és elkezdtük a Leonidákat nézni, fotózni az
egyébkén egészen kiváló égbolton (hmg 6 magni alatt volt), de sehogy se
akart komolyabb meteorhullást produkálni a raj, azért a "üres"
percekben a kis Makszutov távcsővel a szokásos látnivalókat nézegettünk az
égbolton. Azért láttunk meteorokat, én például 1 másodperces eltéréssel 2 rövid
meteort is láttam felvillanni, de nem volt kiemelkedő az aktivitás, csak
néhány közepesen fényes Leonida meteort látunk jelentősen távol a
radiásnponttól. Hiába kelt fel este 10 óra fele a Leonidák radiánsa, az se hozta meg
a várva-várt potyogást, de a kis csapatunk kitartott.
Később megérkezett Mojo is,
de ekkor már záróra felé közeledett a hangulatunk. Még tovább
próbálkoztam a fotózással, de valahogy sose arra akartak feltűnni a fényesebb
meteorok, amerre a fényképezőgép optikája irányult. Mojo és Vince Andris
polifomra feküdve próbálta becserkészni a meteorokat én meg az utolsó
köröket róttam a fotózással amikor is az este leglátványosabb meteorja
feltűnt 23:54-kor (KÖZEI). A szenzációs meteor a feltűnése első
másodperceiben komótosan mozgott az Auriga csillagképben, majd a Fiastyúk alatt
sebességet váltott, felgyorsult, valamint elképesztő iramban felfényesedett
végül teljesen pompás tűzgömbként folytatta útját a Cet felé,
vöröses-barnás színű volt, a pályája vége felé legalább 2 darabra szétszakadt, majd a
darabok párhuzamosa repültek tovább, legjobb pillanataiban -2 magni környékén
lehetett a fényessége, nyoma kb fél percig látszódott. Mindenesetre
a fényes tűzgömb felbukkanása után másodpercekkel később Németh Zoli
bejelentkezett Pécsről, hogy láttátok?, majd az este folyamán többen is csörögtek
Mojo mobiljára. Kellett volna még legalább 10 ilyen tűzgömb az éjszaka
folyamán és egy szavunk se lehetett volna! Kicsit vegyes érzésekkel pakoltunk össze és indultunk
haza. Azért örömmel töltött el, hogy sikerült összehozni ezt kis kiruccanást,
jó volt az időjárás is csak a meteorok hiányoztak.
Külön hálás köszönet a Vereckei családnak a fuvarért és a
lelkesedésért.
Üdv,
Szöllősi Attila
Sziasztok!
Köszi Attila, a beszámolót!
Mindezidő alatt én itthonról észleltem, fél 8 körül
mentem ki, és fél 10-ig mély-egeztem :), aztán kifeküdtem a pokrócos földre meteorozni, az öcsém is csatlakozott közben
hozzám egy fél órára. Tényleg nem volt nagy aktivitás… az este folyamán max.
olyan 20 meteort ha láttam, bár megérte. A látott
mély-egek: Sculptor galaxis; meglepően szép volt, egész sok észlett látszott
150/1200-as dobsonomban rajta. Érdekes, hogy a 6×30-as keresőben is látszott,
bár 7,1 magni, szóval nem csoda. Eszembe jutott az észlelése közben hogy az
évkönyvben van róla egy kép: hát elővettem, megnézegettem. Azt vettem észre
hogy a képre vagy nem fért rá egy csillag amit láttam a galaxis mellett, vagy
"felfedeztem" egy nóvát :). Gyorsan felhívtam Baracki Zolit, hogy ő
tud-e valami ilyesmiről, ő írt Leonidákra, aztán másnap (ma) néztem még képet
és kiderült hogy épp nem fért rá a képre… 🙂 NGC1491
"fénylő köd" a Perseusban: Igen érdekes objektum, közepénél egy
csillag, körülötte ködösség, egyik oldalt kicsit fényesebb a köd. Szemlélgettem egy ideig.. 🙂 IC405-Lángoló
csillag köd (Aur.): Csak nagyon gyengén sejlett a csillagok körül ködösség. Továbbá néztem a
Fornaxban planetárist, és egy galaxist, és az Eridanusban 3 galaxist és egy planetárist.
A két legszebb
meteor amit láttam az este: az egyik a Canis Minor és a Monoceros határán kb 1
magnisan száguldott "fentről lefele", tehát nem Leonida volt. A másik
0 magnis Cepheus felé rótta útját, nagyon nagyon gyorsan, mikor láttam szó
szerint megijesztett mert olyan hirtelen jött..és nem volt leonida.
Elnézést ha nem teljesen leonidás beszámoló volt :).
Üdv, Dani!
Sziasztok!
Én is írtam beszámolót. (Ez az első:) )
Kedden, a nagy napon nézegettem az eget, listát. Az ég
tömör felhő volt, a listán viszont optimisták voltak az írók. Némileg kérdéses
volt a kezdés, hiszen UT-ben volt megadva az idő, én még ehhez nem voltam
hozzászokva, így 9:45-re készülődtem. Stelláriummal nézegettem, hogy mikor
merre kell nézni, és láttam, hogy a Leo (és a radiáns) egy órával kel a
beharangozott idő után. Aztán persze rájöttem a cselre.
Konzultáltam pár emberrel, eléggé kétségessé vált, hogy
megyünk…
Felhős is az ég, későn is lesz. Aztán beszéltem tesómmal,
Józsival, hogy mi legyen. Végül is abban maradtunk, hogy megyünk. 17:30 körül
jött a telefon, hogy 20:00-kor indulunk. Mivel volt még egy hely, így
felcsörögtem Szöllősi Attilát is, aki érzésem szerint örült az hívásnak. Mojot
is értesítettem a dologról, bár ő említette, hogy dolgozik, így nem megy
sehova, de úgy látszik a Csonkatorony túl csábító volt…:) Attilával
megbeszéltük, hogy hoz két binokit, egy fényképezőt és pár oksit, meg szűrőt az
90/1250-es MC-hez.
Mi is vittünk egy fényképezőgépet, (és az imént említett
távcsövet) így jól felszerelve indultunk útnak. Közben Atilla GPS-e vigyázta
utunk…:) Érdekes beszélgetés kerekedett a körülbelül egy órás úton – no meg
sötét. A földes utakon rengeteg őzet, nyulat láttunk, majd annak a végén egy
kisebb fajta tavacskát. (Na jó tócsát…) Míg azon agyaltunk, hogy lehetne
süllyedés nélkül eljutni a célhoz, Vincze András -aki addig már 7 meteort látott
egy óra alatt- jött elénk, és már mondta is, hogyan jutunk át. Így már ott is
voltunk a jól ismert romnál.
Elég izgatott voltam, hiszem eddig meteort alig láttam,
nem hogy meteor rajokat Sajnos azon az éjjelen is alig láttam, és ez némileg
elszomorító volt, hiszen ezért jöttünk ki.
No, de sebaj.
Az egyetlen cső nem pihent túl sokat, hiszen mindig rajta
volt valakinek az (óvó) szeme. Mivel még kezdő vagyok, és ritkán jutok ki
terepre, így ez is rengeteg újdonságot tartogatott nekünk. Attila mutogatta a
szebbnél szebb alakzatokat, és a binokulárokban rejlő csodaszép látványokat is
felfedeztük.
Természetesen mi is észleltünk egy kevés meteort, sajnos
többségük kicsi volt. Egy-egy elszáguldó halovány fényfoltocska itt-ott, ám
egyszerre kettő is láttam, amely keresztezhette volna egymás útját, ha addig
kitartott volna. Volt egy igen szép meteor, amely kékes csíkot húzott maga
után. Ez olyan igazi meteor volt, amire én vártam.
