Vénusz-fedés 2008. december 1

 

 

 
Szöllősi Attila felvétele

 

Szöllősi Attila beszámolója, Kecskemétről

Sziasztok !

Ez egy igazi egyszer az életben élmény volt!
2007 tavaszán, amikor is a 2008-as Csillagászati Évkönyv
jelenségnaptárához adatokat gyűjtöttem, találtam rá erre az eseményre.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor is tudatosult bennem, milyen csodálatos
esemény lehet majd ebből, mennyire különleges fedés is lesz ez. De a számok nem tudták igazán visszaadni azt az élményt,
amit a tegnap este adott.
A december elsejei nap erős kétkedésekkel indult: látható
lesz e az esemény, az időjárás előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett, országos
esőt jeleztek előre. A délelőtti műholdképeken már látszódott az esőfront, ami
délnyugatról közeledett, igyekeztem folyamatosan nyomon követni a mozgását,
hátha lesz egy kis esély estére derült időre. Dél körül már elkezdhettem
reménykedni, mert jól láthatóan kettévált a felhőfront, Kecskemét talán egy
felhőmentesebb zónában lehet.
Délután fél háromkor eldöntöttem, lesz ami lesz,
kitelepülünk a teljes felszereléssel és az égiek kezébe helyezzük a sorsunkat. Mikor fél négykor a Boromissza Ferivel elkezdtünk a
kölcsönkért autóba bepakolni, éppen erőteljesen esett az eső Kecskeméten, de
már látszódott a délnyugati horizont vörösödése, jön a derültség!. Mikorra
kiértünk (16:00 KÖZEI, minden további időpont KÖZEI-ben lesz megadva) a
szokásos megfigyelőhelyünkre, már elkezdett felszakadozni a felhőzet, az
autóból kiszállva pedig megpillantottuk a látványos Hold-Vénusz-Jupiter triót. Gyorsan összepakoltuk távcsöveinket, Fecó a Bresser
70/700 refraktorát, én a 235/2350-es Celestron Schmidt-Cassegrain-t, mellette
párhuzamosan egy Skywatcher 80/600 ED refraktorral. A pakolás közben még el-el
tünedezett a felhőpamacsokban a Hold-Vénusz duó, de ahogy egyre sötétedett,
impozánsabb lett a látvány. Először a C9.25-el próbálkoztam a fotózással, de
gyorsan beláttam, ilyen elképesztően rossz nyugodtságnál már élesre se nagyon
bírtam állni a távcsővel, egyszerűen pocsékok lettek a tesztfelvételek primer
fókuszban, még f/6.3-as reduktorral se volt jó a kép. Maradt a 80/600-as ED,
amivel már nagyon jó képeket tudtam készíteni a Canon EOS 300D fényképezőgépemmel. Időközben a Hold környéke teljesen kiderült, és
elképesztően szép égi kompozíció rajzolódott ki az égboltra. A már sötét
mélykék égbolton a vékony Holdsarló a hamuszürke fénnyel már eleve
fényképezőgépért kiállt, a Holdkorong közelében a briliáns Vénusz, mint egy
tündöklő égi gyémánt ragyogott, a Jupiter mellette pedig már csak a hab volt a
tortán. Egyszerűen egy ilyen látványos együttállást minden képzeletet
felülmúlóan szép volt. Elképzelni se tudnék szebbet. Az öreg 7×50-es Tentó
binokliban volt talán a legmegkapóbb a látvány, mert a Jupiter is befért a
holdjaival a látómezőben. A gondolataim ekkor Galileinél jártak, vajon láthatott ő
ilyen csodákat akkoriban, 400 évvel ezelőtt? Az új 15×70-es binokliban (az előző 15×70-es binoklim a
2007 januári McNaught üstökös nappali megfigyelésénél amortizálódott le) is
nagyon szép volt a látvány A 80-as APO-ban 19x nagyítással nagyon szép volt a
kép, a C9,25-ben még a legkisebb, 73x nagyítással is alig lehetett élesre
állni, a Vénusz fázisát alig lehetett sejteni, nagyobb nagyításnak egyszerűen
nem volt értelme, annyira hullámzott a kép.

Egyre izgatottabbak lettünk ahogy közeledett a belépés
időpontja, időközben több amatőrtársunkkal is beszéltünk és a rossz hírek
alapján (több helyen esett az eső és felhős volt az ég) kezdtük sejteni, milyen
különlegesen szerencsések vagyunk az időjárással. A Hold egyre jobban 
megközelítette a Vénusz bolygót, szabad szemmel már szinte felfalta, de
ekkor feltámadt az addig csak ritkán megerősödő szél, szinte már viharossá
fokozódva, meg-meg cibálva a távcsöveinket és az idegeinket. Az addig még
elfogatható látvány a C9,25-ben rosszabbra fordult, mert a Vénusz korongja
elkezdett felfújódni. Az első érintés időpontja emiatt kicsit bizonytalan lett,
nem lehetett egyértelműen látni a Vénusz korong alakját, csak érezni. Az első kontaktus 2008.12.01.-én 17:26:46-kor következett
be a C9,25-ben 73x nagyításnál, a Vénusz teljesen 17:27:35-kor került a
Holdkorong mögé Kecskemétről nézve. Érdekes volt a fényességcsökkenés menete,
mert az első pillanatokban szinte egyáltalán nem lehetett érezni a
fényességcsökkenést, majd lassú üteműre váltott át, végül az utolsó 15
másodpercben erőteljesen felgyorsult. Az 70-es Bresserben a Fecó néhány
másodperccel hamarabb jelzett a belépésnél, hogy ő már úgy érzi, megkezdődött,
míg a kilépésnél szinte egyszerre kiáltottunk fel, talán csak 1-2 másodperccel
láttam tovább a bolygó utolsó világító csücskét a nagyobb távcső miatt. Ha már kiáltozásnál tartunk. A majd’ egy perces fedés
alatt szinte végig kiáltoztunk egymásnak, egyre hangosabban és érzelemdúsabb
"jelzőkkel" fűszerezve az eseményt, ami annak a látványosságát látva
nem is volt csoda. Ilyenkor azért örülök, hogy egy kicsit elszeparálva
végezzük az ilyetén megfigyeléseinket… A belépés időtartama alatt az egyik kezemmel a stoppert
szorongattam, a másikkal pedig folyamatosan fotóztam. A fényképek első
rátekintésre elég jól visszaadták a fényességcsökkenés és a látvány hangulatát.
A belépés alatt egyszer felpillantottam az okulártól hogy szabad szemmel is
"megörökítsem" a nem mindennapi eseményt. A belépés után egy kicsit lehiggadtuk, majd újabb
telefonhívások sora következett, a több amatőrcsillagász ismerőseinkkel
megosztottuk élményeinket.
Időközben Szűcs Laci barátunk is befutott, igaz ő csak
szabad szemmel látta útközben a fedést, de elmondása szerint úgy is nagyon
látványos volt. Sajnos ezután a Hold egyre közelebb került a horizontközeli
felhőkhöz, majd azok el is nyelték azt. Laci készített még néhány felvételt a
Holdról, majd rólunk is, ahogy a távcsöveink körül serénykedünk. Nekem még
sikerült egyszer-kétszer lefotóznom a Holdat, mielőtt belemerült volna teljesen
a felhőkbe.
A kilépés előtt még egyszer kibukkant a Hold és a Jupiter
bolygó egy felhőrésben, de az előre jelzett kilépés időpontjában teljesen
láthatatlan maradt, így nem maradt más, mint hogy elpakoljunk és csodálatos
élményekkel gazdagabban hazatérjünk.
A képek feldolgozását még ma elkezdem, hamarosan a saját
honlapomon
is és remélhetőleg az MCSE oldalán viszont lehet látni belőlük néhányat.

 AmCsillÜdv: Szöllősi Attila

 

{mosimage}
Szűcs László felvétele

 

Keszthelyi Sándor beszámolója, Pécsről

 

Egész nap délnyugat felöl vonultak a határozott felhők
Pécs felett és tették váltakozva borulttá vagy tisztává a jó átlátszóságú eget.
Kellemes tavaszias +14 fok C időjárás volt. 15:26-kor egy kék égrészen már
látszott puszta szemmel a Hold vékony sarlója és ettől balra a Vénusz fénypontja.
15:50-kor a felettük lévő Jupiter is észrevehető volt, igaz csak 10×50 B-vel.
Akkor még másfél óra volt a fedésig. Ez alatt 70 %-ban tiszta egek váltakoztak
teljes borultságot adó fekete felhőkkel. 16:25-16:50-ig egy kiadós záporeső is
esett a Pécs délutáni csúcsforgalmában araszoló és észlelésre igyekvő
érdeklődőkre.
A pécsi amatőrcsillagászok hétfő esténként tartják
összejöveteleiket. 2008. dec. 1-én hétfő este is összegyűltünk, ez alkalommal
egy ritka jelenség közös megfigyelésére. A Pécsről Harkány felé vezető út 6 km
után ér fel egy dombtetőre, és itt már kiváló körpanoráma, azaz házaktól és
domborzattól mentes délnyugati horizont van. Amatőrtársunk, Szathmáry Elemér
itteni üzlete elé csoportosultunk KözEI 16:50-17:05 között.

A résztvevők: Áts György (20×50 B, 30×80 M), Bognár Zita
(szabadszem), Bordács Ernő (7×50 B), Gárdonyi Róbert (szabadszem), Gyimesi
Lajos (10×50 B), Ignátkó Imre (90/700 mm TCM refraktor, 25x), Keszthelyi Sándor
(102/500 mm Sky-Watcher refraktor, 25x, 50x), Lutz Zsolt (110/500 mm Carena
refraktor, 25x), Pásti Eszter (7×35 B), Sragner Márta (10x50B, időmérés DCF
órával), Szathmáry Elemér (100/1000 mm MC, 33x).

A jókora eresz védelmébe helyeztük távcsöveinket, hiszen
a zápor után is szemerkélt az eső néha. A felhőzet mozgása lelassult és hiába
volt az ég fele már csillagokkal teli: a Holdat nem láttuk. Végszóra: 17:17-kor
jelent meg a Hold sarlója és hozzá közel a Vénusz! Minden távcső és látcső ide
szegeződött: a Holdon a sokszáz kráter látszott, a hamuszürke fényben a
tengerek körvonalai és a hamuszürke fény pereméhez tapadva a fényes Vénusz!
17:18-17:20-ig teljesen tiszta égrészen gyönyörködtünk a látványban, amely
puszta szemmel is pompás és ritka volt! 17:20-17:22 között újra felhőzet kezdte
takarni a párost, de a holdsarló és a Vénusz a távcsövekben még látható maradt.
17:22:30-kor egy határozott felhő függönyt húzott a jelenség elé, innentől
semmit sem láttunk. Amikor 17:27:20-kor visszatért a Hold sarlója, és amikor
17:27:32-kor annak a hamuszürke fénye is: már sehol sem volt a Vénusz! A Vénusz
fedésén már túlestünk! Még nézegettük a Holdat, megnéztük a Jupitert is, két
holdjával együtt, azután bementünk a friss kenyér felszeletelésére, töpörtyűs
zsírral való megkenegetésére, só, paprika és lilahagymával való ellátására,
valamint teakülönlegességek fogyasztására. Közben nagy lelkendezéssel dicsértük
a pompás jelenség látványát! Pedig a java még hátra volt!
18:15-kor ismét kivonultunk az épület elé. Csaknem
teljesen felhőtlen, tejutas, és igen tiszta ég volt. Az ég délnyugati aljára
szegeztük tekintetünket és távcsöveinket. Most a Hold látványát semmi sem
takarta le, csakhogy még magányosan látszott (tőle jobbra csupán a Jupiter
árválkodott). A Hold a horizont felett néhány fokkal volt és ezért távcsövekben
elég nagy háborgást okozott a földi légkör. A hullámzás miatt így csak kis
nagyítást alkalmaztunk.
Vártuk a Vénusz lassú kijövetelét. Ám, az egyszercsak hirtelen,
váratlanul felfénylett! Az egyenes állású képet adó távcsövekben a fényes
holdsarló alsó peremén jött elő. Ignátkó Imre 18:24:43-kor kiáltott fel a
felfénylésre, őt 1-2 másodperccel később követte a többi távcsőbe-néző
(Keszthelyi Sándor, Lutz Zsolt, Szathmáry Elemér) és 18:24:50-kor már szabad
szemmel is észrevehető volt a Vénusz. Távcsövekben a Vénusz igen erős fényű volt, jóval
fényesebb a Hold felszíni fényességénél, így kezdetben a Vénusz fénye
túlcsordult, behatolt a holdperemen belülre is. Csak ahogy telt az idő és
távolodott a fény közepe, akkor, 18:25:55-re vált el a bolygó fénye a Hold
fényes peremétől. Szabad szemmel meg csak 18:30:30-ra szakadt le a Vénusz a
holdsarlótól. Onnantól kezdve a Hold (fényes és hamuszürkés részével együtt) különvált
a Vénusz már háborgó, szivárványos színekben tündöklő erős fényétől. Lassan
távolodva, egyre inkább bemerülve a légrétegek sűrűjébe 18:55-ig látszott még a
páros. Társaságunk az érdekes és ritka látványban való részesülés után boldogan
szedelőzködött. 

 Kesztelyi Sándor

 

 

Ajánljuk...