Már a cím rendkívüli módon felkeltette az érdeklődésemet, ezért nem kis áldozatok árán, és egy kis késéssel, de sikerült odaérnem az előadás színhelyére. A protokolláris részről ezért lecsúsztam, és legnagyobb meglepetésemre, ülőhelyet is nehezen találtam. A terem tömve volt a hallgatósággal, szerény becslésem szerint legalább 40 fő volt jelen. Talán nem tévedek nagyot, ha kijelentem, ez volt az idei év egyik legnépesebb Kiskun Csoport által szervezett előadása.
Mónika egy rövid történeti áttekintést követően először, a Marsra leszállt űrszondák és roverek felvételeit mutatta be. A szebbnél-szebb panoráma képek ráadásul "sztereo kamerával" készültek, így megfelelő szemüveggel nézve, szinte ott érezhettük magunkat a bolygó felszínén. Régebben is néztem már 3D-s felvételeket a Marsról, de így nagyban kivetítve döbbenetes volt a látvány. Természetesen minden felvételről érdekességeket mesélt az előadó. A program második felében a Mars körül keringő űrszondák képeiből szemezgettünk, és a térbeliség élményével még jobban rácsodálkoztunk, a száraz számok által is sugallt fantasztikus méretű felszíni képződményekre.
Bár az időjárás finoman szólva nem volt hozzánk túl kegyes, de az előadás után sort kerítettünk egy röpke távcsöves bemutatóra. A Kecskeméti Planetárium Made távcsövével a kitartóbbak megpillanthatták a Holdat. Külön érdekesség volt "felhőszűrőn" keresztül megpillantani égi kísérőnket. Miután a mostoha időjárás miatt az érdeklődők viszonylag gyorsan elszállingóztak, mi sem erőltettük túl sokáig a bemutatást. A "kemény mag" hűen a hagyományokhoz, még egy kis beszélgetésre bevonult egy közeli vendéglátó helyre.
