189. Márai Sándor: Történelmi regények. I-II. kötet.

{mosimage}

Kapható a könyvesboltokban.

A két kötetben négy regény van. A II. kötet 5-181. oldalán olvasható az Erősítő” című, amely Giordano Brunoról szól. Márai 1974-ben írta, Salernoban. Most jelent meg először Magyarországon.
Eleinte idegesítően egysíkú a regény: az 1598-1600-as évekbeli Rómában egy kezdő, de tanulni vágyó inkvizítor élményeit, apró-cseprő gondjait olvashatjuk. Nehezen mennek a dolgok: makacsok az eretnekek, drága a tűzifa, a lakosság meg-nem-értése is sok keserűséget okoz szegény inkvizítor-tanoncnak. Lassan megismeri a Rendszer működési mechanizmusát, beletanul nehéz szakmájába, megállja helyét bárdolatlan kollégái között. Még a záróvizsga van vissza, utána visszamehetne hazájába: emelni a spanyol inkvizíció szakmai színvonalát.
Még kikísér 1600. február 17-én hajnalban a Compo de’ Fiori-ra egy eretneket. Kicsit különösnek találja, hogy a szerencsétlent hét évig győzködték, mert olyan különös tanokat hirdetett a mozgó Földről, a Napról, a végtelen világmindenségről, a más csillagokon lakó emberekről – ennyi téveszme szakmai megcáfolására sok időt és fáradtságot kellett fordítaniuk. És akkor, a különös tartású és viselkedésű, már máglyára kötözött páciens tekintetében, szemében: meglát valami mást: csendet, nyugalmat, értelmet, a másik igazságát, és a saját elfuserált életének tükrét. Azután, mintha az elhamvadó halálraítélt lelke átszállna belé: megvilágosodik, megért mindent, átváltozik. Egyenlőre csak belülről.
Szép jelenet, ahogy utána beszámol Bruno kivégzéséről Bellarmino kardinálisnak. Együtt tépelődnek a csillagász életéről, világjárásáról, gondolatairól, könyveiről, haláláról. Bellermino már aznap tudta: hibát követtek el a megégetésével! (Még megéri, hogy 10 év múlva ő is belenézhet Galilei távcsöveibe, és a saját szemével láthatja: a kopernikánus Giordano Brunonak volt igaza!)
Az inkvizítátor főhősünk, aki immár tisztán látja környezetének totálisan torz rendszerét: menekül Svájcba, a szabad világba, ahol értelmesen gondolkozhat, szabadon írhat, nyomtathat, vitázhat az ember. Még ha napi kenyerét: szorgos és némileg bizonytalanabb munkával kell is megkeresnie.
Persze, hogy ez a könyv sem csak arról szól, ami soraiban olvasható. Minden embertelen, egysíkú, erőszakos rendszert vagy hatalmat egyaránt ítél el.
Látni a kassai Márai Sándort, ahogy egy totális rendszer elöl Itáliába menekült. Itt a Compo de’ Fiori-ra látogatva tépelődik: jól tette-e, hogy otthagyta a biztos rabságot a bizonytalan szabadságért. Érdemes kinn maradnia? Látni még: e sorok íróját is, ahogy a Galilei-emléktúrán kilátogat Rómában a Compo de’ Fiori-ra, megnézi a teret, és Giordano Bruno szobra alatt – tépelődik ugyanerről. De, akkor már: 1989. április közepe van, a levegő egyre frissebb. Érezni, hogy nagyon hamar itt a tavasz…