210. Bollók János: Asztrális misztika és asztrológia Janus Pannonius költészetében
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban.
Bollók János (1944-2001) az ELTE irodalomtörténésze hosszú időn át kutatta Janus Pannoniust: így 1972-ben kandidátusi és 1996-ban doktori disszertációját belőle és éppen ennek a most kibővített könyvnek az anyagára alapozva írta. Milyen mélységűek voltak Janus Pannonius csillagászati ismeretei? Melyek voltak ezen ismeretek forrásai? Hatott-e az asztrológia Janus világképére? Mi volt a funkciója költészetében?
Az 1434. augusztus 30-án reggel 7 órakor született Janus Pannonius pécsi püspököt és költőt magát, és környezetét érdekelték az égbolt jelenségei. Nagybátyja Vitéz János esztergomi érsek, uralkodója Hunyadi Mátyás király, legjobb barátja Galeotto Marzio, jó ismerősei (Regiomontanus, Ilkus Márton, Joannes Gazulo) szívesen foglalkoztak a csillagos éggel. Így Janus Pannonius költészete tele van nyílt vagy rejtett csillagászati utalásokkal: amit Itáliában tanult, amit az égen látott, amit ókori csillagászok műveiben olvasott, amit tudós kortársai véltek a bolygókról, égi pályáikról, számítható helyzetükről: azt bele-bele szőtte verseibe.
Nekünk komoly fejtörést jelent költőnk (csillagászattal fertőzött) verseinek megértése. A sok görög és római mitológiai utalást és személyt sem értjük már, de ez még a mai lexikonokban megnézhető. Viszont az ókori, középkori és reneszánsz csillagászat (és asztrológia) eszméit (és téveszméit), elveit, számítási módszereit is sutba hajítottuk. Fújj, asztrológia! – mondtuk. Helyesen. Csakhogy ezzel sok vers, sok sora vált számunkra érthetetlenné. Ami Janus Pannoniusnak és művelt kortársainak még érhető utalás volt: az nekünk kínai.
A szerző nyomozómunkába kezd: összeszedi Janus csillagászati jellegű sorait és szinte szavanként megkeresi eredetét az ókortól a XV. századig. Felvilágosult XX.századi ember létére képes volt az asztrológia alapvetéseit is kitanulni (és könyvében részletesen ismertetni), mert bár Janus nem hitt ebben, de kortársai igen, és verseit nekik írta.
Következtetése: Janus Pannonius képes volt önálló műszeres megfigyelésre és az észlelt adatok alapján csillagászati számítások elvégzésére; ismerte a precesszió jelenségét; az üstökösökre vonatkozó ismereteit Ptolemaios, Plinius, Seneca, Servius, Macrobius, Firmicus, Manilius … műveiből merítette. Az asztrológia világképe idegen volt számára, de mint divatos irányzatnak kölcsönvette módszereit, és beépítette elégiáinak formanyelvébe. Sőt, már neki is gondot okozott az ókori klasszikusok megértése, és (csupán) azért tanulta ki segédtudományként az asztrológiát, hogy az ókori szépirodalmat érthesse és élvezhesse reneszánsz emberként.
Nagy baj, hogy legelső magyar költőóriásunk nem magyarul, hanem latinul verselt. Mi ugyanis már latinul sem tudunk! A könyben is csak az összekötő magyarázó szöveget értjük, maguk a verssorok pusztán latin nyelven jelennek meg.
