225. Mankiewicz, Richard: A matematika históriája
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban.
A címe matematikára utal, viszont ha véletlenül belelapozunk: csak úgy hemzsegnek benne a csillagászati illusztrációk. Ez már önmagában meglepő, és akkor izgalmas lapozgatás következik. Mintha a szöveg ott se lenne, mintha az számunkra érthetetlen lenne: pusztán a a színes illusztrációk nézegetése is nagy élmény! Sosem látott, régi, ókori, középkori, reneszánsz-kori igen szép metszetek, festmények, könyvoldalak, grafikák.
És nagyrészt a csillagászattal kapcsolatosak: naptárak, napórák, asztrolábiumok, kvadránsok, kozmológiai rendszerek, armilláris szférák, Jákob-botok, glóbuszok, zodiákusok, csillagtérképek, bolygótáblázatok, csillagokat figyelő arabok, perzsák, törökök, napfogyatkozást figyelő európaiak, földrajzi helyzetüket meghatározó tengerészek. Csupa csillagászat.
És csillagászok is: Ptolemiosz, Kopernikusz, Apianus, Kepler, Brahe, Galilei, Cellarius, Halley, Newton műveivel, térképeivel, műszereivel, világrendszereivel jelenik meg, vagy festményekről tekint ránk. A képek nagyobb része csillagászati, kisebb része a geometria, a térképészet, a számok világa között oszlik meg.
A szöveg úgyis apró betűs, a versek és idézetek valami rettenetesen elfuserált betűtípussal, szinte olvashatatlanok. Ahogy a szem kínlódik, a tekintet eltáncol erre-arra: a gyönyörű képekre. Ahol az udvari csillagász még valaki, mindig ő van a középpontban, rá figyelt a török császár, vagy a perzsa sah, vagy a német-római birodalom uralkodója.
Összességében egy nívós könyv, amely szerint a csillagászatot szolgálja a geometria, a matematika, az irodalom, a művészet. Így a könyv címe nyugodtan (és helyesebben) lehetett volna inkább ez: „A csillagászat históriája”.