297. Hoskin Michael: A csillagászat története

{mosimage}

Könyvesboltokban vásárolható.

Kis méretű: 11×18 cm-es könyv, elég vékonyka is. Ha
leszámítjuk elöl a kezdőlapokat és hátul a fogalomtárt, az
illusztrációk jegyzékét, a név-és tárgymutatót, akkor jószerével
csak 116 oldalnyi szöveg marad.

De hát ahogy a művelt angol mondja: Small is beautiful A
kicsi szép ! Ez is művészet, hogy valamit kicsiben alkotunk
meg! Ezen a 116 oldalon írja le az egyetemes csillagászat
történetét, elkezdve az 5000 évvel ezelőtti kőkori ég alatt
épített kőépítmények csillagászati vonatkozásaitól és
befejezve akkor, amikor 1845-ben Lord Rosse megépítette a
XIX. század legnagyobb távcsőmonstrumát, a 183 cm-es
tükörátmérőjű Parsonstowni Leviathant és azzal felismerte
jónéhány ködfolt spirális alakját.

Mindaz, ami közben történt, már ami lényeges történt a
történelemben: ismertetésre kerül. Különös történelem ez:
nem a zsarnokok, a válságok, vagy a háborúk egymás utáni
sorozata. Hanem a gondolkodó, a természetet, főleg az eget
figyelő emberek aprómunkája. Ahogy a megfigyelés elméletet
szül, melyet újabb megfigyelés pontosít, utóbbira újabb
elméletet születik és így tovább, évezredeken át.

A természeti és az ókori népek égboltja. A görög, az arab,
majd a középkori Európa csillagászata: az égi körpályák
rögeszméje. Már Ptolemaiosznál, a kört körre halmozó
epiciklusok, a körbe tett ekvánsok, a körpályák közepébe tett
Nap Kopernikusznál is. Azután a világrendszerek között
inkább Tycho Brahe lett a kedvenc, és a fizikában Descartes,
mintsem Kepler vagy Newton. Végül a távcsövek térhódítása,
minőségük javulása lassan helyes képet ad a Naprendszerről.
A csillagok irdatlan távolsága viszont nagyon megnehezítette a
csillagvilág helyes értelmezésének bizonyítását. Ám a
csillagászok észleltek, méricskéltek, adatsorokat gyűjtöttek
rendíthetetlenül, és nem haragudhatunk az angol szerzőre,
hogy ebben az angolokat kicsit előrébb helyezi másoknál.

Kedves, olvasmányos, szép összefüggéseket megmutató,
gondolatébresztő könyvecske. A laikusoknak nyilván kedvet
csinál a csillagászathoz, és annak történetéhez. Az
okosabbaknak pedig jó így együtt látni azt a hatalmas ívet,
amit szakmája vagy hobbija leírt az évezredek alatt.

A történész szerző régóta foglakozik a csillagászattörténet
oktatásával és kutatásával a Cambridge-i Egyetemen. A nívós
Journal for the History of Astronomy folyóirat alapító
főszerkesztője. A Nemzetközi Csillagászati Unió
csillagászattörténeti bizottságának elnöke is volt, és ha ő
nincs, akkor a (12223) Hoskin kisbolygó is más nevet viselne.
Bizonyosan terjedelmesebb, részletesebb műben is megírta a
csillagászat történetét: ha így tett, jó lenne azt is olvasni
nyelvünkön! Addig is itt van ez: a csillagászat diadalmenete az
emberi kultúra történetében – besűrítve ebbe a könyvecskébe!