50. Gazda István szerk.: A magyar matematika történetéből. A klasszikus századok számolómesterei.Seg
{mosimage}
Kapható a Budapesti Teleki Téka (Budapest, VIII., Baross u.1. tel: 267-6996), a Custos-Zöld Könyvesbolt (Budapest, II., Margit körút 7. tel: 212-5191), a Kis-Magister Könyvesbolt (Budapest, V., Magyar u. 40. tel: 327-7796) üzletekben.
Gazda István összegyűjtötte, áttekintette, megrostálta a hazai matematika történetével kapcsolatban keletkezett írásokat, és a legjobb, leginkább jellemző, érdekes, fontos 32 ilyen tanulmányt eredetiben tette ebbe a jó vastag kötetbe. Így szép áttekintést kapunk a honfoglaló magyarság számolásmódjától, a középkori és újkori matematikán át egészen 1945-ig. Bőségesen jegyzetelve, mutatókkal ellátva: amit egyetemi segédkönyvként, tanári segédkönyvként lehet használni.
Na de mi köze ennek a csillagászathoz? Szinte minden korban, minden tanulmányban, minden matematikusban találunk csillagászati vonatkozást. Hiszen 1610 előtt a köznapi ember is ugyanazt látta az égen, mint a csillagász. A csillagász annyival tudott többet, hogy számolni is tudott, ha tudott. Az ég állását, a bolygók helyzetét, egy üstökös pályáját, fogyatkozásokat ki tudta számolni a múltban, vagy a jövőben. De számolni kellett a naptárhoz, a húsvéthoz, egyéb ünnepekhez. Létszükséglete volt a számolni tudás és a geometria ismerete.
Bizony-bizony akkoriban még asztrológusokként alkalmazták a királyok a derék églesőket, fizetésük vagy állásuk függött adataik pontosságától —erre kellett a matematika, a számoláshoz pedig táblázatok. Igen: hatszámjegyes szinusz- és tangens- táblázatok készültek Budán az 1460-as években, melyet két évszázadig utánnyomtak európaszerte!
A könyv magas szintű (de olvasmányos) tanulmányai bemutatják a középkorban a geometria és csillagászat oktatását, királyaink udvaraiban működő csillagászokat, csillagászati részeket is tartalmazó kódexeinket. A Mátyás udvarába hívott külhoni csillagászokat (Regiomontanus és társai), a külföldi egyetemeken tanuló magyar diákok csillagászati előadásait és írásait. Pühler Kristóf is inkább csillagászati földrajzot művelt, mint puszta geometriát. Később Debrecen, Sárospatak, Kolozsvár, Nagyszombat, Buda felsőfokú iskoláiban a nagyhírű matematika- professzorok csillagászati érdeklődésére is fény derül. Aztán jön Gauss, Bolyai Farkas, Bolyai János geometriai munkássága, de mindegyük sok csillagászati kapcsolódással. Persze napjainkhoz közeledve egyre inkább eltávolodik a csillagászattól a matematika, melyek a középkorban olyannyira össze voltak kapcsolódva.
Hát erről szól ez a könyv: matematika, számolás, geometria, de majdnem mindenütt elő-előbukkan egy-egy csillagászati szál. Asztrológusok vagy asztronómusok, illetve: Egeket czirkalmazó Tudákosok” —ahogy Dugonics András megmagyarította 1798-ban a csillagvizsgáló embereket. Nagyszerű mennyiségtani műszó-magyarításai közül ez az egyetlen, ami szerencsére nem maradt úgy!
