51. Gazda István szerk.: A magyarországi fizika klasszikus századai 1590-1890. Segédkönyv a felsőfok
{mosimage}
Kapható a Budapesti Teleki Téka (Budapest,
VIII., Baross u.1. tel: 267-6996), a Custos-Zöld Könyvesbolt (Budapest, II., Margit körút 7. tel: 212-5191), a Kis-Magister Könyvesbolt (Budapest, V., Magyar u. 40. tel: 327-7796) üzletekben.
Gazda István összegyűjtötte, áttekintette, megrostálta a hazai fizika történetével kapcsolatban keletkezett írásokat és a leginkább jó, jellemző, érdekes és fontos 38 ilyen tanulmányt, eredetiben tette ebbe a jó vastag kötetbe. Az eredeti szövegeket bőségesen jegyzetelte, mutatóval ellátta: amit egyetemi segédkönyvként és tanári segédkönyvként lehet használni.
Na de mi köze ennek a csillagászathoz? Sokkal több, mint a matematika esetében, valahogy a fizika még szorosabban, gyakorlatiasabban kapcsolódott a csillagászathoz. A kísérletezés, a kutatás is, de még inkább a fizikát oktatók meg voltak minden korban fertőzve” csillagászattal.
Szép tanulmányok szólnak Debrecen és Sárospatak (és Erdély) református főiskoláiról, ahol a fizikatanárok észlelték az égi jelenségeket, oktatták a csillagászatot, a fizika szertárak zsúfolva voltak (az eszközök nagyrészt megvannak, leltárukat a könyv is közli), köztük sok csillagászati észlelő vagy demonstrációs műszerrel. Igen-igen: a 16–19 században, több helyen, magas szinten oktatták a fizikán belül a csillagászatot is. Ebben aztán a jezsuita és piarista egyetemek (Nagyszombat, Buda) is élen jártak, különösen, amikor a heliocentrikus világkép 1616-os betiltó határozatát 1757-ben feloldották.
Egészen megható olvasni, hogy Kováts- Martiny Gábor a pozsonyi lyceum természetrajz tanára az 1810-es években “az esti órákban a lakása mellett elterülő ó temetőbe rendelte tanítványait, hol messzelátókon mutatta és magyarázta nekik a csillagokat…” és még sok ilyen megszállott, csillagászatot szerető és közzétevő ember élt az elmúlt századokban errefelé és másfelé.
Minderről képet kapunk ebből a könyvből: tanárokról, diákokról, szertárakról, könyvekről, jegyzetekről, távcsövekről, észlelésekről. Igaz a fizikába rejtve, de még izgalmasabb is így apránként, soronként előbányászni egy-egy csillagászattal kapcsolatos eseményt.
Sok csillagászkodó név, helyszín, adat van itt. Egy biztos: Debrecen csillagászattörténetét ebből az egy könyvből könnyűszerrel meg lehetne írni.
Jópofák Molnár János 1777-es magyar fizikai műszavai (nevetőizmok szükségesek): a naptól való távolléte (naptávol), apadt karika (ellipszis), bujdosó csillag (bolygó), déli karika (délkör), egyarányosító karika (egyenlítő), éjtszakai hajnal (északi fény), elsőrendű perczenés (perc), felhős foltok (ködfoltok), göncöli sark (északi sark), kecskeszarvi forditó (baktérítő), ráki fordító (ráktérítő), inasok (holdak), jel karika világa (állatövi fény), közép rendű távolléte (középtávolság), látó változás (parallaxis), láttat szerént általmérő mérték (látszólagos átmérő), nap makulái (napfoltok), nehezítő erő (gravitáció), nem pöckölődő (rugalmatlan), picinykeség (atom), pitzint mutató szerszám (mikroszkóp), üstökös gombolékja (üstökösmag), üveges cső (távcső), vezető fentő (vezérsugár), világhányó (önfényű), a távullételeknek visszályos duplázatja (a távolság négyzetével fordított viszonyban), világosító sugár (fénysugár), visszarúgás (visszaverődés) Nagy érdeme, hogy az addig latin vagy német csillagászati szavakat megmagyarosította, de azért némelyiket nem kellett volna!